Hátba szúrta a matematika tanárát, 5 év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték

A vádlott (2002) önmagával szemben maximalista, a szakgimnáziumban is folyamatosan tartotta a 4,5 fölötti tanulmányi átlagot. 2019. december 5-én a második órában a tanárnő kiosztotta a matematika dolgozatokat, melyre a vádlott hármas osztályzatot kapott. Mivel átbeszélésükre már nem jutott idő, kérte a diákokat, hogy nézzék át, és ha valamivel nem értenek egyet, a következő órán megbeszélik. Elmondta továbbá, hogy lehetőséget ad javító dolgozat írására, ezért még az osztályozó füzetbe sem írja be a jegyeket. A vádlottnak volt egy zsebkése, amelyet mindig magával hordott az iskolába is. Korábban két-három alkalommal a kést mutogatva tett már olyan kijelentést az osztályban, hogy megszúrja a tanárnőt, illetve megkérdezte, hogy „megtegyem?”. Fenyegetőzéseit osztálytársai nem vették komolyan – írja a birosag.hu

A vádlott ekkor is, a matematika óra vége előtt elővette a táskájából a zsebkést, padtársának azt mondta, hogy a tanárnőt meg fogja szúrni. Kijelentését padtársa ezúttal sem vette komolyan.

Az ötödik óra elején a zsebkést a nadrágja zsebébe tette, majd jelezte padtársának, hogy megvan a terv. 12 óra körül azt színlelve, hogy a füzetében mutatni kíván valamit, kiment a tanári asztalnál álló sértetthez. Átadta a füzetét, megmutatta a sértettnek a házi feladatot, közben a háta mögé került, és a késsel egy alkalommal hátba szúrta, melytől a sértett a földre rogyott. A vádlott mellé guggolt, legalább két alkalommal a földön fekvő nő nyakát és mellkasának felső tájékát célba véve szúrt. A sértett védekezésül mindkét karját maga elé tartotta, így a szúrások a jobb felkarját és a bal könyöktájékát érték el.  
A vádlott padtársa a tanárnő segítségére sietett, a vádlottól próbálta elvenni a kést. A vádlott a sértett mellől felállt, a támadással felhagyott, majd osztálytársa felszólításának eleget téve átadta a kést és leült a tanári székre. Hamarosan a mentők és a rendőrség is kiérkezett.

A vádlott által okozott, a sértett háti felszínét érő szúrások alkalmasak voltak közvetlenül életveszélyes sérülés okozására, az emberi élet kioltására.

A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottat közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében ítélte bűnösnek, ezért őt 5 év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a büntetés fele részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. 

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, az ítélet részbeni megalapozatlansága, a bűncselekmény téves minősítése és a büntetés súlyosítása miatt; a vádlott és védője a minősítés megváltoztatása és a kiszabott büntetés enyhítése iránt jelentett be fellebbezést.

A Győri Ítélőtábla a 2023. május 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozott határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad része kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, míg ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélőtábla a védői fellebbezést teljes egészében, míg az ügyészi fellebbezést túlnyomórészt ítélte alaptalannak. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy – szemben az elsőfokú ítélettel, amely eshetőleges szándékot állapított meg – a vádlott a cselekményét egyenes szándékkal követte el, mely megállapítható a cselekmény tárgyi oldalához tartozó tényezőkből. Így a vádlott egy 10 cm pengehosszúságú késsel létfontosságú szerveket tartalmazó testtájakat vett célba. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy a vádlott szándéka a sértett élete kioltására irányult. Ez az elkövetéskori tudattartalom kizárja a cselekmény – védői fellebbezés szerinti – életveszélyt okozó testi sértésnek minősítését. Alaptalan volt a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölésnek minősítése iránti védői fellebbezés is, a sértett számára kedvezőtlen osztályzat miatti elkövetés semmiképp nem tekinthető erkölcsileg elfogadható motívumnak.

Elvetette az ítélőtábla az ügyész arra irányuló fellebbezését is, hogy a bíróság állapítson meg további minősítő körülményeket, az előre kitervelten és aljas indokból elkövetést. A vádlott cselekményét ugyanis hosszabb tervezés, előzetes megfontolás nem követte. Ezen túl a rossz érdemjegyből fakadó konfliktus, bosszú – más erkölcsileg elítélendő motívum hiányában – nem tekinthető aljas indoknak. Egyetértett ugyanakkor az ítélőtábla az ügyésszel abban, hogy a vádlottat – a büntetés fele része kitöltését követően megillető – feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye az enyhítő körülmények kétszeres értékelését jelentené. Ezeket a körülményeket – a vádlott rendezett családi életét, beismerő vallomását, megbánását, az okozott életveszély közvetett voltát – a büntetés kiszabása során a bíróság már értékelte, a középmértéket (7 év 6 hónap) el nem érő főbüntetés kiszabásánál. Ezért a másodfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy a vádlott csak a szabadságvesztés büntetés kétharmad része kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.