A Baszkföldi Egyetem (University of the Basque Country) új tanulmánya rávilágít, hogy a kisgyermekek sokkal hatékonyabban tanulják meg a betűket és a szóstruktúrákat kézírás útján, mint gépeléssel. A kutatók 5 és 6 év közötti gyermekeknek tanítottak ismeretlen betűket és álszavakat kézi írás vagy billentyűzet használatával. Azok, akik kézzel gyakoroltak, jelentősen jobban teljesítettek a felismerési, írási és kiejtési teszteken, különösen az ismeretlen szósorozatok esetében. A tanulmány hangsúlyozza a grafomotoros mozgások fontosságát az olvasási és írási készségek fejlesztésében, és azt javasolja, hogy a kézírás maradjon központi elem a korai írásbeliség-oktatásban.
Az olvasás kritikus fontosságú a gyermekek nyelvi, kommunikációs, szocioemocionális és kognitív fejlődése szempontjából, és a jövőbeli akadémiai siker sarokköveként szolgál. Emellett az olvasási készség összefügg a fokozott iskolai elkötelezettséggel, a magasabb önbecsüléssel és az iskolai készségekbe vetett nagyobb bizalommal. Következésképpen az olvasási készségek elsajátítása és azok hatékony tantermi gyakorlatokkal történő fejlesztése az oktatáspszichológia kulcsfontosságú témái.
A digitális média közelmúltbeli masszív térnyerése az osztálytermekben felkeltette az érdeklődést annak tisztázása iránt, hogy a ceruza és a papír gépeléssel (táblagépen vagy számítógépen) való felváltása megváltoztathatja-e az olvasáselsajátítás folyamatát. Bár egyes tanulmányok figyelmeztetnek e folyamat negatív hatásaira mind az általános tanulás, mind a szövegértés tekintetében, a táblagépen és számítógépen való olvasás és írás egyre fiatalabb korban szorítja ki a kézi írást és olvasást. Noha egy óvatos nézőpont a digitális eszközök korai használatának korlátozását javasolja, még nem vizsgálták mélyrehatóan azt a kérdést, hogy az írott szóformákkal szerzett manuális vagy digitális tapasztalat hogyan befolyásolja az olvasáselsajátítási folyamatot az olvasni még nem tudó gyermekeknél.
A szakirodalomban széles körű egyetértés mutatkozik az olvasáselsajátítási folyamat két alapvető összetevőjéről: az alfabetikus és az ortográfiai tudásról. Az alfabetikus tudás magában foglalja a betűk alakjának és a hozzájuk tartozó hangoknak a megtanulását. Ez a tudás, amely a későbbi olvasási pontosság fontos előrejelzője, kisgyermekkorban játék, megnevezés és betűírás útján alakul ki. Konkrétan, a betűformák és hangjaik ismerete megkönnyíti a betűk és hangok összekapcsolását a dekódolás során, javítja a betűk azonosítását a szavakon belül, és támogatja az ortográfiai szóformák pontos felépítését. Másrészt az ortográfiai tudás a szavakat alkotó betűk sajátos kombinációinak elsajátítását jelenti. A szavak helyesírási tulajdonságainak – például a konkrét betűkombinációknak és pozícióknak – ismerete a kisgyermekkori írott szövegekkel való találkozás során fokozatosan fejlődik, és az általános iskolai automatikus és folyékony olvasás erős előrejelzője. Számos tanulmány kimutatta, hogy mind a dekódolási gyakorlatok (pl. a betűk azonosítása és sorozatos átfordítása fonémákká), mind a kézi írásgyakorlatok (pl. a szót alkotó fonémák azonosítása és grafikus reprezentációkká alakítása) elősegítik az ortográfiai tudás fejlődését, mivel mindkét tevékenység megkönnyíti a szavakon belüli betű- és hangsorozatok vizuális feldolgozását.
Ezen az általános kereten belül a kézírásos gyakorlatot az alfabetikus és ortográfiai tudás megszerzését támogató kulcsfontosságú gyakorlatként azonosították az olvasás előtti szakaszban, mivel ez magában foglalja a betűformák pontos reprodukálását perceptuális-motoros tevékenységen keresztül. Az elméleti háttér az, hogy a kézíráshoz kapcsolódó tapintási és motoros élmények kritikus szerepet játszanak az alfabetikus és ortográfiai tudás beágyazásában az agy tanulási mechanizmusaiba. Következésképpen a kézírásról a gépelésre való áttérés az oktatási környezetben negatívan befolyásolhatja az írásbeliség tanulási folyamatát, potenciálisan hátráltatva az olvasási és írási készségek fejlődését. Valóban, a korábbi kutatások rávilágítanak arra az aggályra, hogy a gépelés a kézíráshoz képest megzavarhatja a betűreprezentációk idegi útvonalakon történő rögzítéséhez elengedhetetlen kulcsfontosságú kognitív folyamatokat.
Napjainkban bevett gyakorlat, hogy az iskolai osztálytermekben digitális erőforrásokat használnak bizonyos tanulási folyamatok eszközeként. Léteznek például olyan számítógépes programok, amelyeket kifejezetten az olvasni és írni tanuló gyermekeknek szántak. Mivel az ezek által javasolt gyakorlatokat számítógépen kell elvégezni, a diákok billentyűket és gombokat nyomogatnak, elhagyva a ceruzát és a papírt.
Ezen gépelésalapú módszerek hatásának mérésére a Baszkföldi Egyetem (UPV/EHU) tanulmánya összehasonlítást végzett a kézi és a billentyűzetes tréning hatásairól.
„Mivel a gyerekek egyre kevesebbet írnak kézzel, meg akartuk vizsgálni ennek hatását az alfabetikus és ortográfiai készségekre. Más szóval látni akartuk, hogy a betűk megtanulásának, valamint a szóstruktúra elsajátításának és megjegyzésének képessége eltérően fejlődik-e a kézi gyakorlás vagy a billentyűzet használata során. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kezüket használó gyermekek érték el a legjobb eredményeket”
– magyarázta Joana Acha kutató.
Ennek igazolására egy kísérletet végeztek 5-6 évesekkel. Azért ezt a kort választották, mert ez a legkedvezőbb pillanat a fejlődésükben: ekkor kezdik el elsajátítani az írás és olvasás képességét. 50, alapvető szövegértéssel rendelkező gyermeknek tanítottak meg 9 betűt a grúz és örmény ábécéből, valamint 16 álszót, amelyeket a kutatók ezekből a betűkből állítottak össze.
„A cél az volt, hogy a gyerekek számára teljesen új betűket és szavakat használjunk, biztosítva, hogy a nulláról tanuljanak. Az eddigi tanulmányok ugyanis a gyermekek saját kultúrájának ábécéjét használták, így nem volt könnyű megállapítani, mennyire nem ismerték valójában a bemutatott szimbólumokat”
– mondta Acha.
Minden diáknak ugyanazokat a jeleket tanították, de nem ugyanúgy: felüket arra kérték, hogy kézzel másolják le őket, a másik felüket pedig billentyűzettel. Így a tanulmány a grafomotoros funkció fontosságára tudott összpontosítani. Vagyis arra, milyen hatással van a kézmozgás az olvasási és írási folyamatra. Amikor billentyűzeten írunk, nem rajzoljuk le a betű alakját, így a grafomotoros funkció kisebb hatást gyakorol a betű- és szóstruktúra befogadására. Ezzel szemben a kézzel való írás nagyobb hatást fejt ki.
„Miután minden csoportnak megtanítottuk az új betűket és szavakat, három tesztnek vetettük alá őket. Mértük az azonosítási, írási és kiejtési képességüket. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a kézzel gyakorlók nagyobb ügyességre tettek szert. Különösen a álszavaknál volt éles a különbség: szinte senki, aki számítógépen tanult, nem tudta helyesen elvégezni a betűsorrenddel kapcsolatos feladatokat. Munkánk tehát megerősíti, hogy a grafomotoros funkció alapvető a betűk és szóstruktúrák memorizálásában”
– fejtette ki Acha.
A változatosság is számít
Nem csak a kézmozgás mértékét vizsgálták. A kézzel író és gépelő csoportokat két-két alcsoportra osztották. A ceruzával dolgozók közül egyeseknek apró pontokkal jelölt segédvonalakat kellett követniük (alacsony variabilitású technika). Mások ezzel szemben mindenféle segítség nélkül, szabadon másoltak az üres lapra (nagy variabilitás). Ugyanezt tették a számítógépes csoportnál is: egyesek mindig ugyanazt a betűtípust használták, mások többet is.
Azt látták, hogy bár minden kézzel tanuló ügyesebb volt a gépelőknél, a kézírásos csoporton belül is voltak különbségek: a szabadon másolók érték el a legjobb eredményeket.
„Arra jutottunk, hogy bár kezdetben segít a gyerekeknek a nyomkövetés a gyakorlásban, amint képesek nagyjából pontos mozdulatokra, érdemes áttérni a szabad írásra. A legfontosabb azonban a kézi gyakorlás priorizálása a tanulási folyamatban. A kézmozgásokból tanulnak a legjobban, így a technológiai eszközöket csak kiegészítésként szabadna használni”
– tette hozzá Acha.
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
Válasz írása