Leányát ábrázoló pulóverben, elérzékenyülve szólt a vádlotthoz a Turay Ida Színház egykori munkatársának édesanyja, 11 év nyolc hónap letöltendő börtönre ítélték Sz. Lajost, a saját elmondása szerint „hívő-istenfélő” vádlott feltételesen 6 év 7 hónap múlva szabadulhat, dr. Boros József fellebbezett: szerinte védencének elegendő a 4 év körüli börtönbüntetés – véget ért első fokon Sz. Lajos büntetőpere.
Előzmény
„Az ítéleti tényállás szerint a korábban már büntetett vádlott rendszeresen fogyasztott bódulási célból nyugtatókat és kábítószert, melyekre alkoholt ivott. A cselekmény elkövetésének időpontjában is ezen szerektől befolyásolt állapotban volt, mikor meglátta a sértettet. A vádlott észlelte, hogy a kapu kinyitásával elfoglalt sértett a járművet járó motorral hagyta a kapubejárón, és elhatározta, hogy a közeli boltba – ahol alkoholt akart vásárolni – nem gyalog jut el, hanem a sértett gépkocsijával. A vádlott a gépkocsihoz ment, beült a vezetőülésbe és hátramenetben visszakanyarodott az utcára. A sértett ezt észrevéve odarohant az autójához és belekapaszkodott az ablakba. A férfi a cselekmény ellenére nagy sebességgel megindult az autóval, majd behajtott az árokba és maga alá gyűrte a sértettet, aki a ránehezedő kocsi súlyától fulladásos halált szenvedett. A vádlott a balesetet követően a jobb első ajtó leengedett ablakán keresztül kimászott a gépkocsiból, majd annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, hogy a sértett a gépkocsi alá szorult, a helyszínen a baleset hangjára összegyűlt emberek között elvegyült és otthonába távozott. Később egy isaszegi kocsmában fogták el.” – forrás: birosag.hu
A záró tárgyaláson a bíróság kihallgatta az utolsó rendőr-tanút. Gyakorlatilag ugyanazon kérdéseket tette fel a bíróság a helyszíni szemlén részt vevő nyomozónak, mint az előző tárgyaláson a társának. A tanú beszámolt a hivatali szerepéről, ugyanakkor ő is megerősítette Sz. Lajos beszámíthatóságát.
A nyomozó-tanú kihallgatását követően a bíróság befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást. Az eljárási rend szerint az ügyész megtartotta a perbeszédét, ezt követően a sértetti jogi képviselő, dr. Borbély Zoltán szólalt fel, majd a bíróság szót adott Zsófia édesanyjának. Ezt követően dr. Borsos József védőügyvéd előadta több mint egy órás védőbeszédét. A záró tárgyalás vonatkozásában a bíróság indoklásában kitért a védőügyvéd által előadottakra, így a Borsos-féle védőbeszédet külön nem részletezzük.
Zsófia édesanyjának felszólalása – kommentár nélkül, hangfelvétellel
A nem-jogerős verdikt: mind a négy vádpontban bűnös Sz. Lajos, 11 év 8 hónap börtönt kapott, 4.7 millió Ft bűnügyi költséget kell megfizetnie, azonban hat év hét hónap múlva szabadulhat
A Gödöllői Járásbíróság Sz. Lajos vádlottat bűnösnek mondta ki mind a négy vádpontban. Halmazati büntetésként 11 év 8 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre, öt évi közúti járművezetéstől eltiltásra, és nyolc évi közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Egyebekben négymillió-hétszázezer Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a bíróság a vádlottat. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a védő és védence enyhítésért fellebbezést jelentett be.
A Btk. 92. §-ának (1) bekezdése szerint a 2016. július 31. napjától számított előzetes letartóztatást beszámította a bíróság a 11 év 8 hónap szabadságvesztésbe. A gyanúsított-vádlott 18 hónapot, avagy másfél évet töltött előzetesben az ítélet kihirdetésig. Az előzetes fogva tartás beszámítását figyelembe véve ténylegesen 10 év két hónap börtönre ítélték, feltételes szabadlábra helyezése a szabadságvesztés letöltésének kétharmada után lehetséges. Tíz év két hónap tényleges börtönbüntetéssel számolva – amennyiben teljesül a feltételes szabadlábra helyezés –
Sz. Lajos hat év hét hónap múlva szabadulhat.
A verdikt dr. Kenese Attila általi indoklása – kivonat
Törvényellenes bizonyítékok kirekesztése tárgyában dr. Kenese Attila bíró előadta: erre voltak indítványok védelmi oldalról, illetve ügyész is észrevételeket tett. A bíróság megállapítása szerint a Teve utcai, valamint a helyszíni kihallgatás tekintetében törvényellenes helyzet nem áll fenn, ezek kirekesztésére törvényi lehetőség nincs. A védőügyvéd kirendelése tárgyában megfogalmazott dr. Borsos-féle védői aggályokat nem látta megalapozottnak a bíróság, tekintettel arra, a gyanúsított elfogadta a kirendelt védőket.
A vádlott kihallgatatlan állapota vonatkozásában a beidézett nyomozó-tanúk, valamint a toxikológus-pszichológus szakértők cáfolták e védői aggályt. A helyszíni kihallgatás videofelvételének bíróságon történt lejátszása ügyében dr. Borsos József azt kifogásolta, miszerint nem a teljes felvételt játszotta le a bíróság. A bíróság szerint nincs jelentősége annak, hogy hány percet játszottak le [a teljes videofelvételt a bíróság CD-re kiírva kiadmányozta a védőnek is, helyt adva dr. Boros indítványának, hangzott el a korábbi tárgyaláson – szerk.], ugyanakkor a tanácsvezető bíró is megállapította, hogy a gyanúsított adekvált válaszokat adott, beszámítható – kihallgatható – állapotban volt. A gyanúsított viselkedésében semmilyen olyan körülmény nem volt megállapítható, mely akadályozta volna a kihallgatását.
A vádlott valóban egy beismerő vallomást tett az első kihallgatása során. Vallomását némileg változtatva, de fenntartotta a helyszíni szemle során is. E beismerő vallomásban már olyan körülményeket érintett, amelyet csak az ott jelenlévő, csak a cselekményt elkövető személy tudhatott, élhetett át, tapasztalhatott meg. Olyanokat mondott el a vádlott, melyet később az aggálytalan szakértői vélemények, helyszíni nyomok, mindenben alátámasztottak. A bíróság a helyszíni kihallgatást a videofelvétel alapján szó szerint leírta, pótolva a szemle vonatkozásában a leiratot. A beismerő vallomása megtörtént itt. A bíróság azért jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott az első kihallgatása alkalmával az igazat mondta el – annál is inkább az igazat mondta el, mivel ezt teljes mértékben alátámasztották a helyszínen talált nyomok, a szakértői vélemények, a helyszíni szemle jegyzőkönyvek. fényképfelvételek, az ott jelenlévő, meghallgatott tanúk vallomásai alapján.
A vádlott az első kihallgatása során kitért a gyógyszerfogyasztására, elmondta, hogy mit észlelt: az ajtó résnyire nyitva volt, a jobb oldali ablak le volt húzva, elmondta, hogy észlelte a sértettet, azt is elmondta, hogy „a lány az autó bal oldali ablakát fogta meg, de közben a sár miatt becsúsztunk az árokba, nagyon megütöttem magam, a jobb oldali első ablakon-ajtón szálltam ki a kocsiból”. Majd ugyanígy a helyszínen: teljesen életszerűen átélve az eseményeket, részletezte kérdésekre ennek megtörténtét, ahogy oda megy. Hallja, hogy a kocsiból kiszűrődik a zene, hallja a hölgyet, ahogy mondja „ne, ne, ne!”. Rendőri kérdés: „Honnan hallotta ezt? Le volt húzva az ablak? Le. Melyik ablak volt lehúzva? Ahol én ültem, a vezető-oldali. A hölgy hol helyezkedett el?” Részletezi a hölgyet, mikor kezd el felé futni, hogy kapaszkodik bele a kocsiba. A bíróság az ítéleti tényállásban kétséget kizáróan meg tudta állapítani, hogy az ablak le volt húzva. Erre a vádlott vallomást tesz, nem egyszer, hanem kétszer, kívülálló tanú vallomást tesz: az I. sz. tanú egyértelműen elmondta, „a mentőápoló kérésére én a lehúzott ablakon benyúltam, amelyik a vezető-oldali, és elzártam a motort” – mondja az I. sz. tanú. [Szerk. megjegyzése: korábban utaltunk rá tudósításaink során, hogy a bíróság az autó lehúzott ablakára volt leginkább kíváncsi mind a vádlott, mind pedig a szemtanúk vonatkozásában is – ímhol már érthető, miért].
A sérülésekből adódóan a sértettnek együtt kellett haladnia az autóval – „lágyan” esett be az árokba, együtt a gépkocsival. Olyan sérülések vannak rajta, melyek egy lágy esést és nem egy teljes rázuhanást okoz – ha rázuhant volna, akkor nem vele együtt halad, s sokkal súlyosabb sérülésnek lesznek a feltájon, a felső testrészen.
dr. Borsos József azon védőbeszédi érvelésére, miszerint a szakértők csak „feltételeztek”, illetve a „nagy valószínűséggel” szófordulatokat használták, dr. Kenese Attila bíró nyomatékkal közölte: „Hát persze, hogy ezt mondja a szakértő, nem mondja ki, hogy mi történt, az a bíróság dolga. Jól néznénk ki, ha azt mondja egyértelműen a szakértő, hogy így történt, akkor mi lenne a bíróság dolga? Túlterjeszkedne a szakértői vélemény, ha nem azt mondaná, a helyszíni nyomok alapján, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – így kellett, hogy történjen. Persze, hogy ezt mondja a szakértő, ha nem ezt mondaná, a bíróság ki is zárná a szakértőt, mivel túlterjeszkedik a kompetenciáján…” [Szerk megjegyzése: a jogi egyetem negyedik évfolyama során tanulandó a büntetőeljárás vonatkozásában e kérdéskör, avagy az, nyilatkozhat-e szakértő tényállítást, egyebekben a szakértői módszertani levelek, útmutatók is világos útmutatást nyújtanak az ügyvédek, így dr. Borsos József számára is…]
A rablás vonatozásában a bíróság kizárta – a főként taxis vallomás alapján – a vádlott azon ésszerűtlen megoldását a Veresegyházára eljutása vonatkozásában, hogy a gépkocsit eltulajdonítsa. dr. Kenese Attila szerint „itt érdekes jogi helyzetben vagyunk, ez tény, és a közvélemény számára a cselekmény egy rablás is lehetne, a jog ezt nem rablásként mondja. Beilleszt a Btk. egy olyan speciális rablási magatartást, ami gépkocsira irányul. S eljutunk arra a helyzetre, hogy ha van egy bizsu-ékszer, amit letépek valakinek a nyakáról, hogy azt egy bálban fölvegyem magamra, az rablás lesz. Ha van egy többmilliós autó, amit erőszakkal elveszek, hogy azt használjam, az meg nem lesz rablás. Az egyik kettőtől nyolcas lesz, akkor is, ha értéktelen nyakláncot veszek el erőszakkal, viszont az eltulajdonítási szándék ha hosszabb időre irányul, amit itt nem tud megállapítani a bíróság. Ez egy [gépjármű] használat, de ezen túlmenően a vádlott terhére nem állapítható meg, hogy a gépkocsit tartós használatra eltulajdonítsa. Arra áll adat, hogy vagy a Mannáig, vagy Veresegyházra ezzel [a gépjárművel] el akart menni… A bíróság álláspontja szerint a jármű önkényes elvételének alakzata valósul meg…”
Ha valaki egy baleset részese, akkor a segítségnyújtás egy erkölcsi ok a Btk. ezen rendelkezése alapján. E körben a segítségnyújtás elmulasztása is megállapítható. Nem releváns, hogy a passzív alany [a sértett] rászorul-e a segítségre. A vádlott észlelte, elismerte, hogy a gépkocsi alatt van egy személy, hiszen kommunikációba is kerül a jelen lévő tanúkkal. Reagál is rá: állítja, hogy a felesége, majd eltűnik a helyszínről… Felajánlási kötelezettsége van: segíthetek-e, hívták-e már a mentőket? – ezek a vádlott részéről elmaradtak. A tőle elvárható, tényleges segítséget kellett volna nyújtania…
A túlzott bűnügyi költségek vonatkozásában a bíróság előadta: nem elegendő egyetlen beismerő, vagy részlegesen beismerő vallomás, további nyomozati cselekmények szükségesek. Nem róható a nyomozóhatóság terhére, hogy szükségtelen DNS-vizsgálatokat rendelt el.
Összegezve, ezen bűncselekményeket a törvény büntetni rendeli az alábbiak szerint:
- A legsúlyosabb bűncselekmény, a közúti veszélyeztetés bűntette, amely halálos eredménnyel zárult, amely halálra a vádlott szándéka nem állt fönt, hiszen akkor más bűncselekményről beszélnénk, öttől tíz évig rendeli büntetni,
- A jármű önkényes elvételének bűntettét egytől öt évig,
- A jármű bódult állapotban vezetését két évig,
- A segítségnyújtás elmulasztását három évig terjedően rendeli büntetni.
A büntetés kiszabása során a súlyosabbat alapul véve, ha több bűncselekményről beszélünk, a felével emelkedik: öttől tíz, öttől tizenötig terjedő szabadságvesztés. A büntetés kiszabásakor az enyhítő-súlyosbító körülményeket figyelembe véve kell a bíróságnak döntést hoznia, középmérték irányadó szempontból, a Btk. ezt meghatározza, ami a középmérték: az alsó és a felső érték összegének fele.
A bíróság a vádlott vonatkozásában súlyosító körülményként vette figyelembe a többszörös halmazatot, avagy a kettőnél több halmazatot ezen cselekmények vonatkozásában. Súlyosító körülményként vette figyelembe a többszörös KRESZ-szabályszegést, illetve kisebb, igen csekély súllyal vette figyelembe a vádlott büntetett előéletét. A bíróság súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy mind a helyi közösség számára, mind pedig országosan a köznyugalmat súlyosan megzavarta e cselekmény.
Enyhítő körülményként értékelte a bíróság részbeli beismerő vallomását, illetve a megbánó magatartását. A részbeli beismerő vallomása kisebb súlyú, mivel nem egy teljes körű beismerő vallomás volt. A két kiskorú gyermekről való gondoskodását enyhítő körülményként vette figyelembe a bíróság. Az eredmény [a tragédia] bekövetkeztének más oka is volt, ez a „kauza-ok”. A halálhoz vezető ok részben az is volt, hogy jelen lévő, segítséget nyújtani akaró személyek részére a diszpécserek olyan tájékoztatást adtak, hogy ne mozdítsák meg a gépjárművet. Mint utóbb kiderül a szakértői vélemények alapján, ha 8-10 percen belül a gépjárművet leemelik a sértettről, akkor az élete megmenthető lett volna. Így e körben, különleges módon, de enyhítő körülményként kellett hogy hasson a vádlott vonatkozásában…
A per jogerős befejezéséig dr. Borsos József védőügyvéd ismételten indítványozta Sz. Lajos előzetes letartóztatásának megszüntetését, melyet a bíróság elutasított, ezen döntés ellen is fellebbezést jelentett be a védő és védence.
Sz. Lajos büntetőpere a Budapest Környéki Törvényszéken, mint másodfokú bíróságon folytatódik. dr. Borsos József enyhébb minősítésért fellebbez – szerkesztőségünk értékelése szerint a védőügyvéd négy év körüli börtönbüntetést tart elfogadhatónak…
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
