---
title: "17,5 év fegyházat kért az ügyészség a győri kalapácsos gyermekgyilkosra &#8211; két évet ült"
url: https://szegyenpad.com/bunugyek/175-ev-fegyhazat-kert-az-ugyeszseg-a-gyori-kalapacsos-gyermekgyilkosra-ket-evet-ult/
date: 2019-12-17T16:24:51+01:00
modified: 2019-12-17T16:24:53+01:00
lang: hu
site: "szegyenpad.com"
author: "Antal Béla"
section: "Bűnügyek"
tags: ["Dr. Széplaki László bíró", "Győri gyermekgyilkos", "Győri Ítélőtábla"]
audio: https://szegyenpad.com/felolvasas/2026/11/1617-be980ef0.mp3
---

# 17,5 év fegyházat kért az ügyészség a győri kalapácsos gyermekgyilkosra &#8211; két évet ült

### Öt év fegyházbüntetésre ítélte 2018. február 21-én a Győri Ítélőtábla Dr. Széplaki László büntetőtanácsa azt a férfit, akit emberölés bűntett kísérletével, valamint három rendbeli kiskorú veszélyeztetésével vádolt az ügyészség. A szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt előterjesztett ügyészi indítványt a Széplaki-féle bírói tanács is elutasította. A férfi végül két év után, jó magaviselettel szabadult, majd 2019. december 15-én [megölte nevelt fiát és saját lányát, végül felakasztotta magát](http://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/bunugyek/csaladi-tragedia-gyorben-frissitve).

### Az alábbiakban kommentár nélkül közreadjuk a Győri Ítélőtábla mint másodfokon eljáró bíróság jogerős [ítéletét](https://ukp.birosag.hu/portal-frontend/stream/birosagKod/2204/hatarozatAzonosito/Bf.12_2018_4//)

### Dr. Széplaki László, a Győri Ítélőtábla elnöke szerint

* „…Vádlottal szemben arányos az elsőfokú bíróság által alkalmazott 5 évi szabadságvesztés, melynek emelése – a fentiekben kifejtett dogmatikai indokok alapján – nem volt indokolt. Ugyanakkor a részletezett súlyosító körülményeknek megfelelő nyomatékkal kell megjelenni a fő- és mellékbüntetés kiszabásakor. Ezért az ítélőtábla a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés további enyhítésére sem látott lehetőséget…*

*…A szülői felügyeleti jog megszüntetése tárgyában tett ügyészi indítvány vonatkozásában osztotta a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontját, hogy az adhéziós eljárás kereteit túlhaladó bizonyítást igényelne annak eldöntése, vajon **a **terhelt gyakorolhatja-e szülői jogait a vérszerinti gyermekei fölött… ” – Győri Ítélőtábla, Bf.III.12/2018/4. sz. végzése*

*kép: kisalfold.hu*

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

Bf.III.12/2018/4.

A Győri Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság Győrött, 2018. február 21. napján

megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

**v é g z é s t :**

Az emberölés

bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt **vádlott

neve** ellen indult büntetőügyben a Szombathelyi

Törvényszék 2017. december 7. napján kelt 13.B.5/2017/25.

ítéletét helybenhagyja azzal, hogy

a Szombathelyi

Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bnyt.68/2017. szám alatt

nyilvántartott 1. sorszám alatti férfi pulóver lefoglalását

megszünteti és a vádlottnak kiadni rendeli; a sárga színű

félbehajtott cetli sorszáma helyesen: 23.

A kiszabott

szabadságvesztésbe beszámítani rendeli a vádlott által az

elsőfokú ítélet kihirdetésétől 2017. december 7. napjától a

mai napig 2018. február 21. napjáig előzetes fogvatartásban

töltött időt.

A másodfokú eljárásban

felmerült 14.400 (tizennégyezer-négyszáz) Ft bűnügyi költség

megfizetésére a vádlottat kötelezi.

**I n d o k o l á s **

A Szombathelyi Törvényszék 2017. december 7. napján kihirdetett 13.B.2017/25. számú ítéletével **vádlott neve** vádlottat emberölés bűntettének kísérlete (Btk. 160.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés j/ pont) és 3 rb kiskorú veszélyeztetésének bűntette (Btk. 208.§ (1) bekezdés) miatt halmazati büntetésül 5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése utáni napon feltételes szabadságra bocsátható. Rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és bűnügyi költségről. **Elutasította a kk. A.A. és kk. B.B. nevű gyermekek tekintetében a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt előterjesztett ügyészi indítványt.**

Márk, Léna és Lilána

* * *„*…*Szolgálati lakásban lakott a gyerekgyilkos Győrben, magával egy közös használatú mellékhelyiségben végzett, miután megölte a nevelt lányát és a saját fiát. Információink szerint a két gyereket megfojtotta…” – 112press.hu *

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést súlyosításért a vádlott terhére. A vádlott és védője jogorvoslattal nem élt.

A *fellebbviteli

főügyészség BF.29/2018/1-I. szám alatti átiratában* az

ügyész fellebbezését módosított formában tartotta fenn.

Álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályokat

megtartotta, a bizonyítékok megfelelő mérlegelését, értékelését

elvégezte, az indokolási kötelezettségét teljesítve azt be is

mutatta. A vádlott ténybeli beismerő vallomást tett, bűnösségét

sem vitatta, ezen vallomása a rendelkezésre álló egyéb

bizonyítékokkal is egybecsengett, ezért az a tényállás alapjául

szolgálhatott. A tényállás mentes a Büntetőeljárási

Törvényben felsorolt hibáktól, hiányosságoktól, ezért a

másodfokú eljárás alapját is képezheti. Kifejtette, hogy a

törvényszék a megalapozott tényállásból helytállóan

következetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmények

minősítése is törvényes, melyhez megfelelő jogi indokolás

kapcsolódik.

**A joghátrány enyhe voltát hangsúlyozva rámutatott, hogy a vádlott által elkövetett legsúlyosabb bűncselekményhez rendelt büntetési tétel alapján az irányadó középmérték 17 év 6 hónap. Ehhez képest az elsőfokú bíróság – a Btk. 17.§ (2) bekezdésben írt korlátlan enyhítést is lehetővé tevő szabály alapján a beszámítási képesség súlyos fokú korlátozottsága okán – csupán öt év szabadságvesztést szabott ki a vádlottal szemben.** Helytállóan vette számba a büntetéskiszabási körülményeket, helyes, hogy az enyhítő körülményeknek a nagyobb számát, nyomatékát tárta fel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt, hogy a számos súlyosító körülmény is fellelhető, így különösen a bűncselekmények halmazata, az élet elleni bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya, a családon belüli erőszak gyakorisága. A sértett lélekjelenlétén és a védekezésén múlott kizárólag, hogy nem lett sokkal súlyosabb következménye ennek a bűncselekménynek. A kísérleti szakban maradásnak az enyhítő nyomatékát pedig csökkenti, hogy a kísérlet befejezett és közeli volt. A büntetlen előélet és az időmúlás nyomatéka minimális. Ezeket figyelembe véve az általános megelőzés szempontjait is szem előtt tartva egy hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés szolgálhatja csak a büntetési célokat. A mellékbüntetés alkalmazása felemelt tartamban ugyancsak indokolt, de annak jogszabályi alapja korrekcióra szorul, mivel a közügyektől eltiltás helyes jogszabályhelye a Btk. 61. § és nem az ítéletben szereplő 64. §.

**Az ügyész álláspontja az volt, hogy a Be. 336.§ (1) bekezdésében és a Ptk. 4:191.§ (1) bekezdés a/ pontjában írt minden törvényi feltétel megállapítható a szülői felügyeleti jog megszüntetésére a vádlott vérszerinti gyermekei tekintetében. A törvényszék köteles lett volna ennek megfelelően eljárni, mivel az ügyész indítványozta a szülői felügyeleti jog megszüntetését, a vádlott terhére rótt szándékos bűncselekmény pedig gyermekei értelmi, erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette.**

A vádhatóság

képviselője felhívta a figyelmet, hogy egy bűnjelről; egy

pulóverről nem hozott rendelkezést a törvényszék, melyet

pótolni kell.

Az ítélőtábla nyilvános ülésén megjelent *ügyész* az átiratában foglaltak fenntartotta. A tényállásban egyetlen elírást indítványozott javítani, az ötödik oldal második bekezdésében, ahol nem 2010, hanem 2016 a helyes évszám. Megjegyezte, hogy a rendelkező részben a megsemmisíteni rendelt sárga papír cetli a bűnjeljegyzék 23. sorszám alatt található, nem a 25. sorszám alatt, mely helyesbítést igényel.

**Összefoglalva indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét és legalább a büntetési tétel középmértékét elérő szabadságvesztést és ehhez igazodó tartamú mellékbüntetést alkalmazzon. A vádlott két vérszerinti kiskorú gyermeke fölött gyakorolt szülői felügyeleti jogát szüntesse meg. A Bnyt.68/2017. számú bűnjeljegyzék 1. sorszám alatt nyilvántartott férfi pulóver lefoglalását szüntesse meg és azt a vádlottnak kiadni rendelje. A vádlott szülői felügyeleti jogát a Be. 336.§ (1) bekezdése alapján kk. A.A. és kk. B.B. gyermekek vonatkozásában szüntesse meg. Az egyéb pontosításokat és helyesbítéseket végezze el, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.**

A

*sértett *fenntartotta az elsőfokú tárgyaláson tett

nyilatkozatait. Továbbra is azt kérte, hogy a vádlott minél

hamarabb letöltse a büntetését és hazamehessen a családhoz,

mivel szükségük van rá. Kifejtette, hogy a történteket

megbocsájtotta a vádlottnak, őt és a gyermekeket azonban nagyon

megviseli a családfő távolléte. A szülői felügyeleti joggal

kapcsolatban elmondta, hogy a **vádlott

**nagyon jó apa, aki teljes mértékig kivette a részét a

három gyermek neveléséből.

**A

**vádlott *védője* egyetértett abban az ügyésszel,

hogy szabályos eljárás keretében nagyon alapos bizonyítási

tevékenységet folytatott a Szombathelyi Törvényszék. Álláspontja

szerint tettarányos és kellően szigorú az a büntetés, amivel

védencét sújtotta.

Kifejtette, hogy nem

lehet jelen ügyben súlyosító körülményként értékelni a

többszörös halmazatot, mivel a védence ténylegesen egy

cselekménnyel valósította meg valamennyi bűncselekményét,

amikor a kiskorú gyermekek jelenlétében támadta meg és

bántalmazta a feleségét. A családon belüli erőszakos

cselekményeknek az elszaporodottságát sem lehet **vádlott

**terhére róni, mivel nem áll rendelkezésre erre utaló

statisztikai adat.

Két nyomatékos enyhítő körülmény

azonban megállapítható; az egyik, hogy kísérleti szakban maradt

az élet elleni bűncselekmény, a másik, hogy a sértett az egész

eljárás alatt úgy nyilatkozott, miszerint megbocsájtott és

szeretné az életközösséget helyreállítani a vádlottal. Ezeket

a tényeket vette figyelembe a törvényszék akkor, amikor meghozta

azt az ítéletet, amelyet a védelem tudomásul vett. **A

**vádlott az első pillanattól kezdve tisztában volt

azzal, hogy nagyon rossz dolgot tett, teljes megbánást tanúsított

és együttműködött a hatóságokkal. Indítványozta, hogy a

táblabíróság méltányolja a sértett és a család érdekeit,

utasítsa el az ügyész súlyosítás iránti indítványát és

hagyja helyben az elsőfokú ítéletet.

Az ügyész részéről

bejelentett fellebbezés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét

a Be.348. § (1) bekezdéséből következően az azt megelőző

bírósági eljárással együtt bírálta felül és a jogorvoslati

kérelmet nem találta alaposnak az alábbiak szerint.

Megállapítható, hogy

az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendtartási szabályoknak

megfelelően folytatta le, bizonyítási tevékenysége során olyan

abszolút hatályon kívül helyezést eredményező hibát nem

vétett, mely a felülbírálatot akadályozta volna.

A törvényszék az ügy ténybeli és

jogi megítéléshez szükséges valamennyi releváns bizonyítékot

feltárta és összegyűjtötte, és indokolási kötelezettségének

is eleget tett. Az elsőfokú bíróság a három tárgyalási napon

kihallgatta **a **vádlottat, a

sértettet, a rokonokat, **C.C.**,

**D.D.** szomszédokat, akik a

sértettnek segítséget nyújtottak, a környezetükben lakó más

személyeket, akik a család életéről beszámoltak, a gyermekek

iskolai és óvodai nevelőit. Egyéb, közvetett információval

rendelkező tanú k, valamint kk. Horváth Liliána sértett

nyomozási bíró előtt tett vallomását felolvasással tette a

tárgyalás anyagává. Meghallgatta a nyomozás során szakvéleményt

adó azon pszichológus-, pszichiáter- és orvos-szakértőket, akik

a vádlott elmeállapotát, a sértett sérüléseit, illetve a

gyermekeket vizsgálták, továbbá a hajszárító fürdőkádban

való elhelyezésével járó következményekről a villamossági

műszaki szakértőt.

Kisebb eljárási

szabálysértés volt tapasztalható a sértett kihallgatásakor,

mivel az elsőfokú bíróság őt elsődlegesen a vádlott

életvitelére, a gyermekekkel való bánásmódjára, a saját

kapcsolataira, valamint a bántalmazás közvetlen előzményeire

kérdezte ki, azonban annak részleteit nem firtatta (12-es

jegyzőkönyv. 9-19. oldal). E körben nem tárta elé a Be. 297.§

(1) bekezdésében írtaknak megfelelően a nyomozás során tett

nyilatkozatait (nyomozati irat 1007. és 1015. oldal), amelyekben a

sértett részletesen beszélt a tettlegesség módjáról,

eszközeiről, a támadás intenzitásáról, a vádlott

kijelentéseiről, vagyis azokról a tárgyi és alanyi tényezőkről,

amelyek alapján a tényállás és az ehhez igazodó törvényi

minősítés megállapítható.

Ez a hiányosság azonban

nem teszi a tényállást felderítetlenné, mivel a fent írt adatok

rendelkezésre állnak, más – a tárgyalási anyag részét képezett

– egy irányba mutató bizonyítékok formájában, úgy, mint **a

vádlott **beismerő vallomásában, más tanúk (a sértett

segítségére siető szomszédok) nyilatkozataiban, a helyszíni

szemle jegyzőkönyvben, továbbá az orvosi dokumentációban és az

igazságügyi orvos-szakértő-, valamint genetikai- és villamossági

szakvéleményben.

**A három kiskorú gyermek vonatkozásában megvalósult bűncselekmény tekintetében szakértő 2 igazságügyi pszichológus szakértő kifejtette, hogy a vádlott viselkedése, illetve azzal összefüggésben átélt élmény, miszerint többször és az utolsó esetben is látták édesanyjuk bántalmazását, illetve annak következményeit a lakásban, nemcsak közvetlenül, súlyosan veszélyeztette a pszichés és érzelmi fejlődésüket, hanem abban közepesen súlyos sérülést is okozott (16. jegyzőkönyv 6-7. oldal és nyomozati irat 1293. oldal).**

Avádlott cselekménykori tudatállapotát véleményező szakértő véleményében és a tárgyaláson is leszögezte, hogy a terheltnél az élet elleni bűncselekmény elkövetésének időpontjában beszűkült tudatállapot; tudatzavar állt fenn, mely beszámítási képességét súlyos fokban korlátozta. Megállapítható, hogy a pszichés állapota a cselekménysor elkövetése előtt tartós negatív érzelmi feszültséggel jellemezhető, amely a tudatot szűkítette, a tudati fékrendszer hatékonyságát csökkentette, végül a cselekmény a helyet megoldásának parancsoló szükséglete okán jött létre. A rendszeres alkoholfogyasztás nem játszott szerepet az elkövetésben (nyomozati irat 1909-1919. oldal és 25-ös jegyzőkönyv 4. oldal).

Az elsőfokú bíróság részletesen elemezte a vádlott és a sértett vallomásait, azokat összevetve az egyéb adatokkal, továbbá a fent idézett szakvélemények megállapításaival, melyek alapján elfogadta a **vádlott **nyilatkozatait a tényállás alapjául, aki egyébként a bűncselekmények elkövetését első kihallgatásától konzekvensen beismerte és őszinte megbánó magatartást tanúsított.

Az eljárási hibáktól

mentesen, mérlegeléssel megállapított tényállást a

fellebbezési eljárásban nem is támadta senki.

Az ítélőtábla szerint a törvényszék

ítélete ilyen formán megalapozott, de a történeti része kis

mértékben pontosításra szorul az iratok tartalma alapján az

alábbiak szerint (Be.351.§ (2) bekezdés a/ pont).

Az *5. oldal 2.

bekezdésének első sorában* szereplő évszám helyesen *2016*.

Az *5. oldal negyedik

bekezdésének első sora* úgy pontos, hogy a sértett hasának

hasüreget megnyitó, a hashártya folytonosságát megszakító, a

vékony-vastagbél beszájadzás területén a bélfalakat sértő

szúrt sérülés volt az életveszélyes sérülés, melynek

tényleges gyógytartama 8, napon túli 8-10 hét volt (nyomozati

irat 987. oldal).

A fenti helyesbítésekkel

a tényállás minden tekintetben megalapozott és az ítélőtábla

is erre alapította határozatát a Be.351.§ (1) bekezdése

értelmében.

A törvényszék

okszerűen következtetett vádlott bűnösségére, a Btk.

rendelkezésének megfelelő a cselekmények minősítése és az ide

vonatkozó jogi indokolás is szakszerű.

A kiskorú

veszélyeztetésének bűncselekménye a kiskorú gyermekek számához

igazodik, akik valamennyien látták – a védői felvetéssel

ellentétben nem csak az utolsó, hanem több alkalommal -, hogy a

vádlott bántalmazza az édesanyjukat, illetve hallották a

tettlegességet kísérő durva szidalmakat. Helyesen szögezte le

tehát az elsőfokú bíróság az indokolásában (14. oldal 8.

bekezdés), miszerint a vádlottnak az 1-2. tényállási pontban

ismertetett korábbi esetekben tanúsított magatartása önmagában

is alkalmas volt arra, hogy a gyermekek fejlődésének

veszélyeztetését magában hordozza.

Az emberölésre irányuló

szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a

3/2013. Büntető Jogegységi határozatban felsorolt tárgyi

(objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet

következtetni, melyeket az elsőfokú bíróság egyébként

helyesen értékelt.

Az alanyi tényezők

körében az elkövető egyenes szándékára következtetett a

vádlott vallomása alapján, melyből kiderül a motívum: a

szerelemféltés, a felesége elvesztésétől, a család

felbomlásától való, hosszabb idő óta fennálló félelem.

A tárgyi tényezők

körében értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott

kitartó támadását, a használt eszközök (kalapács, szike és

kés) élet kioltására való alkalmasságát, a támadott

testtájékokon keletkezett számos sérülést.

A törvényszék a

feltárt alanyi és tárgyi tényezőkből megalapozottan állapította

meg, hogy a vádlott a sértett halálát kívánta, nemcsak

belenyugodott ebbe a lehetőségbe. A cselekmény kísérleti szakban

történt elakadása a sértett eredményes védekezésének, majd

elmenekülésének köszönhető, nem annak, hogy a vádlott jobb

belátására térve felhagyott volna a támadással. A közvetett

életveszélynél súlyosabb eredmény elmaradása a véletlen

szerencsén múlott.

Az elsőfokú bíróság

helyesen tárta fel a bűnösségi körülményeket, melyek

körében az alábbi pontosítás tehető. A kísérleti szakban

maradás – az ügyész álláspontjával szemben – akkor is jelentős

enyhítő szempont a Kúria 56. számú BK véleménye alapján, ha a

kísérlet befejezett, ezt a törvényszék nagyon helyesen

figyelembe vette. Ugyanakkor súlyosító körülmény az intenzív

és kitartó támadó szándék, a durva, eszközös bántalmazási

mód, a többszörös halmazat, valamint a kiskorú veszélyeztetése

vonatkozásában, hogy a gyermekek pszichés sérülést szenvedtek.

A fent írt

büntetéskiszabási szempontokat – a büntetési tétel

középmértékét is, mint kiindulási alapot – megelőzi annak

értékelése, hogy a vádlott tudatzavar állapotában volt a

rövidzárlati cselekmény elkövetésekor, amely a beszámítási

képessége súlyos fokban érintette. Az elmeműködés kóros

állapota, amely az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény

következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e

felismerésnek megfelelően cselekedjen, büntethetőségi akadály;

azt korlátozó tényező. Ilyen esetben a Btk. 17.§ (2) bekezdése

értelmében a büntetés korlátlanul enyhíthető. Ezt a szabályt

helyesen alkalmazta a törvényszék, amikor a 10 éves törvényi

minimum alá menve, gyakorlatilag az általános enyhítő

rendelkezés (Btk. 82.§ (2) bekezdés b/ pont) kereteit teljesen

kimerítve szabta ki a szabadságvesztés büntetést.

**Ezért az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy vádlottal szemben arányos az elsőfokú bíróság által alkalmazott 5 évi szabadságvesztés, melynek emelése – a fentiekben kifejtett dogmatikai indokok alapján – nem volt indokolt. Ugyanakkor a részletezett súlyosító körülményeknek megfelelő nyomatékkal kell megjelenni a fő- és mellékbüntetés kiszabásakor. Ezért az ítélőtábla a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés további enyhítésére sem látott lehetőséget.**

Az élet elleni

cselekmény jellegénél fogva a terhelt méltatlan a közügyekben

való részvételre. A Btk.61.§ (1) bekezdése mellett a 62.§ (1)

bekezdése alapján is alkalmazott, a szabadságvesztés mértékéhez

igazodó tartamú mellékbüntetés indokolt, ezért a másodfokú

bíróság annak tartamát sem változtatta meg.

**A szülői felügyeleti jog megszüntetése tárgyában tett ügyészi indítvány vonatkozásában osztotta a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontját, hogy az adhéziós eljárás kereteit túlhaladó bizonyítást igényelne annak eldöntése, vajon a terhelt gyakorolhatja-e szülői jogait a vérszerinti gyermekei fölött. Az ügyben folyatott pszichológiai szakértői vizsgálatok ebbe nem tértek ki a vádlott alkalmassága irányába, a tanúk vallomásai pedig inkább arra mutattak, hogy a vádlott gondoskodó, felelősségteljes szülő benyomását keltette. A sértett anya kifejezetten pozitívan nyilatkozott a vádlott szülői hozzáállásáról és tevékenységéről. A fellebbviteli bíróságnak nem tiszte elvégezni a hiányzó bizonyítást elsőfokú bíróság helyett, már csak azért sem, mert ennek a jogi kérdésnek a tisztázása polgári peres bíróságra tartozik.**

Helyesen észlelte az

ügyész, hogy a törvényszék elmulasztott egy bűnjel

vonatkozásában rendelkezni, ezért az ítélőtábla a Szombathelyi

Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bnyt.68/2017. szám alatt

nyilvántartott 1. sorszám alatti férfi pulóver lefoglalását

megszüntette és a vádlottnak kiadni rendelte a Be. 155.§ (1) és

(2) bekezdése értelmében.

A rendelkező részben

felsorolt bűnjelek között hibásan 25. tétel alatt írt „sárga

színű félbehajtott cetli” sorszámát helyesbítette a

bűnjeljegyzék tartalma alapján.

Az elsőfokú ítélet

egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat az ítélőtábla

nem érintette.

Mindezekre figyelemmel az

ítélőtábla a Be. 371.§ (1) bekezdése alapján az elsőfokú

bíróság ítéletét a rendelkező részben írtaknak megfelelően

helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A Btk. 92.§ (1) és (2)

bekezdése szerint a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a

vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől

a másodfokú eljárás befejezéséig előzetes fogvatartásban

töltött időt.

A másodfokú eljárás

során a II.r. vádlott kirendelt védőjének díjával

összefüggésben felmerült bűnügyi költség viselése-

figyelemmel a Be. 338. § (1) és (2) bekezdésére – a Be. 381.§

(1) bekezdésén nyugszik.

Győr, 2018. február 21.

Dr. Széplaki László sk. Dr. Vajda Edit sk. Szalainé dr. Joánovits Krisztina sk.

a tanács elnöke

előadó bíró bíró

**Z á r a d é k :**

A Győri Ítélőtábla

ezen végzése, és ezzel a Szombathelyi Törvényszék

13.B.5/2017/25. ítélete 2018. február 21. napján jogerőre

emelkedett és végrehajtható.

Győr, 2018. február 21.

Dr. Széplaki László sk.
 a tanács elnöke
