Tizenegy gyermeket bántalmazott, alázott meg a nyíregyházi testnevelő tanár – felfüggesztett börtönt kapott

Nyíregyházi pedagógiai módszerek: a kislány fürdőruhás fenekének csupasz részére ütés, lehülyézés, bambának nevezés, üvöltözés, gyomros, fejbeverés, has bökdösése, kezénél fogva rángatás – többek közt ezen cselekményeivel valósította meg a 11 rendbeli kiskorú veszélyeztetését az a nyíregyházi testnevelő tanár, aki az úszásórák alatt illetve után nem csak testileg, hanem érzelmileg is bántalmazta, megalázta a felügyeletére bízott alsós gyermekeket. A Kúria Bfv.II.1.029/2019/5. sz. felülvizsgálati végzését szemlézzük.

A Nyíregyházi Járásbíróság a 2018. június 12. napján meghozott és kihirdetett 20.B.895/2017/69. számú ítéletével terheltet bűnösnek mondta ki 11 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bekezdés]. Ezért – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év tanári szakképesítéshez kötött foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, és akként rendelkezett, hogy annak végrehajtási fokozata börtön, valamint abból a terhelt – a végrehajtás elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Ugyanakkor – első fokon jogerőre emelkedett rendelkezésével – a terhelttel szemben 8 rendbeli közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás bűntette [Btk. 302. § (1) bekezdés] miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

A terhelt és védőjének fellebbezése alapján másodfokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék a 2019. január 8. napján meghozott és kihirdetett 1.Bf.546/2018/5. számú ítéletével a foglalkozástól eltiltás tartamát 2 évre, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét ugyancsak 2 évre enyhítette; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

terhelt a … Általános Iskola pedagógusa, testnevelés és biológia szakos tanára volt. A terhelt munkaköri leírása alapján nyolc osztályban tanított a testnevelés óra keretein belül úszást is, s ezek közül négy alsós osztályban. A terhelt munkakörét a 2011. évi CXC. törvény, a Nemzeti Köznevelésről szóló törvény alapján, valamint az iskola Szervezeti és Működési Szabályzata és a Pedagógia Program és Munkaterve szerint volt köteles betölteni. A terheltnek – foglakozásánál fogva – a tanítás mellett a gyermekek nevelése és felügyelete is a feladata volt.

A terhelt a vádbeli időszakban, a 2014/2015-ös és 2015/2016-os tanévekben tanította kk. sértett 1, kk. sértett 2, kk. sértett 3, kk. sértett 4, kk. sértett 5, kk. sértett 6, kk. sértett 7, kk. sértett 8, kk. sértett 9, kk. sértett 10, kk. sértett 11-et.

Kk. sértett 1, aki napján született, a 2014/15-ös tanévben 3.b. osztályba járt, és a terhelt tanította neki az úszást. 2014 októberében történt az, hogy úszás órán kk. sértett 1 az osztálytársaival nem megfelelően csinálta a feladatot, amiért a terhelt az óráról kiküldte a sértettet és társait. Az óra végeztével kk. sértett 1 a fürdő öltözője előtti részen a haját szárította több osztálytársával együtt, és a barátnőjével beszélgetett. A terhelt rászólt, hogy hagyja abba a rendetlenkedést, majd olyan erővel ütött a sértett fürdőruhás fenekének csupasz részére, hogy az akkorát csattant, hogy azt több zúgó hajszárító mellett is meghallotta a hajszárításnál segédkező egyik szülő, tanú 1 is.

A sértett ijedtségében és a hirtelen ért ütés, illetve fájdalom miatt is azonnal sírva fakadt, és a gyerekek kísérését végző tanárnak is hosszú idő után sikerült csak megnyugtatnia a sértettet. Mivel kk. sértett 1 még aznap elmondta otthon, hogy mi történt, a sértett édesapja bement a terhelthez, akit már régóta ismert, azért, hogy megbeszélje vele a történteket.

A következő testnevelés órán terhelt az osztály elé kiállította kk. sértett 1et, majd az egész osztálynak elmondta azt, hogy a sértett „árulkodott a szüleinek”, és azt követelte tőle, arra kényszerítette a sértettet, hogy mutassa meg a falra csapva azt, hogy ő, a terhelt mekkorát ütött a sértett fenekére.

A terhelt ezen magatartásával megszégyenítette kk. sértett 1et osztálytársai előtt, kétségbe vonta szavahihetőségét, és az őt ért sérelmet lekicsinyellte, elbagatellizálta. Kk. sértett 1 fejlődésében az úszás órákon tapasztalt negatív élmények hosszú távon kihatnak az úszáshoz és a vízhez való viszonyára, valamint negatívan befolyásolhatja önértékelését és önbizalmát. A sértettnél önértékelési problémák vannak, és nem zárható ki annak lehetősége, hogy ebben szerepet játszott a terhelt helytelen pedagógiai módszere.

Kk. sértett 2,aki napján született, a 2015/16-os tanévben a 4.b. osztályba járt, ahol a terhelt úszást oktatott neki. Kk. sértett 2nek nem volt erőssége az úszás, és nagyon zavarta az, hogy a terhelt agresszíven viselkedett velük, kiabált velük, lehülyézte, bambának nevezte őket azért, mert nem tudtak jól úszni. A sértettet rendkívül megviselte a terhelt magatartása, amelyet a kevésbé jól úszó gyermekekkel szemben tanúsított, és ezért volt az, hogy úszás órák előtt mindig izgult, tördelte kezeit, ideges volt. A terhelt azon magatartása, mely szerint többször beleütött a sértett gyermekek hasába, azért, mert rossz volt az úszástechnikájuk, szintén félelmet keltett a sértettekben. A 2015/16-os tanévben, pontosan meg nem határozható időpontban terhelt a kiskorú sértett hasát összeszorított ujjával úgy megbökte, hogy nemcsak fájdalmat okozott vele, de ettől hányingere is lett a sértettnek. Kk. sértett 2 jelezte ezen problémáját a terheltnek, kikéredzkedett óráról, és a mosdóban hányt, majd miután visszament az órára, ismételten rosszul lett, és másodszor is ki kellett mennie hányni.

Ezen negatív élmény is olyan hatással volt a kiskorú sértettre, melyek miatt kk. sértett 2 egyre többször volt rosszkedvű az úszás órák előtt, és azt követően többször hasfájásra is panaszkodott. Kk. sértett 2 érzelmi életében az úszás órákon átéltek olyan fokú szorongást és félelmet okoztak, melyeket az igazságügyi pszichológus vizsgálatáig nem tudott feldolgozni, a történtek még élénken éltek benne.

Kk. sértett 3, aki napján született, a 2015/16-os tanévben a 4.b. osztályba járt. A terhelt ezen sértettnek is úszásoktatást tartott, amelyet a sértett kb. 3. osztálytól kezdve már nem szeretett. A sértettnek rossz érzése volt azért, mert a terhelt sokat kiabált velük órán, és amikor kifogott egy-egy osztálytársát, azt a gyereket végig kritizálta, lehülyézte őket, illetve több esetben az is előfordult, hogy kezénél fogva rángatta meg a gyerekeket. A terhelt ezen magatartása miatt kk. sértett 3nak minden úszás óra előtt fájt a hasa, szorongott. Kk. sértett 3nak az úszás órákon átélt feszültség következtében tikkelési problémája alakult ki, melynek oldására pszichológushoz kellett járnia.

A terhelt a sértettnek fizikai fájdalmat is okozott, hiszen a sértettet úszástechnikai hibái miatt többször megbökdöste a terhelt a hasánál, illetve a karjánál fogva visszarántotta a vízben. Abban az esetben, amikor a sértett nem tette a vízbe eléggé a fejét, a terhelt több esetben a fejére csapott, amellyel fájdalmat okozott a sértettnek. A felmentési papírokat a tanóra alól a terhelt több esetben nem fogadta el akkor, amikor azt a sértett vitte az úszás órára, s ezen felmentések miatt többször kritizálta is, őt nyápicnak nevezvén.

Kk. sértett 3 érzelmi életében nagyfokú félelmet okozott a terhelt viselkedése, az, hogy lenyomta a víz alá, hogy megrángatta a karját, ha nem jól csinált valamit. Szorongása olyan nagyfokú volt akkoriban, amikor a terhelt tanította, hogy az már pszichoszomatikus tünetekben is megnyilvánult, hasfájása és fejfájása volt.

Kk. sértett 4, aki napján született, a 2015/16-os tanévben 4.a. osztályos tanuló volt. A terhelt úszás órát tartott a sértettnek, azonban kk. sértett 4 kezdettől fogva nem szerette a terhelt óráit, rosszul érezte magát, ideges és feszült volt az óra előtt és alatta is. A rossz érzés oka ezen sértettnél az volt, hogy a terhelt rendkívül agresszíven viselkedett vele és osztálytársaival is. Olyan kifejezéseket használt a sértettel szemben, amelyek bántóak, sértőek voltak, hülyének, bambának, bénának nevezte őket, volt úgy, hogy az egész órát végig ordította, s még káromkodott is előttük. A terhelt ezen sértettel szemben is alkalmazta azt a módszert, hogy az ujjával erősen bökdöste alulról a sértett hasát azért, hogy fennmaradjon a víz felszínén, amellyel fájdalmat okozott a sértettnek. A 2014/15-ös tanév során tartott egyik úszás órán a terhelt a sértettet a nyakánál fogva húzta ki a vízből, illetve olyan is történt, hogy belebokszolt a hasába, a karjába, illetve megszorította a karját. A terhelt kk. sértett 4 vonatkozásában sem fogadta el a felmentésről szóló orvosi igazolást, ezzel újabb feszültséget okozva a tanulónál.

A terhelt magatartása oly mértékben megviselte kk. sértett 4et, hogy annak következtében félt az úszás órák előtt, s az ebből fakadó stressz miatt úszás órák előtt rendszeres vizelési ingere volt az iskolában, és többször ki kellett az órák alatt is kéredzkednie. Kk. sértett 4 érzelmi életében nagyfokú félelmet okozott az, hogy a terhelt többször csúnyán beszélt vele, káromkodott rá, valamint a nyakát is megfogta, amikor nem teljesített jól.

Kk. sértett 5, aki napján született. Kk. sértett 5 volt az, aki talán a leginkább veszélyeztetve volt a terhelt magatartása miatt. A terhelt nem csak úszást és testnevelést, hanem biológiát is tanított a sértettnek, illetve osztályfőnöke is volt. Éveken keresztül tartott az a helyzet, amelyről a sértett már 1. osztályos kora óta panaszkodott, beszámolt, s amely miatt később rettegés alakult ki benne, és alvásproblémái alakultak ki. A sértett nehezen viselte a terhelt ordibálását és megalázó bánásmódját. Kk. sértett 5öt a 2013/2014-es és a 2014/2015-ös tanévben, amikor a 4.b. és az 5.b. osztály tanulója volt, már érték konkrét sérelmek is, amikor a terhelt már a sértettet gyomron ütötte azért, mert levette az úszósapkáját, és úgy zuhanyozott, valamint a két füle alatt tenyérrel a tarkójánál megütötte pusztán azért, mert nem tudott felmászni a kötélen. A sértettet a terhelt testalkata miatt többször megalázta azzal, ahogy beszélt vele, a testi adottságait és sportbéli teljesítményét negatívan minősítette. Ilyen eset volt az is, amikor a sértettet arra kényszerítette a terhelt, hogy olyan helyen szálljon ki a vízből a medence szélén, ahol az a sértettnek nehezen ment, és mindenáron rá akarta őt szorítani arra, hogy azt megtegye, s addig nem engedte ki a vízből, míg az a sértettnek nem sikerült. A terhelt ezen magatartását úgy követte el, hogy az rendkívül megalázó volt a sértett számára, mivel ezen eseteket és a sértett „ügyetlenkedését” a sértett osztálytársai is végignézték, hiszen az órán az osztálytársak is jelen voltak.

Kk. sértett 5 rendszeresen elmondta a szüleinek azt, hogy milyen helyzetekbe került a tanórákon, azonban mivel félt a terhelt retorziójától, ezért megkérte szüleit, hogy ne tegyenek az ügyben semmilyen lépést, azonban az úszás órán és a torna órán elszenvedett sérelmek miatt rettegett a tanóráktól, alvásproblémái lettek és folyamatosan szorongott. Kk. sértett 5 érzelmi életében az úszás órák szorongást okoztak, a történtek még élénken éltek benne az igazságügyi pszichológus vizsgálatának idején, érzékeny és sérülékeny gyerek, a terhelt pedagógiai módszere, bánásmódja traumát okozott nála.

Kk. sértett 6,aki napján született, a 2014/15-ös tanévben 2.b. osztályba járt, ahol a terhelt úszást oktatott neki. Kk. sértett 6 félt az úszás óráktól, ezen félelme pszichoszomatikus tünetekben is megnyilvánult. A sértettnek az úszás óráktól való félelme miatt fájt a hasa, hányingere volt, és éjszaka nem tudott megfelelően aludni, akár már az úszás órát megelőzően 2-3 nappal sem. A sértett félelme azért alakult ki, mert a terhelt rendszeresen kiabált, ordítozott velük az úszás órákon, illetve több alkalommal lehülyézte tanítványait. Akkor, amikor egy hiányzást követően kk. sértett 6 rosszul csinálta a terhelt által adott feladatot, a terhelt őt a sorból kiállította, a fejére ütött, majd a karját hátra rántva és felfelé tolva mutatta meg neki a gyakorlatot, miközben hülyének nevezte. Amikor a sértett próbálta mondani az úszásoktatást tartó terheltnek, hogy ő azért nem tudja a feladatot, mert hiányzott, a terhelt pusztán annyival intézte el, hogy ezt hamarabb is mondhatta volna.

A terhelt ezen magatartásával testi fájdalmat is okozott a sértettnek, és ezen kívül őt meg is szégyenítette a többiek előtt. Kk. sértett 6 fejét a terhelt több alkalommal a víz alá nyomta, amitől a sértett megijedt, és így alakultak ki nála azok a tünetek, amelyek miatt már úgy szállt le az úszásra őket reggel szállító iskolabuszról, hogy hasfájásra, hányingerre panaszkodott. Kk. sértett 6ban a terhelt azon viselkedése, hogy fejét megütötte, amikor nem jól teljesített, olyan félelmet keltett, ami pszichoszomatikus tünetekben is megnyilvánult.

Kk. sértett 7, aki 2008. január 16. napján született, 2.b. osztályos tanuló volt a 2015/16-os tanévben, amikor is a terhelt úszást tanított a sértettnek. Kk. sértett 7et a terhelt kifogta magának, s amikor valamelyik gyakorlatot nem megfelelően csinálta, odament hozzá, az úszószemüvegét megfogta, a szeméről elhúzta, majd elengedte, ami a sértett arcán csattant és fájdalmat okozott neki. De nemcsak ezen fizikai bántalmazást szenvedte el a sértett a terhelttől, hanem amikor egy alkalommal a hátúszást gyakorolták, akkor a terhelt ököllel a hasába ütött, ami fájdalmat okozott a sértettnek. Pusztán a szerencsének köszönhetően a terhelt azon viselkedése nem okozott kk. sértett 7nek fizikai fájdalmat, amikor a medence szélén több alkalommal meglökte, lökdöste azért, mert nem megfelelően végezte el a gyakorlatokat, amit a terhelt kiadott, és pusztán a szerencsének volt köszönhető, hogy a sértett nem esett el a csúszós kövön. A terhelt ezen magatartására kk. sértett 7 rendszeresen panaszkodott, nehezen viselte a terhelt ordibálását, hangnemét, illetve azt, hogy rendszeresen hülyének nevezte őket.

Kk. sértett 7, amikor fel volt mentve testnevelés óra alól, átadta a felmentését a terheltnek, azonban a terhelt nem fogadta azt el, hanem osztálytársai előtt ordibált a sértettel, s ráparancsolt, hogy azonnal öltözzön át. Mivel a sértett akkor felmentése miatt felszerelést nem vitt magával, a terhelt akart adni neki egy fürdőnadrágot, csak azért, hogy akaratát érvényesítse a 2. osztályos tanulóval szemben, és ne hivatkozhasson arra a diák, hogy nincs felszerelése.

A terhelt ezen viselkedése miatt kk. sértett 7 az úszás órák előtt mindig fejfájásra és fülzúgásra panaszkodott, mivel ilyen pszichoszomatikus tüneteket váltott ki belőle a terhelt agresszív magatartása. Kk. sértett 7 érzelmi életében a terhelt viselkedése és az úszás órán átéltek, az, hogy többször ököllel hasba vágta, fejét a víz alá nyomta, csúnyán beszélt vele és betegen is úsznia kellett, olyan nagyfokú szorongást eredményeztek, ami traumatizálta őt. Ezen szorongás pszichoszomatikus tünetekben is megnyilvánult.

Kk. sértett 8, aki 2007. március 19. napján született, a 2015/16-os tanévben 2.a. osztályos tanuló volt. Kk. sértett 8 szintén nehezen viselte a terhelt viselkedését, kezdetektől panaszkodott a terhelt stílusára, hangnemére és arra, hogy hogyan bánik a terhelt a többiekkel. A terhelt rendszeresen arcba fröcskölte a sértettet úszás közben, majd amikor egy alkalommal rosszul végezte a feladatát, akkor kapott egy ütést is a vízben lévő fejére, amely a sértettnek fájdalmat okozott, s amely miatt a sértett el is sírta magát. A sértett erről otthonában beszámolt szüleinek, majd a szülő ezt jelezte a terheltnek is. A terhelt a következő úszás órán számon kérte a sértettet, hogy egy kis fejkocogtatás miatt miért panaszkodik a szüleinek, majd a sértett fejére ütött újból, az egész osztály előtt.

Az úszás órán tapasztaltak miatt kk. sértett 8 félt, éjszaka nem tudott aludni, s többször is fejfájásra panaszkodott. Kk. sértett 8érzelmi életében az úszás órák szorongást okoztak, a történtek az igazságügyi pszichológus vizsgálatakor is élénken éltek benne, védelemre és biztonságra vágyik, képzeletvilágában támadással kapcsolatos elemek is vannak. A terhelt pedagógiai módszerei, bánásmódja megviselte a sértettet, az kisebb traumát okozott nála.

Kk. sértett 9, aki 2006. január 07. napján született, a 2015/16-os tanévben a 4.b. osztály tanulója volt. Kk. sértett 9 triatlon szakkörre is járt, amelyet terhelt az iskolai úszásoktatás keretein kívül szervezett, azonban a terhelt úszást is oktatott a sértettnek. Onnantól kezdve, mikor kk. sértett 9 már nem járt a triatlon szakkörre, terhelt őt kifogta, minden úszás órán megjegyzést tett a sértett kissé zömök testalkatára, s az osztálytársak előtt rendszeresen kövérnek nevezte, ezzel megbántva és megalázva a sértettet.

Kk. sértett 9 mivel nehezen tudott kiszállni a medence oldalán, az egyik úszás órán terhelt az osztály előtt hangosan kritizálni kezdte, és kijelentette, hogy a súlya miatt képtelen kiszállni a medencéből, és oda kellene figyelnie arra, hogy mit eszik. Az akkor 4. osztályos kislány sértettet a terhelt ezen viselkedése nagyon megbántotta, megalázta, és sírva fakadt azért, mert a terhelt az osztálytársai előtt teljesen megszégyenítette.

Ezt követően, amikor a sértett édesanyja felhívta telefonon a terheltet, ő csak annyival hárította el a kérdéseket, hogy a sértettnek többet kellene mozognia. A terhelt ezen viselkedése kis idő elteltével újra visszatért, a szülői jelzés ellenére, újra kezdődtek a terhelt részéről a negatív megjegyzések, amely kritika már arra is kiterjedt, hogy azért nem tudja a sértett megcsinálni a feladatokat, amelyeket az órán kap, mert otthon a kistestvére miatt már rá nem jut elég figyelme az édesanyjának.

Ez kk. sértett 9et rendkívül megviselte lelkileg, úgy végezte ezt követően a feladatokat, hogy közben a sírás gyötörte. Amennyiben a sértett úszástechnikája nem volt megfelelő, a terhelt több esetben a sértett fejét a víz alá nyomta, amellyel a sértettet megijesztette, különösen azzal a viselkedésével, hogy amikor a sértett megijedt azért, mert nem kapott a víz alatt rendesen levegőt, akkor kissé engedte neki, hogy a víz felszínére feljöjjön, de azt követően újra lenyomta a víz alá a fejét. Kk. sértett 9 is beszámolt arról, hogy amikor otthon elmondta a történteket és az édesanyja beszélt a terhelttel, akkor már érezte, hogy a terhelt haragszik rá, és mérges volt rá, mert a terhelt nem szerette azt, ha a tanulók otthon panaszkodtak.

Kk. sértett 9 a terhelt magatartása miatt az úszás órák előtti napon már rosszul érezte magát. Pszichoszomatikus tüneteket produkált, gyomra fájt, és nagyon félt a terhelttől. Kk. sértett 9et szintén megviselték az úszás órán történtek, a terheltnek a sértett testalkatára és viselkedésére tett kritikája, kijelentései, mivel azokat sikertelenségnek, kudarcnak élte meg, és ez önértékelésére negatívan hatott.

Kk. sértett 10, aki 2007. augusztus 29. napján született, a 2015/16-os tanévben 2.b. osztályos tanuló volt. A terhelt a sértettnek csak úszás órát oktatott, a sértett az iskolában tanult meg úszni. Kk. sértett 10 mindig félt az úszástól, félt a víztől egy régebbi rossz tapasztalat miatt. Azonban ezen rossz tapasztalatát nem sikerült oldania a terheltnek, aki tudott a sértett ezen problémájáról, mert kk. sértett 10et minden egyes alkalommal megviselte az úszás órákon a terhelt hangneme, nehezen viselte a terhelt kiabálását és ordibálását.

A kiskorú sértett nemcsak azért félt így a hétfői úszás óráktól, mert rossz élménye volt a vizes közeggel kapcsolatosan, hanem azért is, mert ha nem jól csinálta a terhelt által adott feladatokat, akkor a vizet belefröcskölte az arcába úszás közben, illetve kizavarta a medencéből azzal a kiabálással együtt, hogy a sértett részéről nem elfogadható az, ahogy dolgozik, hiszen nem lehet így dolgoznia egy 2. osztályosnak. Ezen alkalommal a medence szélén kellett állnia a sértettnek addig, amíg az úszás óra be nem fejeződött. Mindezt azért, mert nem jól csinálta a gyakorlatot, a terhelt szerint nem volt elfogadható a teljesítménye.

Kk. sértett 10 már előre félt a hétfői úszás óráktól emiatt, hétvégén nyugtalan volt, fájt a hasa, és az úszás óra előtti éjszaka hányt is. Kk. sértett 10 érzelmi életében a terhelt viselkedése olyan nagyfokú félelmet okozott, hogy azok már testi tüneteket okoztak (hasfájást, fejfájást), a szorongás pszichoszomatikus tünetekben nyilvánult meg. A sértett annyira félt a terhelttől és az úszás óráktól, hogy már napokkal az óra előtt sírt e miatti félelmében.

Kk. sértett 11, aki 2005. június 09. napján született, a 2015/16-os tanévben 4.a. osztály tanulója volt. A terhelt 1. osztályos kora óta tanította a sértettet, azonban a problémák 3. osztálytól kezdődtek. A sértett azért félt a terhelttől, mert velük rendszeresen kiabált az úszás órákon, lehülyézte őket, és ha nem voltak jó úszók, akkor azokhoz nem volt türelme. A tanórák előtt a terhelt ezen magatartása miatt a sértettnek rémálmai voltak, nem tudott megfelelően aludni, az úszás órák napján képtelen volt reggelizni az idegességtől.

A terhelt ezen sértett fejét is több alkalommal a víz alá nyomta úszás közben, amelytől a sértett megijedt, s ezeket a problémáit elmondta a szüleinek. Tekintettel arra, hogy a terhelt a sértettől nem fogadta el a felmentésére irányuló papírokat, kk. sértett 11et arra akarta rávenni, hogy vegye fel más fürdőruháját, azonban mivel a sértett erre nem volt hajlandó, ezért a sértettnek végig ott kellett állnia a medence szélénél.

Kk. sértett 11 sértett pszichoszomatikus tüneteket is produkált minden egyes úszás óra előtt, ezért gyógytornával váltották ki az úszás órákat, s azt követően a sértett pszichoszomatikus tünetei megszűntek. Kk. sértett 11et az úszás órákon átélt sikertelenség és kudarc megviselte, a terhelt pedagógiai módszerei, bánásmódja nagy fokú félelmet keltett és szorongást okozott nála, és a történtek mély nyomot hagytak érzelmi életében.

terhelt a fentebb írt magatartásával és az általa alkalmazott pedagógiai módszerek következtében olyan fokú szorongást és feszültséget okozott a kiskorú sértetteknél, hogy az többeknél pszichoszomatikus tünetekben nyilvánult meg. Azon gyerekeknél, akik nem tudtak a terhelt követelményeinek megfelelni, traumát okozott a terhelt velük szemben tanúsított viselkedése, amely mély nyomot hagyott bennük, és negatívan hat a további személyiségfejlődésükre. A sértettek közül többen önértékelési problémákkal küzdenek, és a tanárokba, felnőttekbe vetett bizalmuk is megingott. Az önértékelési zavarok, amelyek a terhelt viselkedése miatt a sértettek személyiségfejlődésében megnyilvánultak: a negatív énkép, testkép, az önbizalom megingása, gátlásosság, bizonytalanság, bizalmatlanság, szorongás és félelem a teljesítményhelyzetekben.

Az úszás órán átéltek miatt a sértettek nem tudtak megbirkózni a terhelt viselkedése okozta teljesítményhelyzettel, mivel ezek olyan nagyfokú stresszt okoztak nekik, ami a sértett korú gyerekek megküzdőképességét meghaladja. Ezen nagyfokú stressznek oka a félelem, a szorongás, valamint a testi fájdalom, amelyet a terhelt pedagógiai módszerei, valamint kiszámíthatatlan viselkedése okozott.

Tekintettel arra, hogy a sértettek mind normakövetőek, jól szocializáltak és intellektuális képességekkel rendelkeztek, a terhelt pedagógiai módszerei, kritikái még érzékenyebben érintették a sértetteket, és még nagyobb károkat okoztak érzelmi életükben. terhelt a sértett gyermekek értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését súlyos fokban veszélyeztette az általa tartott úszás órákon a sértettekkel szemben tanúsított viselkedésével. A terhelt magatartásával súlyosan megszegte a kiskorú gyermekek neveléséből és felügyeletéből eredő kötelezettségeit.

terhelt fokozottan körülményvezérelt, szubjektivitásra hajlamos, élményfeldolgozása énközpontú, érzelmileg könnyebben elsodorható. Teljesítménymotivált, a problémák, a konfliktusok megoldásában dominanciára törekszik, önérvényesítő. Határozott, magabiztos, munkájában elkötelezett. A terhelt személyiségétől a vádbeli cselekmények nem teljesen énidegenek.

A gyermekek érzelem- és vágyvilágára, igényeire igyekszik ráhangolódni a terhelt, de miután fokozott nála az önérvényesítés, a problémáknak és a konfliktusoknak a dominancia pozíciójából történő megoldása, a teljesítmény elérése, így a finomabb érzelmi rezdüléseket nehezen ismeri fel, kevésbé empatikus és kompromisszumkész. A terhelt személyiségjegyeiből következik, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél fokozottabb a szorongás- és feszültségszint és jobban igényelnék a megértést, az elfogadást, a gyengéd odafordulást, a nagyobb toleranciát, azokkal kapcsolatosan is domináns, indulattelibben lép fel, saját elképzeléseiből, a teljesítményelvárásából ezeknél a gyerekeknél sem enged, így ezen viselkedése tovább fokozhatja szorongásaikat és feszültségeiket.

A terhelt pszichés szempontból oktatásra, nevelésre alkalmas, de ebben bizonyos személyiségjellemzőit mégis korlátozó tényezőként kell értékelni. Javasolt számára, hogy alsó tagozatos gyerekeket ne oktasson. A terheltnél patológiás személyiségelvonások nem kerültek felszínre.

A terhelt által alkalmazott pedagógiai módszerek szöges ellentétben állnak a 2011. évi CXC. törvény 46. § (2) bekezdésében foglaltakkal, miszerint „a gyermek nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. A terhelt nem teljesítette ugyanezen törvény 62. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott kötelezettségét, miszerint „munkája során gondoskodjék a gyermek személyiségének fejlődéséről, tehetségének kibontakozásáról, ennek érdekében tegyen meg minden tőle elvárhatót, figyelembe véve a gyermek egyéni képességeit, adottságait, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét”.

A terhelt 1977. és 2013. év között 29 alkalommal kapott a … Városi Diáksport Egyesülettől különböző kitüntetéseket, így kitüntették eredményes edzői munkájáért, az országos döntőn elért eredményéért, a diáksportban végzett kiemelkedő eredményéért több alkalommal. 2003., 2005., 2006., 2008., 2010., 2011., 2012. és 2013. években megkapta a legjobb utánpótlás edző kitüntetést.

Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a neki felrótt magatartásokkal veszélyeztette a kiskorú gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. Kifogásolta, hogy a bíróság azt az alapvető jelentőségű tényt nem vizsgálta, miszerint az összes cselekmény az úszáshoz és az uszodához kötődik; mindezek, valamint az úszásoktatása pedig mindenkitől kiemelt figyelmet követel meg. A bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy egy-egy úszás órán 20-30 gyermek oktatásáért és felügyeletéért felelt, miközben egyszerre kellett a tantervi követelményeket teljesítenie és arra ügyelnie, hogy egyetlen gyermeket se érjen baleset. Mindez nemcsak a pedagógus oldaláról igényel gondosságot, hanem a gyermekek és szüleik oldaláról is együttműködési készséget, figyelmet és fegyelmezettséget feltételez.

Ekként kérdésként merül fel, hogy a gyermekeket egyedül oktató és felügyelő részéről milyen módszerekkel tartható fenn a fegyelem a balesetek elkerülése érdekében; az oktatás és a fegyelmezés nem megfelelő módszerének megválasztása azonban büntetőjogi felelősséget nem alapoz meg.

Az indítvány szerint egyik vádpont tekintetében sem állt rendelkezésre durva bántalmazást, sérülés okozását, vagy súlyos kötelességszegést alátámasztó bizonyíték. A gyermek testével való oktató szándékú érintkezés nem sérülést okozó vagy a testi fejlődést veszélyeztető bántalmazás, az a kiskorú veszélyeztetésének megállapíthatóságát nem alapozza meg; így erre vonatkozóan a bíróság téves anyagi jogi következtetést vont le büntetőjogi felelőssége tekintetében.

A terhelt kifogásolta az eljárás során beszerzett pszichológus szakértői vélemény elfogadását. Álláspontja szerint a szakvélemény nem megalapozott, más szakértő kirendelése elől pedig az elsőfokú bíróság elzárkózott annak ellenére, hogy a szakvélemény a más szakértő által írásban megjelölt általános szakmai kritériumoknak nem felelt meg. A bírósági szakban kirendelt szakértő azt állapította meg, hogy a terhelt alkalmas a pedagógus pályára, csupán az javallott, hogy alsó tagozatos gyermekeket ne tanítson; ez viszont azt igazolja, hogy a terhelt nem „veszélyeztető személy”.

A Btk. 208. § (1) bekezdésében foglalt kiskorú veszélyeztetésének bűntettét az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el, aki az e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti. Nem kétséges, hogy a pedagógus foglalkozású terhelt a gondjaira bízott gyermekek nevelésére és felügyeletére kötelezett volt. Tényállási, ténybeli alapja van annak a megállapításnak is, miszerint a terhelt a tényállásban leírt magatartásával a sértettek értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette (elsőfokú ítélet 9. oldal utolsó bekezdés); a bíróság ezt bizonyítás felvétele útján állapította meg, következésképp az ténymegállapítás, ami a felülvizsgálatban vitássá nem tehető.

Ugyancsak rögzíti a felülvizsgálat során irányadó jogerős ítéleti tényállás, hogy a terhelt a tényállásban írt magatartásával milyen jogi kötelezettségeit szegte meg (elsőfokú ítélet 10. oldal hatodik-hetedik bekezdés). A kiskorú veszélyeztetés bűntettének megállapításához azonban a kötelességszegés ténye – önmagában – nem elegendő; a tényállásszerűség feltétele, hogy a kötelességszegés súlyos legyen. Ez utóbbi feltétel pedig jogi értékelést igényel, és így felülvizsgálat tárgya is lehet.

A „súlyos” kötelességszegés fogalmát a törvény nem határozza meg, annak megítélését a bírói gyakorlatra bízza. Súlyos kötelességszegés lehet az elemi fontosságú kötelességek figyelmen kívül hagyása, vagy akár más kötelességek huzamosabb idejű megszegése, különböző kötelességszegések együtthatása is.

A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a pedagógus megvalósítja a kiskorú veszélyeztetésének többrendbeli bűntettét, ha a nevelésükre bízott gyermekekkel szemben folyamatosan fizikai bántalmazásokat, megtorló jellegű fegyelmező intézkedéseket, továbbá megalázó jellegű intézkedéseket alkalmaz (BH 1997.469.).

Jelen esetben erről van szó, akkor is, ha a hivatkozott jogeset alapjául szolgáló tényállást a jelen üggyel összevetve kétségtelen, hogy az ott írt elkövetési magatartás jóval súlyosabb megítélésű, durvább, megalázóbb bántalmazás. Ez azonban nem jelenti az, hogy a terhelt terhére rótt magatartás nem éri el a „súlyos kötelességszegés” szintjét. A másik oldalról a bíróság nem tekintette súlyos kötelességszegésnek, ha az elkövető a nevelése alatt álló kiskorút néhány esetben fenyítette meg túlzott mértékben, ami bizonyíthatóan nem is volt kihatással a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésére (BH 1992.623.). A terhelt esetében azonban ennél többről van szó.

A terhelt a tényállásban írt magatartásával rendszeresen és folyamatosan bántalmazta, megalázta a nevelésére bízott kiskorúakat. Ennek súlyossága már önmagában a jogszabályi tilalom miatt is vitathatatlan; ugyanakkor a tényállás rögzíti azokat a pszichoszomatikus tüneteket és lelki következményeket is (hasfájás, fejfájás, hányás, alvászavar, tikkelés, szorongás stb.), amiket a terhelti magatartás a sértetteknél kiváltott. Nem tekinthető nem súlyos kötelességszegésnek az, ha a pedagógus a munkavégzése során tanúsított magatartásával a rábízott gyermekeknél – nem egyedi jelenségként – pszichoszomatikus tüneteket is kiváltó szorongást, félelmet, rettegést, önértékelési zavarokat idéz elő. E tekintetben részben közömbös, részben pedig nyilvánvalóan nem valós az indítványban írt fegyelmezési célzat. Az uszodában megkívánt fegyelem fenntartása és a balesetek elkerülése nyilvánvalóan nem csak ilyen eredménnyel járó módszerekkel érhető el, és ebben az értelemben a módszer téves – bűncselekményt megvalósító – megválasztása is a büntetőjogi felelősség alapja lehet. Emellett azonban az sem vitatható, hogy a terhelti magatartás számos mozzanata – például a gyermekek utólagos, bosszúálló jellegű, nyilvános megalázása a szüleiknek való „árulkodásuk” miatt, avagy nem megfelelő úszástechnika esetén a sértettek fejének víz alá nyomása – fegyelmezési, baleset-elkerülési célzattal nem magyarázható.

A bíróság jogerős ítéletében tehát helyesen állapította meg, hogy a terhelt a nevelési feladatából eredő kötelezettségeit súlyosan szegte meg, és ekként a tényállásban írt magatartásával a 11 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettének tényállási elemeit maradéktalanul megvalósította. Bűnösségének megállapítására tehát e bűncselekmények miatt a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül, azokkal összhangban került sor.

A pedagógus által a nevelésére bízott gyermekek rendszeres és folyamatos megalázása, valamint – akár önmagában nem durva – testi bántalmazása, ami nagyszámú gyermeknél szorongást és pszichoszomatikus tüneteteket is kiváltott, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 46. § (2) bekezdésének megsértésében megnyilvánuló súlyos kötelességszegés; ezt önmagában a jogszabályi tilalom ténye és a cselekmény következményei alátámasztják. A cselekmény állított fegyelmezési célzata a kiskorú veszélyeztetésének megvalósulása szempontjából közömbös.

Kérjük, iratkozzon fel a Szegyenpad.com
cikkértesítőjére:

SPAM-et azt nem, viszont a cikkeinket megjelenést követően azonnal küldjük!

Légy első hozzászóló

Válasz írása

Your email address will not be published.


*