A fizikai elhanyagolás élethosszig tartó társadalmi kihívásokat okoz a gyermekeknél

Az Illinois-i Egyetem új tanulmánya rámutat, hogy a gyermekkori fizikai elhanyagolás jobban megzavarja a szociális fejlődést, mint a fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás. Az elhanyagolt gyermekek kevésbé voltak szociálisak, népszerűek, és kevésbé kapcsolódtak összetartó baráti csoportokhoz, illetve gyakran stigmatizációval és visszahúzódással szembesültek.

A kutatás kimutatta, hogy a fizikai elhanyagolás minden aspektusában negatívan befolyásolja a kortárskapcsolatokat, hatással van a mentális egészségre és a szociális készségekre felnőttkorban is. Az elhanyagolás látható jelei – például a nem megfelelő ruházat vagy higiénia – hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekeket a társaik elkerüljék és kirekesszék.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy mennyire fontos támogatni az elhanyagolt gyermekeket a barátságok kialakításában és a társadalmi akadályok leküzdésében. A korai beavatkozás enyhítheti az életre szóló hatásokat a társadalmi kapcsolatokra és az általános jóllétre.

Főbb tények:

  • Széleskörű hatás: A fizikai elhanyagolás egyedülálló módon zavarja meg a szociális készségeket, népszerűséget és a csoportkohéziót.
  • Látható stigma: Az elhanyagolással összefüggő rossz higiénia és ruházat a társak elkerüléséhez vezethet.
  • Hosszan tartó következmények: A gyermekkori kortárskapcsolatok hiánya akadályozhatja az egész életen át tartó társadalmi fejlődést.

Noha a fizikai elhanyagolás kevésbé kutatott téma a fizikai, szexuális vagy érzelmi bántalmazáshoz képest, ugyanolyan káros hatással van a gyermekek szociális fejlődésére – derül ki az új tanulmányból.

A kutatás – amelyet a Child Abuse and Neglect (Gyermekbántalmazás és Elhanyagolás) című folyóiratban publikáltak – több mint 9 150 résztvevőt vizsgált, akik közül közel 41% számolt be valamilyen bántalmazásról vagy elhanyagolásról 12 éves kora vagy hatodik osztályos kora előtt.

A projekt a bántalmazás vagy elhanyagolás hatását vizsgálta a gyermekek kortárskapcsolatainak három aspektusára: hogy a bántalmazott gyermekek kevésbé voltak-e szociálisak vagy visszahúzódóbbak, kevésbé voltak-e népszerűek vagy elkerülték-e őket társaik, illetve mennyire voltak szorosan összefonódottak vagy kohéziósak a szociális kapcsolataik.

A kutatók – Christina Kamis, az Illinois Egyetem Urbana-Champaign szociológia professzora, és társszerzője, Molly Copeland, a Notre Dame Egyetem professzora – megállapították, hogy minden bántalmazási forma negatívan befolyásolta a gyermekek szociális fejlődésének különböző dimenzióit, de csak a fizikai elhanyagolás zavarta meg mindhárom dimenziót.

„A gyermekkori nehézségek és bántalmazás megzavarhatják a kortárskapcsolatok kialakulásának folyamatát, ami pedig életre szólóan fontos a mentális egészség és a jóllét szempontjából”

– mondta Kamis.

„Ez egy kritikus életszakasz, amikor a gyermekek figyelme a szülőkről a társakra irányul, és megtanulják, hogyan kapcsolódjanak más emberekhez. Ez előkészíti őket a romantikus és társadalmi kapcsolatokra, ezért hatalmas következményekkel jár.”

A tanulmány mintáját az Add Health nevű longitudinális tanulmány adta, amely eredetileg több mint 90 000 diákot kérdezett meg az Egyesült Államok 7–12. osztályaiban az 1990-es években, majd több mint 20 000 diákot követett nyomon felnőttkorukig.

A mostani tanulmány mintájában szereplők közül közel 10,3% számolt be fizikai elhanyagolásról, 28,6% fizikai bántalmazásról, körülbelül 17,4% érzelmi bántalmazásról, és több mint 4,3% szexuális bántalmazásról – ezek az arányok összhangban vannak a korábbi kutatásokkal.

A résztvevőket az iskolai felmérések során arra kérték, hogy nevezzék meg öt legközelebbi fiú és lány barátjukat az iskolában. A szociális készségeket az alapján mérték, hogy hány barátot neveztek meg, míg a népszerűséget az határozta meg, hogy hányan nevezték meg őket barátként.

A kutatás egy új perspektívát is vizsgált, amelyet korábbi tanulmányok ritkán érintettek: a fiatalok szociális hálózatainak kohézióját, vagyis hogy baráti csoportjaik mennyire voltak összetartóak vagy szétszórtak.

Az átlagos gyermek négy barátot nevezett meg, és őt is körülbelül négy társ említette barátként. Azonban a bántalmazást vagy elhanyagolást tapasztalt gyermekek kevesebb társat neveztek meg barátként, ami arra utal, hogy kevésbé voltak szociálisak vagy visszahúzódóbbak voltak.

„A bántalmazott gyermekek gyakran szégyent éreznek, alacsonyabb az önértékelésük és a hovatartozás érzése, ami visszahúzódást eredményez”

– mondta Kamis.

„A bántalmazás vagy elhanyagolás arra is késztetheti őket, hogy elutasításra vagy áldozattá válásra számítsanak a társaiktól, ezért kevésbé valószínű, hogy kapcsolatot kezdeményeznek másokkal”

– tette hozzá.

Ezenkívül az elhanyagolt gyermekeket ritkábban nevezték meg mások barátként, ami azt sugallja, hogy kevésbé voltak népszerűek vagy elkerülték őket.

A kutatók azt is megállapították, hogy a bántalmazott fiatalok ritkábban tartoztak összetartó csoportokhoz, és kapcsolataik gyakrabban voltak töredezettek, különböző csoportokra szétszóródva.

A kutatás hangsúlyozza a szűrés fontosságát az élettartam során, valamint a támogatást a baráti kapcsolatok kialakításában és a társadalmi akadályok lebontásában.

Kérjük, iratkozzon fel a Szegyenpad.com
cikkértesítőjére:

SPAM-et azt nem, viszont a cikkeinket megjelenést követően azonnal küldjük!

Légy első hozzászóló

Válasz írása

Your email address will not be published.


*