„2 héttel ezelőtt a volt csoporttársam a 6. számú tanú és barátja az 5. számú tanú megkerestek és mondták, hogy beszélni szeretnének velem. Beszéltem velük és ebben a beszélgetésben arról volt szó, hogy az I. rendű terhelt ellen eljárást, feljelentést szeretnének tenni azzal az indokkal, hogy gyermekotthonunk igazgatója pedofil. Engem kértek, hogy tanúzzak ellene. Én meg akartam nekik felelni és mindig is nagy befolyással voltak rám, ezért én kitaláltam, hogy közösen kivertük a nemi szervem és hogy ilyet más gyermekkel is csinált már. Igazság az, hogy nem húzta le a nadrágom és nem fogta meg és nem verte ki. Mostanában sokat gáztöltőztem és ez se volt rám túl jó hatással sokszor nem gondolkoztam tőle tisztán…” – e vallomás megtételére kényszerítette K. Endre a Kúria Bfv.1191/2022/13. számú ítélete szerint a 2. számú tanút.
RTL Házon kívül: „Endre bácsi megkereste őket, és van, akit fenyegetett is” – ilyen ember volt K. Endre, akit most „ráeresztettek a társadalomra”
K. Endre ítélete
A Székesfehérvári Járásbíróság a 2019. november 25. napján kihirdetett 16.B.933/2017/89. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében [Btk. 278. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] és vesztegetés hatósági eljárásban bűntettében [Btk. 295. § (1) bekezdés]. Ezért a II. rendű terheltet halmazati büntetésül 3 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek nevelésével, felügyeletével, gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos valamennyi tevékenységtől, mint foglalkozástól eltiltásra és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a II. rendű terhelt legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
Előzmények: A Bicskei Gyermekotthon egykori igazgatója, V. János pedofil-cselekménye
Az I. rendű terhelttel szemben folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette és további bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás a 4. számú tanú feljelentése alapján 2016. szeptember 8. napjától a Kerületi Rendőrkapitányságon, valamint a 2. számú tanú feljelentése alapján 2016. szeptember 26. napjától a Megyei Rendőr-főkapitányságnál, és ezen büntetőeljáráshoz tartozott a 3. számú tanú sérelmére elkövetett bűncselekmény miatti büntetőeljárás is.
Az I. rendű terhelt 1990. szeptember 1. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban a gyermekotthonnal, az intézmény igazgatója, egyúttal az intézményben nevelkedő kiskorú gyermekek gyámja is volt. Az I. rendű terhelt a gyermekotthon területén élt az igazgató irodája mellett kialakított szolgálati lakásában, a nevelésére és felügyeletére bízott kiskorú gyermekekkel közvetlen kapcsolatot alakított ki. Az intézményben nevelkedő gyermekek és az I. rendű terhelt között szigorú alá-fölérendeltségi viszony volt, melynek az adott különös nyomatékot, hogy az intézményben nevelkedő kiskorú gyermekek intézeti elhelyezésük, valamint hányatott családi életük, gyökértelenségük folytán rendkívül kiszolgáltatott helyzetben voltak.
A gyermekotthonban elhelyezett 2. számú tanú 2016. szeptember 22. napján gyermekvédelmi gyámja, az 1. számú tanú felé jelezte, hogy az I. rendű terhelt részéről szexuális cselekmény érte. A gyermekvédelmi gyám ezen jelzést követően haladéktalanul gondoskodott a 2. számú tanú azonnali kiemeléséről, és másik gondozási helyre történő elszállításáról, felettesét, valamint az intézmény fenntartóját tájékoztatta minderről, továbbá a Megyei Rendőr-főkapitányság felé 2016. szeptember 23. napján megtette feljelentését.
Az I. rendű terheltet a főigazgató – mint munkáltató – személyesen 2016. szeptember 23. napján mentesítette munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól figyelemmel a főigazgatósághoz 2016. szeptember 23. napján hivatalos úton érkezett, gyermekvédelmi és gyámügyi „szexuális abúzus a gyermekotthonban tárgyú” bejelentéssel összefüggésben. Ennek okán az I. rendű terhelt tudomással bírt arról, hogy szexuális visszaélésre utaló cselekmények miatt hatósági eljárás van vele szemben folyamatban, és annak érdekében, hogy a hatósági eljárás folyását nehezítse a gyermekotthonban elhelyezett, és tőle függőségi viszonyban lévő 5. számú tanúnak jelezte, hogy jó lenne, ha a 2. számú tanú visszatérne a gyermekotthonba.
Ezen jelzésre kiskorú az 5. számú tanú másnap, vagyis 2016. szeptember 24. napján a városba utazott, majd a 2. számú tanút mintegy megszöktetve visszatért, és az esti órákban mindketten megjelentek a gyermekotthonban. Az 5. számú tanúnak az utazásra a II. rendű terhelt adott pénzt. A visszatérésükről tudomást szerzett a továbbra is a gyermekotthon területén lakó I. rendű terhelt, aki a 2. számú tanút és az 5. számú tanút az irodájába hívta, és megkérdezte a 2. számú tanútól, hogy szeretne-e visszatérni a gyermekotthonba. Az igenlő választ követően az I. rendű terhelt közölte a 2. számú tanúval, hogy ezért tennie is kell.
Az I. rendű terhelt intézményvezetőként megszerzett hatalmi pozícióját felhasználta akkor, amikor világossá tette a 2. számú tanú számára, hogy a gyermekotthonba csak akkor térhet vissza, megszokott környezetében csak akkor élhet tovább, illetve unokatestvérével, mint egyetlen hozzá közel álló rokonával, az 5. számú tanúval akkor tartózkodhat együtt az intézményben, ha a gyermekvédelmi gyám előtt megtett, rá nézve terhelő vallomását visszavonja.
A 2. számú tanú kiszolgáltatott helyzetében vállalta, hogy nyilatkozatát visszavonja. Ezen visszavonó nyilatkozat kényszerített voltát leplezendő, az I. rendű terhelt a gyermekotthonban igazgatóhelyettesként dolgozó, azonban ekkor szabad idejét töltő, és az intézményen kívül tartózkodó II. rendű terheltet 20.30 óra körüli időpontban arra kérte meg, hogy jelenjen meg az intézményben, és a felügyelete mellett készíttesse el a 2. számú tanúval a visszavonó nyilatkozatot.
Az I. rendű terhelt telefonon berendelve a II. rendű terheltet, elmagyarázta neki, hogy mit kell leírni a papírra, konkrétan, hogy a 2. számú tanú visszavonja a vallomását, és a papírt azért kell megírni, hogy nevezett visszakerüljön a gyermekotthonba és jobb helyzetben legyen.
K. Endre cselekménye
A II. rendű terhelt tudomással bírt a 2. számú tanú gyermekvédelmi gyám által történő kiemeléséről, és tudomással bírt arról is, hogy az 5. számú tanú az unokatestvérét vissza kívánja juttatni az intézménybe, ismert volt előtte a 4. számú tanú által tett feljelentés alapján indult büntetőeljárás ténye, továbbá az is, hogy a 2. számú tanú az I. rendű terheltre nézve milyen tartalommal tett terhelő nyilatkozatot. A II. rendű terhelt tehát mindezek ismeretében eleget tett az I. rendű terhelt felhívásának, saját irodájában az 5. számú tanú jelenlétében a 2. számú tanú által az I. rendű terheltre nézve terhelő tartalmú nyilatkozatot visszavonó iratot elkészíttette, így nyújtva segítséget az I. rendű terheltnek a cselekménye elkövetéséhez.
A II. rendű terhelt által a 2. számú tanúval készíttetett, Feljegyzés megjelölésű irat az alábbiakat tartalmazta: „2 héttel ezelőtt a volt csoporttársam a 6. számú tanú és barátja az 5. számú tanú megkerestek és mondták, hogy beszélni szeretnének velem. Beszéltem velük és ebben a beszélgetésben arról volt szó, hogy az I. rendű terhelt ellen eljárást, feljelentést szeretnének tenni azzal az indokkal, hogy gyermekotthonunk igazgatója pedofil. Engem kértek, hogy tanúzzak ellene. Én meg akartam nekik felelni és mindig is nagy befolyással voltak rám, ezért én kitaláltam, hogy közösen kivertük a nemi szervem és hogy ilyet más gyermekkel is csinált már. Igazság az, hogy nem húzta le a nadrágom és nem fogta meg és nem verte ki. Mostanában sokat gáztöltőztem és ez se volt rám túl jó hatással sokszor nem gondolkoztam tőle tisztán.”
A II. rendű terhelt az elkészült iratokat – a Feljegyzésen túl, a 2. számú tanúnak a gyermekotthon vezetősége és a gyámhatóság felé címzett iratokkal együtt, melyek nevezettnek a gyermekotthonban maradása, valamint gyámváltása iránti kérelmeit tartalmazták – átadta az I. rendű terheltnek, aki azokat a lakóhelyén őrizte. Az itt tartott házkutatás során a nyomozó hatóság az iratokat fellelte és azokat lefoglalta.
A 2. számú tanú a nyomozó hatóság előtt tett tanúvallomásai során az I. rendű terhelt kényszerítésének nem tett eleget, azok során az igazat vallotta.
A kényszerítés fenyegetéssel történő megvalósítása a Kúria szerint
Az I. rendű terhelt intézményvezetőként megszerzett hatalmi pozícióját felhasználta akkor, amikor világossá tette a 2. számú tanú számára, hogy a gyermekotthonba csak akkor térhet vissza, megszokott környezetében csak akkor élhet tovább, illetve unokatestvérével, mint egyetlen hozzá közel álló rokonával, az 5. számú tanúval akkor tartózkodhat együtt az intézményben, ha a gyermekvédelmi gyám előtt megtett, és az I. rendű terheltre nézve terhelő vallomását visszavonja.
A II. rendű terhelt tudomással bírt a 2. számú tanú gyermekvédelmi gyám által történő kiemeléséről, és arról is, hogy az 5. számú tanú az unokatestvérét vissza kívánja juttatni az intézménybe.
Ismert volt a II. rendű terhelt előtt a 4. számú tanú által tett feljelentés alapján az I. rendű terhelt ellen indult büntetőeljárás ténye, továbbá az is, hogy a 2. számú tanú az I. rendű terheltre nézve milyen tartalommal tett terhelő nyilatkozatot. A II. rendű terhelt fizette az 5. számú tanú utazását.
A II. rendű terhelt mindezek ismeretében eleget tett az I. rendű terhelt felhívásának, miután az I. rendű terhelt elmagyarázta neki, hogy mit kell leírni a papírra, konkrétan, hogy a 2. számú tanú visszavonja a vallomását, és a papírt azért kell megírni, hogy visszakerüljön és jobb helyzetben legyen.
A II. rendű terhelt saját irodájában az 5. számú tanú jelenlétében a 2. számú tanú sértett által az I. rendű terheltre nézve terhelő tartalmú nyilatkozatot visszavonó iratot elkészíttette, így nyújtva segítséget az I. rendű terheltnek a cselekménye elkövetéséhez.
Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.17/2020. számú ítélete
Kúria Bfv.1191/2022/13. számú ítélete
K. Endre nyilatkozata
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.