Rákosmente Rendőrkapitánysága ügyfelet bűncselekmény elkövetésével rágalmazott

Ártatlanság vélelmét vette semmibe a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitánysága, sőt, a kedves olvasónak ha dolga akad a nyomozóhatósággal, arra is számíthat, hogy ígyen szólnak be a kihallgatásakor: „PKKB-ítélet? Felesleges elmondania, ami a bíróságon történt, az pont le van szarva!”

Nos, nézzük csak érdemben, mi nincs „pont leszarva”. Például a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 38. § (1) bekezdésének d) pontjaiban szabályzottak, avagy a szubjektív ügyintézés látszatától mentes eljárás biztosítása, valamint az igazságszolgáltatás pártatlanságába és elfogulatlanságába vetett bizalom megőrzésének érvényesülése.

2017. június 9. napján a Kapitányságon történtek kapcsán a kedves olvasó e szerint alkosson értékítéletet: vajon elfogultnak tekinthető-e a Be. 38. § (1) d) pontjában írtaknak a történetünk két hatósági szereplője, „aki(k)től az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható”?

Az ügyek: az elkövető 2008. óta zaklat, tartásdíj nemfizetése

A gyanúsítotti pozícióban lévő ügyféllel 2017. februárjában, majd 10 év után közölték: 2008. óta zaklatja néhai élettársát, gyermekei édesanyját, illetve egyszeri alkalommal a volt anyósát telefonon elküldte melegebb éghajlatra, egyekben nem fenyegette semmivel sem. Utóbbi cselekmény esetében nem az elkövető néhai anyósa volt a feljelentő, avagy a sértett, hanem a helyébe lépő lánya, holott a gyanúsított telefonon mindvégig volt anyósát szólította nevén. Máskülönben az elkövető mindvégig a süket kagylóba beszélt.

2017. június 9-én az elkövetőnek ismét randit adott a Kapitányság, ezúttal tartásdíj nemfizetése ügyében gyanúsították meg, nem is akárhogyan: több mint másfél millió Ft – visszamenőleges – tartásdíj-különbözetet is a gyanúsítás tárgyává tették. Ezzel egy probléma van, több nem is lehet vele: a gyanúsítottal visszamenőleges tartásdíj-különbözetet gyanúsításként közölni nem lehet, ugyanis azon időszakban, melyről a különbözeti összeg szól, tartásdíj megfizetésére nem kötelezte a bíróság, épp azért nem, mivel önként fizetett, s fizet azóta is – csak nem annyit, mely számára a határozatban elő van írva. Márpedig barátok közt sem mindegy, hogy több mint másfél millió, vagy épp néhány százezer Ft-os összeg a gyanúsítás tárgya. A tartásdíj nemfizetése bűncselekmény esetén lényeges körülmény az önhiba fennállása. Önhibát, mint tényállási elemet pedig csak azon időszakot követően vizsgálhat a Nyomozóhatóság, mely esetében a bírósági határozat életbe lépett, tehát mely időszakot követően volt kötelezve a gyanúsított tartásdíj fizetésére. A gyanúsítottal tehát közölték elkövetési tényállásként a 2014. október 1. – 2017. február 28. közti, visszamenőleges időszakot is, ráadásul oly módon, hogy az ügy előadója egyébként közölte: 2017. március 1. napjától számítva, négy hónapos időszakot vesz figyelembe a Nyomozóhatóság. Ezek szerint mégsem…

„Arrabonai Szanna” és a „Kornétás” – kibicnek semmi sem drága, a szabó is csupa szokásból csíp vala

A gyanúsított mindkét ügyének „Arrabonai Szanna” az előadója. A közel 10 év után gyanúsításként közölt, 2008-as zaklatási ügyben Arrabonai elfelejtette az ügyfelének biztosítani az iratokba betekintés lehetőségét, illetve – miután rákérdezett, mikor, hol élhet iratbetekintési jogával – jól elküldve volna a X.-XVII. kerületi Ügyészségre a Markó utcába. Ezzel pedig az a baj, hogy a X.-XVII. kerületi Ügyészség nem az V. kerületben található, hanem Kőbányán. Adódik egyéb gond is: a gyanúsított levelet kapott a nem-Markó utcai Ügyészségtől, miszerint a nyomozást az ügyében 2017. június 19. napjáig meghosszabbították, olybá tűnik tehát, hogy a gyanúsítás tárgyát képző nyomozati anyagok az egy biztos, hogy nem a Markó utcában vannak, hanem valószínűleg Rákosmentén, a Ferihegyi úti Kapitányságon. A gyanúsított ráadásul a nem-Markó utcai Ügyészség leveléből szembesült azzal, hogy hirtelen lett egy elkövető társa. Arrabonai erről őt a nyomozati szakban nem tájékoztatta, az viszont érdekelte, hogy a gyanúsított kapott-e már idézést a bírósági tárgyalásra. Márpedig a bírósági tárgyalás kitűzésére a vádemelést követően kerül sor, s finoman szólva „illik” megismertetni a gyanúsítottal a vádemelésül szolgáló iratokat.

„A védelemhez való jog a nyomozásban jelentékenyen korlátozott: például a nyomozás iratait a nyomozás során csak a hatóság engedélyével tekintheti meg a gyanúsított (kivéve, ha egyébként a nyomozati cselekménynél, amelyről az irat készült, jelen lehetett volna), a nyomozás befejezésekor azonban a nyomozó hatóság köteles a vádemelés alapjául szolgáló nyomozati iratokat teljes terjedelemben – a zártan kezelt iratok kivételével – korlátozás nélkül átadni. Emiatt a nyomozás során a védelem sok esetben nem ismeri a terhelő bizonyítékok iratanyagát, ami az eljárási kényszerintézkedések elrendelésekor a védekezés pozícióit jelentősen gyengíti az ügyésszel szemben. Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet. Ha a kirendelt vagy meghatalmazott védő nem jelenik meg, ez nem akadálya a kihallgatásnak, amennyiben az értesítés szabályszerűen megtörtént. Az iratok átadásának kötelezettsége a nyomozás megszüntetése esetén is fennáll” – forrás: janklovics.com

A kalandos ügy, avagy a Be. 38. § (1) d) mércére tétele itt még nem ért véget, most jön a lényeg. A gyanúsított 2017. június 9. napján – élve a jogával – a tartásdíj nemfizetése ügyben a gyanúsítás ellen panasszal élt. Arrabonai az eljárási rend szerint nyilatkoztatta, hogy a gyanúsítás során közölteket megértette-e, illetőleg kíván-e ellene panaszt tenni? Igen választ követően visszakérdezett: „Megfizette a teljes összeget?”

Emlékeztetőül: nem róható fel a gyanúsított terhére a 2014. október 1. – 2017. február 28. közti, visszamenőleges tartásdíj-fizetési időszakból, visszamenőlegesen megállapított összeg, mivel az nem önhibájából keletkezett, ilyentén nem elkövetési magatartás.

Arrabonai tovább firtatta a gyanúsított panaszjogát: „De akkor most panaszt tesz?” „Panaszt teszek.” „Mert azt mondja, hogy nem követett el bűncselekményt, de hát… végül is nem fizetett, azzal elkövette…”

• Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (2) bekezdés: Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

• 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 7. §: Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.

• 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról 3. § (1) bekezdés: Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

• Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. Cikk 2.: Bűncselekmény elkövetésével vádolt minden személynek joga van arra, hogy ártatlannak tekintsék mindaddig, amíg bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították.

• Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikk – Tisztességes tárgyaláshoz való jog 2.: Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.

Arrabonai kollégája, a Kornétás sem tartotta vissza magát a kihallgatás alatt. A gyanúsított a kihallgatása során a Pesti Központi Kerületi Bíróság nem jogerős ítéletéről, tehát a gyanúsítás alapjául szolgáló határozatról – nem a nemi életéről – beszélt. A gyanúsítás jogalapja maga az ítélet, ennek ellenére Kornétás ígyen szóla vala: „PKKB-ítélet? Felesleges elmondania. Ami a bíróságon történt, pont le van szarva. A bíróság már meghozta a döntését, onnantól kezdve ki fizetett vagy nem…”

Kornétás azt nem adta elő, hogy szerinte mi nincs „pont leszarva”. A PKKB „pont nem szarta le” a felek anyagi körülményeit, de egyébként a Kapitányság sem „szart” a bíróságon történtekre, ugyanis bekérték a peranyagot. [A PKKB hogy mit küldött el a vaskos, 180 darab iratot tartalmazó peranyagból, eleddig nem derült ki.] A történteket együttesen értékelve kérdésessé vált a Nyomozóhatóság pártatlansága – egy, a neve elhallgatását kérő, büntetőügyekben jártas szakjogász szerint akár a hivatali visszaélés lehetősége is felmerülhet, ha a továbbiakban pont ilyen, vagy ehhez hasonló módon „szarják le” a gyanúsított jogait…

Folytatása következik, addig is,

döntsön az olvasó – népítélet, névtelenül, anonim módon s(z)avazhat:

[totalpoll id=”362″]