Szexuális visszaélések Böjte Csaba szovátai gyermekotthonában – videofelvétel

„Azt éreztem, mindenki úgy néz rám, mint egy véres rongyos rongyra, és hetekig, hónapokig, amíg iskolába jártam, mindenki lenézett. Csak lesütöttem a fejemet, és úgy mentem az úton, útfélen, mindenhol. Ami borzasztó rossz érzés volt, úgyhogy senki nem volt mellettem, egyedül voltam maradva” – mesélte az Átlátszó Erdélynek adott videóinterjúban Máthé-Bogár Mónika.

Az Átlátszó Erdély cikke szerint Mónika 14 és 17 éves kora között élt a Szent Ferenc Alapítvány szovátai gyermekotthonában. Elmondása szerint 15 éves korában többször szexuális kapcsolatra kényszerítette az otthon akkori vezetője. 

„Itt az iskolában erről nem volt szó. Legalábbis nincs tudomásom róla. [Az otthon akkori vezetőjéről] csak ezt az egyet tudtam, hogy odatette dolgozni őket büntetésből, ha valamit nem úgy csináltak, ahogy ő mondta”

– nyilatkozta Mónika iskolájának igazgatója, Vass Ferencz.

„Aztán azt hallottam már csak, hogy elbocsátották az illetőt. Tehát, hogy megvádolta Mónika ezt a nevelőt, hogy … nem hogy bántalmazta, nem így volt… hanem hogy ott összejöttek, vagy valami ilyesmi”

– emlékezett vissza Mónika volt osztályfőnöke.

Nem volt hivatalos, de mindenki tudott róla, és mindenki tagadni fogja, mondta az Átlátszó Erdélynek az iskola egy volt alkalmazottja. Egész pontosan így zajlott a párbeszéd a névtelenséget kérő forrás és köztünk:

– Mit tudtak arról, hogy miért rúgták ki? Vagy miért került el onnan?
– Hát azért, mert visszaélt és erőszakolta a lányokat.
– Így általánosan, hogy a lányokat?
– Igen.

Azzal, hogy a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítvány egyetlen alkalmazottja sem jelentette a visszaélést a hatóságoknak, egyáltalán nem tudták megakadályozni, hogy kiszivárogjon a hír a városba. Hivatalos kivizsgálás helyett az eltussolás megalázottsághoz, kirekesztettségérzéshez, illetve félinformációkhoz és pletykákhoz vezetett.

Mónikát az otthonban a ház akkori vezetőjének a felesége fogadta. Házimunkával járó feladatokat adott Mónikának, és gyakran kiröhögte, kigúnyolta, amiért a frissen odakerült lány még nem tudta, hogy hol van a konyha vagy a mosoda, ahova épp küldte, mesélte Mónika. Vele akkor az a pár tinédzser állt szóba, aki a nyári vakációban is az otthonban lakott.

Mónika 2015 nyarán kezdte érzékelni, hogy a ház vezetője másként viszonyul hozzá.

„Kezdett elég furcsán beszélni velem, mindig ilyen félreérthetően, meg többször is, hogy ha például lehajoltam valamiért, akkor mindig odajött hozzám, és értette hozzám a nemi szervét, vagy mikor öltöztem át, ő mindig pont akkor jött be a szobába vagy a fürdőszobába”

– mesélte. 

Akkoriban ezt Mónika igyekezett azzal letudni, hogy mindegyikükkel így viselkedett. A lányokat fogdosta, időnként tépkedte a melltartójuk pántját, de csak akkor, ha legfeljebb csak a kamaszok voltak jelen, idézte fel Mónika. Nekünk két, névtelenséget kérő volt nevelő is megerősítette, hogy az otthon vezetője fogdosta a lányokat.

Legalább tíz lánynál próbálkozott, erősítette meg egy névtelenséget kérő, Mónikánál valamivel idősebb lány. Nála például egy-két hónapig próbálkozott a férfi, de határozottan visszautasította. Megalázó szexuális megjegyzéssel válaszolt, amikor a lányok haza akartak menni hétvégére:

„Mindig az volt az első beszólása is, hogy miért akarsz hazamenni, azért, hogy terhes legyél, meg hogy hozzál egy bitangot?”

– emlékezett vissza ez a forrásunk. „Mikor kifogyott az írószere egy csajnak […], s kért egy írószert, nem a kezébe adta, hanem így a mellei közt becsúsztatta neki” – illusztrálta a forrásunk, hogy időnként mennyire hétköznapi formát öltött az abúzus.

Ezeket nem merték elmondani a feleségének vagy más nevelőnek. A házaspár mindkét tagjától féltek: a férjtől a vezetői pozíciója és szidalmai miatt, a feleségtől pedig azért, mert még durvábban alázta őket, mint a férje, és időnként megpofozta a lányokat, vagy húzta a hajukat.

Néhány részlet a nekünk adott interjú után több hónappal jutott Mónika eszébe. Most azt sejti, két dolog miatt tűnhetett ő fel a ház vezetőjének. Egyrészt ő volt az egyetlen lány, aki járt ki vele és pár nagyobb fiúval a mezőre vagy hátra az állatokhoz dolgozni, mert ezt a munkát megszerette még otthon. Másrészt a ház vezetője lett a keresztapja 2015 májusában. Előtte „örökké csúfságolt és megszégyenített”, mesélte Mónika, illetve néha ordítozott vele és szobafogságra küldte.

Azon a nyáron Mónika kimehetett egy ausztriai házaspárhoz nyaralni az alapítványnál nevelkedő más fiatalokkal együtt. Úgy értette, hogy jutalomként azért, mert sokat dolgozott. Azt viszont máig nem érti, miért címkézte őt már akkor a szalontai ház vezetője, aki elkísérte őket, és miért nézte le őt annyira az Ausztriában élő, magyarul beszélő házaspár, hogy még matracot sem kapott, ahova lefeküdjön.

A rossz élményként megmaradt nyaralás végét a ház vezetője azzal tetézte, hogy nem ment ki Mónika elé az állomásra, hogy elvigye Szovátára, miután Mónika egyedül vonatozott Váradról Vásárhelyig. Kiröhögte, mikor Mónika elmondta, hogy zaklatták a vásárhelyi állomáson. Este érte küldte egy vásárhelyi ismerősét, ő maga pedig csak késő éjszaka ment Mónika után, hogy visszavigye az otthonba. 

A megalázás miatt Mónika nagyon haragudott, mesélte. Úgy gondolta, hogy a ház vezetője azért kezdett aztán édességet venni, fagyit hozni neki, hogy így engesztelje ki. Kérdezgette, beszéltette Mónikát az ebédlőben, miközben mások, még a kicsik és a felnőttek számára is megtiltotta, hogy beszélgessenek az étkezések alatt. 

Egy incselkedőnek szánt ebédlői jelenet után Mónika azt látta, hogy az egyik kicsi család nevelője nagyon elgondolkodik. Aztán ez a nevelő kezdett szépen beszélni vele, hívta kirándulni a gyerekekkel, akikre ő vigyázott, mesélte Mónika. Ősszel ez a nevelő egy másikkal együtt odament hozzá megkérdezni, hogy mi van, de nem bízott bennük, nem mondott nekik semmit, még a megalázó ausztriai kirándulásáról sem, mondta Mónika. Úgy vélte, azért érdeklődnek, mert ő akkor haragudott mindenkire, és mindenkivel veszekedett.

2015 decemberének egyik estéjén Mónika egyik osztálytársa kihívta őt cigarettázni, ami tilos volt, büntetés járt érte. Igyekezett csendben visszaosonni a szobájába, de a sötét nappaliban tartózkodó házvezető észrevette, megszidta, és megfenyegette, hogy visszaviszi a gyermekvédelemhez, amiről Mónika addig csak rémhíreket hallott. 

Mónika visszaindult a szobájába, de nem ért még el az ajtóig, amikor a ház vezetője visszahívta. Mónika szerint a férfi gyakran fenyítette így a fiúkat, hogy elengedte, majd visszahívta és megverte őket.

„És én azt hittem, hogy azért hív vissza, hogy ott agyonüssön. És így remegve mentem vissza, és ott feküdt az ágyon, és mondta, hogy térdeljek le”

– mesélte Mónika.

Elmondta, a férfi ekkor arra kényszerítette, hogy őt szexuálisan kényeztesse, miközben természetesként állította be, hogy egy 30-as férfi visszaél egy 15 éves lánnyal, akinek ráadásul ő a hivatalos nevelője. Ekkor zsarolta meg először, hogy ne beszéljen erről senkinek. Mi több, ha lefekszik vele, akkor nem viszi vissza az állami gyermekvédelemhez. 

Mivel Mónikának azt mondta, ő a hivatalos gyámja, és bármikor rendelkezhet a sorsával, illetve Mónika addigra már látta agresszíven is viselkedni a férfit, nem szólt senkinek. Következett a téli vakáció, amikor Mónikán kívül csak páran maradtak az otthonban. Napközben kerülte a férfit, igyekezett nem a szobájában tartózkodni, hanem az udvaron vagy a konyhán dolgozni. A későbbi napokról így számolt be Mónika:

„De este így is, úgy is muszáj volt bemenjek. Bejött ő is, halkan becsukta az ajtót, és egyszer én csak láttam, hogy kezd vetkőzni ott nekem, és ő is odajött, leültetett az ágyra, kezdett vetkőztetni. Én egyszerűen nem tudtam, össze voltam zavarodva, nem tudtam, hogy most akkor mit akar tőlem, vagy miért csinálja ezeket, és lefeküdt az ágyra, és azt mondta nekem, hogy én… hogy én kényeztessem őt, és orálisan elégítsem ki.

Én nem volt mit csináljak, én csináltam azt, amit mondott, mert féltem tőle, tudtam, hogy mire képes. És utána megtörtént az aktus. Én ott ültem az ágyon, ő fogta magát, kirohant az ajtón, bevágta az ajtót maga után. Én egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak. Ott ültem meztelenül, cserbenhagyva, meggyalázva, így betakaróztam, és csak sírni kezdtem. Egyszerűen utáltam magam, szégyelltem magam, szégyelltem a testemet.

Egy… egy rongydarabnak éreztem magam, egyszerűen nem volt utána többet már önértékelésem, nem volt már becsületem, mert tudtam, hogyha ez kiderül, akkor bajok lesznek. […] Nem tudtam tükörbe nézni, szégyelltem magam, állandóan csak sírógörcsök kaptak el. És hát ezután minden áldott este bejött a szobámba, mert nem mondtam, gondolom azért, mert nem mondtam senkinek semmit, mert egyszerűen nem tehettem. 

Utána körbevitt minden vendégszobába. Mindig hozta a kulcsot, halkan becsukta az ajtót, és bezárta, hogy ne tudjak kimenni. Minden alkalommal egyszerűen minden undorító dologra rávett, amire csak rá tudott venni. És hát már látta ő is rajtam, hogy én már nem bírom, egyszerűen már nem bírom. Mert nappal eltelt, mert jó volt, lent a konyhán a szakácsnő is rendes volt velem, szépen beszélt, és elvoltam, de már mikor közeledett az este 6-7 óra, már reszkettem, már minden bajom volt.”

Az Átlátszó Erdély cikke teljes terjedelmében az alábbi webcímen olvasható:

Szexuális visszaéléseket tussoltak el Böjte Csaba gyermekmentő alapítványánál – Átlátszó Erdély

Könnyű helyen állt a verés, és mindennapos volt a megalázás a szovátai gyermekotthonban akkor, amikor az a férfi vezette, akiről alaposan gyanítható, hogy szexuálisan visszaélt egy rábízott kamaszlánnyal. Tavaly nyáron a bírósági ítélettel egy időben hoztuk nyilvánosságra, hogy 2016 végéig milyen súlyos visszaélések történtek a Szent Ferenc Alapítvány két, Hargita megyei gyermekotthonában.