Botrány, dulakodás, széttépett iratok – és egy ló a gyárkapuban. Ami a Tatabányai Törvényszéken zajlik, az már rég nem egy egyszerű munkaügyi vita, hanem egy olyan ügy, ahol két, egymásnak totálisan ellentmondó valóság feszül egymásnak: az egyik szerint a munkavállaló a saját adataiért küzdött, a BorgWarner szerint brutális támadást indított. S mintha ez nem lenne elég, a történetbe egy politikai szál is beszivárog ami felveti a kérdést: munkahelyi teljesítmény-problémából eredő kirúgás vagy a Tisza-tagság miatti politikai leszámolás történt a BorgWarner Oroszlány Kft-nél?
A Tatabányai Törvényszéken zajló per első pillantásra egy tipikus munkaügyi jogvita: egy munkavállaló és egy nagyvállalat konfliktusa, amely végül bíróság elé kerül. Ahogy azonban a részletek kibontakoznak, a történet egyre szokatlanabb fordulatokat vesz – és egy ponton túl már messze nem csupán munkajogi kérdésekről szól.
A történet középpontjában Zimmermann Márk áll, aki 2024 áprilisában létesített munkaviszonyt a BorgWarner oroszlányi gyárában, kontrolleri pozícióban. Feladata elsősorban beruházások pénzügyi ellenőrzése volt, különös tekintettel az elektromos hajtásláncokhoz kapcsolódó fejlesztésekre. A munkaviszony azonban alig másfél év alatt odáig jutott, hogy 2025 novemberében már súlyos állítások és egymásnak ellentmondó narratívák mentén zajlik a vita a felek között.
A fordulópont 2025. november 10-én következett be.
A felperes elmondása szerint egy teljesen hétköznapi munkanapnak indult minden: elvégezte a feladatait, majd egy megbeszélésre készült. Ott azonban nem szakmai egyeztetés várta, hanem közlés: a munkáltató meg kívánja szüntetni a munkaviszonyát. Két dokumentumot helyeztek elé – egy közös megegyezést és egy rendes felmondást.
A döntést a cég „kompetenciahiányokkal” indokolta. Zimmermann Márk ezt határozottan vitatja: állítása szerint az indoklás több ponton valótlan vagy torzított, és olyan feladatok hibáit rótták fel neki, amelyek nem is tartoztak a munkakörébe, hanem korábbi szervezeti hiányosságokat kellett pótolnia.
A helyzet gyorsan jogi irányt vett. A munkavállaló telefonon egyeztetett ügyvédjével, majd visszatérve részletesen átnézte a dokumentumokat. Már első olvasásra több ellentmondást és ténybeli problémát észlelt, ezért kérte a közvetlen vezetőjét a tisztázásra – érdemi válasz azonban állítása szerint nem érkezett.
Ekkor történt az, ami a per egyik kulcskérdésévé vált.
Zimmermann Márk szerint az egyik vezető váratlanul kikapta a kezéből az egyik dokumentumot, majd az ajtó felé haladva darabokra tépte. A dolgozó utána indult, hogy visszaszerezze az iratot, ám a helyzet pillanatok alatt elfajult: fizikai dulakodás alakult ki közte és két vezető között.
„Megpróbáltam visszaszerezni a papírt, de lefogtak”
– állítja.
A történtek után végül ő maga hívta ki a rendőrséget. A helyszínre érkező járőrök jegyzőkönyvet vettek fel, és orvosi látlelet készítését javasolták.
A BorgWarner ezzel szemben egészen másképp írja le az eseményeket. Álláspontjuk szerint nem dokumentum-visszaszerzésről volt szó, hanem arról, hogy Zimmermann Márk agresszíven lépett fel, rátámadt egy vezetőre, megpróbálta megrúgni és a falnak lökte. A helyzet – a cég szerint – annyira elfajult, hogy kollégáknak kellett közbelépniük.
Ez az incidens később döntő jelentőségűvé vált: bár eredetileg 90 napos felmondási időt közöltek, a munkáltató 2025. november 19-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a munkaviszonyt. A perben így már ennek jogszerűsége áll a középpontban.
A konfliktus azonban nemcsak jogi, hanem kommunikációs szinten is kiéleződött.
A cég belső tájékoztatásában az esetet úgy mutatták be, hogy a munkavállaló agresszív viselkedése miatt kellett rendőrséget hívni. A felperes ezt határozottan visszautasítja, és „megalázó, valótlan narratívának” nevezi a történtekről szóló vállalati kommunikációt, hangsúlyozva: a rendőrséget valójában ő értesítette.
Két nappal később az ügy újabb, szokatlan fordulatot vett.
November 12-én Zimmermann Márk lóháton jelent meg a gyárnál, hogy visszaszolgáltassa a céges laptoptöltőt. Állítása szerint a portán nem vették át az eszközt, ezért a figyelem felkeltése érdekében a parkolóba lovagolt. Végül az IT-részleg átvette a töltőt.
A munkáltató ezt az epizódot is a munkaviszonyt ellehetetlenítő magatartás részeként értékeli, és azt állítja, hogy a dolgozó rendbontó módon viselkedett. Zimmermann Márk ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy közterületen tartózkodott, a ló viselkedése nem teljes mértékben kontrollálható, és az eset semmilyen módon nem indokolhat egy azonnali felmondást – különösen úgy, hogy ekkor már felmentették a munkavégzés alól.
A felperes egy további, érzékeny szálat is felvet: szerinte elbocsátása összefügghet politikai aktivitásával. Állítása szerint neve szerepelt egy, a Tisza Párthoz köthető adatbázisban, amelynek kiszivárgása után – rövid időn belül – megszüntették a munkaviszonyát. Azt állítja, munkahelyén ismert volt közéleti szerepvállalása, és ez feszültséget okozott.
A munkáltató ezt határozottan vitatja, és kitart amellett, hogy kizárólag a munkavállaló magatartása indokolta a döntést.
Zimmermann Márk a bíróságtól elsődlegesen munkaviszonya helyreállítását kéri, emellett jelentős összegű kártérítést követel elmaradt jövedelem és egyéb juttatások címén. A BorgWarner ezzel szemben minden követelést vitat, és viszontkeresetben több mint kétmillió forint visszafizetését is kéri, arra hivatkozva, hogy azt jogalap nélkül fizették ki.
A bíróság előtt így nemcsak az a kérdés, hogy mi történt azon a novemberi napon – hanem az is, hogy miért. Egy vitatott felmondás, egy fizikai incidens, egy szokatlan lóháton tett „visszatérés”, és egy feltételezett politikai háttér: mind ugyanannak az ügynek a részei.
S hogy ezek közül melyik bizonyul döntőnek, azt végül a bíróság mondja ki.
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
Válasz írása