Valós történéseken alapuló elbeszélés. Egyes neveket megváltoztattam.
Mancika egy puccos budapesti kerület gyámügyi szakügyintézője. Egy borongós novemberi reggelen unottan és érdektelenül üldögél a számítógépe mögött. Védelembe vételi felülvizsgálati tárgyalást kell levezetnie. Az arcára van írva mennyire terhére van az egész. Amikor meglátja, hogy különélő szülő elővesz egy tekintélyes iratanyagot rögtön közli, hogy
- 1) itt iratot nem lehet beadni;
- 2) egy órán belül szeretné lezárni a tárgyalást.
Ehhez mit lehetne hozzáfűzni?
Kezdődik a tárgyalás. Egy 2019 augusztusi másodfokú gyámhivatali védelembe vételi végzést kellene felülvizsgálni. Mi történik? Mancika egy 2017-es – soha jogerőre nem emelkedett – végzéshez ragaszkodik foggal körömmel. Lehet vele értelmesen szót érteni? Nem. Miért is? Mert a szociális szakma csúcsa által vezetett puccos kerület gyejós esetmenedzserei szintén a 2017-es védelembe vételi végzéshez ragaszkodnak. Sőt! Igazuk alátámasztására még a köznyelv által hazugságnak nevezett, és karaktergyilkosnak minősíthető, tényállításoktól sem riadnak vissza. De ez egy másik történet.
Juliska az üggyel ténylegesen megbízott gyámügyi szakügyintéző. Az iratok nem különösebben érdekelték, így értelemszerűen megszüntette a védelembe vételt. Az a tény, hogy gondviselő szülő maga is kormánytisztviselő, biztosan semmiben nem befolyásolta sem Mancikát, sem pedig Juliskát!
Különélő szülő etikai vizsgálatot kezdeményezett Mancika és Juliska ellen. Dr. Órai Győző, a Területi Etikai Bizottság elnöke, meg is indította az eljárást, és azt le is folytatták (MKK-E/3/3/2021 és MKK-E/5/2/2021). Itt kezdődik a történet érdekessége. Az eredményt ugyanis nem közli a Kormánytisztviselői Kamara. Ahogy azt Dr. Halmai-Kuron Gabriella volt szíves közölni: „a bejelentő csak az eljárás lezárásának tényéről kaphat tájékoztatást” (2021.06.21).
Hogy is van ez? Elolvasva a Kamara elnöki köszöntőjét (http://www.mkk.org.hu/bemutatkozas) szinte sírva is fakadhatnánk, de az etikai vizsgálat után valahogy nem jönnek a könnyek. Mancika és Juliska szakmai teljesítménye ugyanis fényévekre van elnök asszony paradicsomi állapotokat tükrözni hivatott megfogalmazásától. Ezt tükrözi Kálmándy-Pap Ágnes, BFKH Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály Főosztályvezetője 2021 áprilisi irata, amelyben megállapította ugyan, hogy a puccos kerületi gyámhivatal a határozata „meghozatala előtt a tényállást valóban nem tisztázta”, ellenben világosan kifejezte, hogy semmiféle felügyeleti intézkedést nem kívánt tenni. Véletlenül nem ezt hívják korporatizmusnak?
2021. júl. 15-én Palich Etelka, az MKK elnök asszonya, kifejtette, hogy a Kamarának van zöld könyve (https://korrupciomegelozes.kormany.hu/download/e/0b/60000/Z%C3%B6ld.pdf) és hivatásetikai kódexe ()
„amely egy – a kormánytisztviselőket érintő, az ő magatartási szabályaikat meghatározó, megsértése esetén pedig a felelősségre vonásukat eljárásjogilag szabályozó – belső norma. A Hivatásetikai Kódex megalkotása és elfogadása köztestületünk legfőbb képviseleti és döntéshozó szerve, a 80 fő küldöttből álló Országos Küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik (a küldöttek az MKK hozzávetőleg 73.000 fős tagsága által választott személyek, akik köztestületi jogaikat az Országos Küldöttgyűlésen gyakorolják).”
A Hivatásetikai Kódex alapul vételével az etikai eljárást – az ugyancsak a tagság által megválasztott négy tagból és egy elnökből álló – Területi Etikai Bizottság jogosult és köteles lefolytatni, ezen hatásköre nem vonható el. Az eljárás lényege, hogy az etikai vétséget annak alapos gyanúja esetén szakmán belül bírálja el a Területi Etikai Bizottság, mivel ez a Kit.-ben rögzítettek szerinti, és a köztestületeket megillető szakmai önszabályozás és önigazgatás része.”
Ez az eljárás sem nem titkos, sem nem átláthatatlan. Csupán annyi van,
„hogy az adott eljárás (az abban szereplők összes adataival és a keletkezett valamennyi irattal együtt) egy belső eljárás, amely a kormánytisztviselőre és a Területi Etikai Bizottságra tartozik, így a ῾külső’ bejelentőt az általa megindított etikai eljárás lezárásának tényéről jogosult informálni a bizottság.”
Miért van az, hogy az embernek óhatatlanul is az omertà jut az eszébe?
Magyarán: az adófizető állampolgárnak semmi joga megismerni annak az eljárásnak az eredményét, amelyet ő kezdeményezett, és amelyet a Kormánytisztviselői Kamara a közpénzből fizetett kormánytisztviselő ellen lefolytatott. Kb. ennyi a történet. Gondolom az ilyen eseteknek köszönhetően akkora bazi nagy a közbizalom a gyámhivatali kormánytisztviselők csúcsokat döngető szakmaisága iránt!
Dr. Jakab Attila
