---
title: "Nyaralási-szabadidős fotók megosztása miatt édesanya édesanyát perelt be, majd végrehajtót küldött rá"
url: https://szegyenpad.com/szanalmas/nyaralasi-szabadidos-fotok-megosztasa-miatt-edesanya-edesanyat-perelt-majd-vegrehajtot-kuldott-ra/
date: 2017-06-03T20:30:55+02:00
modified: 2020-11-05T09:56:24+01:00
lang: hu
site: "szegyenpad.com"
author: "Antal Béla"
section: "Szánalmas"
tags: ["Fővárosi Törvényszék", "képmáshoz való jog", "végrehajtó"]
audio: https://szegyenpad.com/felolvasas/2026/11/275-0c134886.mp3
---

# Nyaralási-szabadidős fotók megosztása miatt édesanya édesanyát perelt be, majd végrehajtót küldött rá

### **Tinédzser gyermekek nyaralási, születésnapi fotóinak Facebook-megosztása miatt a gyermekek édesanyja képmáshoz fűződő jogsértés miatt pert indított a volt férje (gyermekei apja), illetve annak mostani felesége ellen oly módon, hogy a gyermekek voltak a felperesek. Ráadásként miután megállapította a bíróság a jogsértést, végrehajtóval kínálta meg a gyermekek édesanyja a volt férjének feleségét.**

Szánalmas nyilvános másodfokú tárgyaláson vettem részt csendes hallgatóságként 2017. június első napjaiban a Fővárosi Törvényszéken. A Törvényszék aulájában elhelyezett kijelzőn végrehajtás megszüntetése szerepelt a per tárgyaként – kíváncsi voltam a perre, ímhol gondoltam, meghallgatom. Végrehajtást általában vagyon kapcsán, avagy ingó-ingatlanra szokás indítani – így gondoltam én is, tévedtem. A kijelzőn férfi keresztnév szerepelt alperesként. A tárgyaló melletti tárgyalási jegyzéket megtekintve kiderült, hogy a felperes egy hölgy (legyen Andrea), míg az alperes egy férfi (Balázs), olybá tűnt tehát, hogy egy hölgy végrehajtás megszüntetése miatt pert indított egy úr – a végrehajtást indító fél – ellen. A folyosón azonban két hölgy várakozott – hol van az alperes úriember? Nos, a tárgyaláson hamar kiderült, hogy az alperesek helyett megjelent hölgy (őt Malvinnak hívom) valójában a kiskorú gyermekeit képviselő, nevükben eljáró édesanya.

A törvényszék előadó bírója ismertette a tényállást: Andrea 2014-ben tucatnyi képet osztott meg a Facebookon saját üzenőfalán férje előző házasságából született kamasz gyermekeiről, melyhez a szülői felügyeleti jogot gyakorló édesanya nem járult hozzá. A gyermekek édesanyja, Malvin a gyermekei nevében emiatt beperelte volt férjének feleségét, Andreát. Malvin úgy gondolta, a lúd legyen kövér, a volt férjét is beperelte. Andrea képmáshoz fűződő pert elveszítette, az ítéletet tudomásul vette, így nem fellebbezett ellene. A bíróság Andreát arra kötelezte, hogy Facebook-oldalán az ítélet rendelkező részét szöveghűen tegye közzé, egyidejűleg elégtételadásként a kiskorú felperesek számára fejezze ki írásban a bocsánatkérését a szülői felügyeletet gyakorló édesanya (Malvin) e-mail címére eljuttatva. Eljáró bíró ismertette az ominózus két bocsánatkérő email érdemi tartalmát – az első email tartalmával Malvin nem volt elégedett, mindenképpen szerette volna saját magát is látni a levélben:

1.
*„Kedves Balázs és Botond,*
*…Bocsánatot szeretnénk kérni tőletek azért, mert fényképeket készítettünk rólatok apával, és azokat feltettük az oldalamra…”*

2.
*„Kedves Balázs és Botond,*
*…Bocsánatot szeretnénk kérni tőletek azért, mert fényképeket készítettünk rólatok, mindez anya hozzájárulása nélkül történt…”*

Majd az Andrea Facebook-oldalán közzétett tartalomból idézett a törvényszéki bíró:

> „A bíróság megállapítja, hogy az alperes megsértette a kiskorú felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2014. év folyamán a kiskorú felpereseket ábrázoló fényképfelvételeket tett közzé a saját Facebook oldalán a szülői felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulása nélkül.
> A bíróság az alperest eltiltja a további jogsértéstől.
> A bíróság kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a jelen ítélet jogsértést megállapító rendelkezését hozza nyilvánosságra a saját Facebook oldalán, egyidejűleg elégtételadásként a kiskorú felperesek számára fejezze ki írásban a bocsánatkérését-a szülői felügyeletet gyakorló édesanya e-mail címére eljuttatva.
> A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.”

Andrea álláspontja szerint minkét kötelezettségének eleget tett. Malvin viszont tovább tolta az ármány potméterét, s végrehajtót küldött Andreára, mivel szerinte nem tett eleget a bírósági ítéletben foglaltaknak.

A végrehajtó nyilatkoztatta Andreát, felszólította a bocsánatkérések végrehajtásainak önkéntes telesítésére, s azok igazolására. Andrea közölte, hogy már végrehajtotta a kötelezettségét. A végrehajtást a gyermekei nevében indító Malvin nem vette tudomásul az Andrea által benyújtott bizonyítékokat, azt állította, hogy nem a bíróság felhívása szerint történt meg a teljesítés. Andreának nem maradt más választása, mint az önálló bírósági végrehajtói eljárást peres úton kellett megszüntesse. A végrehajtást is Malvin a kiskorú gyermekei nevében indította, Andreának gyakorlatilag a férje gyermekeit kellett beperelnie.*

*

Andrea a végrehajtás megszüntetése kapcsán indított pert megnyerte – 100%-os pernyertes lett. Malvin az első fokú bírósági ítéletet gyermekei nevében megfellebbezte. Alperesek – valójában a gyermekek anyja, Malvin – a kereset elutasítását, a végrehajtás folytatását kérték a bíróságtól, illetve a felmerült költségekben kérték marasztalni Andreát. Lényegében azt nem vitatták, hogy a felperes (Andrea) a bocsánatkérő emailt elküldte, s azt sem vitatták, hogy az ítélet meghatározott részeinek közzétételére sor került, azonban azt kifogásolták, hogy mindezt szubjektív véleményeinek egyidejű nyilvánosságra hozatalával tette meg, valamint a felperes anonim formában tette közzé Facebook-oldalán az ítélet rendelkező részét, tehát a kiskorú gyermekek neveit nem írta ki.

A végrehajtás felfüggesztési per első fokú bírósága ítéletben kifejtette: a bíróság ítéletének rendelkező részéből nem állapítható meg, hogy a bíróság a felperes kötelezettségévé tette volna azt, hogy az alpereseket – a gyermekeket – nevesítenie kellett volna. Rámutatott arra is hogy az elégtételadás a bírói gyakorlat szerint egy erkölcsi jóvátételt jelent. A képmáshoz fűződő per pervesztese, Andrea által a Facebook-oldalán közzétett szöveg megfelel a bírósági ítéletben írt kötelezettségeknek, avagy teljesítette a rá kirótt kötelezettségeket, így a végrehajtási eljárás okafogyottá vált.

Malvin tehát lényegében azt sérelmezte, hogy a Andrea Facebook-oldalán a beidézett bírósági szöveg alatt saját véleményének adott hangot, többek közt annak, hogy a bíróság nem hallgatta meg a gyermekek apját, illetve a gyermekeket sem. Az első fokú bíróság ezzel kapcsolatosan kifejtette: csupán a további jogsértéstől lett Andrea eltiltva, attól azonban nem, hogy éljen az őt megillető véleménynyilvánítás jogával, és arra sem kötelezte őt a bíróság az ítéletben, hogy a bírósági döntéssel egyetértsen.

Malvin olyan kiváltságot is szeretett volna a végrehajtási per során magának tudni, miszerint Andreának szerinte kötelessége lett volna a bíróság által előírt Facebook-posztot képernyőmentéssel számára elküldeni, *„hiszen nem feltételezhető kötelezően, hogy nézegetik a felperesi oldalt, illetve bizonyítékként ez alkalmas legyen, szükség volt, hogy megküldje a felperes, mivel bármikor belenyúlhat és módosíthatja”.

*

Malvin sérelmezte továbbá, hogy Andrea a Facebook-posztjában közölte: *„köszöni a megosztásokat – ezzel a megosztással szerinte sokkal szélesebb körhöz jut el ez a bejegyzés, viszont fogalma sincs senkinek sem arról, hogy kikről is van szó”. *Aggályosnak tartotta azt is, hogy a volt férje, gyermekei édesapja is megosztotta felesége – Andrea – bírósági ítéletnek eleget tévő Facebook-bejegyzését. *

*

Andrea észrevételeiben a bírósági ítélet számára kirótt kötelezettségekre mutatott rá, ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy nincs az ítélet rendelkező részében nevesítve a két gyermek, ahogy az sincs, hogy neki kötelessége lett volna képernyőmentéssel beszámolnia a teljesítésről. A bíróság azt sem írta elő számára, hogy véleményt nem alkothat az ítéletről, és megosztási tilalmat sem rendelt el a verdikt.* „Ha nevesítette volna a bírósági ítélettel ellentétesen a kiskorú gyermekeket, akkor nincs kétsége afelől, hogy újra a bíróságon találta volna magát személyiségi jog megsértése miatt”. *Andrea szerint a perbe vont gyermekek nem szerették volna beperelni édesapjuk feleségét, és a végrehajtást sem akarták elindítani.*

*

Malvin bírósági költségmentességi performansza következett. Tanácsvezető bíró Malvinnak a következőket adta elő: *„elég furcsa volt, hogy lerótta az illetéket és egyben kérte a költségmentességet is, ezt nem tudta az első fokú bíróság értelmezni, és mi sem nagyon. Ha lerótta az illetéket, akkor miért kér költségmentességet? Az utolsó tárgyaláson elutasította a költségmentességi igényét a bíróság, ez jogerőre is emelkedett, nem telt el egy hónap, és újra kérte úgy a költségmentességet, hogy lerótta a fellebbezési illetéket”*. A bíróasszony – eleget téve a kioktatási kötelezettségének – IM-rendeletet ismertetett, miszerint ezen egy hónap alatt csak megváltozott [anyagi] körülményre hivatkozással lehet újból költségmentességi igényt előterjeszteni. Malvin elfelejtett fellebbezni, s mivel jogerős lett a költségmentességi kérelmének elutasítása, hiába adta elő, hogy gyermekeit egyedül neveli. Tanácsvezető bíró tovább magyarázta az előzőekben egyértelműen tisztázott problémát, feldobva a magas labdát:* „van egy jogerős elutasító végzés, aztán lerója az illetéket, de ugyanabban kér költségmentességet, most ezzel mit kezdjünk? Döntsünk róla? Hozzunk döntést, vagy visszavonja a költségmentességi igényét?” *Malvin visszavonta az igényét…

Végül a tanácsvezető bíró kihirdette az immáron jogerős ítéletet:*

*

> „Kihirdetem a másodfokú bíróság ítéletét
> A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperesek által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 21 ezer Ft-ra leszállítja. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes az ötezer Ft végrehajtási illetéket az államnak külön felhívásra, míg az alperesek a húszezer-százöt Ft végrehajtási költséget a végrehajtónak 15 napon belül kötelesek megfizetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek”.
> Gyakorlatilag az ítélet a fellebbezési illetékeket pontosította, ugyanis mindkét fél duplán rótta le az illetékeket, a tévedést az első fokú bíróság okozta, egyebekben helyben hagyta az első fokú bíróság ítéletét. A felperesnek az ítélet rendelkező részét kellett kitennie az oldalára, és mivel a bíróság a szövegben nem nevesítette a gyermekeket, alaptalan volt Malvin követelése – arról a felperes nem tehet, hogy a bíróság nem írta le a rendelkező részben gyermekek nevét. A kommentek tekintetében a tanácsvezető bíró előadta: *„**ezzel nem tudunk mit tenni, véleménynyilvánítás szabadsága van – az, hogy kinek mi a véleménye az ítéletről, minthogy a felperes sem ért vele egyet, ez a saját véleménye. Amire kötelezte a bíróság, azt megtette. A végrehajtás megszüntetése iránti perben csak azt kell nézni, hogy azt megtette-e. Azt, hogy utána kommenteket írtak, ezt nem lehet megtiltani. Csak ezt tudom mondani: véleménynyilvánítás szabadsága, de ez pro és kontra. Az alperes sérelme még az volt, hogy a felperes nem küldte meg a közzétételt, hogy ezzel tudják ellenőrizni. Nem kötelessége, sőt: nem is kell. Nem volt az ítéletben az, hogy a végrehajtást is igazolnia kell. Az alpereseknek kell figyelniük, hogy végre lett hajtva az ítélet vagy sem…”*

**A tárgyalóból kifelé menet az ajtóban végül Malvin így szólt be Andreának: *„Az én véleményemet is olvasni fogod, cukorbaba…”***
