Nyaralási-szabadidős fotók megosztása miatt édesanya édesanyát perelt be, majd végrehajtót küldött rá

Tinédzser gyermekek nyaralási, születésnapi fotóinak Facebook-megosztása miatt a gyermekek édesanyja képmáshoz fűződő jogsértés miatt pert indított a volt férje (gyermekei apja), illetve annak mostani felesége ellen oly módon, hogy a gyermekek voltak a felperesek. Ráadásként miután megállapította a bíróság a jogsértést, végrehajtóval kínálta meg a gyermekek édesanyja a volt férjének feleségét.

Szánalmas nyilvános másodfokú tárgyaláson vettem részt csendes hallgatóságként 2017. június első napjaiban a Fővárosi Törvényszéken. A Törvényszék aulájában elhelyezett kijelzőn végrehajtás megszüntetése szerepelt a per tárgyaként – kíváncsi voltam a perre, ímhol gondoltam, meghallgatom. Végrehajtást általában vagyon kapcsán, avagy ingó-ingatlanra szokás indítani – így gondoltam én is, tévedtem. A kijelzőn férfi keresztnév szerepelt alperesként. A tárgyaló melletti tárgyalási jegyzéket megtekintve kiderült, hogy a felperes egy hölgy (legyen Andrea), míg az alperes egy férfi (Balázs), olybá tűnt tehát, hogy egy hölgy végrehajtás megszüntetése miatt pert indított egy úr – a végrehajtást indító fél – ellen. A folyosón azonban két hölgy várakozott – hol van az alperes úriember? Nos, a tárgyaláson hamar kiderült, hogy az alperesek helyett megjelent hölgy (őt Malvinnak hívom) valójában a kiskorú gyermekeit képviselő, nevükben eljáró édesanya.

A törvényszék előadó bírója ismertette a tényállást: Andrea 2014-ben tucatnyi képet osztott meg a Facebookon saját üzenőfalán férje előző házasságából született kamasz gyermekeiről, melyhez a szülői felügyeleti jogot gyakorló édesanya nem járult hozzá. A gyermekek édesanyja, Malvin a gyermekei nevében emiatt beperelte volt férjének feleségét, Andreát. Malvin úgy gondolta, a lúd legyen kövér, a volt férjét is beperelte. Andrea képmáshoz fűződő pert elveszítette, az ítéletet tudomásul vette, így nem fellebbezett ellene. A bíróság Andreát arra kötelezte, hogy Facebook-oldalán az ítélet rendelkező részét szöveghűen tegye közzé, egyidejűleg elégtételadásként a kiskorú felperesek számára fejezze ki írásban a bocsánatkérését a szülői felügyeletet gyakorló édesanya (Malvin) e-mail címére eljuttatva. Eljáró bíró ismertette az ominózus két bocsánatkérő email érdemi tartalmát – az első email tartalmával Malvin nem volt elégedett, mindenképpen szerette volna saját magát is látni a levélben:

1. „Kedves Balázs és Botond,

   …Bocsánatot szeretnénk kérni tőletek azért, mert fényképeket készítettünk rólatok apával, és azokat feltettük az oldalamra…”

2. „Kedves Balázs és Botond,

   …Bocsánatot szeretnénk kérni tőletek azért, mert fényképeket készítettünk rólatok, mindez anya hozzájárulása nélkül történt…”

Majd az Andrea Facebook-oldalán közzétett tartalomból idézett a törvényszéki bíró:

„A bíróság megállapítja, hogy az alperes megsértette a kiskorú felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2014. év folyamán a kiskorú felpereseket ábrázoló fényképfelvételeket tett közzé a saját Facebook oldalán a szülői felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulása nélkül.

A bíróság az alperest eltiltja a további jogsértéstől.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a jelen ítélet jogsértést megállapító rendelkezését hozza nyilvánosságra a saját Facebook oldalán, egyidejűleg elégtételadásként a kiskorú felperesek számára fejezze ki írásban a bocsánatkérését-a szülői felügyeletet gyakorló édesanya e-mail címére eljuttatva.

A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.”

Andrea álláspontja szerint minkét kötelezettségének eleget tett. Malvin viszont tovább tolta az ármány potméterét, s végrehajtót küldött Andreára, mivel szerinte nem tett eleget a bírósági ítéletben foglaltaknak.

A végrehajtó nyilatkoztatta Andreát, felszólította a bocsánatkérések végrehajtásainak önkéntes telesítésére, s azok igazolására. Andrea közölte, hogy már végrehajtotta a kötelezettségét. A végrehajtást a gyermekei nevében indító Malvin nem vette tudomásul az Andrea által benyújtott bizonyítékokat, azt állította, hogy nem a bíróság felhívása szerint történt meg a teljesítés. Andreának nem maradt más választása, mint az önálló bírósági végrehajtói eljárást peres úton kellett megszüntesse. A végrehajtást is Malvin a kiskorú gyermekei nevében indította, Andreának gyakorlatilag a férje gyermekeit kellett beperelnie.

Andrea a végrehajtás megszüntetése kapcsán indított pert megnyerte – 100%-os pernyertes lett. Malvin az első fokú bírósági ítéletet gyermekei nevében megfellebbezte. Alperesek – valójában a gyermekek anyja, Malvin – a kereset elutasítását, a végrehajtás folytatását kérték a bíróságtól, illetve a felmerült költségekben kérték marasztalni Andreát. Lényegében azt nem vitatták, hogy a felperes (Andrea) a bocsánatkérő emailt elküldte, s azt sem vitatták, hogy az ítélet meghatározott részeinek közzétételére sor került, azonban azt kifogásolták, hogy mindezt szubjektív véleményeinek egyidejű nyilvánosságra hozatalával tette meg, valamint a felperes anonim formában tette közzé Facebook-oldalán az ítélet rendelkező részét, tehát a kiskorú gyermekek neveit nem írta ki.

A végrehajtás felfüggesztési per első fokú bírósága ítéletben kifejtette: a bíróság ítéletének rendelkező részéből nem állapítható meg, hogy a bíróság a felperes kötelezettségévé tette volna azt, hogy az alpereseket – a gyermekeket – nevesítenie kellett volna. Rámutatott arra is hogy az elégtételadás a bírói gyakorlat szerint egy erkölcsi jóvátételt jelent. A képmáshoz fűződő per pervesztese, Andrea által a Facebook-oldalán közzétett szöveg megfelel a bírósági ítéletben írt kötelezettségeknek, avagy teljesítette a rá kirótt kötelezettségeket, így a végrehajtási eljárás okafogyottá vált.

Malvin tehát lényegében azt sérelmezte, hogy a Andrea Facebook-oldalán a beidézett bírósági szöveg alatt saját véleményének adott hangot, többek közt annak, hogy a bíróság nem hallgatta meg a gyermekek apját, illetve a gyermekeket sem. Az első fokú bíróság ezzel kapcsolatosan kifejtette: csupán a további jogsértéstől lett Andrea eltiltva, attól azonban nem, hogy éljen az őt megillető véleménynyilvánítás jogával, és arra sem kötelezte őt a bíróság az ítéletben, hogy a bírósági döntéssel egyetértsen.

Malvin olyan kiváltságot is szeretett volna a végrehajtási per során magának tudni, miszerint Andreának szerinte kötelessége lett volna a bíróság által előírt Facebook-posztot képernyőmentéssel számára elküldeni, „hiszen nem feltételezhető kötelezően, hogy nézegetik a felperesi oldalt, illetve bizonyítékként ez alkalmas legyen, szükség volt, hogy megküldje a felperes, mivel bármikor belenyúlhat és módosíthatja”.

Malvin sérelmezte továbbá, hogy Andrea a Facebook-posztjában közölte: „köszöni a megosztásokat – ezzel a megosztással szerinte sokkal szélesebb körhöz jut el ez a bejegyzés, viszont fogalma sincs senkinek sem arról, hogy kikről is van szó”. Aggályosnak tartotta azt is, hogy a volt férje, gyermekei édesapja is megosztotta felesége – Andrea – bírósági ítéletnek eleget tévő Facebook-bejegyzését.

Andrea észrevételeiben a bírósági ítélet számára kirótt kötelezettségekre mutatott rá, ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy nincs az ítélet rendelkező részében nevesítve a két gyermek, ahogy az sincs, hogy neki kötelessége lett volna képernyőmentéssel beszámolnia a teljesítésről. A bíróság azt sem írta elő számára, hogy véleményt nem alkothat az ítéletről, és megosztási tilalmat sem rendelt el a verdikt. „Ha nevesítette volna a bírósági ítélettel ellentétesen a kiskorú gyermekeket, akkor nincs kétsége afelől, hogy újra a bíróságon találta volna magát személyiségi jog megsértése miatt”.  Andrea szerint a perbe vont gyermekek nem szerették volna beperelni édesapjuk feleségét, és a végrehajtást sem akarták elindítani.

Malvin bírósági költségmentességi performansza következett. Tanácsvezető bíró Malvinnak a következőket adta elő: „elég furcsa volt, hogy lerótta az illetéket és egyben kérte a költségmentességet is, ezt nem tudta az első fokú bíróság értelmezni, és mi sem nagyon. Ha lerótta az illetéket, akkor miért kér költségmentességet? Az utolsó tárgyaláson elutasította a költségmentességi igényét a bíróság, ez jogerőre is emelkedett, nem telt el egy hónap, és újra kérte úgy a költségmentességet, hogy lerótta a fellebbezési illetéket”. A bíróasszony – eleget téve a kioktatási kötelezettségének – IM-rendeletet ismertetett, miszerint ezen egy hónap alatt csak megváltozott [anyagi] körülményre hivatkozással lehet újból költségmentességi igényt előterjeszteni. Malvin elfelejtett fellebbezni, s mivel jogerős lett a költségmentességi kérelmének elutasítása, hiába adta elő, hogy gyermekeit egyedül neveli. Tanácsvezető bíró tovább magyarázta az előzőekben egyértelműen tisztázott problémát, feldobva a magas labdát: „van egy jogerős elutasító végzés, aztán lerója az illetéket, de ugyanabban kér költségmentességet, most ezzel mit kezdjünk? Döntsünk róla? Hozzunk döntést, vagy visszavonja a költségmentességi igényét?” Malvin visszavonta az igényét…

Végül a tanácsvezető bíró kihirdette az immáron jogerős ítéletet:

„Kihirdetem a másodfokú bíróság ítéletét

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperesek által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 21 ezer Ft-ra leszállítja. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes az ötezer Ft végrehajtási illetéket az államnak külön felhívásra, míg az alperesek a húszezer-százöt Ft végrehajtási költséget a végrehajtónak 15 napon belül kötelesek megfizetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek”.

Gyakorlatilag az ítélet a fellebbezési illetékeket pontosította, ugyanis mindkét fél duplán rótta le az illetékeket, a tévedést az első fokú bíróság okozta, egyebekben helyben hagyta az első fokú bíróság ítéletét. A felperesnek az ítélet rendelkező részét kellett kitennie az oldalára, és mivel a bíróság a szövegben nem nevesítette a gyermekeket, alaptalan volt Malvin követelése – arról a felperes nem tehet, hogy a bíróság nem írta le a rendelkező részben gyermekek nevét. A kommentek tekintetében a tanácsvezető bíró előadta: „ezzel nem tudunk mit tenni, véleménynyilvánítás szabadsága van – az, hogy kinek mi a véleménye az ítéletről, minthogy a felperes sem ért vele egyet, ez a saját véleménye. Amire kötelezte a bíróság, azt megtette. A végrehajtás megszüntetése iránti perben csak azt kell nézni, hogy azt megtette-e. Azt, hogy utána kommenteket írtak, ezt nem lehet megtiltani. Csak ezt tudom mondani: véleménynyilvánítás szabadsága, de ez pro és kontra. Az alperes sérelme még az volt, hogy a felperes nem küldte meg a közzétételt, hogy ezzel tudják ellenőrizni. Nem kötelessége, sőt: nem is kell. Nem volt az ítéletben az, hogy a végrehajtást is igazolnia kell. Az alpereseknek kell figyelniük, hogy végre lett hajtva az ítélet vagy sem…”

A tárgyalóból kifelé menet az ajtóban végül Malvin így szólt be Andreának: „Az én véleményemet is olvasni fogod, cukorbaba…”