A Fővárosi Ítélőtábla a 2021. március 12-én tanácsülésen meghozott végzésével helybenhagyta a Budapest Környéki Törvényszék elsőfokú ítéletét annak a nőnek a büntetőügyében, aki egy patak közelében magára hagyta újszülött gyermekét. Az enyhítő körülmények egyértelmű túlsúlyára tekintettel a másodfokú bíróság nem találta megalapozottnak a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi indítványt. Így M. G. vádlottat jogerősen 2 év – 5 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte a bíróság és a cselekményt túlélő, 2019-ben született gyermeke vonatkozásában szülői felügyeleti jogát megszüntette, írja a birosag.hu
A Budapest Környéki Törvényszék a 2020. október 27-i előkészítő ülésen kihirdetett ítéletével M. G. vádlottat bűnösnek mondta ki tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, ezért őt 2 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette, valamint 2019-ben született gyermeke vonatkozásában megszüntette a vádlott szülői felügyeleti jogát.
A törvényszék megállapította, hogy a vádlott sem jelenleg, sem a terhére rótt cselekmény idején nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely korlátozta vagy kizárta volna cselekménye következményeinek felismerésében vagy felismerésének megfelelő viselkedésében.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint bár a vádlott egy hétgyermekes családban született, testvéreihez hasonlóan állami gondozásban, nevelőszülőknél nőtt fel. Szüleihez 2015-ben költözött vissza és velük hármasban élt. 2018 őszén a vádlott teherbe esett, állapotát azonban idegenek előtt titkolni próbálta, egészségügyi ellátást nem vett igénybe és gyermeke felnevelésére semmilyen módon nem készült. Terhessége 32-33. hetében sétálni ment, amikor megindult nála a szülés, így a gyermekének egy patak közelében, egy bokor takarásában adott életet. Ezt követően a kisbabát egy ingatlan nehezen belátható részén hagyta, majd hazament megfürdött és elment kutyát sétáltatni. Később az őt kereső rendőrök hívására tért haza. A gyermek koraszülöttként, méhen belüli sorvadással született. Egy járókelő és az ingatlan tulajdonosa bukkantak rá, akik értesítették a mentőket. Az újszülött testhőmérséklete jelentősen lecsökkent, ezért, ha nem találnak rá, 1-2 órán belül életét vesztette volna.
Az elsőfokú ítéletet a vádlott és védője tudomásul vette, ellene az ügyész jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosításáért, melyet a fellebbviteli főügyészség változatlanul fenntartott.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást korlátozottan bírálta felül, tekintettel arra, hogy az ügyészi fellebbezés kizárólag a vádlottal szemben kiszabott büntetés mértékét sérelmezte. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely megalapozná az ítélet hatályon kívül helyezését. A vádlott bűnösséget beismerő és a tárgyaláshoz való jogról lemondó nyilatkozatát törvényesen fogadta el az elsőfokú bíróság és a vádirati tényállással egyező terhelő tartalmú történeti tényállás alapján a váddal egyezően törvényesen minősítette a vádlott élet elleni bűncselekményét.
A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket helyesen tárta fel. A vádlott javára enyhítő körülményként kellett értékelni, hogy eshetőleges szándékkal követte el a cselekményét, illetve hogy az kísérleti szakban rekedt. Helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a büntetlen előélet súlya és nyomatéka a vádlott terhére rótt bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya folytán gyakorlatilag elenyészett, valamint hogy a sértett halálának elmaradása csupán a véletlenen múlt. Enyhítő körülmény azonban a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása és a megbánása, továbbá infantilis, éretlen gondolkodásmódja, melyet az előkészítő ülés közvetlensége folytán az elsőfokú bíróság maga is észlelt és amit a nyomozás során készült igazságügyi pszichológusi szakértői vélemény egyértelműen alátámaszt. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy a vádlott alacsony műveltsége a valódi segítség nélkül magára maradt vádlott esetében megkönnyíthette a cselekmény elkövetését. A vádlottnak – aki másik hat testvérével együtt állami gondozásban nőtt fel – nagy eséllyel kevesebb tapasztalata lehetett a nehéz élethelyzetekben a megfelelő megoldási stratégia megtalálása terén, illetőleg az állami gondozásban felnövekvő gyermekeknél köztudomásúan nagyobb arányban alakulnak ki a későbbiekben kötődési problémák. Ezt erősítik a nyomozás során kirendelt igazságügyi pszichológiai szakértő vélemény megállapításai, miszerint a vádlott alacsonyabb intellektusú, éretlen, infantilis személyiség, az erkölcsi problémák iránti érzéketlenséggel, súlyos alkalmazkodási és beilleszkedési zavarral.
A másodfokú bíróság az enyhítő körülmények egyértelmű túlsúlyára és azok nyomatékára figyelemmel egyetértett a törvényszékkel abban, hogy a büntetési célok eléréséhez a vádlottal szemben elegendő az ún. „enyhítő szakasz” alkalmazásával 2 év tartamban meghatározott, végrehajtásában azonban a törvényi maximumnak megfelelő 5 évre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása. Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát, valamint az esetleges végrehajtás elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját is törvényesen határozta meg. Mindezek alapján a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés nem vezethetett eredményre.
A Fővárosi Ítélőtábla határozata a meghozatala napján jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság haladéktalanul intézkedett annak a felek részére történő kézbesítése iránt.
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
