Tárgyalási hangfelvételekkel: érzelmileg összeomló mentős, cáfolta a pszichológus-szakértő a vádlott teljes emlékezet-kiesését, precíz tanúvallomást tevő taxis, arcát vállaló mentőorvos és gödöllői helyszínelő rendőr, rászállt az ügyész a vádlott közeli rokonára, Sz. Lajos előzetes letartóztatását érdemi vizsgálat nélkül elutasította a bíróság – folytatódott Sz. Lajos büntetőpere a Gödöllői Járásbíróságon.
A 2017. november 15. napján megtartott harmadik tárgyalásra idézte tanúként a bíróság a vádlott egyik ismerősét, Sz. Lajost fuvarozó taxist, a Gödöllői Rendőrkapitányság állományába tartozó két rendőrt, az Országos Mentőszolgálat három munkatársát, valamint a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság által kirendelt igazságügyi pszichológus-szakértőt.
A vádlott Attila nevű ismerőse arról nyilatkozott, hogy a tragédia napján a milyen körülmények közt kereste őt meg. Előadta, hogy Sz. Lajos taxival, részegen érkezett és szeretett volna hozzá bemenni. Eljáró bíró főként az ismerettségük körülményeire, az ittasság kapcsán általa észlelt beszámíthatóságra, valamint az időpontra volt főként kíváncsi. A férfi gyakorlatilag a vádlott ivócimborája volt. A férfi a bírósági tárgyaláson már nem emlékezett számos olyan körülményre, melyről korábban a rendőrségen tanúként nyilatkozott. Ezek közül kiemelendő, hogy míg a rendőrségen azt vallotta, hogy a vádlott tántorogva érkezett hozzá, a bíróságon már erre nem emlékezett, ahogy más körülményre sem. Eljáró bíró a tőle megszokott profizmussal oldotta fel a tanúvallomások közti ellentmondásokat, így – miután emlékeztette az igazmondási kötelezettségére – a férfi végül fenntartotta a rendőrségen tett tanúvallomását.
A következőkben a gödöllői taxist hallgatta meg a bíróság. A férfi pontos, precíz vallomást tett az ominózus estén történtekről. Az esemény másnapján önként ment be a rendőrségre, mivel a Facebookos hírek alapján felismerni vélte az elkövetőt főként a helyszín és a fuvar alapján. A vádlott észrevette őt a helyszínhez közeli utcában, s leszólította. Meglehetősen zavart állapotban volt, Veresegyházára szeretett volna eljutni, azonban a fuvardíjat kifizetni nem tudta, nem volt nála elég pénz. „Nagyon részeg volt, össze-vissza beszélt” – adta elő.
A taxis felismerte a tárgyalóban ülő másik tanút, Attilát – a kaotikusnak tűnő taxizgatás egyik gödöllői állomása a vádlott ivócimborája volt. A taxis megvárta a vádlottat míg ő a barátjával társalgott, majd egy másik közeli helyszínre mentek, elmondása szerint egy hölgyhöz, akivel újfent 10-15 percet beszélgetett a vádlott. A hölgy – vélhetően a rokona – nem engedte be a lakásába a vádlottat, a kapuban beszélgettek. A taxis keresztnevén megnevezett egy büfést, aki jelezte számára, hogy a vádlott nála ivott. A büfés kapcsán az ügyész indítványozta a felkutatását és tanúkénti meghallgatását, ehhez csatlakozott a védőügyvéd is. Egyebekben a taxis előadta, hogy a vádlottal és családjával jó volt a viszonya, köztük semmiféle konfliktus nem volt.
A soron következő tanú a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság által kirendelt igazságügyi pszichológus-szakértő volt. A szakértő szóban is előadta a szakvéleményének megállapításait a vádlott személyisége, személyiség-szerkezete, ezekkel összefüggésben az indulati kontrollja vonatkozásában. Alább a szakértő által elmondottak fő momentumai.
„Megfelelő, átlagos intellektusú személyről van szó, megtartott a realitás-kontrollja, ami tapasztalható volt, egy szenzitív paranoid működésmód, nagyon gyanakvó, nagyon sértődékeny, ebből fakadóan érzelmileg kissé labilisabb személyiség körvonalazódott, melynek hátterében egy alacsonyabb önértékelés volt megfigyelhető. Ennek kompenzációjaként – a vizsgálat során is nagyon sokszor észlelhetően – önmagát kissé felülértékelő képet igyekezett kialakítani: többször hivatkozott arra, hogy ő politikusokkal volt jó kapcsolatban. Némi bűntudat- és szorongás-érzés is körvonalazódott, ugyanakkor a szorongás inkább a büntetőeljárásra vonatkozott. Az explorációban elmondja, hogy ő nem észlelte a hölgyet, illetve látta, hogy ott van valaki, de egy idősebb hölgyre emlékezett – nem észlelte, hogy mi történt, elhagyta a helyszínt. Előadta, hogy nagyon sok alkoholt és gyógyszert fogyasztott, ennek következtében emléket-kiesésre is hivatkozott.
Viszonylag kevés információt osztott meg a vizsgálat-vezetővel, ez a rejtőzködő személyiség-attitűdjével van összhangban. Kriminális személyiség-jegyek nem voltak feltárhatóak, tehát képes akár megfelelően is [társadalmi szempontból – szerk.] alkalmazkodni. Alapvetőn van egy indulat-vezéreltség, ugyanakkor vannak olyan személyiség-jegyek is, melyek az agresszió elhárítására irányulnak. Az alkohol és a gyógyszer egyidejű fogyasztása a mentális kontrollt gyengíti, a mentális fékeket lebontja. Ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy egy tipikus bűnelkövetőről van szó”.
Eljáró bíró az anyagi haszonszerzésről kérdezte a szakértőt. A szakértő szerint „az anyagi haszonszerzés kizárható, mivel beszámolt róla, hogy volt nála pénz és a személyiségében sem lelhető fel ilyen általános attitűd”. [A szerkesztő megjegyzi, hogy ellentmondás mutatkozik a tanúként idézett taxis vallomása és az igazságügyi szakértő által elmondottak közt. Ugyanis a taxis előadta, hogy nem volt elegendő pénz a vádlottnál – gyakorlatilag Gödöllőn belül, néhány utcányira fuvarozta, s azt is szívességből, régi ismerettségük miatt, segítségnyújtás gyanánt tette. Sz. Lajos Veresegyházára szeretett volna taxival eljutni, annyi pénz azonban nem volt nála, a taxis pedig nem óhajtott „hitelre” fuvart vállalni.]
A szakértő a vádlott „nem emlékszem semmire” konstans álláspontja, védekezése kapcsán megjegyezte: „ha történik egy traumatikus jellegű cselekmény (verekedés, bicskázás, akár egy autóbaleset), általában az emlékezet-kiesés lacunárissá válik, ami azt jelenti, hogy bizonyos részekre nem emlékszik. A trauma maga kijózanító hatással van az emberi agyra. Azt mondani, hogy csattant az autó, de én nem emlékszem semmire sem, azt gondolom, ez a rejtőzködő attitűdnek a része”.
dr. Kenese Attila bíró újabb kérdést tett fel a „nem emlékszem semmire” vonatkozásában. Felidézte a taxizgatás egyes momentumait, az árokba borulást, illetve azt, hogy „véletlenül” a környéken találkozik a testvérével, a másik rokonával, aki hazaviszi őt, s ennek ellenére csupán arra emlékszik, hogy beül az autóba, árokba borul, majd arra emlékszik, hogy elkapják a rendőrök egy teljesen másik városban a kocsmában. Ez a két pont maradt meg benne, semmi más.
Szakértő viszontválaszában előadta: „Ez az amit mondtam, hogy nehezen elképzelhető. Miután hallja ezt a csattanást, ezt követően ő észleli, hiszen beleborul az árokba, teljesen mindegy, hogy észleli vagy sem azt, hogy van ott egy személy, egy autónak a felborulása ami nem a miénk, a csattanás, traumát kell okozzon az ember személyiségében – szokott lenni egy ilyen hirtelen kijózanodás. Ez egy ilyen adrenalin-löket, melynek kapcsán az agy ilyenkor feltisztul. Onnantól kezdve ugyan elfogadható, hogy vannak lacunáris emlékezet-kiesések, darabok, melyek kiesnek, de az, hogy semmire nem emlékszik onnantól kezdve, az kizárható. Ehhez olyan mértékű alkohol- és gyógyszer-fogyasztásra lenne szükség, melynek következtében elájulna – nem lenne képes arra, hogy beszálljon egy autóba, onnan kiszálljon”.
Ügyész a szakértőt a jármű eltulajdonításának céljával összefüggésben a vádlott személyisége vonatkozásában kérdezte, kiemelve, hogy a jármű nem az övé, az eredeti célját kvázi a kijózanító baleset után is fenntartva, továbbra is ugyanazon cél vezérelhette-e? Szakértő viszontválaszában megerősítette, hogy a vádlottat a célorientáltság vezérelte.
Eljáró bíró csatlakozott az ügyész kérdéséhez: „Tartja magát a céljához. Megtörténik a kijózanító baleset, köré gyűlnek az ott lévő szemtanúk, kimászik az autóból, kérdezik a balesetről, ki van az autóban, közli, hogy a felesége. Mondhat-e ilyet, illetve mivel magyarázható a személyiség-jegyei összefüggésben? Nem oda illő választ mond…”
Szakértő: „Ez egy hirtelen, meggondolatlan válaszreakció, minél előbb szeretne szabadulni a helyzetből. A feleségével zajló konfliktus tört elő a tudattalanjából, nem tudatos közlés volt.”
Alább a vádlott pszichológus-szakértőnek feltett kérdései hallhatók, melyeket pontosít, illetve azokhoz csatlakozólag újabb kérdéseket tesz fel a szakértőnek dr. Kenese Attila bíró:
dr. Boros József védőügyvéd a szakértőt arra vonatkozólag kérdezte, hogy a szakvéleménye milyen arányban készült a rendőrség által biztosított nyomozati iratanyagra alapulóan. [Az igazságügyi szakértőkre vonatkozó törvényben, illetve a módszertani útmutatóban is szerepel, hogy a szakvélemény elkészítésének során a kirendelő hatóság az addig keletkezett iratokat meg kell küldje a szakértőnek. A védőügyvéd ismételten a PMRFK nyomozati eljárása kapcsán korábban megfogalmazott aggályaival összefüggésben tette fel a kérdést, folytatva a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság támadását – szerk.]
Szakértő: „A nyomozati iratokat semmilyen formában nem szoktuk beletenni a szakvéleménybe, és nem is szoktuk figyelembe venni. Számtalanszor előfordul az, hogy nyomozati irattal ellentétes szakvéleményt készítünk. Nálunk még az sem fontos, hogy mit mond a vizsgált személy az explorációban, sokkal fontosabb az, ahogy mondja – milyen metakommunikációs aktusok vannak. Inkább a tesztvizsgálatokra hagyatkozunk…”
A soron következő tanú Kuti Zoltán, a Gödöllői Rendőrkapitányság szemlebizottsági-vezető munkatársa volt. Kuti úr hozzájárult ahhoz, hogy róla a sajtó felismerhető kép-hang- és videofelvételt készítsen. A tanúvallomása vonatkozásában a per szempontjából a szerkesztő szerint lényeges dr. Borsos József védőügyvéd Kuti úrhoz feltett kérdései, különös tekintettel arra, hogy a védő konzekvensen támadja a rendőrséget. Alább a Kuti-Borsos-párbeszéd hét perces részlete hallható.
Mint hallható, többek közt a védőügyvéd a helyszínelés kapcsán a sértett, valamint a gépjármű helyzetének, eredeti állapotának megváltoztatását sérelmezi, ugyanakkor arra próbál rámutatni, hogy a helyszínelési jegyzőkönyvben olvashatók aggályosak.
Kutit követően a bíróság a helyszínre elsőként vezényelt, közúti ellenőrzést végző rendőrt hallgatta ki. A fiatal rendőr végezte el elsőként a helyszínelést kolléganőjével. Eljáró bíró részletesen kikérdezte a tanút többek közt azzal kapcsolatosan, hogy rendőrségen kívül ki érkezett előttük, vagy épp utánuk a helyszínre. Tanú előadta, hogy már a helyszínen voltak a tűzoltók. Eljáró bírót ismételten érdekelte a gépjármű helyzete, ablakának lehúzott, esetleg kitört állapota. dr. Kenese Attila tanácsvezető bíró részleteiben volt kíváncsi továbbá a mentés körülményeire: pontosan ki, vagy kik igyekeztek a gépjármű alól kiszabadítani a sértettet.
A soron következő tanú Dr. Molnár Antal mentőorvos volt. A doktor úr hozzájárult ahhoz, hogy róla a sajtó felismerhető kép-hang- és videofelvételt készítsen. Alább a mentőorvos tizenhat perces tanúvallomásáról készült hangfelvételt adjuk közre:
A mentőorvos által kitöltött esetlap beszerzése kapcsán tett védői indítványt a bíróság helybenhagyta, így az beszerzésre kerül az OMSZ-től.
A mentőorvost követte a tanúk soraiban a mentőápoló, illetve a mentőt vezető sofőr. A mentőápoló a tanúkihallgatását megkezdvén előadta, hogy a sofőrrel, kollégával megpróbálták a sértettet kiszabadítani a gépjármű alól, e közben a mentőorvos megtette a szükséges előkészületeket. A mentőápoló miután előadta, hogy megállapították a sértett halálát, érzelmileg összeomlott. Kérdezte tőle a bíró, miért érinti mélyen az ügy és mióta dolgozik a Mentőszolgálatnál. B. Attila elcsukló hangon közölte, hogy 1986 óta. A következő kérdésre az ápoló már nem tudott válaszolni, eljáró bíró 10 perc szünetet rendelt el. A szünet után a mentőápoló közölte, hogy személyes érintettsége nincs, ugyanakkor aznap két halott fiataljuk volt. Gyakorlatilag azon döntést hozták meg a mentős kollégájával, hogy kiszabadítják a gépjármű alatt fekvő sértettet. Az egyes részletekre – így például a gépjármű típusára, ablakainak helyzetére, stb. – az ápoló nem tudott visszaemlékezni: elmondása szerint adrenalin-löket alatt állt, s ilyen részletekre nem figyelt. A gépjárművet átbillentették, a sértettet 80 cm, egy méterre áthelyezték. A gépjármű stabil – visszadőlés-mentes – állapotban maradt, erről meggyőződtek. Sértetti ügyvéd kérdésére előadta, hogy a sértett számottevő pozíció-áthelyezése nem történt, ahogy a gépjárművet sem mozgatták el, csupán másik oldalára döntötték. Védőügyvéd jól érzékelhetően belekapaszkodott azon körülménybe, hogy a mentősök a sértett kiszabadítása érdekében cselekedtek.
dr. Borsos József szerint a helyszíni – eredeti – körülményeket több ízben megváltoztatták. Ezzel összefüggésben bírósági helyszíni szemlére, tárgyalásra tett indítványt, melyet az ügyész nem támogatja, álláspontja szerint nincs mit ezzel bizonyítani. A bíróság később dönt a helyszíni szemléről. Eljáró bíró ismertette a védői észrevételt, miszerint indokolatlanul sok a megállapított közel négymillió Ft-os bűnügyi költség. Ezt követően tucatnyi védői észrevétel, kritika került ismertetésre a nyomozati szakkal összefüggésben.
A vádlott egyik közeli hölgy rokonát újfent idézte a bíróság, azonban az illető Pszichiátriai Gondozóból beszerzett orvosi véleménnyel kimentette magát, miszerint nincs kihallgatható állapotban. Az ügyész indítványozta a személy igazságügyi elmeorvosi- és pszichológus-szakértői vizsgálatát arra vonatkozólag, hogy kihallgatható állapotban van-e a tanú. Az indítványról a bíróság később dönt. A bíróság tanúként idézi a helyszínre érkező rendőrjárőr kollégáját is, valamint újabb igazságügyi szakértőt hallgat meg.
A tárgyalás végén dr. Borsos József védőügyvéd ismételten indítványozta védence előzetes letartóztatásának megszüntetését. Újfent a tanúk befolyásolásának hiányára hivatkozott, eljáró bíró közölte, hogy folyamatban van a fellebbezési eljárás a múlt tárgyaláson tett ugyanezen tárgyú indítvány ügyében, ugyanakkor a bíróság akkori indoklásában nem a tanúbefolyásolásra hivatkozott. Eljáró bíró, dr. Kenese Attila érdemi vizsgálat és indoklás nélkül elutasította Sz. Lajos előzetes letartóztatásának megszüntetésére tett védői indítványt, védő és védence ezúttal is fellebbezést jelentett be.
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
