---
title: "Hamisan vádolt apák, manipulált gyerekek – a válás pokla Svájcban"
url: https://szegyenpad.com/hamis-szexualis-abuzus/hamisan-vadolt-apak-manipulalt-gyerekek-a-valas-pokla-svajcban/
date: 2026-01-17T12:45:48+01:00
modified: 2026-01-17T12:45:48+01:00
lang: hu
site: "szegyenpad.com"
author: "Antal Béla"
section: "Hamis szexuális abúzus"
tags: ["Hamis szexuális abúzus", "Szexuális visszaélés"]
audio: https://szegyenpad.com/felolvasas/2026/11/5103-c11c95d2.mp3
---

# Hamisan vádolt apák, manipulált gyerekek – a válás pokla Svájcban

### Apák a vádak bilincsébe zárva, anyák taktikai hadviselésben – és a gyerekek a frontvonalban. Svájc válóperes csataterein a „szexuális visszaélés” vádja már nemcsak figyelmeztetés, hanem fegyver: egyetlen kimondott szó elég, hogy egy apa eltűnjön a lánya életéből évekre, miközben a hatóságok és bíróságok tehetetlenül bogozzák a bizonyítékok és hazugságok hálóját. Ki a valós áldozat, és ki manipulál? Hol kezdődik a gyermek védelme, és hol kezdődik a pszichológiai hadviselés? Ez a harc nem könyörül sem az apán, sem az anyán – és a legkiszolgáltatottabbak mindig a gyerekek. Az alábbiakban a VeV Switzerland civil jogvédő egyesület „Visszaélés a visszaéléssel” című [cikkét](https://vev.ch/missbrauchter-missbrauch/) adjuk közre.

A gyermekelhelyezésért folytatott küzdelemben egyre több nő vádolja partnerét azzal, hogy visszaélt közös gyermekükkel. Függetlenül attól, hogy a vádak igazak-e: a következmények a férfiakra és a gyermekekre nézve végzetesek. Jogászok most már büntetéseket követelnek a hamis vádaskodásokért.

A fénykép két meztelen, foltos gyermeklábat ábrázol, a kép jobb felső sarkában pedig egy dátum látható: 2003. 07. 14. A fotónak egy apa vesztét kellene okoznia. Egy elkeseredett küzdelemben kellene eldöntenie a közös gyermek sorsát – ez az ügy „Ruben-ügyként” vált ismertté, Svájc határain túl is.

Lucille Hunkeler, a 30 éves anya, aki két éve eltűnt fiával, Rubennel, eljuttatta a fényképet a hatóságokhoz, a kép szélére írt megjegyzéssel együtt:

> **„Ruben nagyon gyakran ilyen véraláfutásokkal érkezett hozzám haza az apjától, S. Bianchitól.”**

A szökésben lévő Lucille Hunkeler ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben. Az állítólagos bizonyítékot szimpatizánsai juttatták el az igazságszolgáltatáshoz.

> **„Bizonyítékaink, fényképeink és eskü alatt tett tanúvallomásaink vannak, amelyek igazolják, hogy Rubent az apja bántalmazta” **

– mondja Heidi Affolter-Eijsten, aki Hunkeler jogi képviselőjeként újabb kísérletet tesz a ma már hatéves fiúért folyó drámai huzavonában.

Bianchi ellen büntetőfeljelentést tettek, Affolter-Eijsten pedig már előre közli az álláspontot:

> **„Ruben az anyjánál kell hogy maradjon.”**

Hogy a Hunkeler-lobbi taktikája sikerrel jár-e, azt a nyomozásnak kell kiderítenie. Ami azonban világos: a Ruben-ügyben most a legnehezebb fegyvert vetették be, amelyet egy fél a gyermekért folytatott harcban előhúzhat. Már pusztán a szexuális visszaélés és a gyermekkel szembeni erőszak gyanúja is kiütéses fegyvernek számít.

Ebben az ügyben nincs semmi különbség több száz más válóperhez képest, amelyek a nyilvánosság kizárásával zajlanak. A gyermekelhelyezéssel és válással kapcsolatos vádak, különösen a szexuális visszaélésre vonatkozók, jelenleg végzetes fellendülést élnek meg. A svájci gyámhatóságok, bíróságok és tanácsadó intézmények egyetértenek: az ilyen vádak száma növekszik. Csak a szexuális visszaélés vádja esetében a zürichi igazságszolgáltatás körében 1995 óta 40 százalékos növekedést regisztráltak. Az, hogy ezek közül hány vád valós, Svájcban nincs pontosan nyilvántartva. Külföldi tanulmányok azonban világosan beszélnek. Burkard Schade német jogász, a dortmundi egyetem professzora 250 szakértői vélemény alapján készített statisztikát. Következtetése:

> **„Nem éri el a tíz százalékot azok aránya, amelyekben a gyanút megerősíthettük” **

– írja Schade egy dokumentációban.

Az elkeseredett gyermekért folytatott küzdelemben az anyák még a jobb tudásuk ellenére is hajlamosak lehetnek erre a fegyverre támaszkodni – mert könyörtelenül hatékony: a vád alá helyezett apának innentől kezdve a gyermeket csak felügyelet mellett szabad látogatnia – vagy egyáltalán nem. Amíg a vád tisztázódik, akár két év is eltelhet.

**Taktikai okokból emelt vád**

A téma érzelmi és ideológiai aknamező. Elvált férfiak érdekvédelmi csoportjai, mint például a „Felelősen nevelő apák VEV” vagy a „Mannschaft”, azzal panaszkodnak, hogy a szexuális visszaélés vádját taktikából, szinte reflexszerűen emelik. A szakértők pedig azt követelik, hogy a hamis vádak felhasználása, azaz a visszaélés a vád visszaélésével, önmagában is büntetendő legyen. Évente körülbelül ezer volt házastárs küzd végig minden fokozaton, és a legtöbb esetben a gyermekelhelyezésért vagy látogatási jogért folyik a harc. A párok növekvő képtelensége arra, hogy tisztelettel és egyetértésben váljanak el, a gyermekeknek árt, terheli a büntetőhatóságokat és bíróságokat – és számos alkalommal igazságtalanul vádolt apákat személyes tragédiába taszít.

D. R.*, 38 éves, lánya szexuális visszaélésével vádolják. Lakása kiürítve. Csak a Bang & Olufsen sztereórendszer és néhány dizájnszék maradt a nappaliban. R. a kezét a térdére támasztva mesél arról a pillanatról, amikor hét hónapos szétválás után először látta újra hároméves lányát, Tóniát.
„Lueg, dä Papi!” – kiáltotta a kislány. R. hangja elcsuklik. Az események annyira megviselték, hogy össze kell szednie magát, hogy tovább tudjon beszélni.

**Mintha azonnal meghalna**

Volt felesége, B.*, 44 éves, vádolta meg R.-t, amikor a bíró megkérdezte tőle, miért tiltja meg az apának, hogy bármilyen kapcsolatot tartson a lányával. R. azt mondja, akkor úgy érezte, mintha azonnal meghalna: „A lábam alatt kinyílt a talaj”.

B. R. a következőképpen indokolta gyanúját: lánya, Tónia*, pelenkázás közben a nemi szervét érinti, a kislány az egész testét szeretné simogatni, és nyelvcsókokat adni. Az anya számára világos volt, hogy egy kisgyermek nem jöhet erre rá magától.

Bár ezek a körülmények nem győzték meg a bírót, a szexuális visszaélés és a családon belüli erőszak hivatalból üldözendő bűncselekmények, ezért a bíró köteles volt eljárni: gyermekpszichológusnál szakértői véleményt rendelt, és azonnal elrendelte a felügyelt kapcsolattartást – R. csak néhány órára, bizalmi személy jelenlétében láthatta Tóniát.

Az anyának ez nem volt elég, így a szűk bizonyítékok ellenére büntetőfeljelentést tett.

Az ilyen vádak növekedését Jean-Luc Rioult, a zürichi ügyvédi kamara válási szakcsoportjának vezetője két fő okkal magyarázza:

> **„A társadalom érzékenyebb; a gyermekbántalmazás témáját inkább szóba hozzák, ami jó. Ugyanakkor jelen van egy bizonyos hisztéria is.”**

Rioult szerint az utóbbi években a gyermekbántalmazás és a ped0fília témáját annyira buzgón vitatták nyilvánosan, hogy szinte minden sarkon szexuális ragadozót gyanítanak. Ezenkívül egyes ügyvédek híre szerint kifejezetten arra ösztönzik a kliensüket, hogy keressenek bizonyítékokat a visszaélés vádjához.

A válásjogi szakértő Rioult ugyan megvédi kollégáit ettől a vádaktól, de el kell ismernie:

> **„Egy ilyen per megerősíti az anya pozícióját és biztosítja számára a gyermek felügyeletét.”**

2025. február 24-én, reggel öt órakor a St. Gallen kanton rendőrsége letartóztatta Beat Z.-t, 62 éves. Gyanú itt is: szexuális cselekmények gyermekekkel. Hét rendőr bilincsbe verte Zellert, lefoglalták a számítógépét, mobiltelefonját, videó- és fényképalbumait.

> **„Teljesen megdöbbentem – mondja Z. –de hamar világossá vált számomra, hogy ez volt a volt feleségem újabb kísérlete, hogy tönkretegyen.”**

2000 júliusa óta a gépészmérnök háborúban áll válása ügyében feleségével, Annával*, 38 éves; Anna a Dominikai Köztársaságból származik, kabaré-táncosként dolgozik, és három gyermeket hozott a házasságba.

**Három hét előzetes letartóztatásban**

Az egyik gyermek tett feljelentést. A mostoha­lány, Isabella*, 22 éves, azt állította, hogy Z. hat évvel korábban meztelenül feküdt az ágyában, és a nemi szervét érintette. Egy nappal azelőtt, hogy Isabella a rendőrséghez fordult volna, heves vita alakult ki telefonon a mostohaapjával. Z. ismét panaszkodott, hogy csak rendszertelenül láthatja saját lányát, Nínát*, 8 éves. „Isabella és én soha nem jövünk ki egymással” – mondja Z.

Pont Isabella az, aki a szülők válása óta főként a kislány, Nína gondozásáról gondoskodik. Különösen éjszaka, amikor az anya – Zeller állítása szerint – prostituáltként dolgozik.

Z. három hétig előzetes letartóztatásban volt. Végre minden tanút kihallgattak, és a lakásából származó anyagot kiértékelték. Az eredmény: egyetlen jel sem utalt pedofíliára. „Ennek ellenére az ügyészség még a szabadon engedés után is megtiltott minden kapcsolatot” – mondja Z.

Amíg az eljárás le nem zárul – várhatóan ősszel –, nem láthatja Nínát. Z.-t tovább súlyosbította, hogy felesége, Anna, már a 2000-es válási évben is azzal vádolta, hogy bántotta Nínát. A Gyermekpszichiátriai Szolgálat 28 oldalas szakértői véleménye akkor arra a következtetésre jutott, hogy nincs jele visszaélésnek. Sőt: az anya alig képes érzékelni a gyermek szükségleteit, és meg kell fontolni a felügyeleti jog átadását az apának.

Az újabb vád Z.-t teljesen letaglózta. Elköltözött abból a faluból, ahol harminc éven át élt. „A szomszédok természetesen értesültek a rendőrségi akcióról.” Z.-nek több hétig pszichiátriai klinikán kellett „felépülnie”.

> **„Az a vád, hogy pedofil lennék, pszichikailag és fizikailag is tönkretett.”**

Z. ma rokkantsági nyugdíjat kap, február végén pedig esedékes a válóper.

Az eredeti célját, hogy Nína felügyeleti jogát megszerezze, valószínűleg elfelejtheti – egy gyermekbántalmazási eljárás után. A szakértők is a további intézkedés szükségességét látják. Yvo Biderbost, a zürichi gyámhatóság képviselője így fogalmaz:

> **„Tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos vádakat néha taktikai okokból emelnek. Arra törekszünk, hogy megakadályozzuk, hogy egy fél időhúzással játszhasson.”**

Egy haragos válásnál az idő értékes: minél tovább nem láthatják a gyermekek az apjukat, annál nagyobb az elidegenedés. Minél hosszabb ideig él egy gyermek egy adott környezetben, annál nehezebb a válási bíró számára visszahelyezni.

> **„Azonban nem a gyermek érdeke, hogy elidegenítsék tőle az apját”**

– mondja Biderbost, „még akkor sem, ha ilyen vádak vannak a levegőben.”

Hasonlóan érvel Jean-Luc Rioult ügyvéd:

> **„A vádak mögött alapvető probléma húzódik meg: egy szülő meg akarja tagadni a másiktól a kapcsolattartást.”**

A vér szerinti gyermekkel való rendszeres kapcsolatot azonban védendő jogként kell tiszteletben tartani. Rioult börtönbüntetést követel ismétlődő és szisztematikus kapcsolattartás akadályozása esetén.

> **„Minden polgárnak tudnia kell: ha beavatkozom a gyermek másik szülővel való kapcsolatba, büntetést kockáztatok. Csak így veszik komolyan a kapcsolattartási jogot.”**

***Az ilyen jogi következmények elsősorban a nőket érintik. Becslések szerint az esetek 80 százalékában az anya minden eszközzel megakadályozza a kapcsolattartási jogot.***

> **„Féltem, hogy a lányom már nem is fog rám ismerni – mondja D. R. – pedig még csak három éves volt.”**

A hét hónapos szétválás utáni első találkozás végül egy erre a célra kialakított gyermekházban zajlott. Megkérte az ott dolgozó gondozónőket, hogy ne erőltessék Tóniát, ha nem akar önként beszélni vele. Amikor belépett a folyosóra, a kislány éppen egyik játékszobából a másikba futott, megállt, ránézett, majd felkiáltott: „Lueg, dä Papi!” és kitárt karokkal felé rohant.

A gyanú, hogy egy apa szeretete a gyermeke iránt szexuális érdeklődést is tartalmaz, az anyáknál általában fokozatosan alakul ki. Kezdetben „egy diffúz nyugtalanság” jelentkezik – mondja Vreny Schaller, a luzerni Gyermekvédelmi Központ vezetője.

> **„Tapasztalatom szerint amikor az anyák végül kimondják a gyanút, valóban hisznek benne és meggyőződtek róla.”**

Minél elszigeteltebb az anya a válási helyzetben, annál nagyobb a veszélye, hogy beleélje magát a visszaélés gondolatába, és szisztematikusan keressen bizonyítékokat.

> **„Egy ilyen anya már nem gondol arra, hogy sokféle oka lehet annak, ha egy gyermek a kapcsolattartási napok után szokatlanul viselkedik, vagy akár panaszt tesz.”**

Egy nő, aki teljes tudatossággal hamis visszaélési vádat emel, „beteges vonásokat” mutat – mondja Schaller gyermekvédelmi szakértő –, de ez kivételes eset. Csak az a probléma, hogy a visszaélés vádjával való visszaélést egy anyánál nehéz bizonyítani. Még ha a gyanú nem is erősödik meg, az nem jelenti automatikusan, hogy az anya rosszindulatúan járt el.

Schaller szerint a visszaélés visszaélése legkésőbb akkor kezdődik, amikor az anya egymás után rendel szakértői véleményeket, és így ismételten kiteszi gyermekét nőgyógyászati vizsgálatoknak és kihallgatásoknak. Ez a folyamat minden gyermek számára megterhelő, és a hatóságnak bizonyítékláncot kell keresnie.

Regula Schwager, a zürichi Castagna Gyermek- és Nővédelmi Központ pszichológusa így fogalmaz:

> **„Egy hároméves nem tudja azt mondani, hogy az apuci a nemi szervét a fenekébe tette. Lehet, hogy azt mondja: apuci szervéből fehér pókok jönnek. Vagy elmesél egy macit, aki éjszaka jön, és fáj neki.”**

Ez azonban nem elegendő egy bírósági eljáráshoz. A visszaélés gyanúja különösen a gyermek számára jelent súlyos terhet. Idegenek furcsa kérdéseket tesznek fel neki; és hirtelen már nem láthatja az apját – legtöbbször anélkül, hogy egyáltalán értené, miért.

**A gyermekeket rábeszéltek – de nincs büntetés**

A Castagna áldozatvédelmi központ képviselői hevesen tiltakoznak az ellen, hogy minden panaszos nőt általános gyanú alá vonjanak.

> **„Pont az ellenkezőjét tapasztaljuk: a nők nem jelentenek megalapozott visszaélési gyanút, épp azért, mert félnek, hogy taktikázással vádolják őket.”**

Mégis léteznek ilyen esetek: ügyvédek újra és újra elmesélik egy zürichi anya történetét, akiről bizonyították, hogy ő maga ösztönözte gyermekeit arra, hogy rajzolják le az apát, aki a gyermekekre pisil. Büntetés azonban nem járt érte – kóros ítélőképesség miatt.

Ennek ellenére az az egyszerű képlet, hogy „ártatlan férfiak, ravasz nők”, túlzottan leegyszerűsített. Aki egy válóháborúban trumfot tart a kezében, ki is játssza azt. A férfiak nem jobb emberek, mint a nők; gyakran ők maguk is megpróbálják vádakkal hiteltelenné tenni volt feleségüket.

Például azzal, hogy pszichózist tulajdonítanak nekik. A szexuális visszaélés vádja azonban – még – tisztán női fegyver. Évek óta Walter B.*, 42 éves, Baselből, temperamentumos perui feleségével, Dolores*-szal, 39 éves, egy szinte állandó válási patthelyzetben van. A feleség rendszeresen állítja, hogy ő veri, Walter azonban minden felelősséget tagad.

Pár napja újabb büntetőfeljelentés érkezett: 500 frank bírság. Állítólag hasba ütötte a feleségét, és tenyérrel a fejére csapott. A nő, ahogy szokta, a rendőrséget hívta.

> **„Mert pontosan tudja, hogy számíthat a férfi rendőrök támogatására, és orvosi vizsgálatot rendelnek el”**

– mondja Walter.

A orvosi vizsgálat egy kis véraláfutást talált az alkarján, amit „valahol máshol szerezhetett”. Ezúttal akkor alakult ki vita, amikor Bucher az akkor nyolcéves lányát, Sonját* akarta elvinni hétvégére. Az anya nem készített elő megfelelő ruhákat.

> **„Esett az eső, és én akartam összekészíteni a legszükségesebbet. Erre úgy rontott rám, mint egy őrült.”**

Ez az incidens odáig vezetett, hogy Walter csak bizalmi személy kíséretében találkozhat lányával. Ám éppen a lány lett makacs, és időről időre önállóan, spontán meglátogatja az apját. Walter igazságtalannak érzi a helyzetet – de tanácstalan, hogyan cáfolja a vádakat. Már az is felbosszantja, hogy neki kell ellenbizonyítékot szolgáltatnia.

> **„Ha a volt feleségem kiabál az ablakon segítségért, mindenki azt feltételezi, hogy valóban segítségre van szüksége. Senki sem látja, hogy én összefont karokkal állok az ajtófélfában.”**

Ha egyszer a gyanú kimondásra kerül, nehezen lehet eltüntetni. Pláne, ha feljelentés is van. D. R., Tónia apja, nyílt lapokkal akart játszani, és tájékoztatta a munkáltatóját. A munkáltató először kivonta őt a „stressz-lövésvonalból” – egészen múlt októberig. Ekkor, 20 szolgálati év után, felmondást kapott. „A teljesítményem már nem felelt meg, egy bank nem egy védett műhely.”

Az R. elleni eljárást ma megszüntették, a kapcsolattartási jogának korlátozását feloldották. És ami a legfontosabb: volt felesége, B., 500 frank eljárási költséget köteles fizetni. Ez a bírói figyelmeztetés hatásosnak bizonyult. A ma már hét éves Tónia rendszeresen látogatja apját és annak új párját. S hogy a vér szerinti anya, B., még mindig fél-e attól, hogy lánya veszélyben van az apa miatt, azt a FACTS-nek nem árulta el. R. igyekszik nyugodtan reagálni a provokációkra:

> **„Már nem vitatkozom. A lényeg, hogy láthassam a lányom.”**
