Sz. Lajos soron következő, ítélethozatalt megelőző büntetőtárgyalásán a bíróság újabb két rendőrt idézett tanúként. Az idézettek közül egy fő jelent meg, a másik személyt külföldi távolléte miatt a záró tárgyaláson hallgatja meg a bíróság.
Az emberölésekkel foglalkozó nyomozó szerint – előzetesen elnézést kérve a szóhasználatért – „nagyon egyszerű megítélésű ügyről volt szó, az elkövetést követően nagyon gyorsan körvonalazódott, ki az elkövető”.
dr. Kenese Attila a nyomozót arról kérdezte, hogy a gyanúsított akkor milyen állapotban volt. Tanú előadja: „Már az autóban elkezdte mondani, nagyon bőbeszédű volt, nem kihallgatás volt. Egy nagyon bőbeszédű, mondhatnám, egy jókedélyű, humoros ember benyomását keltette, aki már akkor megbánást tanúsított, s tulajdonképpen hallgattuk, amit beszél. Elkezdte mondani, nem így akartam, nem ez volt a célja – tulajdonképpen elmondta a bűncselekményt”.
Eljáró bíró: „Önmagában bármilyen befolyásoltságra utaló körülményt Önök láttak-e?” Tanú előadja, hogy „nem, inkább fáradtnak látta”.
A nyomozó szerint a kihallgatáskor „ő akkor saját szavaival, magától elkezdi mondani – nagyon figyelünk arra, hogy a jegyzőkönyv látható legyen, a saját szavait használják. Sokszor a tájszólást, az akcentust, az egyedi szóhasználatot is tükrözi. Olyan dolgokat mondott el, amit csak az az ember tudhatott, aki jelen volt… …A kérdéseket mindig később tesszük fel a helyszíni kihallgatáskor”.
E helyütt jegyezzük meg az előző tudósításunk kapcsán részletezetteket, miszerint a védelem, dr. Borsos József védőügyvéd által vitatott nyomozói kérdés-feltevési módszer – a helyszíni szemlén történtek – kapcsán eljáró bíró megállapította a videofelvétel megtekintése alapján, hogy nem adták a rendőrök, a nyomozó-tanú a gyanúsított szájába a szavakat.
Ügyész arról kérdezte a nyomozót, hogy az elfogását követő másnap, amikor a gödöllői helyszínen történt a gyanúsított másodízbeli kihallgatása, akkor a viselkedésében tapasztalt-e változást az előző naphoz képest?
A nyomozó előadta: „Egy nagyon együttműködő, egy tényfeltáró vallomást produkáló személlyel találkoztunk, annyi volt a különbség, hogy mint mondtam, nagyon szégyellte, megbánta e cselekményt… Azt hangoztatta, nem gyilkos…”. A nyomozó elmondta továbbá, hogy az ominózus gödöllői helyszíni szemle-napon gyanúsítotti pozícióban lévő Sz. Lajos feszültebb volt azon okból kifolyólag, hogy a járókelők észreveszik-e vagy sem. Egyebekben a cselekmény helyszínét felismerte.
A tudósításunkat rendszeresen és figyelmesen követők észrevehették, hogy a vádlottat többször hallgatták ki. A vádlott az elfogását követő második, másnap foganatosított gödöllői helyszíni kihallgatása során már szó szerint „kijózanodott”. Ezt követően a gyanúsítottat a nyomozási bíró is kihallgatta. dr. Kenese Attila bíró – visszaidézve a történteket – e tárgyban tett fel kérések tömkelegét az igazságügyi toxikológus-, valamint az orvos- és pszichológus-szakértőknek egyrészt a gyógyszer-alkohol-drog felezési ideje, ezzel kapcsolatosan az emlékezet-kiesés összefüggésének vonatkozásában.
Sértetti jogi képviselő, dr. Borbély Zoltán az ügyészt követően arra volt kíváncsi, tud-e apró részleteket mondani a rendőr-tanú a gyanúsított kihallgatása ügyében, jelesül az „apró részletek” tárgyában.
Ismét körvonalazódik a részletek fontossága, eme kérdések sem véletlenek a „minden kétséget kizáró” bizonyítás, bizonyítási teher – a római jogelv: in dubio pro reo, avagy a Be. 4. §) 1-2. bekezdése – teljesülése tekintetében. Az ártatlanság vélelmét meg kell döntenie a vádlónak, avagy az ügyésznek: a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ez a magyarázat arra, miért jóval hosszadalmasabb, s részletekbe menőbb a büntetőeljárás a polgári ügyekhez képest.
Nyomozó előadja: „Maga a szituáció, hogy hol állította meg az autót, hol matatott az ő szava járásával a hölgy, hol látta meg, hogy próbálta elterelni a figyelmet a lányról és azt mondta, a felesége, mintegy szerencsétlen balesetben sérültek volna meg mindketten – tehát olyan részleteket mondott el, amit tényleg csak az adott szituációban, helyen és időben jelen volt személy tudhat…”
dr. Borbély Zoltán második kérdése a következő volt: „Felmerült-e, hogy egyáltalán nem látta [a sértettet – szerk.] – hangsúlyozom, hogy bárkit?”
Tanú: „Próbálta abba az irányba terelni a figyelmet, hogy a felesége talán. Akkor még nem érezte át a súlyát. A segítségnyújtás elmulasztására is hegyeztük ki a helyszíni kihallgatást… …Minden részletre, ami a ténybeli részleteket illeti, ő emlékezett…”
A „két láb lóg ki az autó alól” Borbély-kérdésre, miszerint ezt a gyanúsított mondta-e, a tanú közölte: „szigorúan az ő elmondása, szava járása. Nekünk is lényeges körülmény a két láb”.
Eljáró bíró, csatlakozva a sértetti ügyvéd kérdéséhez, tisztázta azon körülményt, miszerint a gyanúsított nem értesülhetett az „autó alól kilógó két láb” körülményeiről, mivel a rendőrség e részletekbe menő körülményről nem adott, és ad ki információkat. „Határozottan kijelenthetem, hogy részletekbe menő dolgokat sosem adunk ki” – nyugtázta a nyomozó.
dr. Borsos József védő azon kérdést tette fel a bírónak, miszerint hogyan és miként merült fel védence befolyásoltsága a tanú előadása kapcsán. Eljáró bíró nemmel válaszolt, visszaidézve a nyomozó vallomását. dr. Borsos azon kérdéskört feszegette, miszerint a védence kihallgatásakor úgy nyilatkozott, szedett gyógyszert, ennek ellenére a kihallgatást végző nyomozó-tanú mégis úgy nyilatkozott, ő maga nem észlelt befolyásoltságot: Sz. Lajos adekvált válaszokat adott, kizártnak tartja ő is a nagy mennyiségű gyógyszer fogyasztását. Emlékeztetőül: a helyszíni kihallgatás-szemle nem nem az első kihallgatás volt, másképpen fogalmazva, józanodás fázisában volt a gyanúsított az elfogását követő napon tartott helyszíni szemle napján. [Lásd ide kapcsolódóan a felezési idő tekintetében tett toxikológus-szakértői véleményt.] A nyomozó előadta: „ebből látszik, hogy leírtuk amit mond, nem hallgattunk el semmit”.
dr. Boros József védőügyvéd kérdést tett fel egy másik rendőrtiszt vonatkozásában a nyomozó-tanúnak, eljáró bíró figyelmeztette, hogy a tanút csak releváns körülmények kapcsán kérdezheti, avagy másik személy helyett nem nyilatkozhat.
A tanú meghallgatását követően a bíróság iratismertetést tartott. Eljáró bíró közölte azt is, hogy a vádlott a büntetés-végrehajtási intézetben önkéntes kábítószer elvonó kúrán, rehabilitáción vett részt, így mentesül – az egyébként elkülönített ügyként kezelt – kábítószer-fogyasztás bűntettének felelősségre vonása alól.
Sértetti jogi képviselő, dr. Borbély József jelezte a bíróság számára, hogy Zsófia édesanyja a záró tárgyaláson fel kíván szólalni. A bíróság a bizonyítási eljárást az utolsó rendőr-tanú meghallgatásával 2018. február 13-án befejezi, e napon perbeszédekkel, majd ítélethozatallal, s annak szóbeli indoklásával zárul Sz. Lajos első fokú büntetőpere. A bíróság a téli szünetet figyelembe véve – szűk tárgyalási határidőket kitűzve – öt hónap alatt lefolytatta a bizonyítási eljárást.
Folytatjuk…
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
