---
title: "„Mérgezett ajándék”: feminista bírónő, aki szerint a váltott gondoskodás a nők érdeke"
url: https://szegyenpad.com/gyermekvedelem/maria-sanahuja-kozos-szuloi-felugyelet/
date: 2026-11-18T17:16:32+01:00
modified: 2026-11-18T17:16:36+01:00
lang: hu
site: "szegyenpad.com"
author: "Antal Béla"
section: "Gyermekvédelem"
tags: ["ártatlanság vélelme", "családjog", "El País", "feminizmus", "gyermekelhelyezés", "hamis feljelentés", "Isztambuli Egyezmény", "Jueces para la Democracia", "kapcsolati erőszak", "kizárólagos felügyelet", "közös szülői felügyelet", "különélő szülők"]
audio: https://szegyenpad.com/felolvasas/2026/11/5818-8c164d5d.mp3
---

# „Mérgezett ajándék”: feminista bírónő, aki szerint a váltott gondoskodás a nők érdeke

### Egy mondat egy éves beszámolón, tiltakozó nőszervezetek, fegyelmi panasz, egy „tisztességtelen” jelző egy kormányzati intézet vezetőjétől – és egy bírónő, aki nem hallgatott el. María Sanahuja 2004 januárjától 2008 márciusáig Barcelona bíráinak dékánja volt, 2008 decemberében a Barcelonai Tartományi Bíróság bírájává nevezték ki; a Jueces para la Democracia bírói egyesület és az Otras Voces Feministas platform tagja. Feministaként állította, hogy a nemi alapú erőszak elleni spanyol törvény alkalmazása férfiak ezreit sodorja megalapozatlanul büntetőeljárásba, miközben a valóban veszélyben lévő nőket nem védi meg. 2010-ben az El País hasábjain azt írta: az, hogy a többségi feminizmus ellenzi a váltott gondoskodást – vagyis azt, hogy a gyermeket a válás után mindkét szülő felváltva gondozza –, „az utolsó előtti nagy átverés”, amelyet a nők ellen a nők nevében követnek el. Bírálói szerint állításai egy része valótlan volt, és sértette az áldozatokat. Portrénk, forrásokkal.

*Cikkünk az Isztambuli Egyezményről szóló [elemzésünk](https://szegyenpad.com/isztambuli-egyezmeny/isztambuli-egyezmeny-ferfi-aldozatok-szuloi-elidegenites/) folytatása. María Sanahuja megszólalásait saját írásaiból, korabeli lap- és hírügynökségi tudósításokból, valamint a spanyol hivatalos közlönyből ismertetjük. Ahol az eredeti lapoldal csak előfizetéssel vagy egyáltalán nem érhető el, és a szöveget újraközlésből ismerjük, azt jelezzük. A spanyol nyelvű idézetek szerkesztőségünk fordításai.*

## Ki María Sanahuja?

María Sanahuja Buenaventura spanyol bíró. Az El País 2004. május 28. napján megjelent tudósítása szerint az év januárjában választották Barcelona bíráinak dékánjává, Joaquín Bayo utódjaként. A dékán a spanyol rendszerben a város bíróságainak igazgatási vezetője és a bírák képviselője, akit a bírák maguk választanak. A tisztséget 2008 márciusáig töltötte be: a Público és a Diario de León tudósítása szerint az újraválasztáson a második fordulóban egyetlen szavazattal maradt alul José Manuel Regaderával, a konzervatív bírói egyesület jelöltjével szemben, miután a progresszív bírák szavazatai megoszlottak. A spanyol hivatalos közlönyben megjelent, 2008. december 2. napján kelt 1996/2008. számú királyi rendelet a Barcelonai Tartományi Bíróság polgári ügyszakos bírájává nevezte ki.

Írásainak szerzői megjelölése szerint a Jueces para la Democracia (Bírák a Demokráciáért) egyesület tagja, amelyet Spanyolországban a progresszív bírói szervezetként tartanak számon, valamint az Otras Voces Feministas (Más Feminista Hangok) platformé. 2006. március 18. napján hét megnevezett társával – köztük Manuela Carmena bíróval, Madrid későbbi polgármesterével – és az El País közlése szerint további kétszáz aláíróval jegyezte a lapban megjelent, „Egy feminizmus, amely szintén létezik” című írást. **Sanahuja bírónőt tehát nem lehet a nőmozgalom külső ellenfeleként leírni: a vitát belülről folytatta.**

## 2004. május: egy mondat az éves beszámolón

A történet egy sajtótájékoztatón kezdődött. A frissen megválasztott dékán 2004. május 27. napján ismertette a barcelonai bíróságok 2003. évi beszámolóját. Az El País másnapi tudósítása szerint a családon belüli erőszak miatt indult eljárások száma egy év alatt megháromszorozódott: 2002-ben 609, 2003-ban 2016 ügy indult.

Sanahuja ehhez fűzte azt a megjegyzést, amely a következő évekre meghatározta a megítélését. A lap szerint úgy fogalmazott: **az a benyomás alakul ki, hogy egyesek a nyomozati szakaszt arra használják, hogy a válásnál jobb helyzetbe kerüljenek, és a bíróságokon „visszaélnek a feljelentésekkel”.** Hozzátette, hogy a felelősség közös: az ügyvédeknek tudomásul kellene venniük, hogy nem tanácsolhatják ügyfeleiknek kapásból a feljelentést, a bírák pedig a rájuk nehezedő nyomás miatt „védekező igazságszolgáltatást” folytatnak, amelyben a távoltartást szinte mindig elrendelik.

A válasz azonnali volt. Az El País szerint két katalán nőszervezet „haladéktalan nyilvános helyreigazítást” követelt, mert a megjegyzés benyomásokon alapul, és nem támasztják alá hamis vád miatt hozott ítéletek. Az Europa Press ugyanaznapi jelentése szerint a nemi alapú erőszak elleni feminista szervezetek hálózata a bírói tanácsnál (CGPJ) kérte, hogy indítsanak eljárást a dékán ellen. Montserrat Comas, a bírói tanács családon belüli erőszakot figyelő központjának elnöke közleményben rögzítette: **nincsenek olyan objektív adatok vagy tanulmányok, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a spanyol bíróságokon hamis feljelentéseket tesznek.** Érve szerint az addig kért mintegy tízezer védelmi végzés 76 százalékát adták ki, ami azt mutatja, hogy a bírák függetlenül és nyomás nélkül szűrik ki a megalapozatlan kérelmeket.

A dékán ugyanakkor nem maradt egyedül. Saját egyesületének katalóniai szóvivője, Luisa María Prieto az El País szerint azt mondta, a kért védelmi végzések negyedét a bíróságok megalapozatlanság miatt nem adják ki, és vannak esetek, amelyekben a feljelentés csak eszköz egy családjogi perhez. Egy nappal később a madridi vizsgálóbírák közleményben jelezték, hogy ők is észleltek olyan eseteket, amelyekben a védelmi végzés intézményét nem rendeltetésszerűen használták. A bírói tanács szóvivője, Enrique López a lap szerint nem osztotta a dékán véleményét, de azt mondta: fegyelmi felelősségre vonásnak nincs helye.

## „Hamis és sértő” – az összecsapás 2006 végén

A vita két és fél évvel később érte el a csúcspontját. Időközben, 2004 decemberében a spanyol parlament egyhangúlag elfogadta a nemi alapú erőszak elleni átfogó védelemről szóló törvényt, amely külön bíróságokat hozott létre, és a férfi elkövetőre egyes esetekben szigorúbb büntetést rendelt. Sanahuja 2006 decemberében részt vett José Díaz Herrera újságíró a törvényt bíráló, „El varón castrado” című könyvének bemutatóján. Másnap, 2006. december 13. napján Montserrat Comas közleményt adott ki.

A közlemény elismerte, hogy a dékánt megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, állításai közül azonban többet valótlannak nevezett. Comas szerint valótlan, hogy a bírák ne biztosítanák az ártatlanság vélelmét, valótlan, hogy bizonyíték nélkül ítélnének el bárkit, és valótlan, hogy a törvény a párkapcsolaton belüli „neveletlenséget” büntetné. Érvként a bírói tanács statisztikáját hozta: a büntetőbíróságok 2005 júniusa és 2006 júniusa között 8495 ítéletet hoztak nemi alapú erőszak miatt, ezek 39 százaléka, 3273 ítélet felmentő volt. **„Sértőnek” nevezte az áldozatokra nézve azt a mondatot, amely szerint a törvény alkalmazásával „rengeteg férfinak okoztunk nagy fájdalmat”**, és emlékeztetett: 2006-ban addig 62 nőt ölt meg a partnere vagy volt partnere.

Sanahuja két héttel később a La Razón című lapnak adott interjúban válaszolt. Ugyanazokat a számokat idézte, mint bírálója, csak más következtetéssel. Azt mondta: ha évente több mint 140 ezer feljelentés érkezik, és ebből becslése szerint legfeljebb tíz-húszezer végződik elítéléssel, akkor meg kell kérdezni, mi történik a többivel, hiszen a feljelentést szerinte rendszerint azonnali őrizetbe vétel követi. Így jutott el a később sokat idézett mondatig, amely szerint az országban évente ezreket vesznek őrizetbe olyan ügyekben, amelyekből aztán „semmi sem lesz”. A rendőrökről azt mondta, attól tartanak, hogy őket teszik felelőssé, ha egy feljelentés után baj történik, ezért megelőzésből szinte mindenkit őrizetbe vesznek. A lap az interjú mellett úgy mutatta be: „tetőtől talpig feminista”, aki a valódi egyenlőséget keresi.

Az interjú teljes szövegét egy, a váltott gondoskodásért dolgozó egyesület honlapjának újraközléséből ismerjük; hitelességét a Servimedia hírügynökség 2006. december 26. napján kelt tudósítása igazolja, amely az interjú több mondatát szó szerint idézi. Egy másik, 2007. január 4-i keltezésű, ugyancsak újraközlésben fennmaradt interjú bevezetője szerint a spanyol Nőügyi Intézet akkori igazgatója, Rosa María Peris nyilvánosan „tisztességtelennek” nevezte őt; a kijelentésről fennmaradt korabeli hír szerint a jelző arra vonatkozott, amit a dékán „tesz és mond”, és Peris azt is állította, hogy Sanahuja kihasználja a nők kiszolgáltatott helyzetét. Sanahuja erre azt felelte: sem a sértegetés, sem az nem visz közelebb a megoldáshoz, ha a bírói tanácstól azt kérik, hogy tiltsák el őt a nyilvános megszólalástól.

## 2008: a rendszer minden szereplője

Az El País 2008. december 22. napján közölte „A hamis feljelentések” című írását, amelyet az Isztambuli Egyezményről szóló cikkünkben részletesen ismertettünk. Itt csak a lényegét idézzük fel. A bírónő nem a nőket tette felelőssé, hanem sorra vette a rendszer valamennyi szereplőjét: a bírákat, akik félelemből szinte minden kért védelmi végzést kiadnak; az ügyészeket, akik szinte minden esetben távoltartást indítványoznak; a rendőröket, akik a feljelentő állításán kívül más bizonyíték nélkül vesznek őrizetbe férfiakat; az ügyvédeket, akik a lakáshasználat és a gyermekelhelyezés gyors eldöntése érdekében javasolnak feljelentést; az újságírókat, akik egy-egy súlyos eset után mindenkit hibáztatnak, aki az ügyben eljárt; és azokat a nőket, akik ezzel visszaélnek. A törvényt „jó szándékúnak” nevezte, mérlege mégis az volt, hogy ugyanannyi nő hal meg, mint korábban.

## „Az utolsó előtti nagy átverés” – a váltott gondoskodás mint a nők érdeke

Sanahuja legeredetibb írása nem a büntetőjogról szól. Az El País 2010. június 16. napján közölte „Nők, munka és váltott gondoskodás” című cikkét; a teljes szöveget az Iustel jogi szakportál másnap szó szerint átvette. Egy fogalmat előre tisztázni kell. A bírónő a „custodia compartida” kifejezést használja, amely a spanyol jogban nem a szülői felügyeleti jogot jelenti – az ott a válás után is főszabályként közös marad –, hanem azt, hogy a gyermek kinél él, és ki gondozza a mindennapokban. Magyar megfelelője leginkább a váltott gondoskodás, azzal, hogy a spanyol fogalom tágabb: nem feltétlenül jelent azonos időtartamot a két szülőnél. A cikk egy kérdéssel indul: **miért követik el a nők ellen, a nők nevében „az utolsó előtti nagy átverést”?**

A gondolatmenet a nőmozgalom saját céljaiból indul ki. Ha az egyenlőség első feltétele a gazdasági függetlenség, ha az elmúlt harminc év nagy vívmánya a nők tömeges belépése az oktatásba és a munkaerőpiacra, és ha mindenki elfogadja, hogy a dolgozó anya csak akkor jut saját térhez, ha nem egyedül viseli a gyermeknevelés terhét – akkor a bírónő szerint érthetetlen, miért lép fel a többségi feminizmus „ádázul” a váltott gondoskodás ellen. Úgy látta, ez a törekvés a nőket valójában visszazárja az otthonba, a gyermekek kizárólagos gondozójának szerepébe.

A cikk legélesebb megállapítása az, amit a kizárólagos gondozásról ír, vagyis arról a megoldásról, amelyben a gyermek csak az egyik szülőnél él. Sanahuja szerint a váltott gondoskodást ellenző csoportok azt kínálják a nőknek, hogy az apa kezdeti „kifosztásával” erősödjenek meg: aki a gyermekeket megszerzi, az velük együtt megkapja a lakást és a tartásdíjat is. **Ezt azonban „mérgezett ajándéknak” nevezte**, és több okot sorolt fel; ezeket négy pontba szedtük.

1. **A pálya.** Aki egyedül neveli a gyermekeit, annak a szakmai fejlődése megtorpan, kevesebb időt követelő, ezért rosszabbul fizetett munkakörökbe szorul.
2. **A nevelés.** Az egyedül nevelő anya vagy az egyetlen „gonosz” lesz, aki szabályokat állít, vagy enged, és akkor a legkisebb kudarcot sem tűrő gyermekeket nevel.
3. **A lakás.** Amikor a gyermekek önállóvá válnak, a lakásból korábban kiköltöztetett apa kéri a saját tulajdoni hányadát. Az anya ekkor hatvan év körül jár, kevés a jövedelme, a másik felet nem tudja megvenni, és a lakás elvesztése fenyegeti.
4. **A gyermekek.** A felnőtt gyermekek az anyát tehetik felelőssé azért, hogy az apjuk eltávolodott tőlük. A bírónő megfogalmazásában ők azok, akik **„élő szülők mellett maradtak árván”**, olyan gyásszal, amely nem ér véget.

A kezdeti „kifosztás” vége a cikk szerint az lehet, hogy a nő mindent elveszít: hivatást, saját időt, lakást és a gyermekeivel való jó viszonyt. Sanahuja ezzel szemben azt javasolta: azokban az esetekben – amelyeket ő maga kisebbségnek, de növekvő kisebbségnek nevezett –, amikor az apa részt akar venni a gyermeknevelésben, ezt nem akadályozni kell, hanem elő kell segíteni. Érve szerint a váltott gondoskodás nem mentesíti a nagyobb jövedelmű szülőt a költségek nagyobb részének viselése alól, sőt növeli a fizetési hajlandóságot, mert megmarad a kapcsolat a gyermekkel.

> „A gyermekekre nem lehet rákényszeríteni egy nekik ártó, egyszülős modellt, ha van apjuk és anyjuk, akik akarnak és tudnak felelősséget vállalni értük.”
>
> María Sanahuja: Mujeres, trabajo y custodia compartida, El País, 2010. június 16. – szerkesztőségünk fordítása

A bírónő szakosodott családjogi bíráskodást sürgetett, amely megnehezíti, hogy a szülők a gyermekeket fegyverként használják a vitáikban. Az írás jogalkotási fordulat idején jelent meg. Spanyolországban a polgári törvénykönyv a 15/2005. számú törvény óta ismeri a gyermek váltott gondozását, alapesetben a szülők megegyezése alapján. A cikk megjelenése előtt három héttel, 2010. május 26. napján Aragónia saját törvényt fogadott el a váltott gondozásról, hat héttel utána, július 29. napján pedig Katalónia a közös szülői felelősségről.

A 2005-ös törvény a spanyol polgári törvénykönyv 92. cikkét írta át. A váltott gondozásra vonatkozó három bekezdés a hivatalos közlönyben megjelent szöveg szerint így szól:

> „5. A gyermekek feletti gondozás közös gyakorlását kell elrendelni, ha a szülők ezt a szabályozó megállapodás tervezetében kérik, vagy ha az eljárás során mindketten erre a megállapodásra jutnak. […]”
>
> „7. Nincs helye közös gondozásnak, ha bármelyik szülő ellen büntetőeljárás folyik a másik házastárs vagy a mindkettőjükkel együtt élő gyermekek élete, testi épsége, szabadsága, erkölcsi integritása vagy nemi szabadsága és sérthetetlensége elleni cselekmény miatt. Akkor sincs helye, ha a bíró a felek előadásából és a felvett bizonyításból a családon belüli erőszak megalapozott jeleit észleli.”
>
> „8. Kivételesen, akkor is, ha az ötödik bekezdés feltételei nem állnak fenn, a bíró az egyik fél kérelmére, az ügyészség kedvező véleménye mellett elrendelheti a váltott gondozást, azzal az indokolással, hogy a kiskorú mindenek felett álló érdeke csak így védhető megfelelően.”
>
> A spanyol polgári törvénykönyv 92. cikke a 15/2005. számú törvénnyel megállapított szöveg szerint (BOE, 2005. július 9.) – szerkesztőségünk fordítása

A szöveg két dolgot mutat meg. Az egyik, hogy 2010-ben, a bírónő cikkének megjelenésekor a váltott gondozás az egyik szülő kérelmére csak kivételként, az ügyészség kedvező véleménye mellett volt elrendelhető; a „kedvező” szót a spanyol Alkotmánybíróság 2012. október 17. napján kelt, 185/2012. számú ítéletével megsemmisítette, azóta a bíró az ügyész álláspontjától függetlenül dönthet. **A másik a hetedik bekezdés: a váltott gondozást már az is kizárja, ha a szülő ellen a másik szülő sérelmére elkövetett cselekmény miatt büntetőeljárás folyik – elítélés nem szükséges hozzá.**

Magyar szemmel szokatlan az ügyészség szerepe: Spanyolországban az ügyész (Ministerio Fiscal) a kiskorúak érdekeinek védelmében a gyermeket érintő családjogi perekben is részt vesz, ezért kér tőle véleményt a bíró.

**Megjegyzésünk:** ez a szabály köti össze a bírónő két témáját. Ha a folyamatban lévő büntetőeljárás önmagában eldönti, kinél él a gyermek, akkor a feljelentésnek a családjogi perben közvetlen tétje van. Sanahuja 2004-től éppen erre figyelmeztetett; hogy a gyakorlatban ez milyen gyakran vezetett visszaéléshez, arra a rendelkezésünkre álló források nem adnak adatot.

## Utak és rövidítések: mit kért a nőktől és mit a férfiaktól?

Két hónappal később, 2010. augusztus 16. napján az El País közölte harmadik, leghosszabb írását „Az egyenlőség útjai és rövidítései” címmel. Ennek az eredetije előfizetéshez kötött, a teljes szöveget egy sajtószemléző blog újraközléséből ismerjük, amelynek nyitó bekezdése szó szerint egyezik az El País oldalán szabadon olvasható résszel.

Ez a cikk a legélesebb hangú. A bírónő „totalitárius feminizmusról” írt, amely szerinte kizárja a nyilvánosságból azt, akit hímsovinisztának bélyegez, és azt állította, hogy a többség öncenzúrája tette lehetővé, hogy ezrével növekedjék az enyhe súlyú cselekmények miatt bebörtönzött férfiak száma. Azt írta, a régi fekete-fehér gondolkodás megfordult: korábban a férfihoz társult minden jó tulajdonság, ma a férfit az erőszakkal, a nőt a jósággal azonosítják, és szerinte egyik véglet sem tartható.

A cikk azonban nem a férfiak védőirata. Sanahuja mindkét nemtől erőfeszítést követelt. A nőktől azt, hogy ne az államtól, a munkáltatótól vagy a férfitól várjanak támogatást áldozati szerepből, hanem vállalják a teljes jogú állampolgársággal járó felelősséget. Úgy fogalmazott: nem lehet arra hivatkozni, hogy valaki gyermeket szült valakinek, és ezért a másik az élete végéig minden jövedelmét egy olyan családnak köteles adni, amelyből őt magát kizárták. **A férfiaktól pedig azt kérte, hogy a gyermek születésétől vállalják a nevelést, ha nem akarják, hogy a szerepük a válás után – nyers megfogalmazásában – a „tenyészmén és eltartó” feladatára szűküljön.** Az államtól nem büntetést, hanem lakást, bölcsődét és megfizethető nappali ellátást sürgetett; szerinte az új társadalmi modell nem jön létre attól, hogy tömegesen zárnak börtönbe férfiakat.

## Amit a bírálói mondanak – és amit a számok

A bírónő állításai közül nem mindegyik állja ki a próbát, és a portré nem lenne teljes a másik oldal nélkül. Montserrat Comas 2004-ben azt rögzítette, hogy nincs adat arra, hogy a bíróságokon hamis feljelentéseket tennének; 2006-ban azt nevezte valótlannak, hogy a bírák nem biztosítják az ártatlanság vélelmét, és bizonyíték nélkül ítélnek el. Tömeges hamis feljelentést azóta sem igazolt adat. A spanyol Főügyészség adatait ismertető sajtóbeszámolók szerint 2009 és 2019 között a feljelentések 0,0069 százalékában született elítélés hamis vád miatt; ez a szám azonban csak a bíróság által megállapított eseteket méri, a valótlan feljelentések tényleges arányát senki sem ismeri. Sanahuja 2008-ban azt írta, az őrizetbe vetteket „többségükben felmentették”. A bírói tanács adatai ezt így nem igazolják: a Comas által idézett 2005–2006-os statisztikában a büntetőbíróságok ítéleteinek 61 százaléka, a tanács 2024-es adatai szerint 80,55 százaléka volt elmarasztaló. Az viszont a hivatalos adatokból is látszik, hogy az ügyek nagyobb része nem jut el az ítéletig: 2024-ben 199 094 feljelentésre 62 173 ítélet jutott. Az ítélet nélkül zárult ügy pedig nem azonos a hamis váddal; a bírói tanács szerint a sértettek mintegy tizede például él a vallomásmegtagadás jogával.

A bírónő visszatérő érve az volt, hogy a törvény nem csökkentette a megölt nők számát. 2008-ig ez megfelelt a hivatalos adatsornak: a spanyol kormány nyilvántartása szerint 2003-ban 71, 2008-ban 76, 2010-ben még 74 nőt ölt meg a partnere vagy volt partnere. A szám 2011 óta egyetlen évben sem haladta meg a 62-t, 2024-ben 48 volt. Hogy ebben mekkora része van a törvénynek, arról a rendelkezésünkre álló források nem adnak bizonyított választ.

Az alkotmányossági vita sem az ő javára dőlt el. A La Razónnak 2006-ban azt mondta, úgy tudja, a törvény ellen már több mint száz alkotmányossági kérdést nyújtottak be bírák. A spanyol Alkotmánybíróság 2008. május 14. napján kelt, 59/2008. számú ítéletében – négy különvélemény mellett – alkotmányosnak találta a férfi elkövetőre vonatkozó szigorúbb büntetési szabályt.

## Figyelmeztetés – de más ügyben

A bírónő 2008-as cikke szerint 2005-ben több egyesület azt kérte a bírói tanácstól, hogy szankcionálják, és tiltsák el a nyilvános megszólalástól. Egy 2005. május 10. napján kelt, a bírónő mellett állást foglaló lapvélemény által idézett ügynökségi hír szerint a bírói tanács fegyelmi bizottsága egyhangúlag lezárta a 34 nőszervezet panaszára indult előzetes vizsgálatot, mert a dékán megszólalásait a véleménynyilvánítás szabadsága védi; az eredeti hírt nem értük el. Arra, hogy a nemi alapú erőszakról mondott véleménye miatt valaha fegyelmi büntetést kapott volna, nem találtunk forrást.

Fegyelmi figyelmeztetést egészen más ügyben kapott. Az Europa Press 2012. május 29. napján kelt tudósítása szerint 2009 októberében egy rádiónak nyilatkozva bírálta a barcelonai Palau de la Música ügyében – a Millet-ügyben – eljáró vizsgálóbírót, mert a nyomozást lassúnak és szokatlannak tartotta. A bírói tanács 2010 áprilisában eljárást indított ellene és egy bírótársa ellen, majd 2011 júniusában enyhe szankciót, figyelmeztetést alkalmazott; indokolása szerint a bírónő megjegyzései „egyértelműen tiszteletlenek” voltak. A spanyol Legfelsőbb Bíróság a bírónő keresetét 2012-ben elutasította; az indokolás szerint a bírákat a többi bíró munkájának megítélésében fokozott körültekintés és mértéktartás terheli. **A minta ugyanaz, mint 2004-ben: Sanahuja hangosan kimondta, amit gondolt, és viselte a következményét.**

## Miért érdekes ez Magyarországon?

**Megjegyzésünk:** a magyar közbeszédben a kapcsolati erőszak elleni fellépés és a különélő szülők jogai rendszerint két egymással szemben álló tábor ügyeként jelennek meg. María Sanahuja pályája azt mutatja, hogy ez a szembeállítás nem szükségszerű. Egy bírói vezető, aki feministának vallotta magát, és akit a saját, progresszív egyesülete megvédett, ugyanabban a mondatban követelt több védelmet a súlyos erőszakot elszenvedő nőknek és több eljárási garanciát a megvádolt férfiaknak – a váltott gondoskodás mellett pedig nem az apák, hanem a nők érdekével érvelt.

Megítélésünk szerint a 2010-es cikk érvei ma, az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának előkészítése idején Magyarországon is megfontolandók. A magyar Polgári Törvénykönyv 2022. január 1. napja óta két új lehetőséget ad. A 4:167. § szerint a bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha ez a gyermek érdekében áll; az ugyanekkor beiktatott 4:167/A. § pedig nevesíti a váltott gondoskodást, vagyis azt, hogy a szülők felváltva, azonos időtartamban nevelik és gondozzák a gyermeket. A kérdés, amelyet a spanyol bírónő feltett, itthon is nyitott: ha a nők egyenlőségének feltétele, hogy ne egyedül viseljék a gyermeknevelés terhét, akkor mi indokolja, hogy a válás után mégis ez legyen a kiinduló helyzet?

A bírónő érvelése ugyanakkor nem perdöntő bizonyíték, hanem vélemény: egy gyakorló bíró tapasztalata és következtetése, amelynek egyes tényállításait a hivatalos adatok nem igazolták. Ezért ismertettük a bírálóit is. S hogy a két szempont – a védelem és a garancia – összeegyeztethető-e egyetlen szabályozásban, azt a magyar jogalkotónak a következő hónapokban kell megmutatnia.

## Gyakran ismételt kérdések (GYIK)

**Ki María Sanahuja?**
Spanyol bíró. 2004 januárjától 2008 márciusáig Barcelona bíráinak dékánja volt, a hivatalos közlöny szerint egy 2008. december 2. napján kelt királyi rendelet a Barcelonai Tartományi Bíróság polgári ügyszakos bírájává nevezte ki. Írásainak szerzői megjelölése szerint a Jueces para la Democracia bírói egyesület és az Otras Voces Feministas platform tagja.

**Miért vált ismertté?**
2004 májusában, a barcelonai bíróságok éves beszámolóján azt mondta, az a benyomása, hogy egyesek a családon belüli erőszak miatti feljelentést a válási eljárásban használják előnyszerzésre. Ezt nőszervezetek és a bírói tanács megfigyelőközpontjának elnöke élesen bírálták, a saját bírói egyesülete megvédte.

**Mit írt a váltott gondoskodásról?**
Az El País 2010. június 16. napján megjelent cikkében azt állította, hogy a váltott gondoskodás – spanyolul custodia compartida, a gyermek gondozásának megosztása a két szülő között – a nők érdeke. A kizárólagos gondozást „mérgezett ajándéknak” nevezte, mert szerinte visszaveti az anya szakmai pályáját, egyedül hagyja a neveléssel, idősebb korban a lakás elvesztésével fenyeget, és megterheli a viszonyát a felnőtt gyermekeivel.

**Ellenezte a nők védelmét a kapcsolati erőszakkal szemben?**
Nem. Azt állította, hogy a válogatás nélküli eljárás miatt a hatóságok nem tudják kiszűrni a súlyos eseteket, és a valóban veszélyben lévő nők nem kapnak elég védelmet. A büntetőjog szigorítása helyett az egészségügyi, szociális, rendőri és bírósági szervek összehangolt munkáját sürgette.

**Igaza volt a hamis feljelentésekről?**
Erre nincs egyértelmű válasz. A bírói tanács megfigyelőközpontjának elnöke szerint nincs adat, amely hamis feljelentéseket igazolna; az ügyészségi adatokról szóló beszámolók szerint a hamis vád miatti elítélések száma csekély. A bírónő arra hivatkozott, hogy a feljelentések nagy része nem végződik elítéléssel. A megszüntetés azonban nem azonos a hamis váddal.

**Kapott fegyelmi büntetést a véleménye miatt?**
A nemi alapú erőszakról mondott véleménye miatt kiszabott fegyelmi büntetésre nem találtunk forrást. Figyelmeztetést más ügyben kapott: 2009-ben nyilvánosan bírálta a Millet-ügy vizsgálóbíráját, a 2011-ben kiszabott szankciót a spanyol Legfelsőbb Bíróság 2012-ben helybenhagyta.

**Mi köze ennek az Isztambuli Egyezményhez?**
Közvetlenül semmi: a spanyol szabályokat, amelyeket a bírónő bírált, nemzeti törvény írta elő, nem az egyezmény. A spanyol vita azonban ugyanazt a kérdést járta körül, amely a magyar ratifikációnál is felmerül: hogyan lehet egyszerre védeni az áldozatot és megőrizni a megvádolt eljárási garanciáit.

*A cikk a 2026. november 18. napjáig nyilvánosan elérhető forrásokon alapul. María Sanahuja 2012 utáni pályájáról és mai álláspontjáról nem találtunk megbízható forrást, megszólalásai 2004 és 2010 közötti állapotot tükröznek. A La Razón 2006. decemberi és egy 2007. januári interjú eredeti lapoldalát nem értük el, ezeket újraközlésből ismertetjük.*

---

**María Sanahuja írásai:** [Mujeres, trabajo y custodia compartida (El País, 2010. június 16.)](https://elpais.com/diario/2010/06/16/opinion/1276639205_850215.html); [ugyanez teljes terjedelemben (Iustel, 2010. június 17.)](https://www.iustel.com/diario_del_derecho/noticia.asp?ref_iustel=1042876); [Los caminos y los atajos de la igualdad (El País, 2010. augusztus 16.)](https://elpais.com/diario/2010/08/16/opinion/1281909613_850215.html); [a cikk újraközlése](https://chicosymasculinidades.blogspot.com/search/label/Sanahuja-M.?m=0); [Las denuncias falsas (El País, 2008. december 22.)](https://elpais.com/diario/2008/12/22/opinion/1229900405_850215.html); [a cikk újraközlése](https://www.pensamientocritico.org/marsan0109.html); [Un feminismo que también existe (El País, 2006. március 18., társszerzőkkel)](https://elpais.com/diario/2006/03/18/opinion/1142636413_850215.html); [az El País szerzői oldala](https://elpais.com/autor/maria-sanahuja/).

**Interjúk, tudósítások, közlemények:** [az El País 2004. május 28-i és 29-i, valamint az Europa Press 2004. május 28-i tudósításai (újraközlés)](https://www.cita.es/denuncias/falsas/decana/); [Montserrat Comas 2006. december 13-i közleménye (Mujeres en Red)](https://mujeresenred.net/spip.php?article871); [Servimedia, 2006. december 26.](https://www.servimedia.es/noticias/jueza-decana-barcelona-asegura-miles-hombres-son-detenidos-casos-luego-acaban-nada/1411296153); [a La Razón-interjú újraközlése](https://www.custodiacompartida.com.es/n16-maria-sanahuja-decana-de-los-jueces-de-barcelona-miles-de-hombres-son-detenidos-por-casos-de-maltrato-que-luego-acaban-en-nada-es); [a 2007. január 4-i interjú újraközlése](https://www.custodiacompartida.com.es/n20-entrevista-maria-sanahuja-jueza-decana-de-barcelona-es); [Europa Press a Legfelsőbb Bíróság döntéséről (2012. május 29.)](https://laadministracionaldia.inap.es/noticia.asp?id=1101322); [El Mundo a figyelmeztetésről (2011. június 20.)](https://www.elmundo.es/elmundo/2011/06/20/barcelona/1308569546.html); [Público a 2008-as dékánválasztásról (2009. május 26.)](https://www.publico.es/actualidad/juez-regadera-deja-decanato-barcelona.html); [Diario de León (2009. április 4.)](https://www.diariodeleon.es/nacional/90404/604925/juez-decano-barcelona-mujer-intercambian-denuncias-maltrato.html); [Teleprensa, 2005. május 10. (vélemény)](https://www.teleprensa.com/articulo/sociedad/almeria-noticia-39057-maria-sanahuja-recibe-el-amparo-del-cgpj-en-su-cruzada-personal-contra-la-industria-del-maltrato/20050510092800658474.html); [Diario de León az ügyészségi adatról](https://www.diariodeleon.es/sociedad/210302/1075949/denuncias-falsas-violencia-machista-son-0-0069.html).

**Hivatalos források:** [BOE – 1996/2008. számú királyi rendelet](https://www.boe.es/diario_boe/txt.php?id=BOE-A-2008-20905); [spanyol Alkotmánybíróság, STC 59/2008](https://hj.tribunalconstitucional.es/es/Resolucion/Show/6291); [STC 185/2012](https://hj.tribunalconstitucional.es/es/Resolucion/Show/23092); [15/2005. számú törvény (a 92. cikk szövegével)](https://www.boe.es/buscar/doc.php?id=BOE-A-2005-11864); [Aragónia, 2/2010. számú törvény](https://www.boe.es/buscar/doc.php?id=BOE-A-2010-9888); [Katalónia, 25/2010. számú törvény](https://www.boe.es/buscar/doc.php?id=BOE-A-2010-13312); [CGPJ – 2024-es adatok](https://www.poderjudicial.es/cgpj/es/Poder-Judicial/En-Portada/-La-media-diaria-de-denuncias-por-violencia-de-genero-en-2024-fue-de-544--un-0-09--menos-que-el-ano-anterior); [a spanyol kormány adatsora a megölt nőkről](https://violenciagenero.igualdad.gob.es/wp-content/uploads/VMujeres_2024_act_14_02_2025.pdf); [Polgári Törvénykönyv, 4:167. § és 4:167/A. §](https://njt.hu/jogszabaly/2013-5-00-00). Kapcsolódó cikkünk: [Isztambuli Egyezmény: ami a bejelentésből kimaradt](https://szegyenpad.com/isztambuli-egyezmeny/isztambuli-egyezmeny-ferfi-aldozatok-szuloi-elidegenites/).
