---
title: "Tíz évig nem látta gyermekét &#8211; több mint öt millió Ft kártérítést kapott"
url: https://szegyenpad.com/perek/tiz-evig-nem-latta-gyermeket-tobb-mint-ot-millio-ft-karteritest-kapott/
date: 2020-01-12T16:05:08+01:00
modified: 2020-01-12T16:05:10+01:00
lang: hu
site: "szegyenpad.com"
author: "Antal Béla"
section: "EJEB"
tags: ["EJEB", "Igazságügyi Minisztérium", "Magyar Bírósági Végrehajtói Kar", "Soproni Rendőrkapitányság", "Szentendrei Járásbíróság", "Szentendrei Rendőrkapitányság", "Szülői elidegenítés"]
audio: https://szegyenpad.com/felolvasas/2026/11/1664-4459678d.mp3
---

# Tíz évig nem látta gyermekét &#8211; több mint öt millió Ft kártérítést kapott

### Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) több mint öt millió Ft kártérítésre kötelezte a magyar államot, mivel *„a magyar hatóságok nem tettek meg minden szükséges és megfelelő intézkedést a gyermek visszaszerzése és a szülői felügyeleti jog gyakorlásának biztosítása érdekében, ezzel pedig megsértették a kérelmezőnek az Egyezményben garantált családi élethez tiszteletben tartásához való jogát”* – [írja](https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/tiz-evig-nem-latta-gyermeket) a jogaszvilag.hu

> Az EJEB kiemelte, hogy a hatóságoknak tudomásuk volt a férfi tartózkodási helyéről, elfogatóparancsok is voltak érvényben vele szemben, mégsem hallgatták ki őt egy büntetőeljárásban sem a gyermek hollétéről.

**Az alapügy**

A kérelmező egy magyar nő, aki az USA-ban élt szintén magyar férjével. Házasságukból egy gyermek született, aki kettős állampolgárságot kapott.

A család 2004-ben Magyarországra költözött. Az apa 2004 karácsonyán egy veszekedést követően magához vette a gyermeket és ismeretlen helyre távoztak. A következő pár hétben a férfi többször felhívta a feleségét és tájékoztatta a gyermek állapotáról. Ezek a hívások azonban 2005 januárjában abbamaradtak. A nő azóta sem tud gyermeke tartózkodási helyéről és nem tud kapcsolatot tartani vele.

Az eseményeket követően a nő válópert

indított a férfival szemben. Mivel a férfi tartózkodási helye ismeretlen

 volt, ezért a válóperben ügygondnok kirendelését kérték, aki a férfi

érdekeit képviselte.

2005-ben egy közbenső, fellebbezésre

tekintet nélkül végrehajtható ítéletet hozott a Szentendrei Bíróság,

amellyel a kérelmezőnél helyezte el a gyermeket.

A Szentendrei Bíróság végül 2007.

februárban mondta ki a válását. Ítéletében megállapította, hogy az apa

jogellenesen vette magához a gyermeket és az anyának már két éve nincs

tudomása gyermeke tartózkodási helyéről és állapotáról. A Szentendrei

Bíróság a fentiek miatt kizárólagos szülői felügyeleti jogot biztosított

 a kérelmező részére, az apát pedig megfosztotta szülői felügyeleti

jogának gyakorlásától és gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte,

illetve láthatási jogától is megfosztotta. A döntés 2007 áprilisában

emelkedett jogerőre.

A kérelmező kezdeményezte a Szentendrei

Bíróság jogerős közbenső ítéletének végrehajtását, amely kimondta a

gyermek nála való elhelyezését.

A végrehajtó felkereste a férfi soproni

címét, azonban sem a férfit sem a gyermeket nem találta meg. A

szomszédok megkérdezése alapján a végrehajtó megállapította, hogy

valószínűleg az USA-ban tartózkodhatnak.

A nő a végrehajtási eljárásával szemben

is panasszal élt, amelyre válaszul a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar

megállapította, hogy a végrehajtó nem tehető felelőssé a korábbi

eljárások hiányosságaiért és a gyermek jogellenes külföldre viteléért,

egyben diplomáciai lépések megtételét javasolta a határozat

végrehajthatósága érdekében.

A kérelmező ezt követően az Igazságügyi

Minisztériumhoz fordult és jelezte, hogy tudomása szerint a gyermeke az

USA-ban tartózkodhat. Majd később arról értesítette a minisztériumot,

hogy a férfi időközben visszahozta a gyermeket Magyarországra.

2009 júniusában az Igazságügyi

Minisztérium megkereste a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központot

(továbbiakban: Központ) a férfival szembeni nemzetközi elfogatóparancs

kibocsátása érdekében.

2009 decemberében a Központ továbbította

az Igazságügyi Minisztériumnak az amerikai és kanadai társhatóságoktól

érkezett válaszokat, amely szerint a férfi Kanadában tartózkodik

bevándorlási őrizetben.

Ezt követően nem sokkal a férfit

kiutasították Kanadából és az ország elhagyására szólították fel. A

férfi azonban megszökött a fogva tartása helyéről és a kanadai hatóságok

 szerint álnéven repülőjegyet foglalt Bécsbe.

A Magyar hatóságok, ezért az osztrákoktól

 kértek segítséget, akik megállapították, hogy a férfi nem utazott a

kanadaiak által megjelölt gépen.

2012 júniusában merültek fel újabb

információk, amely szerint a gyermek Kaliforniában lehet. Az Igazságügyi

 Minisztérium a gyermekek jogellenes elvitelről szóló hágai egyezmény

alapján megkereste az amerikai társszerveket a gyermek felkutatása

érdekében, azonban a gyermeket nem találták meg Kaliforniában. Azt

állapították meg, hogy a férfi és a gyermek talán Kanadában

tartózkodhat, ezért átadták az ügyet a kanadai hatóságoknak, azonban az ő

 nyomozásuk sem járt eredménnyel.

**A büntetőeljárás tartalma**

A kérelmező 2005 novemberében

feljelentést tett a Szentendrei Rendőrkapitányságon a férjével szemben a

 gyermek jogellenes elvitele miatt.

A rendőrség ellenőrizte a férfi adatait a

 rendelkezésére álló nyilvántartásokban, ennek eredményeként találtak

egy soproni címet.

A kérelmező 2006 februárjában kezdeményezte a rendőrségen, hogy bocsássanak ki elfogatóparancsot a férfival szemben.

A rendőrség nem tett eleget a kérésnek,

ezért a kérelmező panaszt tett, amelyben arra hivatkozott, hogy a

férfival szemben több büntetőeljárás van folyamatban a rendőrség azonban

 nem kérdezte ki.

Végül a rendőrség ez év májusában kiadta az elfogatóparancsot a férfival szemben.

Azonban a rendőrség 2006. május 25-én

felfüggesztette a nyomozást, mivel a gyanúsított ismeretlen helyen

tartózkodott és távollétében a büntetőeljárást nem lehetett lefolytatni.

Végül május 29-én elutasították a kérelmező feljelentését.

A Soproni Rendőrkapitányság 2007-ben

eredményt ért el, mivel megszerzett egy részleges londoni címet, ahol

feltételezhetően a gyermek a nagyanyjával él.

A fejleményekre tekintettel a Szentendrei Rendőrkapitányság a büntetőeljárás folytatása mellett döntött, mivel a gyanúsított címe ismertté vált.

Végül a rendőrség 2007 augusztusában

bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást. A határozat indokolása

szerint kiskorú elhelyezésének megváltoztatása bűncselekményt csak

szándékosan lehet elkövetni, és a törvény úgy fogalmaz, hogy az

elhelyezésnek végrehajtható határozaton kell alapulnia. A rendőrség

érvelése szerint mivel a férj címe ismeretlen volt a válóperben, ezért

részére a határozatot nem lehetett kézbesíteni, így arról nem

szerezhetett tudomást, ezért a szándékosságot nem lehet megállapítani.

A kérelmező ezt követően tartás

elmulasztása miatt jelentette fel a férfit a Soproni

Rendőrkapitányságon. A nyomozást rövid időn belül a fenti indokolást

megismételve lezárták. A nő ezt követően még panaszt tett a nyomozás

megszüntetése miatt, azonban ezt is elutasították.

A kérelmező a Szentendrei

Rendőrkapitányságon kiskorú veszélyeztetése miatt tett feljelentést. A

kérelmezőt és édesapját is tanúként hallgatta ki a rendőrség az

eljárásban, de 2009-ben ezt a nyomozást is lezárták bizonyíték

hiányában.

2013-ban a kérelmező szülei kaptak egy

fizetési felszólítást, amely a gyermek tankönyvei árának befizetéséről

szólt. A felszólításon egy soproni cím és egy soproni iskola is

szerepelt, ahova a gyermeket beíratták, ezért a kérelmező édesapja ismét

 feljelentést tett kiskorú elhelyezésének megváltoztatása miatt. A

nyomozás elindult, azonban közben a gyermek címe újra ismeretlenné vált,

 ezért a nyomozást felfüggesztették. A Soproni Rendőrkapitányság újabb

elfogatóparancsot adott ki a férfival szemben.

Végül a férfi 2014 májusában tűnt fel Budapesten és megtalálták nála a gyermeket is.

A kérelmező jelenleg külföldön él, ezért a gyermekét ideiglenesen a nő édesapjánál helyezték el.

A kérelmező magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogának feltételezett megsértése

A kérelmező szerint a Magyar hatóságok nem tettek meg mindet annak érdekében, hogy a gyermeket visszaszerezzék, annak érdekében, hogy a jogerős bíróság ítéletben megállapított szülői felügyeleti jogát gyakorolhassa. 2004. december 26-tól 2014. május 8-ig egyáltalán nem tudott kapcsolatot tartani gyermekével, annak ellenére, hogy a bíróság már 2005 novemberében meghozott közbenső ítéletével nála helyezte el a gyermeket, tehát a Magyar hatóságok 8 éven át nem tudtak érvényt szerezni a jogerős ítéletben foglaltaknak.

A kormány álláspontja szerint a Magyar hatóságok minden szükséges, észszerűen elvárható intézkedést megtettek a határozat végrehajtása érdekében. Mivel a gyermek és az apa tartózkodási helye ismeretlen volt, ezért a hatóságoknak nem volt lehetősége a határozat végrehajtására.

Attól, hogy a különböző eljárások nem

hozták meg a várt eredményt, a magyar hatóságok még betartották a magyar

 és a nemzetközi jogi előírásokat. A kormány kiemelte az

elfogatóparancsok kibocsátását, a végrehajtási eljárásban az Igazságügyi

 minisztérium fellépését és a büntetőeljárások megindítását.

**Az EJEB megállapításai**

**A Bíróság esetjogára hivatkozva ismét kifejtette, hogy a gyermek és szülője közötti kapcsolattartás az Emberi Jogok Európai Egyezményében (továbbiakban: Egyezmény) rögzített családi élethez való jog alapvető eleme. A kérelmező és a családja közötti kapcsolattartás, tehát az Egyezmény szerinti családi élethez való jog alá tartozik.**

Ezt követően az EJEB a családi élethez való jog tiszteletben tartását vizsgálta.

**Az EJEB szerint a családi élet tiszteletben tartásához való jog elsősorban a hatóságok beavatkozásától való védelemben nyilvánul meg, tehát egy passzív magatartást ír elő, ugyanakkor aktív kötelezettségeket egyaránt keletkeztet. Mindkét esetben az államnak érdekmérlegeléssel kell döntenie az egyéni érdek és a közösség érdeke között.**

Az EJEB felhívta a figyelmet, hogy az államoknak kötelezettsége a szülő és a gyermek kapcsolattartását lehetővé tenni, ugyanakkor ez a kötelezettség nem abszolút. A szükséges intézkedések minden esetben az ügy egyedi körülményeitől függenek, de tényállás felderítése és az együttműködés minden esetben kiemelt fontosságú. A hatóságoknak tehát egyrészt minden lehetséges eszközt igénybe kell venniük a kötelezettség teljesítéséhez, ugyanakkor a minden érintett jogait és szabadságait tiszteletben kell tartaniuk, illetve kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a gyermek érdekeire és jogaira. Az érdeke mérlegelése a hatóságok feladata. A gyermek elhelyezését annál a szülőnél, akivel hosszabb ideje nem találkozott nem feltétlenül kell azonnal végrehajtani és különböző előkészületekre is szükség lehet.

**Az EJEB hangsúlyozta: az intézkedés végrehajtásának gyorsasága kiemelkedően fontos, mivel a hosszú idejű elkülönítés való hiánya helyrehozhatatlan következményekkel járhat a gyermek és a szülő kapcsolatára. A Hágai Egyezmény előírja az érintett igazságügyi vagy államigazgatási hatóságok számára, hogy a gyermekek visszavitelére irányuló eljárás során a lehető leggyorsabban lépjenek fel, és ha a hatóságok hat héten belül nem hoznak határozatot, akkor a kérelmező a késedelem okáról nyilatkozatot kérhet.**

Az EJEB szerint az ítélet végrehajtása

során és a büntetőeljárásokban is többször felmerült a férfi soproni

címe, azonban a végrehajtó csak egyszer járt a helyszínen, ezen kívül

más intézkedés nem történt.

Annak ellenére, hogy a Szentendrei Rendőrkapitányság elfogatóparancsot adott ki a férfi ellen, a Soproni Rendőrkapitányság csak meghallgatta, majd szabadon engedte a férfit.

Az EJEB szerint a válást és a gyermekelhelyezést kimondó jogerős ítélet időpontjában a magyar hatóságoknak már mindenképpen kötelezettségük keletkezett a gyermeke visszaszerzésére. A bíróság jogerős ítéletének kézbesítését követően a bíróság igazolhatóan tudomást szerzett a férfi lakóhelyéről, azonban az EJEB nem talált arra utaló információt, hogy ezt a végrehajtóval bárki közölte volna.

Az EJEB szerint a kérelmező és édesapja a

 többszöri feljelentéssel és az Igazságügyi Minisztérium folyamatos

tájékoztatásával mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a

családi élethez való joguk sérelmét. Azonban minden igyekezetük ellenére

 a gyermek felkutatása 2014 májusáig nem sikerült.

**Az EJEB kiemelte, hogy a hatóságoknak tudomásuk volt a férfi tartózkodási helyéről, elfogatóparancsok is voltak érvényben vele szemben, mégsem hallgatták ki őt egy büntetőeljárásban sem a gyermek hollétéről. A hatóságok megállapították, hogy a gyermek nem az apánál tartózkodik, de további információt nem próbáltak szerezni a gyermek hollétéről, annak ellenére, hogy a férfi állításai valótlannak bizonyultak, mert kiderült, hogy a gyermek Magyarországon van és iskolába is beíratták. A hatóságok az iskolát sem keresték meg a gyermek beiratkozásával kapcsolatban.**

Az EJEB végül kitért arra, hogy azzal,

hogy a gyermekelhelyezésről szóló ítéletet nem kézbesítették a férfi

részére az a paradox helyzet állt elő, hogy nem lehetett büntetőeljárást

 indítani vele szemben.

Mindezek alapján a magyar hatóságok nem

tettek meg minden szükséges és megfelelő intézkedést a gyermek

visszaszerzése és a szülői felügyeleti jog gyakorlásának biztosítása

érdekében, ezzel pedig megsértették a kérelmezőnek az Egyezményben

garantált családi élethez tiszteletben tartásához való jogát.

Az EJEB végül 12.500 euró nem vagyoni kártérítést, 3800 euró + áfa költségtérítést ítélet meg a kérelmező számára.
