Adott egy elvált anyuka, aki vélhetően sokkal jobban szereti a gyermekei után felvett pénzt, mint magukat a gyerekeket. Sajnos erre van példa bőven, hiszen nem ritka, hogy a válás és a vagyonszerzési szándék szervesen összekapcsolódik. Arra a szégyenre azonban, amit a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős döntésében (34.Kpk.45.400/2017/5.) le merészelt írni, ritkán van példa.
Az történt ugyanis, hogy a gyerekek apukája megunta, hogy a gyermekeit az anya hol szakadt és mocskos ruhában, hol lyukas cipőben járatja iskolába, óvodába, vagy adja át kapcsolattartásra, ezért a gyámhivatal segítségét kérte. Hiszen a jogszabály szerint a gyermeket veszélyezteti, ha a gondozó szülő nem megfelelően tesz eleget a kötelezettségének, és ezáltal nem biztosít zavartalan kapcsolattartást – nem megfelelően készíti fel a gyermeket a kapcsolattartásra.
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy mindennek anyagi okai vannak, téved: a rendelkezésre álló iratok alapján egy olyan szülőről van szó, aki a gyerekei után több pénzt vesz fel, mint amennyit ő megkeres, és ennek ellenére nem szégyelli, hogy míg ő maga luxus körülmények között él (félévente cserélt százezres telefonok, külföldi utazások, yachtkirándulás, bejárónő, síelések, makulátlan és folyamatosan cserélődő ruhatár, sőt, százezres ügyvédi megbízások – egyebek mellett a tartásdíj további emelése érdekében), a gyerekeinek kilóg a lába a cipőből…
Az anya a gyámhivatal előtt zajló eljárásokban elismerte, hogy gyermekeit valóban a bemutatott ruhákban járatja:
A gyámhivatal úgy gondolta, hogy a gyerekek emberi méltóságát sérti ugyan ez a helyzet, de – az apa és minden kulturáltan érző ember megdöbbenésére – széttárta karjait, és a szokásosan nyugodt semmittevésbe tespedt, mert álláspontja szerint, mivel a kapcsolattartást rendező ítéletben nincs konkrétan beleírva (!), hogy milyen ruhában kell átadni a gyermekeket, ezért nem állapítható meg a szülő önhibája.
Az apa ezzel nem értett egyet, és a bírósághoz fordult, hogy vizsgálja felül a döntést. Szavak helyett álljon itt a bíróság jogerős döntésének indoklása:
Az indoklásból kiderül, hogy a Bíróság is osztja a véleményt, hogy ezzel a magatartással az anya vélhetően megsérti saját gyermekei emberi jogát (a bíróság e döntésében csak egy alkalmat vizsgált a számtalan közül, de az anya valójában évek óta ezt csinálja), ellenben mossa kezeit. Joggal vélelmezhető, hogy az indoklásnak ezt a „gyermekbarát” formáját az Országos Bírósági Hivatal Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Országos Programja keretében szervezett továbbképzőkön tanulják az illetékes bírák:
Tóth-Lakos Fruzsina Anna, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírósági titkára szerint tehát ha nincs benne a döntésben, hogy ne szakadt ruhában adja át a gyereket az anya, akkor az nem tekinthető a kapcsolattartás akadályozásának. Lehetséges lenne, hogy dr. Tóth-Lakos Fruzsina is hasonlóképpen járatja a gyermekeit? Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanulhatta (https://alumni.ppke.hu/oregdiakok/adatbazis?page=310), mégpedig európai jogi szakjogászként.
Félő, hogy a gondozó szülő ettől vérszemet kap, hiszen dr. Tóth-Lakos Fruzsina Anna döntését olybá is lehet értelmezni, hogy akkor sem történhetne semmi bántódása, ha a soron következő kapcsolattartásra akár meztelenül adná át a gyermekeit a nagy sietségében, hogy le ne késse a soron következő üdülést, amit – vélhetően – a saját gyermekei után felvett pénzből finanszíroz…
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
Gondolom, a bírónő keze kötve van, hiszen csak a beadványban szereplő kifogás(ok) jogszerűségét van lehetősége bírói minőségében elbírálni.
Szerintem, egyáltalán nem záródik ki az a lehetőség, hogy más (gyámügyi-gyermekvédelmi) fórumon, vagy egy más bírósági beadványban kifogásolja az anya méltatlan viselkedését a rábízott gyermek elvárható/kötelező ellátását illetően.
Eugenica, teljesen igaza van. A lehetőség adott, de semmilyen más fórumon sem mozdította a gyámhivatal a füle botját sem.