Agárdi gyermekhalál (fényevő) büntetőpere – fellebbviteli ügyész perbeszéde

A Fővárosi Ítélőtábla enyhítette a szülők és a háziorvos büntetését, a balhét a vasdarabbal hadonászó természetgyógyász vitte el - 3 év letöltendő börtönt kapott

A közvádat képviselő fellebbviteli ügyész perbeszédéből kiderül, mivel indokolta az éhenhalt Benjámin ügyében a vádlottak büntetésének súlyosbítását az ügyész. Szerzőként kommentárt nem kívánok fűzni sem a perbeszédhez, sem pedig a nyilvánosan kihirdetett jogerős ítélethez a következtetések levonását az olvasóra bízom.

Előzmény: A Székesfehérvári Törvényszék, mint első fokú bíróság társtettesként elkövetett emberölés miatt 15 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre, és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte a szülőket, illetve a nagyszülőket (I-IV. r. vádlottakat). A természetgyógyászt, mint V. r. vádlottat, bűnsegédként, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg, ezért 2 év, 3 próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre – fogházra – ítélte, amellett, hogy öt évre eltiltotta a bioenergetikus foglalkozástól. A hatodrendű háziorvos-vádlottat foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt egy év szabadságvesztésre ítélte, a büntetését két évre felfüggesztette.

Fellebbviteli ügyész 2017. április 25. napján, a Fővárost Ítélőtáblán megtartott perbeszéde

Részben iratellenes az első fokú bíróság tényállást rögzítő ítélete. A legfontosabb az, hogy a sértett egészségesen született, magzati rendellenessége nem volt. A fejen lévő érkidagadások a vízfejűségre utaló jelek voltak, avagy az elégtelen táplálkozásra utaló tünetek mutatkoztak. A hatodrendű vádlott azért adott ultrahangra beutalót, mivel vízfejűséget állapított meg. Ugyanakkor a tünetekből a háziorvos a fogzásra „gondolt”. A lábdagadás tipikus éhezési tünet, ugyanakkor a gyermek egy éves koráig a hatodrendű vádlott háziorvos D- és K-vitamin szedését nem írta elő.

„A D-vitamin zsírban oldódó vitamin. Ez a hormonhatású vitamin akkor képződik, amikor a bőrünket UVB sugarak érik, ezért napi legalább 10 perces szabadban tartózkodás (fedetlen fejjel és karral) ellátja a szervezetünket a kellő D-vitamin mennyiséggel, ám időjárástól függően október végétől-november elejétől a napsütéses tavasz beköszöntéig nem jut a bőrünk elegendő UVB sugárzáshoz, ezért D-vitamin-pótlásra van szükség.

A D-vitamin alapvető feladata a vér kalcium- és foszforszintjének szabályozása, az egészséges csontozat és fogazat fenntartása. Hiánya a csontok ásványi anyag-tartalmát csökkenti, ezért könnyebben törhetnek, deformitások, csontritkulás és rachitis (angolkór) alakulhat ki.

A K-vitaminról sokkal kevesebb ismeret él a köztudatban, mint a fenti három „népszerűbb” vitaminról, pedig ez is igen fontos feladatokat lát el. Szervezetünkben többek között a véralvadást előidéző fehérjék – véralvadási faktorok – képződéséhez nélkülözhetetlen. A béltraktus baktériumai képesek ezt a vitamint előállítani, sőt a napi szükséges K-vitamin 80 százalékát ezek a baktériumok szintetizálják. A táplálékkal vesszük föl a maradék 20 százalékot K-vitamin-hiány a szervezetben, egészséges bélrendszernél szinte kizárt. Hiánya bél- és májbetegségben szenvedőket érinthet gyakrabban. D-vitaminnal együtt segít a csontritkulás megelőzésében – forrás: hazipatika.com

A gyermek a háziorvos praxisába 2011. november 2-án lett bejelentve, és a halálát követően jelentették ki onnan. Az ítélet indoklásában ellentétesen szerepel a tényállásban az, hogy I-IV. r. vádlottak elhatározták, másik orvost keresnek, mert valójában nem terveztek másik háziorvost választani, mivel az ötödrendű vádlott természetgyógyászhoz fordultak. A tényállásban az került rögzítésre, hogy a gyermek csak anyatejet kapott. Ez valóban így van, azonban kiegészítendő azzal, hogy annak minősége sem állapítható meg, mert ez függ az anya táplálkozási körülményeitől is, az átlagostól eltérő táplálkozás esetén az anyatej nem olyan tápanyagtartalmú, mint a vegyes táplálkozás esetén. Mellőzendő a tényállásból az, hogy a hatodrendű vádlottat a sértett vonatkozásában még gondolatlanság sem terheli. A hatodrendű vádlott esetében a foglalkozási szabályszegések, mint tények alapozzák meg a felelősségét.

dr. Péter Gyöngyi fellebbviteli ügyész

Az I-II. r. vádlottak szülőként, a III-IV. r. vádlottak nagyszülőként – közös háztartásban, együttesen – gondoskodtak a 2011. szeptember 16-án, egészségesen született gyermekről. A gyermek négy és fél – hat hónapos kora közt súlyos mozgásfejlődési probléma következett be, valamint a feje körfogata gyorsuló ütemben növekedett. A választott háziorvos az észlelt tünetek alapján vízfejűségre gyanakodott, de az anyatejes táplálás elégtelenségére is felhívta a család figyelmét – a nem elégséges táplálásnak egyértelmű jelei voltak: a vízfejűség (avagy a fej körfogatának növekedése). A vízfejűség diagnosztizálása kapcsán ultrahangos vizsgálatot javasolt, melyet az I-IV. r. vádlottak nem végeztettek el, hanem úgy „ítélték meg”, hogy a vizsgálat „árt” a gyermeknek. A meglévő táplálás fájásban megnyilvánuló sikertelenségét is közölték a háziorvosnak, ennek kiváltására azonban nem került sor. A hatodrendű vádlott háziorvos személyesen, utoljára kilenc hónapos korában, 2012. június 26-án vizsgálta meg a sértettet, amikor már nagyon sok tünet mellett, számára is észlelhető volt a testi leromlása. A háziorvos ezt követően két alkalommal, telefonon konzultált a nagypapával, majd kölcsönösen nem keresték egymást. Ezzel a hatodrendű vádlott háziorvos a sorsára hagyta a cselekvőképtelen és orvosi ellátásra szoruló sértettet, annak ellenére, hogy volt módja meggyőződni I-IV. vádlottak hagyományos orvoslást elutasító hozzáállásáról.

A gyermek az utolsó egy évben orvosi ellátás nélkül maradt, mert az I-IV. r. vádlottak új „orvosnak” az V. r. vádlottat, mint természetgyógyászt hívták, aki 2012. októberében találkozott először személyesen a sértettel. Állapota ekkor már súlyos volt, és őt 2013. április 17-én bekövetkezett haláláig rendszeresen „kezelte”, ami abban merül ki, hogy egy fémpálcát mutogatott a teste fölött. Immunrendszer-erősítésként valamint az alvászavarra homeopátiás szerek szedését írta elő. Az életkoránál fogva önmagáról gondoskodni nem képes sértett, több hónapnyi folyamat eredményeként kialakult, az I-IV. r. és ötödrendű vádlottak által is felismert súlyos fokú alultápláltsága, kiszáradása kapcsán fellépő keringési elégtelensége miatt elhunyt. A két nap híján 19 hónapos korában elhunyt sértett testsúlya mindösszesen négy kilogram negyvenkilenc dekagram volt, szemben az ilyen korú – átlagos testsúllyal rendelkező – gyermekek 12-16 kg-os súlyával.

Alapvetően egyetértünk az első fokú bíróság bizonyítékokra alapozott indokolási kötelezettségével, egyetlen egy körülmény vonatkozásában tapasztaltunk hiányosságot: a hatodrendű vádlott kapcsán. A 2004-ben született módszertani levelet ugyan megemlítette a bíróság, de nem vont le következtetéseket belőle a vádlott felelőssége tekintetében.

A I-IV. vádlottak tagadták a bűnösségüket, a szülők-nagyszülők a természetgyógyászra, illetve az orvosra hivatkoztak a felelősség vonatkozásában, míg a természetgyógyász és az orvos a hozzátartozókra. A vádlottakkal szemben azonban véleményem szerint a legfontosabb bizonyítékot azok a fényképfelvételek jelentik, melyek a bírósági iratok közt elfekszenek. Gyakorlatilag az állapítható meg, hogy a boncoláskor a sértettnek nem volt kimutatható fejlődési rendellenessége, és a szövettani vizsgálat során sem találtak semmiféle kóros elváltozást. A veleszületett fejlődési rendellenesség azért is kizárható, mert a sértett súlyfejlődése két és fél hónapos koráig teljesen szokványos volt.

Önmagában a vízfejűség nem okozta a halálát, csak a táplálást megnehezítette. A vízfejűség és a táplálási nehézségek kapcsán is elmondható, hogy ha gyermek négy és hat hónapos kora közt közbelépnek, jó eséllyel még élne. Továbbá ha a hatodrendű vádlott az egyéves szűrővizsgálatot elvégzi, napvilágra kerülhetett volna a gyermek súlyosan veszélyeztetett állapota, és másképpen is alakulhatott volna a sorsa. A gyermek fejlődési állapotában négy és fél hónapos korában volt egy törés, ezt a családtagok, de a hatodrendű vádlott, a gyermek háziorvosa is észlelte.

Vízfejűség – fotó-illusztráció: sentirpositivo.com

Lépéseket kellett volna venni a súlycsökkenés, valamint a vízfejűség vonatkozásában. A zöld széklet az elégtelen táplálásra utalt, illetve a vízfejűség egyéb tünete, a fejbőr értágulata, ami a 2011. december 24. és december 28-ai fényképfelvételeken jól látszik. A zöld székletet a doktornő túlevéssel magyarázta, ez a 2011. novemberi feljegyzés alapján elfogadható lett volna, mivel a testsúly akkor még nem csökkent, azonban a zöld széklet a 2012. március 20-ai vizsgálat során is fennállt, amikor a sértett súlycsökkenése egyértelmű volt. A sértettnek hat és kilenc hónapos kora közt ismét volt egy „mélyrepülése”, majd kilenc hónapos korában, a június-júliusi feljegyzések szerint is nagyon riasztó állapotban volt. A dagadt láb az éhezés tipikus tünete. Itt, ennél a pontnál már kórházi kezelésre lett volna a sértettnek szüksége. A túlélési esély a halál időpontjának közeledtével egyre jobban csökkent. A sértett állapota kilenc hónapos korától – dokumentáltan és a laikusok számára is felismerhetően – problémás volt: rendkívül lesoványodott, nem úgy fejlődött, ahogy egy hasonló korú gyermeknek kellett volna.

A szabad orvosválasztás joga megilleti a betegeket. A család kilenc hónap után búcsút vett a háziorvostól, ezt megtehették volna előbb is, de mindenképpen keresniük kellett volna másik orvost. I-IV. r. vádlottak azonban nem választottak másik orvost, alternatív kiegészítőként – a doktornő tevékenysége mellett – az ötödrendű vádlotthoz, mint természetgyógyászhoz fordultak, de az ötödrendű vádlott tényelegesen akkor, 2012. októberében került személyes kapcsolatba a sértettel, amikor a család és a doktornő telefonos kapcsolattartása is megszakadt. Fontos kérdésként merül fel: hogyan lehetséges az, hogy egy szülő, vagy nagyszülő nem kér orvosi segítséget? Erre az igazságügyi orvosszakértő adja meg a választ. K. Magdolna igazságügyi orvos-szakértő a tárgyaláson elmondta, hogy a pszichiáterrel közösen, egyesített szakvéleményt terjesztettek elő. Nem csak a vádlott családtagok személyiségét vizsgálták, hanem összességében a család működését is. A gyermek szülei regresszív helyzetben voltak, a családban mindvégig gyermeki szerepben voltak, a döntéshozatalokban nem számítottak felnőttnek – így alakult ki a családon belüli munkamegosztás. A döntéshozók mindvégig a nagyszülők voltak, közülük is a nagypapa. Az elhunyt sértett az anya családnevét kapta. A szülők kóros tisztaságmániában, és az egészséges életmódra való beszűkült életvitellel rendelkeztek, amit kiterjesztettek a gyermekükre is. Emiatt a beszámíthatóságuk csökkent a szülőknek, míg a III-IV. r. vádlottak, a nagyszülők esetében ez nem volt megállapítható. Az egész vizsgálatból az derült ki, hogy a hagyományos orvosi vizsgálatokat elutasították, vakon hittek a homeopátiában és a természetgyógyászatban. A gyermek születésével kapcsolatban két lehetséges diagnózis is felmerült, az egyik még magzati korában a Downkór, a másik pedig 4-5 hónapos korában a vízfejűség, azonban az ezzel kapcsolatos vizsgálatoktól a szülők-nagyszülők egyértelműen elzárkóztak.

Meghalt egy kisgyermek, és ha kellő időben orvosi ellátásban részesítik, még élhetne. Nem az alternatív medicina a bűn, hanem az, hogy bizonyos esetekben nem lehet megkerülni az evidenciákon alapuló orvostudományt. A harmadrendű vádlott is eljutott arra a pontra, amikor már természetes gyógymódok nem segítettek, hagyományos orvoslás felé fordult és műtéti beavatkozást vett igénybe – mindezt az unokája érdekében nem tette meg. Az I-II. rendű vádlottak beszámíthatóságát azért állapították meg korlátozottan a szakértők, mivel az egészséges túlélőreflexek náluk kitolódtak. A családban gyermekként szereplő személyek azt várják, hogy helyettük más döntsön. A mások számára evidens gyors cselekvés fel sem merül az ilyen személyekben.

Ugyancsak fontos kérdés a természetgyógyász felelőssége. Az ötödrendű vádlott bioenergetikusi tevékenysége szerepel a természetgyógyászati listán. Tevékenysége során két törvényre kellett volna tekintettel legyen: az egyik az egészségügyi törvény (nem konvencionális tevékenység orvosi ellenőrzés nélkül nem alkalmazható), a másik a természetgyógyászok szakmai tevékenységét rögzítő miniszteri rendelet, ami kimondja, hogy a természetgyógyász csak az orvossal egyeztetve, a beleegyezésével folytathat természetgyógyászati tevékenységet. A diagnózist nem írhatja felül, nem ígérhet teljes gyógyulást. A természetgyógyásznak a rá vonatkozó törvények szerint két feladata lett volna: az egyik, hogy a gyermekorvossal felvegye a kapcsolatot, a másik pedig, hogy a tanúvallomásában elismertek szerint tudatában volt a gyermek állapotának, orvoshoz kellett volna irányítsa a gyermeket. Az igazságügyi szakértők szerint a természetgyógyászati és a homeopátiás készítmények közt sincs olyan, ami a megnövekedett kalória-szükségletre gyógyír lett volna. A vízfejűség természetgyógyászati eszközökkel nem kezelhető. A természetgyógyásztól elvárható, hogy ezt az állapotot felismerje. Az ötödrendű vádlottnak fel kellett volna ismernie, hogy a módszerei nem alkalmasak a gyermek egészségének megőrzésére.

A megyei ügyészség álláspontjától eltérően, álláspontom szerint mind az első-, másod- harmad-, negyed- és ötödrendű vádlottak, önálló tettesként kellene feleljenek a kétszeresen minősülő, életellenes bűncselekmény elkövetéséért. Megjegyezendő, hogy az első fokú bíróság az I-IV. r. vádlottak esetében törvényesen minősítette a cselekményüket, azonban az elkövetői minőségüket nem, mivel a mulasztásként megvalósult bűncselekményt nem lehet társtettesként elkövetni – önálló tettesként felel minden elkövető.

A hatodrendű vádlott cselekvőségével kapcsolatban fontos tanúvallomást tett Dr. K. Julianna, aki házi gyermekorvos-szakfelügyelő. A sértett halálát követően az Országos Tiszti Főorvos kérte fel a gyermek halálával kapcsolatos vizsgálatok lefolytatására. Ennek érdekében a hatodrendű vádlott rendelőjében végeztek helyszíni ellenőrzést, a hatályos jogszabályok, módszertani levelek szerint tekintették át a rendelkezésre álló gyermekorvosi dokumentációkat. Megállapították, hogy ha egy orvos egy gyermeket befogad a praxisába, akkor a nyilvántartásba vételről igazolást kell kiállítani. A sértettet csak a halála után jelentették ki a praxisából, addig a hatodrendű vádlott rendszerében, mint ellátott szerepelt.

Az ellátást vállaló orvos köteles követni a gyermekorvosi dokumentációt, a szakma szabályai és a jogszabályok alapján köteles eljárni. Egy éves korban vizsgálatot kell elvégezni, ami magában foglalja a gyermek súlyát, fejlettségét, tápláltságát, pszichomotoros fejlettségét, és a bélrendszer szűrését is. Ez nem törzskönyv-újítást jelent, hanem fizikai vizsgálatot kell kötelezően elvégezni. A következő vizsgálathoz, a 15 hónapos korig kötelező védőoltásokhoz kapcsolódik: kanyaró és rózsahimlő elleni oltás. A sértett esetében a két hónapos korban esedékes oltást három, a három hónapos oltást négy és fél hónapos korában adta be a hatodrendű vádlott, de írásban nem indokolta meg a késés okát.

A hatodrendű vádlott tudott arról, hogy a szülők gyermek védőnői ellátását megtagadták – ennek egy háziorvos számára komoly üzenete kell legyen, mert ebben az esetben egyedül a háziorvosnak kell gondoskodnia a vizsgálatokról, a mérésekről, megtekintésekről, ami egyébként a védőnői szolgálat feladata lenne. Ez természetesen többlet terhet ró az orvosra, de erre vonatkozólag nem találtak információkat a dokumentációkban. Ha hónapokig nem történik meg az oltás beadása, akkor a háziorvosnak kell az intézkedést megtennie. A négy és fél hónapos korban beadott második védőoltás alkalmával a gyermek súlygyarapodása a szokottnál lassabb fejlődést mutatott. Van egy ún. súlyfejlődési görbe, amit kötelezően figyelembe kell venni. A sértett egy átlagos súlyú gyermek volt, a súlyfejlődési görbe alapján nyomon követhető a fejlődése, ha ezek a vonalak kereszteződnek, akkor valamilyen fejlődési, táplálási probléma állhat fenn. Ennek utána kell menni, meg kell vizsgálni, hogy mi állhat a háttérben. A gyermek hat hónapos, valamint a négy és fél hónapos korában mért súlya azonos volt, illetve az azt megelőző fejlődése is lassúbb ütemet jelzett.

2004-ben az Országos Gyermekegészségügyi Intézet kiadott egy módszertani levelet, a gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése és kezelése címen. Az ebben foglaltakat is megszegte a hatodrendű vádlott. Ebben az szerepel, ha az orvos azt tapasztalja, hogy az orvosi utasításokat nem hajtják végre, vagy a gyermek egészségügyi ellátását késleltetik, elutasítják, vagy nem jelennek meg a védőoltások, vagy más kötelező vizsgálatok alkalmával, akkor ez a gyermek veszélyeztetettségét megalapozó bejelentési kötelezettséggel jár. Hónapok teltek el a gyermeknél az elmaradások rögzítésnél, a beutalások, vizsgálatok kezdeményezése óta, melyeket a hatodrendű vádlott szükségesnek látott a gyermek egészségi állapota feltárása érdekében. Saját hatáskörét meghaladó vizsgálatokra tett kezdeményezést, ennek ellenére a szülők, nagyszülők részéről nem történt semmilyen lépés – erre vonatkozó számonkérésre semmilyen feljegyzést nem találtak. Az orvos bejelentési kötelezettsége mindvégig adva volt, míg a gyermek az ő ellátásában szerepelt. A bejelentési-jelentési kötelezettség elmulasztása maga is elhanyagoló, bántalmazó magatartást jelent. Itt bűncselekményt, de legalábbis foglalkozás körében elkövetett gondatlanságot valósít meg a bejelentési – vagy feljelentési – kötelezettség elmulasztása, mivel önmagában ez is veszélyezteti a gyermeket. Egy gyermek ellátatlanul nem maradhat – ennek tényét jelezni kell a gyermekvédelmi rendszer felé. Ez evidencia, ehhez nem kell módszertani levél.

Az anyatej kizárólag fél éves korig biztosít elegendő táplálékot egy csecsemőnek. Ezt követően a szakirodalom szerint is el kell kezdeni a hozzátáplálást. Az orvos feladata koordinálni, módosítani, ellenőrizni a táplálás kiegészítését. A szakma szabálya szerint ha az orvos észleli, hogy a gyermek tápláltsága elmarad, s nem tisztázza ennek okát, ennek az egész egyszerűen veszélyeztetett állapotnak utána kell menni. Számtalan apró jele volt a gyermek veszélyeztetett állapotának, például az, hogy az ultrahang-vizsgálat miért nem került elvégzésre. Ha ezt a szülő megtagadja, akkor egyértelmű jelen annak, hogy nem kíván közre- és együttműködni az orvossal, akkor az orvosnak kell döntenie, hogy vállalja-e ezt a helyzetet. A sértettnél a súlyfejlődés, valamint a pszichomotoros és mozgásfejlődési elmaradás már hat hónapos korában észlelhető volt, ellek ellenére ezek szoros nyomon követése, ellenőrzése elmaradt. Csak telefonos egyeztetések történtek a hatodrendű vádlott és a család közt – a kezdeményezett vizsgálatok nem voltak számon kérve a szülőkön. Ha a közreműködés hiányát tapasztalja az orvos, akkor számtalan jelzési lehetősége van a gyermekvédelem felé. A Gyermekvédelmi Törvény kimondja: ha a gyermek veszélyeztetettségét bárki észleli, az bejelentés-kötelezettséget von maga után. A kilenc hónapos találkozó egy önmagában szigorú követést és kontroll-vizsgálatot indukáló állapot volt, ezt követően már csak telefonos kapcsolattartás volt, de nem a gyermek anyjával, hanem a nagypapával, holott az anyának is meg volt a telefonszáma a törzskartonban.

A hatodrendű vádlott nem rendelte a gyermeket magához egy éves szűrővizsgálatra, amelynek során a gyermek teljes körű állapotfelmérése, felülvizsgálata elmaradt. A hatodrendű vádlottnak az volt a védekezése, azt „hitte”, hogy a család időközben más háziorvost választott. Ez azonban a szakfelügyelő tanúvallomása alapján egyértelműen cáfolható volt. Elmondta, hogy az átjelentkezésnek megvannak a speciális szabályai: ha a beteg nem kívánja jelezni a háziorvosának, hogy átjelentkezik egy másik háziorvos praxisába, s amikor az átvevő orvos elfogadja az átjelentkezést, a következő hónapban már az új orvos fogja megkapni az egészségügyi támogatást a beteg után. Tehát az orvos a következő havi TAJ-elszámolás-jelentés alapján észleli, hogy másik orvos praxisában van a gyermek. A gyermek haláláig azonban a hatodrendű vádlott volt a háziorvosa.

A kisfiú TAJ-számára nem váltottak ki semmilyen D- és K-vitamin-készítményt, továbbá tápszer-kiváltás sem történt. Szakmai szabály vonatkozik arra, hogy minden csecsemőnek egy éves korig kötelező D-vitamint adni a megfelelő agy- és immunológiai fejlődés érdekében. Hasonlóan, a kizárólag szoptatott gyermekeknél K-vitamint, a vérzékenységet megelőző vitamint is pótolni kell, azonban erre utaló feljegyzés a dokumentációkban nem volt található. A gyermek háziorvosi szolgáltatáson kívül – gyermek TAJ-száma alapján – semmilyen más egészségügyi szolgáltatást nem vettek igénybe.

A gyermek súlya négy és fél hónapos koráig rendben volt, születésekor nagy fejű kisbaba volt, de ha nincs utaló tünet arra, hogy szüléskor oxigénhiányos állapot, vagy méhen belüli fertőzés lépett fel, akkor örökölt sajátosságra is lehet gondolni. Jelen esetben a vízfejűség eredetét nem tudták tisztázni. Az éhezés, az alultápláltság nem vezet vízfejűséghez, mivel az agyat és a szívet a szervezet az éhezés során megkíméli az életfontosságú szervek védelmében. Megfigyelhető volt a zsírszövet teljes hiánya a sértettnél: sem a bőr alatt, sem az idegek közt nem volt zsírszövet. Az ötödrendű vádlott is úgy nyilatkozott, nagyon meglepődött, amikor meglátta a sértettet.

A közvetlen életveszély időpontját nem lehet pontosan behatárolni, mivel szegényes a rendelkezésre álló dokumentáció. A váz- és az arcizmok is elsorvadtak, nagy kérdés, hogy a szoptatás hogyan történt ilyen körülmények mellett. A vízfejűség természetesen járhat nyelési zavarral. A sértett 19 hónaposan, négy és fél kilogram súlyú volt, szemben – ahogy említettem – egy ilyen korú átlagos gyermek 12-16 kg-os súlyával. Önmagában már ez a látvány utal arra, hogy súlyosan alultáplált volt – a kiszáradásra és az alultápláltságra utalt, hogy a gyermeknek nem volt vére, vérmintát nem tudtak tőle venni. A vékony- és vastagbelekben összesen egy evőkanálnyi tejpép volt, de ezt a béltartalmat pontosan nem tudták beazonosítani. A vízfejűség nem veleszületett rendellenesség volt. Ezt támasztotta alá a szülészorvos vallomása is, mivel az újszülötti ultrahangos vizsgálat során nem volt a vízfejűség kimutatható. A vízfejűséget a sértett boncolása során állapították meg, mivel 400 ml. agyvizet találtak nála – egy átlagos felnőttnél 150 ml.

Akinek lehetősége lett volna megtenni mindent annak érdekében, hogy a tartós éhezést megszüntesse, akár úgy, hogy a táplálás más módját keresi, vagy mástól kérnek segítséget. A gyermek nem jutott megfelelő táplálékhoz, akkor be kellett volna juttatni a szervezetébe, és a szakorvos-gyermekorvos mondja meg, milyen módon történjen: pótlással, tápszerrel, vagy akár infúziós kórházi kezeléssel. Ebben az esetben cselekvőképtelen gyermekről van szó, és a törvényes képviselő nem utasíthat vissza olyan beavatkozást, ami a gyermek érdekével ellentétes. Ilyenkor külső szakembernek lépnie kell, és a gyermek érdekeit kell szem előtt tartania. Amennyiben a szülő nem egyezik bele a vízfejűség vizsgálatába, és a gyermeknek olyan súlyos az állapota, abban az esetben az orvos köteles külső segítséget igénybe venni, mivel érdekellentét áll fenn a cselekvőképtelen gyermek, és a törvényes képviselője közt. Az biztos, hogy a gyermek súlyfejlődése négy és fél hónapos korában megtört, ekkor már a kezelőorvosban is felmerült a vízfejűség gyanúja. Ekkor nagyobb esély lett volna a gyermek egészségének helyreállítására, életének megmentésére. A szóba jövő vizsgálatok közül a legártalmatlanabb az ultrahangos vizsgálat – emberi szövetekkel nem lép kölcsönhatásba, szemben az MRI- vagy CT-vizsgálatokkal. Ha ezt a doktornő elmagyarázta volna a szülőknek, talán jobban hajlottak volna arra, hogy a vizsgálatot a sértettnél elvégeztessék.

A hatodrendű vádlott sem tette meg azokat a szükséges lépéseket, melyek a sértett halálát megakadályozhatták volna. A felelőssége azonban azért különbözik a többiekétől, mert önhibájából eredően sem személyesen, sem telefonon nem értesült a sértett utolsó életszakaszában történtekről. Az addig ismeretei alapján számolnia kellett volna azzal a következménnyel, hogy orvosi ellátás hiányában akár a sértett halála is bekövetkezhet. A foglalkozása szabályainak megszegésével, a bekövetkezett halálos eredmény vonatkozásában az eshetőleges szándéka, mint az a vádiratban szerepel, nem súlyos gondatlanságban – mint az az első fokon eljáró ügyész perbeszédében szerepelt – állapítható meg, mert a doktornő reálisan nem bízhatott abban, hogy a sértettet a család másik orvoshoz viszi, hiszen a hagyományos orvoslást elutasították, őt is épp a homeopátia miatt választották. Közte és a sértett hozzátartozó között az együttműködés megszűnt, és a hatodrendű vádlott tudomást szerzett arról is, hogy az ultrahangos vizsgálatra azért nem került sor, mivel a csalás nem volt hajlandó elvégeztetni a gyermeken. Lehetősége lett volna arra, hogy az ellátását a rendszerben visszavonja, egyúttal jelzéssel kellett volna élnie az ÁNTSZ és a Gyermekjóléti Szolgálat felé, hogy van egy beteg, aki veszélyeztetett – aki egyébként már amiatt is veszélyeztetett volt, mert nem volt védőnői ellátása, amiről a doktornő tudott. Ezen felül a családdal való kapcsolat megszakadása miatt a háziorvosi felügyelete alól is kikerült. Ezért a doktornő cselekményének ilyen súlyú minősítése foglalkozás körében elkövetett, halált okozó szándékos veszélyeztetés bűntette.

Ahogy korábban már említettem, az első fokú bíróságon megállapított tényállás alapján valamennyi vádlott esetében jogszerűen következett a minőségükre, és az első négy vádlott cselekményét törvényesen minősítette. A minősítéssel kapcsolatban szükséges arra utalnom, hogy az ötöd- és a hatodrendű vádlottak esetében nem csak az a probléma, hogy rosszul minősítette az első fokú bíróság a cselekményüket, hanem az ötödrendű vádlottnál bűnsegédként egy gondatlan bűncselekményben állapította meg, ami egy jogi nonszensz, mivel e cselekmény mindig szándékos magatartás. Ráadásul a rendelkező részben megállapított bűnsegédség jogi indoklásában nem foglalkozott ezzel, s a büntetés kiszabásakor sem utalt rá, így nem tudjuk, hogy az ötödrendű vádlott valójában melyik vádlott bűnsegédje. A hatodrendű vádlott cselekvőségéhez bizonyosan nem kapcsolódhat az ő bűnsegédsége, hiszen az ötöd-hatodrendű vádlott egymást nem ismerték, nem kereste a kapcsolatot a doktornővel, tehát a hatodrendű vádlotthoz nem kapcsolódhat az ő bűnsegédsége – de nem csak azért. Ez esetben az történt, hogy a tettesi alapcselekmény kisebb lenne, egy „sima” gondatlan vétség, mint a bűnsegédlet: súlyosabb lenne az elkövetői magatartás, hiszen a gondatlan veszélyeztetés halálos eredménye miatt mondta ki bűnösnek. Lehetne még az az I-IV. r. vádlottak bűnsegéde, azonban az elkövetői magatartása – ami a tényállásban szerepel – az inkább egy olyan magatartás, ami a szülőkben azt erősítette, ne forduljanak orvoshoz. Nem a felbujtói, hanem az önálló magatartást tartottuk megalapozottnak.

A vádlottakkal szemben kiszabott büntetések nem elegendőek a büntetés céljának az eléréséhez, az általuk elkövetett cselekményük tárgyi súlyának a vádlottak bűnösségi fokának és a bűnösségi körülményekhez sem, továbbá az ötöd-hatodrendű vádlottakkal szemben súlyosabb minősítés megállapítására van szükség, ami ugyancsak azt indokolja, hogy a büntetésüket súlyosbítani kell. Ezért az a végső indítványunk, hogy az első fokú fellebbviteli ügyész írásbeli indoklásában bejelentettek szerint kérjük az első fokú ítéletet a vádlottakkal szemben súlyosbítani a tényállás megfelelő orvoslásával. Az I-IV. r. vádlottak büntetését súlyosbítsa a bíróság, börtön-fokozat helyett fegyház legyen. Az ötödrendű vádlott esetében ugyancsak fegyház-fokozat legyen, a középmértékhez közeli mértékkel, és a közügyektől eltiltással mellékbüntetést alkalmazzon, továbbá végleges hatállyal tiltsa el a foglalkozása gyakorlásától. A doktornő esetében pedig ugyancsak középmérték-körüli, de börtönbüntetés kiszabását kérjük, foglalkozásától végleges hatállyal eltiltva. Az ítélet egyéb rendelkezéseit törvényesnek tartjuk, annyi megjegyzéssel, hogy a harmad-negyedrendű vádlott háziőrizet-beszámításának mértéke nem szerepel az ítéletben.

A Fővárosi Ítélőtábla 2017. április 27. napján, nyilvánosan kihirdetett jogerős ítélete

A verdiktet nyilvánosan kihirdette: Dr. Hrabovszki Zoltán tanácsvezető bíró

Kihirdetem a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítéletét. Az emberölés és más bűncselekmények miatt E. I. R. és társai ellen indult büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék 2016. május 12. napján kelt, 10.B.309/2014/255. számú ítéletét megváltoztatja. E. I. Rebeka első rendű, F. Balázs másodrendű vádlottak cselekményei megjelölésénél a társtettségre utalást mellőzi. E. T. Győző harmadrendű, és E. M. Terézia negyedrendű vádlottak elkövetői minősítését bűnsegédletre változtatja meg. A szabadságvesztés büntetést E. I. Rebeka elsőrendű, és F. Balázs másodrendű vádlottaknál 12-12 évre, E. T. Győző harmadrendű vádlottnál 10 évre, E. M. Terézia negyedrendű vádlottnál 9 évre enyhíti. M. Bertalan ötödrendű vádlott cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének, Btk. 165. szakasz 1-2 bekezdés, b) pont, 3. bekezdés, második fordulatra minősíti. Büntetését három év szabadságvesztésre felemeli, melynek végrehajtási fokozata börtön, őt három évre a közügyektől is eltiltja. A szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. A foglalkozástól eltiltást nem konvencionális tevékenységre terjeszti ki, annak tartalmát pedig végleges hatályúra súlyosbítja. Mile Gabriella hatodrendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést hat hónapra enyhíti. E. I. Rebeka elsőrendű vádlott házi őrizetének befejező napja pontosan 2014. augusztus 15. napja. F. Balázs másodrendű, és M. Bertalan ötödrendű vádlottak házi őrizetére vonatkozó rendelkezést annyiban pontosítja, hogy egynapi szabadságvesztésnek négy napi házi őrizet felel meg. Az első fokú bíróság bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot az ezzel kapcsolatos különleges eljárás lefolytatására utasítja. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét E. I. Rebeka elsőrendű, F. Balázs másodrendű, E. T. Győző harmadrendű, E. M. Terézia negyedrendű, M. Bertalan ötödrendű és Mile Gabriella hatodrendű vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. E. I. Rebeka elsőrendű, F. Balázs másodrendű, E. T. Győző harmadrendű, E. M. Terézia negyedrendű vádlottak által az első fokú bíróság általi ítélet-kihirdetésétől a mai napig előzetes fogva tartásban töltött időt beszámítja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

A szerző nyilatkozata: A NAIH-4418-5/2012/V. sz., valamint Dr. Jóri András ABI-7966-2/2010/K sz. állásfoglalása alapján, mivel jogerős ítélettel zárult agárdi gyermekhalál büntetőpere a köznyugalmat nagy mértékben megzavaró, jelentős közérdeklődésre számot tartó ügy, valamint a vádlottak-elítéltek közt foglalkozása-munkavégzése kapcsán közfeladatot ellátó személy szerepel, a neve nyilvánosságra hozatala közérdek. Ld. 2005. évi XC. törvény, 18. § (2), 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 19. § (4) bekezdéseit.

A szegyenpad.com független újságírók által szerkesztett, elsősorban családjogi visszaélésekkel, jogsértésekkel foglalkozó hírportál. Kapcsolat, közérdekű bejelentés: szerk[kukac]szegyenpad.com

2 Hozzászólások

  1. A 17. kerületi Dr. Mile Gabriella gyermekorvosról van szó? Ő közismerten homeopátiával is “gyógyít”.

Válasz írása

Your email address will not be published.


*