A kenőpénzes, kamera-mániás apa büntetőpere: „Lélekemelő mese helyett egy kizsigerelő vallatás lesz a jussa a gyermeknek a szülők közti konfliktusban”

dr. Mester Csaba ügyvéd, Kugler Gyöngyi pszichológus-szakértő, Dr. Sófi Gyula gyermekpszichiáter-szakértő, Komóczi Mihály pszichológus-szakértő, Giller Ildikó pszichológus – a felsorolt szakemberek közös nevezője azon megbízó milliomos apa, aki nem vette tudomásul azt, hogy a volt felesége nem követett el szexuális erőszak bűntettet, és kiskorú veszélyeztetését sem a koraszülött gyermekükkel szemben, ezért a segítségükkel próbálta büntetőeljárások alá vonni szülőtársát. Az ügyészség szerint Dr. Sófi Gyulát kenőpénzzel próbálta rábírni arra a férfi, hogy neki kedvező, szexuális abúzusról szóló magánszakvéleményt adjon. Az apa gátlástalansága odáig fajult, hogy a bölcsődevezető szeretőjét is felhasználta azon célja érdekében, hogy a volt feleségét börtönbe juttassa. A férfi olyan gyomorforgató cselekményekkel vádolta a volt feleségét, miszerint fekáliával etette a gyermeküket, illetve szögesdrótos bottal abuzálták az anyai közegben. A tehetős vállalkozó édesapát végül négy éve állította bíróság elé az ügyészség. A vádhatóság szerint az apa az indokolatlan szakértői vizsgálatokkal kiskorú veszélyeztetése bűntettét, valamint a gyermek hónapokon keresztüli bújtatásával kiskorú elhelyezésének megváltoztatása vétségét követte el. Szerkesztőségünk részt vett az apa ellen folyó büntetőper utolsó előtti tárgyalásán, tárgyalási hangfelvételek formájában nyilvánosságra hozzuk az ügyész, és a védőügyvéd perbeszédeit.

dr. Szirmai Renáta ügyésznő perbeszéde – tárgyalási hangfelvétel

Egyik hatóság sem vitathatja el azt a jogot egy édesapától, hogy a gyermekén észlelt bűncselekmény gyanúja esetén a hatóságok vizsgálatát kérje. Sőt, mondhatni ez kötelessége is egy szülőnek. Ugyanakkor az eljárások lefolytatása nem válhat eszközévé a hatalomgyakorlásnak, és ebben az ügyben viszont ez történt – e szavakkal kezdte perbeszédét dr. Szirmai Renáta ügyésznő. Az ügyésznő szerint vádlott módszeresen felépített válási stratégiájának része volt a gyermek névleges védelmében indított eljárások – az akkor három éves gyermek értelmi, érzelmi fejlődését ekként veszélyeztette az apa. A szexuális abúzus-büntetőeljárások mindegyike megszüntetéssel zárult.

Két bűncselekmény képezi jelen eljárás tárgyát: a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetése, és a Btk. 211. § (1) bekezdésébe ütköző kiskorú elhelyezésének megváltoztatása. A vádirat 2016. nyarától veszi sorba a cselekményeket. 2016. nyarán volt az első elvitele a kiskorúnak, ekkor még a bontóperben nem született a gyermek tartózkodási helyét kijelölő ideiglenes intézkedés – ebben az esetben nem állapítható meg, hogy a kiskorú elhelyezését megváltoztatta volna a vádlott, azonban az anyától való elvonás több héten keresztül megvalósult. A második csomópontja a cselekményeknek a 2017. július 10. napjától 2017. november 18. napjáig a gyermeknek az édesanya hatóköréből történő kivonása, a hatóságok elől történő eltitkolása. A további elkövetési magatartás a szakértői vizsgálatokkal a gyermek túlvizsgálása az elkövetett cselekmény. 2016. novemberében kezdődik, ekkor volt az első vizsgálata Kugler Gyöngyi klinikai szakpszichológusnak. Jelen eljárásban arról kell döntenünk, hogy a vádlott cselekménye a gyermek érdekében vagy ellen hajtotta-e végre, s ezzel bűncselekményt követett-e el.

A beszerzett iratok három csoportra oszthatók: a gyámhatósági, az egyéb büntetőeljárásban született, a bontóperes-polgári iratokra. Nagyon nehéz ezekről a bizonyítékokról önállóan beszélni, mivel ezek a bizonyítékok egymást átfedve, egymást kiegészítve és olykor pókhálószerűen összenőve adnak ki egy kerek egészet. Ismertetem a bizonyítékokat, majd a vádlotti védekezésen végigmenve szeretném konkretizálni, hogy mely bizonyíték mit támaszt alá. Ha időrendbe tesszük az eseményeket, akkor 2016. februárjához kell visszamenjünk, amikor is a vádlottban – saját elmondása szerint – megszületik azon elhatározás, hogy feleségével a házasságát megszünteti. Egyezségek születtek 2016. márciusában.

Giller Ildikó [az alapdiplomás pszichológus – szerk.] felkérése 2016. április 8-án történt. A véleménye abból indul ki, hogy a bölcsőde részéről a kiskorú bántalmazására irányuló észrevételek érkeztek. Giller Ildikó úgy kezdi a véleményét, hogy magánrendelésre indult a kapcsolatfelvétel, és a vádlottal veszi fel a kapcsolatot, ezután kerül sor a kisgyermek vizsgálatára a bölcsődében. Ezen a vizsgálaton a bölcsőde családtag-dolgozója [a vádlott barátnője – szerk.], P. Krisztina vesz részt, aki a kisgyermek gondozója. A nyomozás során és az eljárás későbbi szakában is ellentmondásos információk voltak azzal kapcsolatban, hogy a vádlott és P. Krisztina kapcsolata mikor kezdődött. Ez azért fontos, mert ha a válás folyamata alatt köztük már az érzelmi kapcsolat kialakult, akkor ugye az elfogulatlanság nem valószínűsíthető. Giller Ildikó vizsgálatakor is P. Krisztina van jelen, tőle származnak azok az információk amit a pszichológusnő felhasznált, és kiad egy szakvéleményt amit 2016. április 15-én egy távoli barát jelenlétében tár a vádlott a felesége elé. Ebben a szakvéleményben a gyermek bántalmazásáról van szó, a szakértő a gyermek 8-9 hónapos korára teszi a bántalmazást. Csakhogy maga a szakértő is tudta, hogy ő ilyen vizsgálatot nem végezhetett volna, nem klinikai szakpszichológus, nem felelt meg azoknak a jogszabályi előírásoknak, amely alapján ő ilyen véleményt adhatott volna.

A vádlott az eljárásokban szerzett szakvéleményeket kettős mércével szemléli: a saját véleményét alátámasztó szakvéleményeket minden tekintetben kifogástalannak tekinti, a hatóságok által kirendelt szakértőkét – melyek tartalmában ellentétesek az ő álláspontjával – minden szempontból aggályosnak tartja. Nehezményezte, hogy a jelen eljárásban kirendelt szakérői vizsgálatra ki vitte a gyermeket, holott a Giller-félét ő kezdeményezte, és P. Krisztina volt azon jelen. Ha ez a szakvélemény elfogadható lenne, de szakvéleményként sem elfogadható. 2016. április 20-án kerül a bontóper megindításra, majd május elején büntetőeljárások kezdeményezésére kerül sor.

2016. május 8. napján az anya három ismerősével jelenik meg az ingatlanban azért, hogy onnan a dolgait elvigye, a vádlott részéről ő úgy érzékelte, hogy ez fenyegető, kamerafelvételt készített, a másik oldalról pedig hangfelvétel készült. Ezt követően megy a rendőrségre – kér megelőző távoltartást, majd távoltartást az anya ellen. A gyámhatóságnál is bejelenti, hogy nem érzi magát biztonságban, ezért ismeretlen helyre távozik hetekig. Az a kérdés merül fel, ha a saját biztonságát féltette és a kisgyermek vonatkozásában semmilyen, az anya és ezen személyek részéről nem került sor fenyegetésre. A kisgyermek bántalmazása vonatkozásában nyilvánvalóan a vádlott a Giller Ildikó-féle szakvéleménybe, a bölcsődei információkba kapaszkodva kívánja a gyermek megvédésére hivatkozva a gyermeket kivonni az anya fennhatósága alól, megszakítva vele a kapcsolatot. Ennél az első esetnél indul meg a büntetőeljárás kiskorú veszélyeztetése bűntette miatt. Nyilvánvalóan ehhez a vádlottnak joga volt, megindulnak a szakértői vizsgálatok a hivatalos eljárásokban. Itt születik a gyámhivatali eljárásban egy szakvélemény, ami már értékeli a vádlottnak azt a tevékenységét, hogy a kiskorút hetekre elszakítja az édesanyjától. A szakértő [Mityók Csaba – szerk.] szerint ez az attitűd a kisgyermekre káros. Innentől, hogy a vádlott megismeri azt a pszichológus-szakértői véleményt, mely kimondja, hogy a gyermek anyától történő elszakítása ebben a korban a gyermek fejlődésére károsan hat, nem hivatkozhat arra, hogy nem tudta, milyen hatással lesz a gyermekre. Mégis – alig egy év múlva – ugyanezt a módszert használja föl arra, hogy a kisgyermeket kivonja az anya hatóköréből – zsarolási potenciálként használja fel a folyamatban lévő eljárásokat ahhoz, hogy a bontóperben, a gyermekelhelyezés során neki kedvező döntés szülessen.

A kiskorú veszélyeztetése egy szándékos bűncselekmény. Nem mondom azt, nem is mondhatom, hogy a vádlott tevékenysége egyenes szándékkal arra irányult, hogy a kiskorú gyermeke sérüljön, érzelmi-értelmi-erkölcsi fejlődését veszélyeztesse, de eshetőleges szándéka mindenképpen fenn állt erre, mivel belenyugodott ezekbe a következményekbe. A szakértői vizsgálatok eredménye ismeretében is belenyugodott abba, hogy ő kivonhatja a gyermeket mások fennhatósága alól. Ezt követően hozta meg a bontóperes bíróság azt az ideiglenes intézkedést, hogy a kisgyermek tartózkodási helyét az édesanya lakóhelyén jelölte ki. Az ideiglenes intézkedés azonnal végrehajtandó, fellebbezésre tekintet nélkül. A tartózkodási helyének a megjelölése nem azt jelenti, hogy a bíróság azt szabta meg, hogy a gyermeknek a lakcímkártyájában milyen lakcím kerüljön bele, hanem hogy ténylegesen hol tartózkodik a gyermek.

A vádlotti védekezés többször kitér arra, hogy a szülői felügyeleti joga ekkor nem került megszüntetésre – az 2017. szeptemberében változtatta meg a bontóperes eljárás. Ez két következménnyel járt: a szülői felügyeleti joga fennállt, ezt senki nem vitatja, a nevelésére, gondozására kötelezett személy volt, a kiskorú veszélyeztetésének alanya volt, az elhelyezés megváltoztatásának nincs jelentősége – végrehajtható határozat volt a gyermek tartózkodási helyének kijelölésére, ezt a végrehajtható határozatot semmibe vette a vádlott. Az, hogy szülői felügyeletet gyakorolt, nem azt jelentette, hogy bármikor szembemehet a bíróság határozatával. Egy esetben mehetett volna szembe: ha megegyezik a másik szülői felügyeletet gyakorló szülővel, ha közös megegyezés születik arról, hogy a gyermek hol és meddig tartózkodik. Ilyenre azonban nem került sor.

2016. nyarán elindul a bontóperes tárgyalás – az első tárgyalásra 2016. november 10-én kerül sor. S mit ad Isten, 2016. november 16-án már Kugler Gyöngyi elkezdi a gyermek vizsgálatát. Kugler Gyöngyi 2016. novemberétől 2017. augusztusáig összesen kilenc alkalommal, terápiás beavatkozás nélkül vizsgálta a kisgyermeket. A terápiás beavatkozás nélkül azért lényeges, mert ez azt mutatja, hogy nem a volt a cél, hogy ha a gyermek traumát szenvedett, az minél előbb gyógykezelve legyen, hanem csak az, hogy minél inkább valami kijöjjön ezekből a vizsgálatokból ami az anya ellen fordítható.

2016. november 1-jén, 2-án, 3-án és 4-én történik az első olyan eset, amikor a vádlott a gyermek vállán elszíneződést tapasztal. Nem tudja elfogadni azt a lehetséges kimenetelt, hogy nem bántalmazás, hanem elesés következtében történt. Majd 2016. [valójában 2017. – szerk.] februárjában a Heim Pál Kórházban kerül sor amikor a vádlott elmondása szerint 2016. decemberétől észlelt, a kisgyermek ánuszán tapasztalt elváltozás miatt konkrét beavatkozást kér a Heim Pál Kórházban. [A kórházba az apa barátnőjével, P. Krisztinával érkezett, aki a gyermek bölcsődei gondozójaként mutatkozott be – szerk.] Ezt viszont megelőzte 2017. január 20.-a, amikor véletlenül pont ekkor kiskorú veszélyeztetése bűntette miatt a rendőrség a nyomozást megszünteti. Tehát megszűnik egy nyomozás, s akkor – véletlenszerűen – keletkezik egy új tünet. A Heim Pál Kórházban megvizsgálják a kisfiút, és másnap valóban jelzéssel él a kórház. Behívják az édesanyját, de nem történik konkrét intézkedés, hiszen nem merül fel olyan bizonyíték ami azonnali beavatkozást tett volna szükségességgé a hatóságok részéről. Az a fenéken lévő elváltozás – mert még sérülésnek sem lehet nevezni – aranyér-betegség diagnózisával kerül kiállításra. Azonban itt is megindul egy büntetőeljárás a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 12. évét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt.

Jön 2017. nyara – a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek láthatása tekintetében. Ideiglenes intézkedést kérnek, a bíróság beszerzi a felek véleményét, de nem hoz döntést. Ekkor van az, hogy 2017. július 30. napján a vádlott a megbeszéltek szerint elviszi a kisgyermeket, majd a halasztott átadási időpontban sem adja vissza. Ezt az időpontot megelőzően viszont 2017. július 21. napján a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság is megszünteti – bűncselekmény hiányában – a folyamatban lévő büntetőügyet. Tehát egy újabb megszüntetett büntetőügy. Ekkor újabb cselekvésre sarkallta a vádlottat a kisgyermek vonatkozásában.

Ezt követően kerültek sorra újabb magánszakértői vélemények beszerzései, 2017. augusztusában, szeptemberében, és itt van az a cselekmény-sorozat amikor a kisgyermek körözését rendelik el mivel ismeretlen helyen tartózkodik. A vádlott védekezése szerint ez nem igaz, ő megmondta, hogy hol lakik csak nincs otthon azokban az időpontokban amikor a rendőrség a gyermeket keresi. A vádlott védekezése szerint ez az együttműködés csak néveleges volt, konkrét időpontban, konkrét helyre irányultak a kérdések, hogy hol van a kisgyermek akinek az anyához fűződő jogát erősen sértette az, hogy itt már nem hetekre, hanem hónapokra elszakította a gyermektől. E cselekmény-sorozatnak nem önkéntes felhagyással, hanem a hatóságok közbeavatkozásával lett vége. Itt lezárul a vád tárgyává tett cselekmény. A vádlottat ekkor már gyanúsítottként hallgatják ki 2017. novemberében, közlik vele ezeknek a bűncselekményeknek a gyanúját. A vádlott újabb büntetőeljárást kezdeményez, újabb szakértői vizsgálatokat kezdeményez a kiskorú vonatkozásában. Még jelen büntetőeljárásban is kérte a kiskorú szakértői vizsgálatát a tárgyalási szakban. Semmilyen olyan hatósági intézkedés, szakértői vélemény, polgári bíróság döntése, gyanúsításban közölt tények nem voltak elegendőek számára, hogy e veszélyeztető cselekménytől felhagyjon. A 2017. utáni cselekmények nincsenek a vád tárgyává téve, egy újabb büntetőeljárás folyt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon – ugyanúgy 12. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak, majd ugye ennek folyományaként kiskorú veszélyeztetése miatt. Ezekben az ügyekben a hatóságok rendeltek ki szakértőket – ezekben az ügyekben is a bűncselekmény nem volt bizonyítható. Ezek az eljárások nem képezik a vád tárgyát, viszont arra alkalmasak, hogy az azokban beszerzett nyilatkozatok, a vádlott által csatolt szakértői vélemények, a vádlottnak azt a dinamizmusát ahogy ezeket az eljárásokat a saját világára szerette volna formálni, hogyan folytatta a videófelvételek hatóságok részére történő továbbítását – mindent megtett azért, hogy az akarata érvényesüljön a tényekkel szemben is.

Jelen tárgyaláson ismertette a bíróság Dr. Sófi Gyula ellen indult büntetőügyben készült vádiratot, a vádlott bűnösségét bíróság nem állapította meg. Dr. Sófi Gyula magánszakvéleményt adott a vádlott kérésére. Arra azonban alkalmas ez a vádirat mint okirat, hogy a vádlott által beszerzett magánszakértői vélemény keletkezésének körülményeit, kételyeit tisztázza.

Szekértői vélemények keletkeztek a jelen büntetőügyben. Megtörtént a vádlott elmeorvosi szakértői vizsgálata, a kiskorú szakértői véleményének beszerzésére került sor. A bíróság beszerezte a különféle hatósági eljárásokban készült szakvéleményeket és a vádlott által beszerzett magánszakvélemények (Kugler Gyöngyi, Komóczi Mihály, Dr. Sófi Gyula, Dr. Turzó Csaba, Giller Ildikó) is az iratok részét képzik. Ezek a szakvélemények a kiskorú bántalmazásáról, a kiskorú sérelmére elkövetett szexuális abúzusról, majd ismételt bántalmazásáról szólnak – így épült fel a cselekmény-sorozat. Ellentétes megállapításokat tettek a magánszakértői véleményekkel szemben, tartalmilag teljesen ellentmondásosak. Ugyanakkor a szakmai szabályoknak megfeleltethetőség szempontjából is teljesen ellentétesek, hiszen míg az igazságügyi szakértők a szakma szabályaival eljárva készítették a szakvéleményüket, addig a vádlott által beszerzett magánszakértők megállapításairól ez nem volt elmondható. Kitértem a vádlott azon védekezésére, miszerint a Pásztor Attila által készített szakértői vizsgálatnál – a kiskorú személyes vizsgálatának kezdetekor – az édesanya jelen volt, ez azonban a szakértői vizsgálat objektivitását nem kérdőjelezi meg. Nyilvánvaló, hogy a kiskorú önállóan nem tud megjelenni a vizsgálatra. A szakértő lelet része tartalmazza, hogy az édesanya milyen okból volt jelen és meddig, milyen magatartást tanúsított. Ugyanakkor a magánszakértőkhöz nyilvánvalóan a vádlott vitte el a kisgyermeket, mégsem kérdőjelezi meg azok objektivitását. Egyébként az jellemző, hogy a vádlott ezeket a szakvéleményeket kettős mércével méri – csak azokat hajlandó elfogadni, melyek az ő teóriáinak megfelelnek. S itt kitérnék a vádlott elmeorvosi vizsgálatára, mely a személyiségében ezen vonásokat erősítette meg. A vádlott értelmi képességei vonatkozásában nincsenek kételyek: magas intelligenciával rendelkező felnőtt ember aki fel tudja fogni azokat a hatósági döntéseket amiket kézhez vett.

Kugler Gyöngyi 2016. november 16-án, 23-án, 30-án, december 14-én, majd következő év január 13-án, 18-án, július 19-én, 29-én illetve július 31-én adott terápiás beavatkozás nélkül vizsgálatokat. Leírja, hogy a sértett a saját életéről semmilyen információt nem ad, a gyermeket többféle én védő mechanizmus védi a széteséstől. Ez azért érdekes, mert S. úr és S. Boglárka tanúvallomása szerint 2017. áprilisában ismerkednek meg és 2017. nyarán töltik együtt időszakosan a nyarat gyermekfelügyelet keretében. A gyermek mindenféle információt ad, a legmélyebb titkairól is – ez ugye már önmagában is kételyeket ébreszt. Apa kérésére Giller Ildikó magánrendelésen készíti a szakvéleményét.

A legfontosabb Pásztor Attila igazságügyi szakértő szakvéleménye ami a nyomozás során is kettős nevelést állapított meg. A korosztályához való bizalma kaotikus jelleget ölt, megkérdőjelezi, hogy vadigeneknek számol be az őt mélyen érintő eseményekről. Megállapította a szakértő, hogy könnyen befolyásolható. Korából, mentális alkatából hajlamos arra, hogy dicsekvésből, feltűnésből valamint valóságnak nem megfelelő eseményekről mint megtörténtekről számoljon be. Személyiségfejlődését a vádbeli cselekmény veszélyeztette: érzelmi, értelmi fejlődésére veszélyeztetőleg hatott, hogy 2017. július 10. és november 18-a között nem találkozhatott az édesanyjával. A kiskorút 2020-ban is megvizsgálták egy folyamatban lévő büntetőeljárásban, ahol már iskolásként nyilatkozott úgy, hogy nem történtek vele ilyen cselekmények és azért mondta ezeket mert így akart megfelelni az édesapa elvárásainak. Ezeket az elvárások a vádlott által csatolt videófelvételek alapján is egyértelműen kimutathatóak voltak.

31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői működésről, a klinikai mentálhigiénés felnőtt és gyermek szakpszichológiai vizsgálatok vonatkozásában a magatartás problémák hátterében álló pszichés tényezők, a pszichotraumatikus élmények következményeinek, a nevelési hatások, a gyermek direkt befolyásolásának, vagy bántalmazásának, illetve a konfliktusos családi működésnek a szülők vagy gyermek személyiségét érintő következményeinek feltárására, leírására, megállapítására, tipizálására, kategorizálására, értékelésére, illetve kizárására irányul, klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológiai vizsgálatot kell lefolytatni. Itt visszatérek arra, hogy a Giller Ildikó által az első vizsgálaton megállapított bántalmazás vonatkozásában a pszichológusnő ilyen megállapításokat nem tehetett volna. Ez az igazságügyi szakértők működéséről szóló jogszabály szerint szakpszichológus hatáskörébe tartozott.

Kihallgatásra került a gyámhatósági ügyintéző, Bérczi Hilda is. Elhangzott a tanútól, hogy akkor mikor 2017. őszén a kiskorú gyermek visszavitele miatt a bírósági végrehajtóval megjelentek az apai lakásban, akkor ő állította, hogy olyan kijelentést tett a vádlott, hogy akár saját, akár a gyermeke élete kioltásával is megakadályozza, hogy a gyermek visszakerüljön az anya fennhatósága alá. Hogy hamis tanúzás megvalósult-e e cselekmény vonatkozásában, abban én nem foglalnék állást. Az esetről beltéri kamerafelvétel készült. A vádlott nyilvánvalóan tudott róla, hogy a beszélgetés ami lezajlott a gyámhatóság és közte, azt ő rögzíti. Nyilvánvaló, hogy viselkedését befolyásolta ennek tudata és még így is, S. Tímea tanú vonatkozásában senkiben nem merült fel, hogy nem az igazat nyilatkozta volna. Ő maga is arról nyilatkozott, hogy nagyon feszült hangulatú volt az a találkozás. Ő ugyan olyan kijelentést nem hallott, ami a gyermek megölésére illetve az önsértésre irányult volna, de ő is azt mondta, hogy a vádlott képes lenne ilyen cselekményre.

Mindkét tanú beszámolt arról is, hogy a vádlott szerint – és ez a felvételen is hallható – a gyermeknek pszichiáterre lenne szüksége, de nem meri elvinni mivel a gyermek körözés alatt áll. Itt arról van szó, hogy a gyermeknek azonnali orvosi beavatkozásra lenne szüksége, egyrészt a szülői kötelezettséget nem az határozza meg, hogy a gyermek körözés alatt áll vagy sem, hanem hogy mi a gyermek érdeke.

Ugyanakkor ebben az időszakban – tehát a kisgyermek elvitelét követően – kerül sor Komóczi Mihály, Dr. Sófi-Turzó, Kugler Gyöngyi általi vizsgálatokra. Ezeken a vizsgálatokon részt tudott venni a gyermek, ugyanakkor a vádlott által észlelt orvosi segítség kapcsán a vádlott mégsem gondolta, hogy kellene neki biztosítania.

Itt jönnek a további tanúk, akik a vádlotti védekezés kapcsán hallgatott meg a bíróság. E személyek elfogulatlan vallomása álláspontom szerint nem volt megállapítható. S. R. László már a nyomozás során egy írásbeli vallomás okiratot csatolt melyben leírja, hogy miket mesélt neki a kiskorú sértett a titkos bácsikról, a simabőrű házáról és ezekről az eseményekről. S. R. nyilatkozata szerint vállalkozóként 2017. áprilisában ismerkedett meg a vádlottal és nagyon hamar baráti kapcsolat alakult ki hiszen 2017. július-augusztus hónapban már S. Boglárka volt az, aki több héten keresztül a gyermeket vigyázta. Itt is van némi ellentmondás, hogy ezen időszak alatt ki volt a gyermekkel. A vádlott nyilatkozata szerint legtöbbet vele volt. S Boglárka vallomása szerint ő sokat vigyázott rá augusztusig bezárólag. Illetve P. Krisztina is alkalomszerűen vigyázott rá, de sok utazással telt ez az idő. Amikor 2017. februárjában a vádlott és P. Krisztina észlelte a gyermek fenekén ezeket a csúnya elváltozásokat, a Heim Pál Kórházban kezdeményezték a vizsgálatot. Nyilatkozatuk szerint ez egy olyan sérülés volt, ami minden alkalommal jelentkezett amikor az anyától a gyermek az apához ment láthatásra. Azonban ott – az apánál – nagyon gyorsan regenerálódott a kezelések hatására. Sőt, volt egy olyan eset is, hogy amikor P. Krisztina és a vádlott a kórházba vitte a gyermeket, az öt órás várakozást követően a sebész már semmilyen elváltozást nem tapasztalt.

Tehát 2017. közepén S. Boglárka látja ezt az elváltozást a kisgyermek ánuszán pelenkázás közben és elmondja, hogy az abúzus végére el is tűnik a folyamatos kezelésnek hála. Ez azért érdekes, mert 2017. július 30-tól már a vádlott felügyelte a kisgyermeket. Hogy lehet az, hogy júliusra-augusztusra ez egy folyamatosan fennálló állapot? Álláspontom szerint számtalan ok előidézhette [a Heim Pál Kórház kezdődő, egyes fokozatú aranyeret állapított meg – szerk.]. A vádlott által feltételezett, szögesdróttal, szúrósbottal történő anális bántalmazáson kívül. Nyilvánvaló, hogy Lászik szakértő úr, mint orvos-szakértői véleményében azt mondja, hogy nem zárható ki, hogy szexuális beavatkozás miatt került ilyen állapotba a kisfiú feneke. Nagyon nehéz lehet ezt feldolgozni, és kizárni, hogy történt valami vagy nem történt. A szakértői szóhasználat nyilván arra utal, hogy elmondták a szakértők is, hogy ilyen beavatkozás akár vibrátorral, akár mással, nyom nélkül is lezajlódhat. Az, hogy a gyermek fenekén ilyen tünet van, lehet, hogy ettől származik, de egyáltalán nem bizonyítja, hiszen a puzzle-ban sok más körülmény is együttesen alá kell támassza, hogy a fenekén tapasztalt dolgot nem a pelenka okozta sérülés, esetleg nem megfelelő higiéniás kezelés az óvodában, esetleg székrekedés, hasmenés okozta tünet amit a Maltofer nevű gyógyszer is okozhatott amit a kisgyermek ebben az időszakban szedett. Megjegyzem, hogy amikor a gyermek a Heim Pál Kórházban volt, előtte volt a háziorvosnál. A gyermek folyamatos orvosi kezelés alatt állt és a vádlottban mégis egy ilyen gondolat társul a fejében, hogy ez az anya tevékenységének tudható be. A vádlottnak olyannyira fontos kapaszkodójává vált, hogy mindenképpen ezt a cselekményt az anyára kenve őt rossz anyaként tüntesse fel – bármire hajlandó volt, hogy ezt bebizonyítsa. Bármilyen hatósági eljárást kezdeményezve, az egész életüket kamerafelvételen rögzítve bizonyítékot találjon arra, hogy ez a cselekmény megtörtént.

A vádlott már olyan szinten gyanakvóvá vált, hogy a közös vacsora során a majonéz elutasítása is olyan szexuális tartalmú képteleket váltott ki belőle, ami azt gondolom, hogy egy gyermekben biztosan nem jelenhetett meg és egy egészséges lelkületű felnőttnek sem jut az eszébe a majonézről, hogy a szexuális bántalmazás során ez bármilyen szerepet játszott volna. Arról nem beszélve, hogy a vádlott által használt képek, a szúrósbot, a bezárás, a pince, a házikó – nyilvánvaló, hogy a kiskorú is hallhatta ezeket a beszélgetéseket és magáévá tehette ezeket. S. R. László tanúvallomása kapcsán kijelentette a szakértő, hogy ez a leírás nem a gyermeki szóhasználatot, nem a gyermeki látásmódot, nem az ilyen korú gyermek által megélt és általa elraktározott információknak az eredménye lehetett. A tanú a vádlott által szerzett tudomást a gyermek szexuális zaklatásáról. Ezt követően a védő kérdezett rá, hogy akkor mi volt a férfiakkal. Álláspontom szerint a vallomás alkalmas arra, hogy a tanú szavahihetőségét kétségbe vonja.

K. Lászlóné, K. Richárd illetve S. Krisztina a következő csoport, akik vallomást tettek, alátámasztva a vádlott megérzéseit. Mindhárom tanú közvetlen tapasztalat útján ilyet nem szerezhetett, a gyermek bántalmazását nem látták. K. Lászlóné a bölcsőde vezetője, S. Krisztina édesanyja aki maga sem tudta megmondani, hogy a vádlott és a lánya közti kapcsolat mikor kezdődött. Azonban a gyermek és az anyjával történő viszonya mindennapos beszélgetés tárgya volt. Állították, hogy a bölcsődei úszás során az edzőnek számolt be a kisfiú az őt ért bántalmazásról. Visszakerestem a nevezett vallomását: sosem látott a kisgyermeken bántalmazás-nyomokat, sosem mondott neki a kisgyermek olyanokat, hogy őt a kisgyermek bántalmazta. Egy mondat hangzott el a gyermektől: az apa jó, az anya bánt – hogy ezt mire értette a kisgyermek, azt a tanú sem tudta értékelni, nem is az ő feladata volt. Ellenben K. Lászlóné illetve S. Krisztina [ő a vádlott lánya – szerk.] tudatában kellett legyen annak, hogy a gyermek koraszülöttsége miatt elmaradott volt, ezt ők is tapasztalhatták, de egyértelmű volt, hogy ezeket a tüneteket nem a gyermek születési körülményeiből, a betegségeiből vezették le, hanem egyértelműen, minden szempontból az anyát hibáztatták. Az anya nem tudott olyat tenni, amibe K. Lászlóné illetve S. Krisztina nem látott volna hibát: ha eljött a gyermekért és a gyermek nem akart vele hazamenni, az csakis azért lehetett, mert otthon bántalmazta a gyermeket, ellenben az apával ilyen nem történik. Ennek a pszichológiai hátterébe nem mennék bele, nem vagyok pszichológus, de a gyermekek azoknak a társaságában szoktak a legrendetlenebbül viselkedni, akiket a legjobban szeretnek.

A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása egy állapot-bűncselekmény: nyilván K. Lászlóné tudott róla, hogy a rendőrség keresi a gyermeket, hiszen náluk is kereste, nem kizárt, hogy a kiskorú felügyeltében ezen időszak alatt a vádlott kérésére közreműködtek. Ha erre nyilatkozatot tettek volna, akkor a saját részesi magatartásukat fedték volna föl – álláspontom szerint e tekintetben sem fogadhatók el ezek a vallomások.

Nagyon részletes nyilatkozatokat tett a vádlott a vádirat benyújtását követően a bíróság felé. A nyilatkozat a jog nyelvére lefordítva: ezen cselekmény nem bűncselekmény, nem veszélyes a társadalomra, másodsorban a tévedésre irányult mivel nem büntethető akkor az elkövető azon tény miatt, amiről az elkövetéskor nem tudott. A vádlott csatolta Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon készült Dr. Papp István Csongor szakvéleményét. Dr. Papp István Csongor azt állapította meg, hogy a videófelvételek elemzése kapcsán mi az ami igaznak látszik, mi az ami megtörténhetett úgy, ahogy a videófelvételen látszik. Tudatmódosító az anyánál igaznak látszik, a papa leküld a pincébe, a mama mondja, maradj ott, mama lejön, fejezd be a sírást. Sima bőrűek háza, tíz bácsi – fantáziának látszik. Mit játszik veled a papa, van ott vonata? Van benne legóemberke? Mit csinálnak veled ha mérgesek rád? Leküldenek a pincébe? Igaznak látszik. Ezeket kiragadva a vádlott azt igyekezett bizonyítani, hogy ezek a momentumok a gyermekkel megtörténtek, a gyermek valódi traumákat él át. Megjegyzi a szakértő, hogy a felvételen az ő általa ismert,, érzelmileg pozitív személyek, s igyekszik a kérdésekre olyan válaszokat adni, melyek megfelelnek az elvárásoknak. Majd a 7. pontban azzal folytatja a szakértő, hogy a videófelvétel befolyásolhatja a sértettet abban, hogy mit mond – szerepelni is akar. A rögzítés befolyásolja a sértettet, hogy mit mondjon. Ha nem kiragadjuk a szakértői vélemény hatos pontját – ami egyébként szexuális abúzusra semmilyen tartalmat nem tartalmaz – akkor ezek a videófelvételek megkérdőjelezhetők. Ugyanúgy megkérdőjelezhető, ahogy Pásztor Attila megvizsgálta a nyomozati szakban elé tárt videófelvételeket és leírta, hogy azok a keletkezés körülményei, az irányított kérdések, a gyerek korából, a kérdezés körülményeiből adódóan nem volt elfogadható.

Hivatkozik a vádlott a Bérczi Hilda gyámügyesre, aki szerinte azt mondta neki, hogy ha nem érzi magát otthon biztonságban, akkor költözzön el otthonról. Az elköltözés nem azt jelenti, hogy ismeretlen helyre távozom a kiskorú gyermekemmel.

A vádlott védekezésében a bontóperben hozott végzés jogszabálysértő mivoltára hivatkozik, hogy ezeket az ideglenes intézkedéseket miért nem hozhatta volna meg a bíróság, illetve miért nem kellett neki ezeket végrehajtani. A vádlott teljesen szembeszegült ezekkel a bírósági határozatok tartalmával. S ez a védekezés, hogy a szülői felügyeleti jogot a bíróság nem szüntette meg, ezért ő a nyári láthatást úgy alakíthatja ki ahogy neki tetszik mint teljes jogú szülő, ez abszurd. A nyári kapcsolattartáson túlterjeszkedett, 2017. novemberéig – a rendőrségi beavatkozásig – tartotta ismeretlen helyen, illetve a szülőtársától elzárva a kisfiút, veszélyeztetve az ő fejlődését. Elmondta, hogy nem zárta el a gyermeket az anya és a hatóságok elől, e tekintetben a rendőri jelentések, az anya elmondása, ezt is cáfolják. A gyermek érdekeire csak a vádlott hivatkozhat, más nem teheti meg. A bontóperben született az a szakértői vélemény, mely a vádlott nevelési képességét is – pszichés állapotánál fogva – kétségbe vonja. A gyermek tartózkodási helye került kijelölésre, ezt a vádlott nem úgy értelmezte ahogy a bíróság. A vádlott védekezése: a peres felek tekintetében egyenlő jogokkal rendelkeznek. Ezzel a felfogással a vádlott kiüresíti a bíróság lehetőségeit. A vádlott szerint amikor nála volt a gyermek, a hatóságokkal együttműködött. Hát ha azt együttműködésnek lehet nevezni, hogy jelenleg nincs itthon a kiskorú és nem mondom meg, hol van…

Amikor kicsúszott a kezéből az irányítás mert a hatóságok nem neki kedvező döntést hoztak, akkor ő a kezébe vette az irányítást és a kisgyermeket ismeretlen helyre vitte, elszakította az édesanyjától, a már egyébként is szakértőkkel túlterhelt gyermeket kitette további olyan szakértői vizsgálatoknak annak érdekében, hogy az általa igaznak vélt állításait alá tudja támasztani. A vádlotti védekezés a társadalomra veszélyesség vonatkozásában álláspontom szerint nem foghat helyt. A hatósági eljárásban hozott végrehajtható döntéssel szemben, számtalan szakértői vélemény, ajánlás, írásba foglalt megállapítás ellenére a kisgyermeket hónapokon keresztül ismeretlen helyen rejtegeti a vádlott, ez azt gondolom, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességét nem csökkenti. Ezzel azt fogadnánk el, hogy bárki aki nem ért egyet a bíróság ideglenes végzésével, ad absurdum, a kisgyermekének a popóján piros elváltozást tapasztal, ne a hatóságokhoz forduljon hanem vegye kezébe a döntést? Ezt nem lehet társadalomra veszélytelennek nevezni. Az, hogy a kisgyermek veszélyben volt, nem igazolható. A folyamatos orvosi kezelések zárják ki, hogy a gyermek elhanyagolt, alultáplált lett volna. A tévedést álláspontom szerint két dolog is kizárja: a tévedést kizárják a tények, a vádlott igazságügyi szakértő által feltárt személyiség-jegyei. A vádlott büntetőeljárásokat kezdeményezett, azok eredményeit megismerte, a bűncselekmények nem voltak megállapíthatók, a megszüntető határozatot megismerve el kellett volna fogadnia azt, hogy nem bizonyítható – itt bűncselekmény hiányában történt a megszüntetés.

Tudattartalmát olyan bizonyítékokra alapozta,, ami a saját maga által készített videófelvételekre alapultak, melyekről Pásztor Attila igazságügyi szakértő kifejtette szakvéleményében, hogy milyen irányított kérdésekkel, milyen módszerekkel, milyen ráhatásokkal bírt az azon szereplő kisgyermekre. A tudattartalmát alátámasztó bizonyítékok az elfogult tanúk beleegyező nyilatkozataira, illetve a magánszakértők véleményeire alapíthatta – azok kiragadott részleteire. A gyermek befolyásolásával jutott bizonyítékokhoz. Nem volt tévedésben a vádlott akkor, amikor a kisgyermeket magánál tartotta és nem vitte vissza. A jogos védelem sem állapítható meg, nem volt közvetlen veszély. A gyermeknek pszichológiai vizsgálatot szervezett, azonban az nem a gyermek esetleges traumáinak feloldását, nem a kiskorú érdekei motiválták, hanem hogy a saját meggyőződése szerinti igazát, vagy általa igaznak mutatni akart tényeket támasztotta alá.

A vádlott általi veszélyeztetettséget az igazságügyi pszichológus-szakértő a szakvéleményében leírta, ennek súlyát a bíróságnak kell megállapítania. A vádlott nevelési kötelezettségét szegte meg azáltal, hogy nem a kiskorú érdekeit szem előtt tartva intézte ezeket a hatósági eljárásokat, és nevelési kötelezettségét álláspontom szerint súlyosan megszegte. Ahogy azt több bíróság is kimondta, itt nem nevelési hibáról, egyszer-egyszer megtörtént dologról van szó, hanem egy válás során másfél éven keresztül, sőt, a további büntetőeljárásokban – 2020-ig – a kisgyermek ki volt téve ezeknek a szakértői vizsgálatoknak, ezeknek a büntetőeljárásoknak, annak, hogy őt ugye kétszer is elvitte az apa az anyjától ami a biztonságérzetét nagyban veszélyeztette.

A kiskorú veszélyeztetése bűntettének álláspontom szerint minden tényállási eleme megvalósult, mint ahogyan a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása tekintetében is, így álláspontom szerint e bűncselekményeket a vádlott elkövette. Idéznék a kiegészítő szakvéleményből, melyben a szakértő úr leírja, hogyan történt a bizonyíték-gyűjtés a vádlott és a felesége, P. Krisztina részéről amikor 21:45 perckor az ágyon fekvő kisgyermeket a többször megszakított videófelvételekkel próbálja rávenni, hogy olyan mondatokat mondjon melyek később az anya ellen felhasználhatóak. A kisgyermek már majdnem elalszik, ez alvás-megvonás, kínzás eszköze volt a középkorban, álláspontom szerint a XXI. században nem történhet meg. A szakvéleményét a szakértő azzal zárta, hogy egy lélekemelő mese helyett egy kizsigerelő vallatás lesz a jussa a szülők közti konfliktusban. Hát ez a mondat szerintem ennek az ügynek a veleje, ebben az ügyben csak és kizárólag a kiskorú érdekeit kell figyelembe venni.

Indítványozom, hogy a tisztelt bíróság a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 208. szakasz, (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, és a Btk. 211. szakasz, (1) bekezdésébe ütköző kiskorú elhelyezésének megváltoztatása vétségében. A büntetés kiszabása körében egy nyomatékos enyhítő körülményt látok, ez az időmúlás – majd két év múlt el a cselekmény elkövetése óta, ami az elévülési időt is meghaladja. Ugyanakkor a vádlott semmilyen formában nem mutatott megbánást, beismerést, akár csak ténybelit is. A kitartó elkövetés volt megállapítható azzal is, hogy miután már ezen ügyben is folyamatban van a büntetőeljárás, 2019. május 16-án vádat emel a bíróság és ezt követően is büntetőeljárásokat kezdeményez az anya ellen. A gyermeket kitéve az újabb szakértői vizsgálatoknak, újabb traumáknak. Mindezen büntetés-kiszabási körülményeket értékelve indítványozom, hogy a bíróság a Btk. 36. szakasza alapján halmazati büntetéssel ítélje határozott ideig tartó szabadságvesztésre, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 37. szakasz, (2) bekezdése alapján börtön fokozatban állapítsa meg, a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 80. szakasz, (1) és (2) bekezdése alapján próbaidőre függessze fel. A Btk. 38. szakasz, (2) bekezdés, a) pontjára figyelemmel állapítsa meg, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetésből leghamarabb a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A Btk. 92. szakasz, (1) bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztés a vádlott által előzetes fogvatartásban, őrizetben, házi őrizetben töltött teljes időt számítsa be.

dr. Csalló Sára védőügyvéd perbeszéde

A vádlott védelmében a vádirati tényállást, és a jogi minősítést is vitatom. Nem csak azért, mert a védői tisztemnél fogva ez a kötelezettségem, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy a vádiratban írt bűncselekmények vonatkozásában őt nem terheli büntetőjogi felelősség. Az ügyésznő perbeszédét én iszonyatos meghökkenéssel hallgattam – kicsit olyan érzésem volt, mintha azt akarná sugallni a tisztelt ügyészség, hogy a gyermek tüneteit a vádlott szándékosan nagyította fel, hogy ő befolyásolta volna a gyermeket ebben a viselkedésben. A tanúk elmondásában is a vádlott volt az aki befolyásolta ezt az egész eljárást. A szakértőket akiket felkért, akiket meghallgattunk jelen eljárásban, szintén befolyással bírt rájuk a vádlott. Azt gondolom, hogy ez teljesen nonszensz, és nem is tudok rendre ezen gondolkodni, hogy ez vajon miért is lehet így. Az ügyésznő perbeszédére kitérve: én azt gondolom, hogy a tisztelt ügyészség nem beszélt arról, hogy a gyermek miért mondhatta ezeket a dolgokat, hogyan találhatta ki. A vádlottnak mi volt a motivációja abban, hogy a gyermekét egy ilyen helyzetbe hozza. Miért lehetett az, hogy ilyen súlyos cselekményeket a gyermek 3-4 évesen, 2 évesen elkezd mondogatni mindenkinek a környezetében. Azt gondolom, hogy a tisztelt ügyészség a perbeszédében erre nem adott választ, és nem is tér ki arra, hogy ezek mégis hogy jöhettek az eljárásba és tényként hogy szerepelhetnek az eljárásban. Arról sem beszélt a tisztelt ügyésznő – ami szintén nagyon érdekes kérdés az én álláspontom szerint –, hogy amikor az édesanya megtudta azt, hogy vádlott kvázi mivel gyanúsítja őt, akkor hogyan reagált erre. Ha engem valaki a mai napon vagy bármikor meggyanúsít azzal, hogy én verem a gyerekemet – esetleg abuzálom, esetleg rossz irányba terelem a fejlődését –, én azt gondolom, hogy az az első dolgom, hogy ordítok és azt mondom, hogy ezt mégis hogy gondolja? Én azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre a tisztelt ügyészség nem adott választ, és nem is kereste ezeknek a motivációját. Én azt gondolom, hogy a tisztelt bíróságnak ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

Visszatérve a védőbeszédemre, és megpróbálok higgadtabban állni ehhez a kérdéshez. A védőbeszédem két irányba fog haladni. Elsőként jogi álláspontom kifejtésére fog sor kerülni, majd a bizonyítékok értékelésére. A bizonyítékok értékelését az ügyésznő perbeszédében ki kell hangsúlyoznom, hogy a tanúk vallomására nagyon kevés hangsúlyt fordított, és nagyon kevés hangsúlyt fordított a Lászik és Sárközi szakvéleményére. A gyermek kvázi már felnő, de még mindig nem tudjuk, hogy pontosan mi történt ezzel a gyermekkel abban az időben. Az ügyésznőnek azért ki kellett volna térnie, és nem elbagatellizálni azt, hogy a tanúk azt mondják amit a vádlott szeretne.

Az ügyészség a védencemmel szemben kiskorú veszélyeztetése bűntettének és kiskorú elhelyezésének vétségének az elkövetése miatt emelt vádat. A kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállása úgy szól, hogy a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki ebből a feladatából eredő kötelezettségét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődését veszélyezteti. Védőként elég későn csatlakoztam be ebbe az eljárásba a bírósági szakasz közepén, de elmondhatom, hogy igazán meglepett ez a vádirati tényállás – hasonló vádirati tényállással még nem találkoztam, pedig higgyék el, elég sokban eljártam. egyszer nem volt az, hogy egy ilyen cselekménnyel találkozzak. Álláspontom szerint ez a bűncselekmény tipikusan mulasztással valósul meg, így kerül sor a bűncselekmény eredményére, a kiskorú veszélyeztetésére. Azonban azt gondolom, hogy ebben az eljárásban teljesen másról van szó – tulajdonképpen egy aggódó apa kétségbeesett segítségkérését hallhatjuk, láthatjuk. Mulasztásról semmiképp sem beszélhetünk. Gondoltam arra is, hogy becsatolok a bíróságnak vádiratokat, ítéleteket pontosan azért, hogy lássuk azt, hogy azt szoktam látni a vádiratokban, hogy elhanyagolják a gyermeket, nem figyelnek a problémáikra, nem kezelik őket időben – ezzel valósítják meg a kiskorú veszélyeztetését. Gondolkodtam sokat ezen, hogy vajon mi lehetett az ügyészség motivációja e körben, de még mindig nem értem, hogy az ügyészség számára mi lenne az a helyes szülői magatartás ami nem valósít meg ilyen bűncselekményt, és mi lenne az a szülői magatartás ami ebben a helyzetben elvárható és elfogadható lenne a vádlott részéről. Én úgy érzem, hogy az ügyészség részéről sokszor az a baj, ha van sapka rajta, ha nincs sapka rajta, az a baj. Én azt gondolom, hogy nem a hatalomgyakorlás eszköze volt az apa által indított eljárások, hanem kizárólag feltárás vezérelte, hogy mi történhetett a gyermekkel. Az akkori tudattartalma a vádlottnak az volt, hogy a gyermeke bántalmazásnak van kitéve az anyai környezetben, és ezt megpróbálta kideríteni. Teszem fel még magam számára is a költői kérdést, hogy ha a gyermek fenekének az állapota – az előzményeket ismerve – az ügyészség valamilyen szinten más forrásból észleli vagy szerez tudomást róla, vajon akkor is a bíróság előtt állunk?

Én úgy gondolom, hogy a bírósági eljárásban egyetlen tényállási eleme sem valósult meg a kiskorú veszélyeztetésnek. A felügyelet, a kiskorú magatartásának és körülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését és ellenőrzését jelenti, ami a negatív környezeti ártalmak elhárítására való törekvést is magában foglalja. Én azt gondolom, hogy a vádlott viselkedése erre irányult, és kizárólag a féltés és az óvás vezérelte amivel súlyos kötelezettségszegést nem valósított meg. Tekintettel arra, hogy eredmény-bűncselekményről beszélünk és az általános veszély nem kizárólag a súlyos kötelezettségszegés tekintetében nem tényállásszerű, ilyen én azt gondolom, hogy jelen eljárásban nem lett bizonyítva, és ezt Pásztor Attila szakértő is alátámasztotta.

Az ügyészség másrészt kiskorú elhelyezésének megváltoztatása vétségével is vádolja az ügyfelemet, bár a vádirat elvitelt említ elsődlegesen a 2016-os évre vonatkozólag mely időpontban még nem volt végrehajtható határozat, itt a tényállási elemek hiányoznak, s a bíróságnak nincs mérlegelési kötelezettsége. A második elvitelre vonatkozólag a vádlott indokot adott – azt mondta, hogy ebben a helyzetben minden felelős szülő azt tette volna amit ő. A vádlott – és egyébként én sem – kaptunk kielégítő választ, hogy mi is történt akkor. Egyetlen szakértő sem tudta kizárni azt, hogy szexuális abúzus fennállt-e, illetve azt kizárni nem tudták. Mindezek tekintetében úgy gondolom, hogy a tisztelt bíróságnak e körben sincs mérlegelési lehetősége a tényállási elemek hiánya miatt fel kell mentenie bűncselekmény hiánya miatt a védencemet az ellene felhozott vádak alól. Abban az esetben, ha a bíróság a jogi érvelésemet nem fogadná el, úgy nekem is ki kell térnem a bizonyítékok értékelésére. Én is azt látom ahogy az ügyészség is mondta, hogy ebben a sok évben egy nagyon széles körű bizonyítást folytatott le a bíróság. Azt gondolom, hogy a beszerzett bizonyítékok még mindig nem elegendőek arra, hogy a védencem büntetőjogi felelősségét meg tudja állapítani a bíróság. Rendkívül sok tanút hallgattunk meg, akik ahogy az ügyészség mondta, nem tekinthetőek elfogulatlannak – tekintettel arra, hogy épp kinek a hozzátartozója. Úgy gondolom, hogy ezeket a vallomásokat a bíróságnak meglehetősen körülményesen kell majd kezelnie. Azt kell vizsgálni, hogy a vádlottnak volt-e félelme akkor amikor elvitte a gyermeket és nem adta vissza az anyjának. Azt gondolom, ez a kulcsa az eljárásnak és megfelelő bizonyítékok álltak-e rendelkezésére. Azt gondolom, hogy a meghallgatott tanúk azt támasztották alá, hogy a vádlott valóban rettegett attól, hogy a gyermeket baj éri – kizárólag ezért cselekedett úgy, ahogyan és erre valós oka volt. A tisztelt ügyészség annyit megjegyzett a 2017. februári Heim Pálos esettel kapcsolatban, hogy másnap kiengedték a gyereket és odaadták az édesanya körébe. Azt is mindenképpen meg kell fontolnia a bíróságnak, hogy a Heim Pálban nem engedték ki a gyermeket, tekintettel arra, hogy milyen elváltozást láttak rajta [szexuális abúzust nem valószínűsítette a kórház, kezdődő aranyeret állapítottak meg és ezt a diagnózist a másnap reggeli viziten is fenntartotta a kórház – szerk.] és rendőrséget hívtak [ez sem nem igaz, ugyanis az édesapa hívta ki másnap reggel a rendőrséget a kórházba, a gyermeket azért az édesanyjának adták vissza, mivel az apa hétköznapi kapcsolattartása akkor – reggel 9 órakor – ért véget amikor a gyermeket 2017. február 9-én a kórház elbocsátotta – szerk.]. Én azt gondolom, hogy ez alapján a vádlottnak ismételten oka volt arra a felvetésre, hogy itt valami nincs rendben.

A vádlott mind a nyomozás során, és jelen eljárásban tagadta a bűncselekmény elkövetését. 2015-ös évben akkori feleségével megromlott a kapcsolata, egyre furcsábban kezdett viselkedni, egyébként a vádlott valamilyen szerhasználatot is valószínűsített, de soha nem mondta ki. Az anya nagyon furcsán viselkedett – azt gondolom, hogy minden vádolás és egyéb nélkül néha az eljárásban lehetett azt tapasztalni rajta, hogy nem a kérdésekre válaszol, olyan mintha egy picit összeszedetlen lett volna. Azt gondolom, hogy ez az állapota 2015-ben is fennállhatott. Erre gondolt a vádlott akkor amikor azt mondta, hogy sokszor nem merte otthon hagyni a gyermeket mert nagyon furcsán viselkedett. Tehát 2015-ben megromlott a kapcsolatuk és 2015. nyarán az anya elköltözött a közös otthonukból, a gyermek az apjával lakott. Ebben azt időszakban is volt olyan amikor az anya elment és otthagyta a gyermeket. 4-5 napot tartózkodott az apjával és a hétvégét töltötte az anyjával. 2015. őszén az anya visszaköltözött az apai házba, de azt is elmondta a vádlott, hogy nem sikerült normalizálni a kapcsolatukat. A gyermek a bölcsődében meglehetősen furcsán viselkedett, nagyon zárkózott volt, és félt az érintéstől. Emiatt az apa az anya beleegyezésével felkért egy pszichológus-szakértőt [Giller Ildikót, aki nem nevezhető szakértőnek – szerk.] azért, hogy kiderüljön, mi állhat a viselkedése hátterében. [Ebben az időszakban az apa már masszívan elkezdte a kamerázást, a szülőtársa gyermekük előtti számonkérését – szerk.] Itt nem arról van szó, hogy az ekkor felkért szakértő, Giller Ildikónak azt kellett vizsgálnia, hogy van-e bántalmazás az anya részéről, azt kellett vizsgálnia, arra irányult a felkérés, hogy mi állhat a gyermek viselkedésének a hátterében. Ekkor megszületett a Giller Ildikó-féle szakértői vélemény, ami a vádlott számára is félelmetes megállapításokat tartalmazott. Azt írta le, hogy hosszú időn keresztül anyai bántalmazásnak van kitéve a gyermek. [Giller Ildikó a bölcsődében csupán megfigyelte a gyermeket, semmilyen vizsgálatot nem végzett rajta és az anyát nem hallgatta meg, az ő szakértése is kávézaccból, szakképesítés hiányában történt – szerk.] Azt gondolom, hogy természetes, hogy az apa ebben a helyzetben mindent megpróbált megtenni annak érdekében, hogy kiderítse, mi történt a fiával. Az anya ekkor szembesítve lett ezzel a szakértői véleménnyel, ahol a vádlott egyik barátja is jelen volt, de enélkül, hogy ezt cáfolta volna az apa számára, mindenről beszélt csak arról nem, hogy mi történt. Ha valaki nekem ilyet mond, biztosan ennél többet teszek mint azt, hogy felhívom az édesanyámat és megkérdezzem, hogy fogjak majd kifizetni valamilyen számlát. Álláspontom szerint nonszensz ez a viselkedés és megalapozhatta azt, hogy az apában kétség merüljön fel abban, hogy mi történhetett. ekkor történt azt, hogy az anya otthagyta a gyermeket és az apa bejelentést tett a gyámhatóságnál mert nem látott más lehetőséget. Ezután volt az az eset, hogy amikor az apa otthon volt és várta a gyermeket, akkor nem a gyereket vitte haza, hanem három kigyúrt kopasz férfit aminek az volt a célja, hogy őt valamilyen formában megfélemlítsék. Ügyésznő kitért arra is, hogy itt a gyermekről nem esett szó, de ez egyenesen arányos azzal, hogy mindenki tudta, a gyermekről van szó. A megfélemlítési szándék egyértelmű, amit az én sokadig kérdésemre már nem tagadott, viszont az ő szavahihetőségét mindenképpen megkérdőjelezi, hiszen azt mondta, hogy a három kopasz férfi csak pakolni ment. Azt is megígérték, hogy vissza fognak jönni, ha nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárják. Mindezek után a vádlott nagyon helyesen, 72 órás távoltartást kért amit el is rendelt a bíróság az anyával szemben. [A távoltartás tényleges elrendelését az ügyésznő viszontválaszában cáfolta – szerk.] A gyámhatóságtól kért segítséget az apa, a gyámhatóság azt mondta neki, hogy ha nem tudja magát megvédeni, akkor fogja a holmiját és menjen el – ez így is történt. Kvázi elkezd menekülni ezek elől az emberek elől. Három kopasz, nagy darab férfi az esti órákban.

Ács Ágota bírónő előtt folyamatban lévő polgári peres bírósági eljárásban előadta a védencem, hogy a gyermek a védencem szüleinél van, az anya is tudta, felkereshette volna, de egyszer sem tette meg. Ugyanígy tudott arról is amikor Romániában voltak, akkor M. István nyilatkozott arról, hogy a feleségével az anya beszélt. Az a megállapítás, hogy amikor az anya azt állítja, hogy ő nem tudta sok esetben, hogy hol van a gyermek, ez nem igaz. Ács Ágota ezt követően meghozta a végzést 2016-ban, és a gyermek lakóhelyét az anyánál jelölte ki [Mityók Csaba gyámhivatali szakértése után, miszerint az anya-gyermek-kapcsolat azonnali visszaállítása szükséges – szerk.]. A vádlott visszaadta az anyának a gyermeket. Ezután került sor arra, hogy Kugler Gyöngyihez kezdett járni a gyermek, de ez sem azért volt, hogy szakértői vélemény készüljön róla, hanem hogy a vádlott kapjon egy objektív képet a gyermek állapotáról mert nem volt jól, folyamatos jelleggel bepisilt, furcsa dolgokról kezdett el mesélni.

2017. február 8-án volt az a nap, amikor az apa a gyermek fenekén elváltozást tapasztalt [az apa 18 órakor vette át a gyermeket hétköznapi kapcsolattartás keretében az anyától, és éjfél előtt vitte be a kórházba – szerk.], ami nagyon megijesztette, és bevitték a Heim Pál Kórházba mert az orvosok maguk is furcsállták a látványt [semmiféle, furcsállásra utaló adat nem áll rendelkezésre – szerk.], de az anya ekkor sem magyarázta semmivel. Annyit mondott a Heim Pál Kórházban, hogy hasmenése volt, de ez nem igaz, nem volt hasmenése. A gyermek az apának is a körülötte lévőknek is azt mondta, hogy az anya nyúlkál a fenekébe, és ezek után folyamatosan hasonlókat tapasztalt. Elvitte a gyermeket mert attól tartott a körülményeket gondosan mérlegelve, hogy szexuális abúzus éri az anyai légkörben.

A gyermek mindeközben olyan eseményekről számol be, amit a vádlott is alig hitt el, hogy azt mondta, anyuci bezárja, szúrós fával nyúlkál a seggében, és anyát nyálazni kell, hogy neki jó legyen. Azt gondolom, hogy ezek olyan körülmények, amik a mai napig – több év elteltével – nehéz felfogni, hogy egy ennyi idős ember hogy találhatta ki ezeket, másrészt az is furcsa, hogy az anyuka nem tesz emiatt lépéseket. Az apának valós oka volt azt feltétezni, hogy az anyai környezetben abúzusnak van kitéve a gyermeke és a szülői kötelezettsége az volt, hogy ebből a szülői környezetből őt mindenképpen kiszakítsa.

Meghallgattuk az eljárásban az anyát, a tisztelt ügyésznő arra irányította a vádbeszédét, hogy az anya nagyon következetesen adta elő a történteket, azt gondolom, hogy az anya akárhányszor megszólalt ebben az eljárásban – de nem csak ebben az eljárásban – annyiszor mást mondott. Szavahihetősége erősen megkérdőjelezhető, bár nem az eljárás tárgya az, hogy az anya által elkövetett akár szexuális abúzust a tisztelt bíróság eldöntse, mégis csak azt gondolom, hogy ha egy ilyen irányú abúzus felléphetett volna az anya részéről, akkor ezt nem fogja elmondani. Fontos elmondani, hogy az édesanya is számtalan eljárást indított az apával szemben – valamiért ezek az eljárásban szó nélkül maradtak. A vádlott ellen is több esetben büntetőeljárás indul, ilyen volt a lopás amit megszüntettek bűncselekmény hiányában. Itt is megállapítható volt az, hogy az anya és a családja olyan dolgokat állítanak amik nem történtek meg. [A vádlott is feljelentést tett személyi szabadság megsértése, és újfent lopás, sikkasztás tárgyában az anya és szülei ellen – szerk.]

Azt gondolom, hogy a vádlott vallomását alátámasztotta K. Lászlóné, K. László, és S. Krisztina vallomása. Ezekről a vallomásokról az ügyészség nagyon-nagyon szűkszavúan fogalmazott. Szerintük ezek a vallomások befolyásoltak, elfogultak. Azt gondolom, hogy ez nem így van. K. Lászlóné a bölcsőde vezetője volt, aki mindenben alátámasztotta a vádlott által előadottakat és akkor amikor a gyermek bekerült ebbe a bölcsődébe, nem volt szó arról, hogy a lánya és a vádlott bármilyen kapcsolatba kerültek volna, ez sokkal később jött el. Elmondta K. Lászlóné, hogy a gyermek nagyon zárkózott volt, lemerevedett akkor amikor valaki hozzá ért, ezt a szülőknek is jelezte. De erre az anya soha nem mondott semmit, közönnyel kezelte a hallottakat, nem érdekelte. S ezek után a gyermek a társainak többször jelezte, hogy bántja őt az anyukája, többször meghúzza a haját, ekkor két éves volt a gyermek. S azt is elmondta a tanú, hogy akivel találkozott a gyermek, mindenkinek elmondta, hogy az anyukája bántja. ez a tanú elmondta azt is, hogy az úszómesternek elmondta a gyermek ezeket a történteket, az úszómester alátámasztotta, hogy a gyermek több esetben mondta neki, hogy bántja az anyukája. Azt, hogy milyen bántásról volt szó, azt feltárni nem tudta. Elmesélte ez a tanú azt is, hogy számtalan alkalommal volt olyan, hogy a gyermek az édesanyjával nem akart hazamenni a bölcsi után – úgy kellett kicibálni, kirángatni. Ordított közben, hogy nem akar az édesanyjával menni és közben azt mondta, hogy az anyai bántalmazás miatt nem szeretne hazamenni – nyilván nem ezekkel a szavakkal. Emiatt K. Lászlóné feljelentést tett és ennek az eredménye volt amit a tisztelt ügyészség mondott [a rendőrség a SOTE-t rendelte ki szakértőként, ezt a büntetőeljárást is megszüntették, gyanúsítást nem közöltek az anyával szemben – szerk.], hogy kiskorú veszélyeztetése bűntettében az eljárást megszüntették. De ezt a feljelentést nem az apa tette, hanem K. Lászlóné [Giller Ildikó kávézaccos szakértése nyomán, egyébként más eljárásban az apa azt hangoztatta, hogy a gyámhivatal tett feljelentést – szerk.]. Elmondta azt is, hogy rossz anyának tartja, és az apát tartja olyannak, hogy a gyermeket védelmezni kívánta. K. István is ugyanezeket támasztotta alá. A gyermek mondogatta azt, hogy anyukája bántja, apukája szereti. Ez mind alátámasztotta a vádlott és K. Lászlóné elmondását, és itt is elmondható az, hogy bármilyen szinten befolyásolva lettek volna, akár pénzzel. Felmerült, hogy a bölcsődében ilyen-olyan beruházásokat végzett a vádlott [aki ebben az időben több mint 50 millió, valamint 2017-ben 100 millió Ft. tagi kölcsönt vett fel az egymilliárd Ft. nettó éves árbevételt produkáló építőipari cégéből – szerk.]. Meg, hogy a vádlott és a tanú szerelmi kapcsolatban élnek, mindig volt az ügyészségnek indoka arra, hogy miért nem elfogulatlanok ezek a tanúk. Ha ennyi tanú által elmondott vallomások egyeznek, akkor azt gondolom, hogy a valóságtartalmat nem lehet megkérdőjelezni.

S. Krisztina, a vádlott mostani felesége, aki a gyermek gondozónője volt, nagyon sok mindent elmondott. Elmondta, hogy a gyermek a többi gyerekhez képest zárkózott volt, nem szerette a testi kontaktust, és igazán az elvonulás volt a jellemző rá. Koraszülöttségét és a rehabilitációt az anya nem említette a bölcsődében, pedig említenie kellett volna, csak annyit mondott, hogy nézzenek már rá: koraszülött volt, azért ilyen, azért viselkedik így mert egy öreg vén fasz az apja. Azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos kijelentések az anyuka részéről. S. Krisztina azt is elmondta, hogy azt vették észre a gyereken, hogy az anya-gyermek-kapcsolatban lehet valami probléma mert úgy viselkedett, hogy az úszóedző is jelezte, ezért ők is javasolták, hogy vonjon be egy pszichológus-szakértőt. Nem azért, hogy a bántalmazás kerüljön megállapításra, hanem azért, mert ez a nagyon furcsa viselkedés valamilyen szinten vizsgálatot érdemelt. Elmondta, hogy volt amikor a Giller Ildikó vizsgálta [pontosabban: csupán megfigyelte – szerk.] a gyermeket, majd ezt követően mondta el, hogy anyai oldalról van bántalmazva a gyerek. [Giller Ildikó explorációt sem alkalmazott, teljesen csendes, statikus volt a bölcsődei megfigyelése – szerk.] Köteles bejelentést tenni a gyámhivatal felé. ekkor történt az, hogy megtették a feljelentést. [A gyámhivatal egyébként nem vette figyelembe a védelembe vételi eljárás során a Giller-féle kávézaccos szakértést, Mityók Csabát rendelték ki akit támadott az apa, mivel nem gyermekszakos klinikai szakpszichológus, Giller szakképesítésének teljes hiányát ugyanakkor nem sérelmezte a vádlott – szerk.] Elmondta, hogy hány esetben őrjöngött a gyermek amikor az anyukája ment érte, ez mind neki nagyon furcsa volt. Elmondta, hogy a gyermekkel bizalmi kapcsolatot alakított ki, 2016-ban volt egy olyan eset amikor a két kezével eltakarta a fenekét, és mondta közben, hogy az anyucival közös titkunk az ő feneke. Ekkor nézték meg először a gyermek fenekét amikor aludt. Nagyon csúnya látvány volt és ő is alátámasztotta, hogy ezért mentek be a Heim Pál Kórházba ahol rendőrt is hívtak. A gyermek itt is furcsán viselkedett, furcsa dolgokat mondott. Történt olyan, hogy az anya a combját akarta puszilgatni, akkor azt mondta, hogy anyát is nyálazom, hogy neki jó legyen. Aztán a nyaraláson a gyermek elkezdett spontán olyan dolgokról mesélni, hogy titkos bácsikkal találkoznak az anyával. Ott puszilgatják a fenekét, a testét de ő azt nem szereti. Az apa megtette a megfelelő lépéseket. Nem arról van szó, hogy a vádlott nem akart segítséget kérni, vagy ahogy az ügyésznő mondta, nem bízik az igazságszolgáltatásban, hanem elviszi a gyermeket. A vádlottnak ez már a végső cselekménye volt.

Az ügyészég beszélt a gyámhivatal beszámolójáról, én is azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes helyzet mert azt azért elmondták mindketten, hogy vita volt az anya és az apa között és arra is emlékeztek, hogy a vádlott több esetben kereste fel őket segítséget kérve – úgy tűnik, hogy a gyermek abuzálva van az anya oldaláról. Elmondta Bérci Hilda, hogy az apa említette ezt a bezárást, a puszilgatást is.

A következő tanúknak semmi oka nincs arra, hogy ebben az eljárásban hamisan tanúskodjanak, nem merült fel olyan, hogy a vádlott bármelyik tanút motiválta volna anyagilag. A vádlott nem véletlenül döntött úgy, hogy elszakítja ebből a nehéz és veszélyeztető helyzetből a gyereket, hanem azért tette mert úgy gondolta, hogy kevesebb veszélynek teszi ki azzal, hogy elszakítja az anyától és pár hónapig külön vannak. P. Krisztina tanúvallomást tett és ő is elmondta, hogy vissza húzódzkodó volt a gyermek. Beszámolt olyan esetről is, hogy amikor a gyerek meglátta az édesanyját, akkor ordítva menekült, bebújt a sarokba, mese közben azt mese közben azt mesélte neki, hogy az anyukája bántja, bezárja a pincébe. elmondta neki, hogy többször fájlalta a fenekét, s nem nézhették meg. Amikor megnézték, borzasztóan nézett ki. Többször volt ilyen látható tünet a fenekén, többször említette, hogy nem szereti a titkos bácsikat, anyukája el szokta vinni egy angyal-lakásba ahol a titkos bácsik pucérak és puszilgatják az egész testét. Arról is beszámolt ez a fiatal hölgy, hogy a gyerek megnyalta a combját miközben azt mondta, hogy azért nyálazza az anyukáját, hogy örüljön neki. Ezt egyébként azonnal jelezte a vádlott az anyukának. Elmondta ő is azt, hogy a gyermek fenekét úgy nézték meg és fotózták ahogy ezt a vádlott elmondta.

Aki még meghallgatásra került jelen eljárásban, az M. István. Ő volt az aki ott volt a vádlottal amikor Giller Ildikó szakértői véleményét megmutatta az anyának. Ő is elmondja amit én is nagyon furcsállok, hogy az anya nem mondott semmit. Mosolygott és furcsán viselkedett végig.

Meghallgatásra került S. Róbert és S. Boglárka. nekik aztán tényleg fogalmuk sincs arról, hogy milyen összefüggés lehet abban, hogy ne mondjanak igazat. S. Róbert volt az, akik végig felvállalta, hogy az apa mellett fog tanúskodni, hiszen ő egy olyan igazságérzettel rendelkező személy, ha ő egy ilyet megtud, akkor ő maga tenne bejelentést a rendőrségre. Elmondta azt is, hogy teljesen igaza van az apának, hogy nem viszi vissza a gyereket, aki olyanokat mondott neki is, hogy ha nem a saját fülével hallja, akkor egészen biztosan nem hiszi el. Neki mesélt el mindent a gyerek, játszottak és kitört belőle. Azt mondta neki, hogy az anyukája nagyon gonosz ember, hogy lehet megölni egy embert, ilyeneket mondott neki hogy nyalogatni kell az anyukáját, beszélt titkos bácsikról. Félt a büntetéstől amit az anyukájától kapott. elmesélte neki a pincébe való lezárást, azt, hogy a bácsikat kell puszilgatnia. Volt olyan, hogy meglátott egy rönkházat és összerezzent, hogy ne adják oda őt a sima bőrűeknek. Azt mondta, hogy ilyen házba szokta őt elvinni az anyukája. Ezeket a beszélgetéseket azért vették fel a lányával, S. Boglárkával mert azt gondolták, hogy ezt bizonyítani kell és minden jóérzésű ember aki ilyet hall egy gyerek részéről, ezt kell tennie.

A három kopasszal összefüggésben lévő vallomásokból egyértelműen látszik, hogy az anya három kopasszal történő megjelenése arra irányult, hogy az apa megfélemlítve legyen. Nem rakodómunkásként mentek oda, hanem hogy díszkíséretet biztosítsanak az anyának. A tanú elismerte, hogy nem normális egy ilyen ottlét az oldalukról. Ő volt az, aki fenyegető mozdulatot tett az apára. Ahogy már elmondtam, az anya nem tagadta, hogy ez egy haditerv volt a részéről, hogy elbeszélgessenek az apával. Azt gondolom, hogy a tisztelt bíróságnak ezekből a vallomásokból kell kiindulnia, és a ténykérdésekre választ kapnia. Hogy a vádlottnak ténylegesen volt-e valós oka arra, hogy ebből a veszélyből kiszakítsa a gyermeket, s hogy ne érje nagyobb baj őt.

A szakértői vélemények, amik ebben az eljárásban nagyon fontosak. Azt határozattan cáfolom, hogy az összes szakértői vélemény a vádlott miatt történt volna. Összességében négy darab szakértői véleménnyel hozható kapcsolatba ügyfelem, mely kizárólag a történtek feltárására irányult. Ahogy az ügyésznő is elmondta, készültek szakvélemények az apáról, a gyermekről és a sérülésről. Csak azt kívánom ezek közül kiemelni, hogy Giller Ildikó volt az, akitől indult ez az egész. Kugler Gyöngyi volt az, aki ezt megerősítette, Vincze Anett kompetenciáján kívül eső megállapítást tett, miszerint bűncselekmény nem valósult meg [a szakértő pszichológiai értelemben tette ezt a kijelentést – szerk.], de azt is megállapította, hogy a valóságtól a fantáziáját el tudja választani.

Az ügyhöz kapcsolódik a Dr. Sófi Gyula ellen folyó büntetőperben elhangzottak, miszerint a gyermeket vizsgálta Csernay Ákos, valamint Dr. Papp István Csongor szakértő is a vádlott megbízása alapján a dr. Mester Csaba ügyvéd feljelentése nyomán indult második abúzus-büntetőeljárás során. Csernay Ákos részletesen beszámol arról, hogy mit tapasztalt a gyermek vizsgálata során, s miért állapította ő is azt meg, hogy nem történt szexuális erőszak. Csernay Ákos elmondása szerint az édesanya és gyermeke védelme érdekében jelezte Balogh István rendőrnyomozónak Dr. Sófi Gyula vesztegetési kísérletét. A Sófi-ügyről szóló tudósításunk itt olvasható.

Komóczi és Társai szakértői vélemény ami szintén magánszakértői véleményként lehet figyelembe venni, vagy ha nem is így, akkor okirati bizonyítékként. De ez a szakvélemény is bántalmazást valószínűsít az édesanya részéről, s felmerül annak lehetősége, hogy a gyermeket szexuális traumatizáció érte.

Komóczi Mihály pszichológus-szakértő két magánszakvéleményt készített az apa megbízásából, s hogy ezen szakvélemények mely eljárásokba kerültek becsatolásra, nem tudjuk. Az biztos, hogy a két rendőrségi szexuális erőszak büntetőeljárásba nem kerültek becsatolásra, ugyanakkor mivel a vádlott pótmagánvádas büntetőeljárást is indított dr. Mester Csaba ügyvéd jóvoltából az anyával szemben, ismerve az efféle taktikát, azt valószínűsítjük, hogy a pótmagánvád része volt a Komóczi-féle szakvélemény.

Ezek a szakértői vélemények voltak azok, amiket a Pásztor Attila szekértői véleménye előtt születtek. Azt gondolom, hogy mind arra irányul, hogy valamilyen probléma van az eljárásban a gyermekkel. A vádlottnak a tudattartalma azt támasztotta alá, hogy azt hitte, ebből a valós és nagyon komolyan fenyegető veszélyből fogja menteni úgy a gyermekét, hogy tudta, valószínűleg ebből sehogy nem fog jól kijönni.

A bírósági eljárásban meghallgattuk Pásztor Attila szakértőt. Én még mindig azt mondom, hogy a Pásztor Attila-féle szakértői vélemény több ponton önmagával ellentétes, elfogadni nem lehet – azt gondolom, hogy nem felhasználható. De azért amellett sem szabad elmenni, hogy azt mondta a szakértő, a gyermek az édesapjához erősebb érzelmi kötődése volt, mint az édesanyjához. Nem vizsgálta a teljes iratot, nem ismerte az apa védekezését, holott ez irányú kérdés kifejezetten fel lett téve a nyomozóhatóság részéről. De amikor ide jutottunk, hogy az apa védekezését kellett volna, olyan kérdéseket feltenni ami megalapozhatta volna a vádlott védekezését, akkor ez a szakértői vélemény egész egyszerűen befejeződik – hogy ez miért történt meg, nem kaptam rá választ a mai napig. Az is nagyon aggályos, hogy a heteroanamnézisben az anyától vette fel az elhangzottakat. Azt gondolom, hogy nem tehette volna meg és ezzel álláspontom szerint egy irányt vett a szakértői vélemény még akkor is, ha a szakértő azt mondta, hogy nem volt elfogult és nem vette figyelembe ezt a heteroanamnézist, de így is ellentétesen nyilatkozott még erről is, hogy meg kell-e néznie, hogy mi van a heteroanamnézisben vagy nem, vagy csak a későbbiekben írja bele a szakértői véleménybe. Azon kívül, a szakértő maga mondja el, hogy nem voltak megfelelőek a körülmények a szakértői vizsgálathoz. A nyomozóhatóságnál éppen akkor került kialakításra egy helyiség, ahol a későbbiekben ezeket a szakértői véleményeket elkészítették. Azt mondta, hogy állandóan jöttek-mentek. Azt mondja a gyermek a szakértői véleményben, hogy anya engem állandóan néz. Nyilván ezzel is befolyásolta azt, hogy a szakértő milyen szakértői véleményt adott a végén. De ezzel egyidejűleg a szakértő azt is egyértelműen kimondja, hogy a gyermeket ez a cselekmény amit a vádlott idézett elő, enyhe-közepes-súlyos veszélyeztetettségi szinten lehet értékelni. Tehát súlyos veszélyeztetettségről, súlyos dolgokról nem beszélt, hiszen kizárólag enyhe és közepes-súlyos szintet ért el, így álláspontom szerint ismételten azt tudom mondani, hogy a kiskorú veszélyeztetettségének tényállási elemei hiányoznak ebből a szakértői véleményből.

Vizsgálták a szakértők a vádlottat több esetben is. A mai napig H. Szilárd doktor úrhoz jár azért, hogy az ő személyisége megtartott legyen. Azt elmondta Pál Enikő, hogy a vádlott személyiségjegyei alátámasztották a viselkedését. Tekintettel arra, hogy a Lászik szakértői vélemény nem zárta ki a gyermek által elmesélt történteket, így hihetett neki az édesapja és továbbra is elfogadhatta igaznak azt, amit mondott.

Lászik András és Sárközi Sándor szekértői véleménye a jelen eljárásban a legfontosabb, hiszen a vádlott a mai napig nem kapott választ arra, hogy mi is történt a gyermekkel abban az időszakban és emiatt volt oka arra, hogy kiszakítsa ebből a súlyosan bántalmazó környezetből. A Lászik András és Sárközi Sándor szakvéleményében rögzítésre került, hogy a szexuális bántalmazás mechanikai, biológiai és kémiai irritációból is származhatott az az elváltozás, melyek a gyermeken láthatóak volt. Ők azt mondták, hogy valószínűleg egy hasmenés alatti fényképfelvétel történt, de ezt a videófelvétel is kizárta. A hasmenést a gyermek-háziorvos zárta ki, illetve az anya sem említette soha, hogy hasmenése lett volna csak akkor, amikor valamilyen választ kellett adnia. A szakértők is kimondták, hogy ha mindent kizárunk, akkor nincs más lehetőség minthogy valamiféle mechanikai út vezetett a gyermek sérüléseire. Tehát a szakértők továbbra sem tudták kizárni a szexuális abúzust. Én azt gondolom, hogy ez az a momentum ami ebben az eljárásban a legfontosabb: a mai napig nem derült az ki, hogy mi történt a gyermekkel. Amikor a vádlott úgy gondolta, hogy kiszakítja ebből a közegből, valós oka volt erre.

Ki szeretnék térni a tévedésre, hogy milyen tévedésben lehetett vagy nem volt a vádlott. azt gondolom, hogy bűncselekményt nem valósított meg. Mindezekre tekintettel úgy gondolom, hogy a védencem által előadottak hitelt érdemlően, tanúkkal bizonyítottak. Az eljárás során nem került elő olyan körülmény vagy motiváció, ami a vádlott magatartását ezen kívül, hogy elmondja az igazságot, másmilyen motivációt itt nem lehetett feltárni jelen eljárásban. Mindenképpen azt gondolom, hogy ezeket a bűncselekményeket a vádlott nem követte el. Én még azt is gondolom erről, hogy ha a vádlott nem mondja el, vagy nem teszi meg a megfelelő lépéseket, hogy mi történt ezzel a gyerekkel abban az időszakban, akkor legalább ilyen vagy súlyosabb bűncselekmény miatt állna a bíróság előtt. Mindezekre tekintettel – a bizonyítékok alapján – kérem a tisztelt bíróságot, hogy mentse fel a védencemet az ellene felhozott vádak alól.

dr. Szirmai Renáta ügyésznő viszontválasza

Én csak egy-két dolgot szeretnék pontosítani, ez a 2016. májusi események. Van egy ideiglenes megelőző távoltartás 72 órára. Ezt később hatályon kívül helyezték, és a bíróság a megelőző távoltartást nem is rendelte el. Tehát itt a hatóságok sem látták megalapozottnak a vádlott félelmét. Én azt gondolom, hogy 2-3 éves gyermek hogy mit mond és hogy az hogyan értékelhető, a felnőttek tudattartalmától függ. Egy kisgyerek aki 2-3 éves és leül a tévé elé és megnézi a mancs őrjáratot – sokszor ez elhangzott – és a kutyák nyálazását imitál, hát ki hogy értelmezi ezt az adott szituációban. Rossz aki rosszra gondol. Olyan nagyon sok minden volt ami ellene volt és még mindig ugye az ügyvédnő is elmondta, hogy a mai napig nem kapott választ a vádlott. De kapott választ, csak nem fogadta el. A kisfiú elmondta 2020-ban a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányságon [a Csernay Ákos–Dr. Papp István Csongor-féle abúzus-szakértés során – szerk.], hogy nem történt ilyen, nem tudja, miért mondta ezeket a dolgokat. Szerintem van válasz ezekre a kérdésekre. A szakértő, maga Kugler Gyöngyi mondja el, hogy zárkózott, nehezen nyílik meg idegeneknek és mégis S. úrnak, illetve S. Boglárkának, s fűnek-fának aki arra jár, elmeséli, hogy őt bántalmazzák? Nem a bántalmazás pszichológiájába illeszkedik ez a vonulat. Lehet, hogy volt olyan kifejezése a gyermeknek, ami kételyeket ébresztett a vádlottban, és azzal sincs gond, hogy a Heim Pál Kórházba a kórház jelzése alapján kihívják a gyámhatóságot és a rendőrséget [nem a kórház hívta ki a rendőrséget hanem az apa, és a védőnő tett jelzést a gyermekvédelmi szerveknek, a gyámhatóság nem jelent meg a kórházban – szerk.], az orvosnak kötelezettsége jelezni, hogy ilyen képletet lát. De másnap az anyával engedik haza a gyermeket [mivel az apa kapcsolattartása 2017. február 9-én, reggel 9 óráig tartott – szerk.] és megállapítják, hogy itt most azonnali intézkedés szükségessége nem merül fel.

Vizsgálat indul a beszerzett iratok alapján a gyermekvédelmi szolgálatnál, megkeresik a gyermek-háziorvost – vizsgálják, hogy mi volt a kisgyermek fenekével és megállapítják, hogy ez egy szokványos hasmenés vagy bármilyen szokványos gyermekbetegség tünete lehet. Megvan a válasz, hogy mi okozhatta a fenekén az elváltozást, de akkor még mindig nincs arra válasz, hogy ha ez egy nagyon gyorsan múló elváltozás volt ahogy azt a vádlott állítja, akkor S. Boglárka hetek után miért tapasztalta még mindig ugyanazt az elváltozást? Itt vannak azért ellentmondások a vádlotti elmondások között. 2-3 éves gyermek a tanúvallomást tevő felnőtteknek a beszédében mindig ugyanazokkal a szavakkal, mi lesz hogy ha a vonaton utazik. Vonatos játékot a vádlott is vett a gyermeknek. Ő abban a kis fantáziavilágában. S ahogy a szakértő is elmondja: egy kis idő után mint egy kisállat, a gyermek is rájön, hogy miért kap jutalmat. Ha olyat mondott, akkor azt látta apán, hogy hogyan viselkedik ezekre a mondatokra.

Azt mondom, hogy azzal, hogy a vádlott a bűncselekmények gyanúja miatt feljelentést tett, nincs semmi gond. Ez az ő kötelezettsége volt. A hatóságoknak a kötelezettsége volt ezeknek a kivizsgálása ami minden esetben teljesen alaposan meg is történt. De az, hogy amikor megjönnek ezeknek a hatósági vizsgálatoknak az eredményei és zajlik még a bontóper, ezeket a vádlott nem tudja elfogadni. Ami észszerű magyarázat van, azt nem tudja elfogadni, ő csakis azt a magyarázatot tudja elfogadni, ami az édesanya rossz anyaságát, abúzusát, illetve a kisgyermekre való ártalmát bizonyítja.

A kisgyermek most is az édesanyjával él, nem merült fel azóta sem soha, sem az óvodában, sem az iskolában, hogy az anya részéről bántalmazás érte. Az hangzik el a perbeszédben is, hogy az apa a mai napig azt gondolja, hogy nincs tévedés – mert ha valaki téved, az beismeri. Itt nincs tévedés. Hogyan reagált az édesanya arra. Egyetlen egy szituációt tártunk föl, amikor az anya személyesen kapott információt a vádlott által az ő irányába tett vádakról. Ez az amikor 2016. április 15-én elé tárják a Giller Ildikó-féle pszichológusi megállapításokat – mert szakvéleménynek nem nevezném. És ő erre hogyan reagált? Nem vagyunk egyformák. Ha valaki nonszensz dolgot mond, reagálhatok úgy is, hogy bezárkózok [az anya elbarikádozta magát ezen a napon, amikor az apa a férfi ismerőse kíséretében elé tárta a Giller-féle kávézacc-szakértést – szerk.], de reagálhatok úgy is, hogy feljelentem, meg úgy is reagálok, hogy nem reagálok semmit. De elmondta a tanú, hogy ezeket a rágalmakat a bontóperes eljárásban a vádlott illetve képviselőjének beadványából ismerte meg.

K. Lászlóné elmondja, hogy amikor kezdődött a bölcsődei nevelés, akkor még nem volt a vádlottal semmilyen kapcsolata P. Krisztinának, igen ám de amikor már tanúként hallgatták ki, amikor már az eljárás folyamatban van, akkor ez a hozzátartozói viszony már fennállt. Nagyon fontos a tanúk vonatkozásában, hogy a bírósági eljárásban érvényes a közvetlenség elve. Amikor a nyomozati iratot áttekintve elolvasunk egy tanúvallomást, az nem ugyanaz, mint amikor itt áll a bíróság előtt a tanú és kikérdezzük. Amikor a mozdulatokból, a hanglejtésekből, a tanúnak az egyes kérdésekre adott reakciójából, vagy amikor keresztkérdésekre nem tud azonnal válaszolni, vonunk le következtetéseket. A K-házaspár feldúltan, kissé idegesen, abszolút ellenségesen viselkedett az anyával szemben. Én azt gondolom, hogy ezeket a tanúvallomásokat – és akkor legyünk objektívek – mind a két oldalról fenntartásokkal kell fogadni…

Anoním szavazás – döntsenek az olvasók!

---

Ami dr. Mester Csaba ügyvédet illeti: úgy tudjuk, hogy a Dr. Sófi-féle rendőrségi abúzus-szakértéshez hasonlóan – melyben úgy zárta ki Dr. Sófit Gyulát kirendelt szakértőként, hogy becsatolta a rendőrségre a magánszakvéleményét – ebben az ügyben is remekelt az ügyvéd-zseni. Információnk szerint az egyik tanú jogi képviselője volt ebben a büntetőperben, s így záratta ki magát az apa védőügyvédjeként.

Az apa ellen folyó büntetőper 2024. január végén, a vádlott utolsó szó jogán felszólalásával zárul, majd ezt követően ítéletet hirdet a Budai Központi Kerületi Bíróság.