Kevesebb mint egy év alatt a tálibok megtizedelték a nők és lányok jogait Afganisztánban. Nem sokkal azután, hogy átvették az ország kormányának irányítását, a tálibok kijelentették, hogy elkötelezettek a nők és lányok jogainak fenntartása mellett. Mégis megsértették a nők és lányok oktatáshoz, munkához és szabad mozgáshoz való jogát, lerombolták a családon belüli erőszak elől menekülő nők és lányok védelmét és támogatását szolgáló rendszert, önkényesen őrizetbe vettek nőket és lányokat a tálibok diszkriminatív szabályainak megsértése miatt, és hozzájárultak a gyermek-, korai- és kényszerházasságok számának ugrásszerű növekedéséhez Afganisztánban. Azokat a nőket, akik békésen tiltakoztak e korlátozások és politikák ellen, zaklatták, megfenyegették, letartóztatták, erőszakkal eltüntették, fogva tartották és megkínozták – írja az amnesty.org.
A tálibok által a nők és lányok ellen elkövetett jogsértések terjedelme, nagyságrendje és súlyossága hónapról hónapra növekszik. Afganisztán átvétele óta eltelt egy év alatt a csoport drákói politikája nők és lányok millióit fosztja meg a biztonságos, szabad és teljes élet lehetőségétől. Ahogy egy afgán nő fogalmazott, lassított halálra ítélik őket. Az afgán nők és lányok halálos ítéletét csak akkor lehet feloldani, ha a tálibok jelentős és széles körű politikai változtatásokat hajtanak végre. A nemzetközi közösségnek sürgősen ki kell dolgoznia és végre kell hajtania egy erőteljes, összehangolt és hatékony stratégiát, amely nyomást gyakorol a tálibokra, hogy elérje ezeket a változásokat.
Az Amnesty International 2021. szeptembere és 2022. júniusa között kutatást végzett a nők és lányok helyzetéről a tálibok uralma alatt, összesen 90 afgán nővel és 11 lánnyal készített interjút. Ezeknek a nőknek és lányoknak a kora 14 és 74 év között volt, és Afganisztán 34 tartományából 20-ban éltek. Az Amnesty International emellett interjút készített a tálibok által működtetett fogva tartási központok hat jelenlegi vagy volt munkatársával; nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek, valamint ENSZ-ügynökségek és -mechanizmusok 22 munkatársával; valamint 10 afgán és nemzetközi szakértővel és újságíróval. A kutatást 2022. március 4. és 2022. március 20. között Afganisztánban személyes, valamint távoli interjúk segítségével végezték.
Ez a jelentés az egymással összefüggő korlátozások és tilalmak hálóját írja le, amelyben az afgán nők és lányok csapdába esnek. Bemutatja, hogy a tálibok által elkövetett bármelyik jog megsértése milyen káros következményekkel járhat más jogok gyakorlására nézve. A tálib politikák összességében az elnyomás olyan rendszerét alkotják, amely az afganisztáni nőket és lányokat életük szinte minden területén hátrányosan megkülönbözteti.
Az Amnesty International 2022. július 1-jén az Amir Khan Muttaqi külügy- és Abdul Wali munkaügyi és szociális miniszternek címzett levélben közölte a jelentésben részletezett legfontosabb megállapításokat. A jelentés véglegesítésének időpontjáig, 2022. július 15-ig nem érkezett válasz.
A nőkre és lányokra vonatkozó tálib korlátozások
A hatalomátvételük óta a tálibok egy sor olyan politikát, rendeletet és irányelvet adtak ki, amelyek sértik az afganisztáni nők és lányok emberi jogait, beleértve az oktatással, a munkával, a szabad mozgással és a ruházkodással kapcsolatos jogokat.
Az oktatás területén a tálibok megakadályozták, hogy a középiskolás lányok túlnyomó többsége visszatérjen az iskolába. A tálibok 2022. március 23-án felszólították a középiskolás lányokat, hogy térjenek vissza az iskolába, de még aznap hazaküldték őket az egyenruhájukkal kapcsolatos „technikai problémára” hivatkozva. Fatima, egy 25 éves, Nangarhar tartományban élő középiskolai tanárnő összefoglalta diákjai érzéseit:
„Ezek a fiatal lányok csak jövőt akartak, és most nem látnak semmilyen jövőt maguk előtt… Több millió afgán lány vár arra, hogy cselekedjenek”.
Egyetemi szinten a női hallgatók tálibok általi zaklatása, valamint a hallgatók viselkedésére, öltözködésére és lehetőségeire vonatkozó korlátozások hozzájárultak egy olyan bizonytalan környezet kialakulásához, amelyben a női hallgatók rendszeresen hátrányos helyzetben vannak a férfi hallgatókkal szemben. Ennek eredményeképpen sok női hallgató vagy abbahagyta az egyetem látogatását, vagy úgy döntött, hogy nem iratkozik be az egyetemre. A lányok és nők oktatáshoz való hozzáférését minden szinten más kihívások is befolyásolják, többek között a mozgásuk korlátozása, a tanárhiány és a diákok motiválatlansága, mivel a tálibok alatt korlátozottak voltak a karrierlehetőségek.
A tálibok Afganisztán-szerte megakadályozták, hogy a nők dolgozzanak. A legtöbb női kormányzati alkalmazottat arra utasították, hogy maradjon otthon, kivéve azokat, akik bizonyos ágazatokban, például az egészségügyben és az oktatásban dolgoznak. A magánszektorban sok nőt elbocsátottak a magas szintű pozíciókból. Úgy tűnik, a tálibok politikája az, hogy csak azoknak a nőknek engedik meg, hogy tovább dolgozzanak, akiket nem lehet férfiakkal helyettesíteni. Azok a nők, akik tovább dolgoztak, az Amnesty Internationalnek elmondták, hogy rendkívül nehéz dolguk van a ruházatukra és viselkedésükre vonatkozó tálib korlátozásokkal szemben, például azzal, hogy a női orvosok nem kezelhetnek férfi betegeket, és nem érintkezhetnek férfi kollégákkal.
A munkára vonatkozó tálib korlátozások kétségbeejtő helyzetet teremtettek sok olyan nő számára, akik családjuk egyedüli vagy fő keresője voltak. Farida, egy irodai dolgozó például azt mondta:
„Amikor Nangarhar összeomlott, az irodát bezárták… mert férfiak és nők nem dolgozhatnak együtt… [A családom] két hetet töltött élelem nélkül a háztartásban. Korábban nem is gondoltam arra, hogy nem lesz étel az asztalon”.
A tálibok egyre szigorúbban korlátozzák a nők és lányok szabad mozgását. Kezdetben a nők és lányok számára előírták, hogy a hosszú távú utazásokhoz mahram, azaz férfi kísérő kísérje őket. Legutóbb pedig elrendelték, hogy a nők csak akkor hagyhatják el otthonukat, ha szükséges. A nők és lányok azt mondták az Amnesty Internationalnek, hogy a mozgásukat érintő számos és egyre növekvő korlátozás fényében a mahram nélkül való nyilvános megjelenés komoly kockázatot jelent. Azt is elmondták, hogy a mahram-követelmények szinte lehetetlenné teszik mindennapi életük irányítását.
A tálibok egyre szigorúbb irányelveket léptettek életbe a nők és lányok megengedett öltözködésére vonatkozóan. 2022. május 7-én az Erkölcs és Erkölcsiség Minisztériuma rendeletet adott ki, amely előírja, hogy a nőknek el kell takarniuk magukat a következőkről tetőtől talpig el kell takarniuk magukat. A család férfi tagjait felelőssé tették azért, hogy a nők betartsák az új szabályokat, és őrizetbe vehetik őket, ha a családban élő nők és lányok megtagadják a szabályok betartását. Zainab, egy 27 éves, Daikundi tartományban élő nő megosztotta a rendelettel kapcsolatos reakcióját: „Miért takarnánk el az arcunkat, és rejtenénk el, kik vagyunk?… Egész életemben [fejkendőt] viseltem, de nem akarom eltakarni az arcomat… Most, hogy az arcom eltakarásáról próbálok beszélni, nem kapok levegőt”.
Nemi erőszak
2021. augusztusa előtt a nemi erőszakot túlélő nők és lányok országos menedékhely-hálózathoz és szolgáltatásokhoz, többek között jogi képviselethez, orvosi ellátáshoz és pszichoszociális támogatáshoz jutottak. Speciális ügyészségi egységek és bíróságok foglalkoztak a nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos ügyekkel. Bár a rendszernek megvoltak a maga korlátai, évente több ezer nőt és lányt szolgált ki. Ahogy a tálibok átvették az irányítást Afganisztán felett, ez a rendszer összeomlott. A menedékhelyeket bezárták, és sokukat a tálibok kifosztották és kisajátították. Egyes esetekben a tálibok zaklatták vagy megfenyegették a személyzetet. Mivel a menedékhelyek bezártak, a személyzet kénytelen volt sok túlélő nőt és lányt visszaküldeni a családjukhoz. Más túlélők arra kényszerültek, hogy a menedékhelyek munkatársaival, az utcán vagy más, fenntarthatatlan helyzetekben éljenek. Érthetetlen módon, ahogy a tálibok előrenyomultak az országban, szisztematikusan szabadon engedték a börtönökből a fogvatartottakat, akik közül sokakat nemi alapú erőszakért ítéltek el.
A nemi erőszak túlélői és a védelmi szolgáltatások rendszerében dolgozó nők most komoly veszélyben vannak. Eközben a tálib hatalomátvétel óta az erőszak elől menekülő nők és lányok nem tudnak hová fordulni. Fariha kilenc hónapos terhes volt, amikor az Amnesty Internationalnek beszélt. Kétségbeesetten keresett egy biztonságos helyet, ahol élhet, miután elmenekült férje bántalmazása elől. „Korábban volt egy menedékhely, és én oda mentem” – mondta. „Azt mondták, hogy most már nem működik, és nem tudnak új eseteket fogadni. Most már nincsenek lehetőségeim”.
Nők és lányok önkényes fogva tartása „erkölcsi megrontás” és bántalmazás elől való menekülés miatt
Négy, a tálibok által működtetett fogdákban dolgozó személy szerint a tálibok önkényesen tartóztattak le és tartottak fogva nőket és lányokat, mert megsértették diszkriminatív politikájukat, például a mahram nélküli nyilvános megjelenés vagy a mahramnak nem minősülő férfival való nyilvános megjelenés tilalmát. A letartóztatottakat általában az „erkölcsi megrontás” homályos és kétértelmű „bűncselekményével” vádolják. A négy börtönalkalmazott azt is elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy a nemi alapú erőszak túlélőit, akik korábban a menedékhelyeken tartózkodtak, most ugyanabban a két afganisztáni fogdában tartják fogva. Az állítólagos „erkölcsi korrupció” miatt vagy a bántalmazás elől menekülve önkényesen őrizetbe vett nőket és lányokat nem engedik jogi képviselőhöz jutni, és a fogva tartás során kínzásnak és egyéb bántalmazásnak, valamint embertelen körülményeknek vannak kitéve.
Egy egyetemi hallgatót 2022-ben vettek őrizetbe a tálibok mahram-korlátozásával kapcsolatos vádakkal. Elmondta, hogy nem sokkal a letartóztatása után a tálibok
„elkezdtek áramütéseket adni [sokkolóval]… a vállamon, az arcomon, a nyakamon, mindenhol, ahol csak tudtak… Prostituáltnak [és] kurvának neveztek… Az egyik, akinél a fegyver volt, azt mondta: „Megöllek, és senki sem fogja megtalálni a holttestedet”.
Azt mondta, hogy a tálibok által fogva tartott összes nőhöz és lányhoz hasonlóan az ő fogva tartása egy életre megbélyegzi őt. „Egy afgán lány számára a börtönbe kerülés nem kevesebb, mint a halál… Ha egyszer belépsz az ajtón, megbélyegeznek, és ezt nem tudod kitörölni”.
Gyermek-, korai- és kényszerházasság
Az Amnesty International kutatása szerint, amelyet az Afganisztánban működő nemzeti és nemzetközi szervezetek, helyi aktivisták és más szakértők is megerősítenek, a gyermek-, korai- és kényszerházasságok aránya Afganisztánban a tálibok uralma alatt ugrásszerűen megnőtt. Ez az emelkedés több, egymással összefüggő tényezőnek köszönhető, amelyek közül sok a tálibok és tagjaik által az irányítás átvétele óta végrehajtott intézkedéseknek és politikáknak tudható be. A leggyakoribb okok közé tartozik a gazdasági és humanitárius válság; a nők és lányok oktatási és szakmai kilátásainak hiánya; a családok vélt igénye arra, hogy megvédjék lányaikat a tálibokkal való házasságtól; a családok arra kényszerítik a nőket és lányokat, hogy a tálibokhoz menjenek feleségül; és a tálibok arra kényszerítik a nőket és lányokat, hogy hozzájuk menjenek feleségül.
Khorsheed, egy 35 éves nő Afganisztán egyik középső tartományából, az Amnesty International-nak elmondta, hogy az afganisztáni gazdasági válság következtében arra kényszerült, hogy 2021 szeptemberében férjhez adja 13 éves lányát 30 éves szomszédjához, 60 000 afgán dollár (kb. 670 USD) „menyasszonyi árért” cserébe. Azt mondta, hogy lánya házassága után megkönnyebbült. „Nem lesz többé éhes” – mondta Khorsheed. Elmondta, hogy fontolgatta, hogy 10 éves lányát is férjhez adja, de vonakodott, mivel remélte, hogy ez a lánya a jövőben eltarthatja a családot. Elmagyarázta: „Egészen az ötödik osztályig járt. Azt akartam, hogy többet tanuljon. Tudjon írni és olvasni, és beszéljen angolul, és keressen… Remélem, hogy ebből a lányból lesz valami, és eltartja majd a családot. Persze, ha nem nyitják meg az iskolát, akkor kénytelen leszek férjhez adni őt.”
Békés tüntetők
A tálibok által bevezetett rendszerszintű megkülönböztetés a nők és lányok békés tiltakozási hullámához vezetett Afganisztán-szerte. A tálibok megsértették e nők és lányok véleménynyilvánítási, egyesülési és gyülekezési szabadsághoz való jogát, és zaklatásnak és bántalmazásnak vetették alá őket a tiltakozások során, beleértve a verést és a sokkolóval történő áramütést.
2022. május 30-án Amir Khan Mutaqqi tálib külügyminiszter kijelentette: „Az elmúlt kilenc hónapban egyetlen nőt sem börtönöztek be az afganisztáni börtönökben akár politikai ellenállás, akár a kormány elleni hangoskodás miatt”. Ez nem igaz. Az Amnesty International 12 olyan nővel készített interjúk alapján, akik a tálib hatalomátvétel után részt vettek a tiltakozásokban, és akik közül ötöt őrizetbe vettek, megállapította, hogy Afganisztánban sok női tiltakozót önkényes letartóztatásnak és fogva tartásnak, erőszakos eltűnésnek, kínzásnak és egyéb bántalmazásnak vetettek alá.
Egy nőt, aki több békés tüntetésen is részt vett, letartóztattak és 10 napra őrizetbe vettek 2022-ben. Leírta, hogyan bántak vele a fogva tartás alatt:
„[A tálib őrök] folyamatosan bejöttek a szobámba, és megmutatták a családom képeit. Folyton azt ismételgették… ‘Megölhetjük őket, mindannyiukat, és te semmit sem fogsz tudni tenni… Ne sírj, ne csinálj jelenetet. A tiltakozás után ilyen napokra kellett volna számítanod”.”Elmondta, hogy a fogva tartás alatt két alkalommal is súlyosan megverték. „Bezárták az ajtót” – mondta. „Elkezdtek kiabálni velem… [Az egyik tálib tag] azt mondta: ‘Te undok nőszemély… Amerika nem ad nekünk pénzt miattatok, ribancok’… Aztán megrúgott. Olyan erős volt, hogy a hátam megsérült, és az államba is belerúgott… Még mindig érzem a fájdalmat a számban. Mindig fáj, amikor beszélni akarok.”
A tálibok által fogva tartott női tüntetők elmondták, hogy nem jutottak megfelelő ételhez, vízhez, szellőzéshez, egészségügyi termékekhez és orvosi ellátáshoz. Szabadulásuk érdekében a nőket arra kényszerítették, hogy aláírjanak egy „megállapodást”, miszerint ők és családtagjaik nem tiltakoznak többé, és nem beszélnek nyilvánosan a fogva tartás során szerzett tapasztalataikról.
Szükséges intézkedések
A táliboknak, mint Afganisztán de facto hatóságainak, tiszteletben kell tartaniuk a nők és lányok oktatáshoz, munkához és szabad mozgáshoz való jogát, valamint az erőszak elől való menekülés után a támogatáshoz és a jogorvoslathoz való jogot. A táliboknak azonnal fel kell hagyniuk az önkényes letartóztatásokkal és fogva tartásokkal, és meg kell védeniük minden ember, köztük a nők és lányok jogát a békés tiltakozáshoz. A tálibok nők és lányok millióit fosztják meg a nemzetközi jogban rögzített jogaiktól, és sürgősen változtatniuk kell az irányukon.
Jamila, egy általános és középiskola igazgatója az Amnesty Internationalnek elmondta: „[A világ] nem hallja vagy látja, mi történik velünk, mert ők maguk nem érintettek. Csak akkor értenék meg, ha ez velük történne”. A nemzetközi közösségnek demonstrálnia kell az afgán nők és lányok számára, hogy megérti a helyzetüket. Az államoknak és a nemzetközi szervezeteknek világos, összehangolt és átütő üzenetet kell küldeniük a táliboknak, hogy a nőkkel és lányokkal kapcsolatos jelenlegi politikájukat soha nem fogadják el, és konkrét lépéseket kell tenniük, amelyek következményeket rónak a tálibokra magatartásuk miatt. Az ilyen lépéseknek magukban kell foglalniuk a befolyásolási formák azonosítását és alkalmazását, amelyek az afgán nép sérelme nélkül befolyásolhatják a tálibokat, mint például az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatán keresztül alkalmazott célzott szankciók vagy utazási tilalmak.
A donor államoknak a maguk részéről sürgősen foglalkozniuk kell az Afganisztánban kibontakozó humanitárius és gazdasági válsággal, amelynek kialakulásában szerepet játszottak, és amely szintén aláássa a nők és lányok jogait.
Az adományozó államoknak enyhíteniük kell az Afganisztánnal szemben fennálló pénzügyi korlátozásokon, amelyek akadályozzák az egészségügyi ellátás, az élelmiszer-ellátás és más alapvető szolgáltatások biztosítását. Meg kell erősíteniük továbbá a sürgős pénzügyi támogatás és a humanitárius segélyek méltányos és megfelelő elosztására szolgáló rendszereket, konzultálva az ENSZ-ügynökségekkel, az Afganisztánban működő nem kormányzati szervezetekkel és humanitárius szervezetekkel, a helyi női aktivistákkal és a más veszélyeztetett csoportokat támogató szervezetekkel.
A tét nem is lehetne nagyobb. Ha a nemzetközi közösség nem cselekszik, akkor több millió nőt és lányt hagy magára Afganisztánban, és felbátorít másokat arra, hogy világszerte aláássák a nők és lányok emberi jogait. Ahogy Sabira újságíró mondta:
„A mi jogaink a ti jogaitok is… Támogatnotok kell az afganisztáni nők és lányok jogait”.
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.