Gombhoz varrták a kabátot a Debreceni Törvényszéken – így kerülhetsz ráolvasás alapján 5-6 évre börtönbe

Hol semmi sincs, ott a biró sem vehet el semmit.

Dr. Horváth Péter, a Debreceni Törvényszék bírája - kép: szegyenpad.com

Hibát hibára halmozott egy költségvetési csalásként indult ügyben a Debreceni Törvényszék bírája, ezért az általa meghozott ítéletet a Debreceni Ítélőtábla hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására utasította a törvényszéket. A megismételt első fokú eljárás során a Debreceni Törvényszék büntetőbírója, dr. Horváth Péter a Debreceni Ítélőtábla iránymutatásaiban leírt cselekmények közül alig hajtott végre valamit, a második első fokú törvényszéki döntés ismét a Debreceni Ítélőtábla elé került, ezúttal azonban a fellebbviteli bíróság mellőzte saját iránymutatásainak számon kérését, szemet hunyt az általa megállapított eljárási jogsértések felett.

Az ügy közel tizenegy évig tartott és annak egyik fővádlottja az ötven legkeresettebb magyar bűnöző között szerepel, akit az általa elkövetett csalások miatt kívánnak elszámoltatni, eleddig sikertelenül.

A 2015. júliusban indult bírósági eljáráskor az ügy már számos – a nyomozó hatóság által elkövetett – jogsértéstől szenvedett. E jogsértések gyakorlatilag az eljárás jogerős befejezéséig az ügyben bármiféle szankció nélkül maradtak.

A nyomozás visszásságai azzal kezdődtek – amit maga a NAV nyomozói dokumentáltak le –, hogy kijelölésük, azaz 2011. május 5. előtt hatáskör nélkül nyomoztak a vád tárgyává tett bűnszervezetben elkövetett csalási ügyben. Külön érdekessége az ügynek, hogy a nyomozó hatóság egy időnyerést célzó balul sikerült „trükközése” folytán a nyomozati határidő 2012. április 26-án letelt, de ezt figyelmen kívül hagyva a nyomozás még három évig tartott és az csak 2015. áprilisban lett lezárva vádemelési javaslattal. Igaz, a nyomozást külföldi jogsegély beszerzésére és arra történő hivatkozással, hogy az ügyben már Magyarországon minden nyomozati cselekmény elvégzésre került 2013. március 29-én – a NAV nyomozói által tévesen számított határidő (2013. május 9.) letelte előtt negyven nappal – felfüggesztették. A felfüggesztésre úgy tekintettek, hogy más hatóság „felkérése” az ügyben történő nyomozásra nem nyomozás, ezért a felfüggesztés ideje alatt több mint ezer-háromszáz oldalnyi nyomozati irat, a nyomozás újraindításakor pedig a lezárást megelőzően – harminc nap alatt – több mint kétezer-kilencszáz oldal nyomozati irat keletkezett.

Mindezek a jogellenesen keletkezett bizonyítékok a védelem kérése ellenére olyannyira nem lettek kirekesztve a bizonyítékok köréből, hogy az ügydöntő határozatok indoklásaiban rendre hivatkozási alapot képeztek.

Összefoglaló táblázatunk a nyomozati szakról

Nyomozati szak jogsértéseiA védelem indítványaiBíróság döntéseJogellenesen keletkezett bizonyítékok megjelenése a jogerős ítéletben
A nyomozóhatóság hatáskörén kívüli nyomozásA védelem a még hatásköri illetékesség hiányában beszerzett bizonyítékok kirekesztésére tett indítványtElutasítvaFelhasználva
A feljelentett nevének eltitkolásaA védelem indítványozza az ilyen iratok kirekesztésétElutasítvaFelhasználva
Gyanúsított nevének eltitkolásaA védelem indítványozza az ilyen iratok kirekesztésétElutasítvaFelhasználva
A tanúk vagy vádlottak nem megfelelő kioktatása a jogaikra és kötelezettségeikreA védelem indítványozza az ilyen iratok kirekesztésétElutasítvaFelhasználva
Tanú ismételt figyelmeztetésének elmaradása, amennyiben önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná.A védelem indítványozza az ilyen iratok kirekesztésétElutasítvaFelhasználva
A két éves nyomozási határidő, 2012.04.26. túllépése (3 évvel)A védelem indítványozza az nyomozati határidő után keletkezett iratok kirekesztésétElutasítvaFelhasználva
Nyomozás felfüggesztése, 2013. március 29 – 2015. március 17. között más nyomozóhatóságokkal elvégeztetett nyomozati cselekményekA védelem indítványozta a nyomozás felfüggesztése alatt más hatóságok megkeresésével lefolytatott bizonyítékok kirekesztésétElutasítvaFelhasználva
Elektronikus adathordozók szabálytalan lefoglalása (másolat készítés elmaradása, fájllisták kinyomtatásának vagy fájlba rögzítésének elmaradása, a lefoglalt adathordozók ki- és bemeneti portjaihoz történő észrevétlenül hozzáférés megakadályozásának elmulasztása, stb.)A védelem indítványozta az ilyen adathordozók kirekesztését a bizonyítékok köréből ElutasítvaFelhasználva
A lefoglaláskor jelenlévő szakközreműködő (aki ez esetben szakértőként van jelen) a későbbiekben adatelemzést végez a lefoglalt adathordozókról A védelem indítványozta a szakközreműködő adatelemzésről szóló jelentésének kirekesztését a bizonyítékok köréből ElutasítvaFelhasználva

A védelem álláspontja szerint az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán törvényes-e a vád. Az ügyész ugyanis a törvény szerint az iratok hozzá érkezését követő harminc napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest vádat emel, vagy határoz a vádemelés részbeni mellőzéséről. A vádirat ugyanis az objektív nyomozási határidő leteltét követően több mint három évvel később került benyújtásra, de ha az iratismertetéssel lezárt nyomozás befejező dátumát vennénk alapul, a vád – amely 2015. július 2. napján készült el és 2017. július 7. napján lett érkeztetve a Debreceni Törvényszéken – akkor is bőven a harminc napos határidőt követően lett benyújtva. Mindebből következőleg alapvető kérdés, hogy a vádemelésre nyitva álló törvényi határidő elmulasztását követően jogosult-e az ügyész vádat emelni vagy sem, másképpen megfogalmazva a törvényben meghatározott határidő leteltét követően törvényes-e a vád abban a tekintetben, hogy az a jogosulttól származik-e vagy sem. Bár a védelem az elsőfokú ítélettel szemben írásba foglalt fellebbezésében mások mellett ezt a kérdést külön vizsgálni kérte, a jogorvoslati eljárásban csak az egyéb szempontok szerint lett a vád törvényessége megállapítva, erre vonatkozóan az ítélőtábla állást nem foglalt. Különös tekintettel fontos lett volna ennek tisztázása, hiszen 2011. elejétől a nyomozás már fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlott, ahol a felügyelő ügyész személye nem volt más, mint aki a vádiratot a Debreceni Törvényszékre benyújtotta. Felmerülni látszik az ügyész felelőssége a nyomozás elhúzódása tárgyában.

Dr. Gaál József főügyészségi ügyész - kép: szegyenpad.com

Összefoglaló táblázatunk az első I. fokú bírósági eljárásról

Védelem indítványai, kérelmei, fellebbezéseiBíróság döntése
A védelem tanúinak beidézése, meghallgatásaElutasítva
Könyvszakértői szakvélemény kirekesztéseElutasítva
Informatikai szakértői szakvélemény kirekesztéseElutasítva
Könyvszakértő kizárására tett indítványElutasítva
Informatikai szakértő kizárására tett indítványElutasítva
Magánszakértő bevonására tett indítványElutasítva
Jegyzőkönyv kijavítási kérelemElutasítva
Iratmásolási kérelem (elektronikus adatok)Teljesítés elmaradva
A bíróságon megjelent tanúkhoz intézett kérdésekKérdezés jogának esetenkénti megvonása
Vádmódosítás alkalmával felkészülési idő kéréseElutasítva
III. rendű vádlott védőjének perbeszédeFélbeszakítva, a védő korlátozása, lásd alább

Tárgyalási hangulatkép – eljáró bíró Dr. Győrffy István védőügyvéd perbeszédét szakítja félbe

A nyomozás során elkövetett eljárási hibákról a III. rendű vádlott védője több mint 40 percet beszélt, amit még a bíró is szóvá tett.

A 2015. júliusában indult elsőfokú bírósági szak ítélethirdetésére 2017. július 12-én került sor. Mind a harminc vádlottat bűnösnek mondta ki a Debreceni Törvényszék, közülük az I., II. és III. rendű vádlottra 10-10, és 9 év fegyházban letöltendő szabadságvesztés büntetést szabott ki a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. A kiszabott igen súlyos büntetések fő indoka az volt, hogy a cselekményeket I., II.., és III. rendű vádlott bűnszervezetben követték el. Az, hogy az egyes tényállásokban az egyes terheltek cselekvősége nem tisztázott – a törvényszék szerint – azért nem lehet felmentő körülmény, mert aki mindenről tudott, az a bűnszervezet tagja és aki a bűnszervezet tagja az ebben az esetben minden vád szerinti tényállásban bűnös. Tizenkilenc vádlott – és velük kapcsolatban az ügyész is – tudomásul vette a rá kiszabott ítéletet, így esetükben az jogerőssé vált. Letöltendő szabadságvesztés kiszabására egyikük esetében sem került sor. Tizenegy vádlott fellebbezéssel élt és ennek okán az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódott.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék abszolút perjogi hibát nem vétett, azonban lényeges, relatív eljárási szabálysértések történtek, melyek a teljesnek ítélt megalapozatlansággal együtt az érdemi felülbírálatot kizárták.

Az elsőfokú bíróság eljárása során többek között:

  • több tanú kihallgatása formálissá vált az által, hogy a korábbi vallomásukat egyszerűen felolvasta az első fokon eljárt bíróság, majd ezt követően került sor – sok esetben ekkor is korlátozott mértékben – kérdések feltevésére,
  • nem tiltotta meg, sőt saját maga is feltett a vádlottak vagy a tanúk befolyásolására alkalmas kérdéseket illetőleg nem tiltotta meg ezen kérdésekre adandó válaszokat,
  • korlátozta a vádlottak védőinek észrevételezési és kérdezési jogát,
  • eljárási szabálysértéssel tűzött ki tárgyalási határnapokat
  • teljes iratanyag újraismertetése során több védő is kérte a részletesebb iratismertetést, ami azonban nem történt meg,
  • a terheltek távollétében felvett bizonyítást a bíróság a terhelt jelenlétében tartott későbbi tárgyaláson nem ismételte meg
  • az egyik védő kizárása után nem teljes körűen ismételte meg a tárgyalást,
  • nem ügyelt arra, hogy a tárgyaláson több vádlott védelmében ne kizárt védő járjon el,
  • nem gondoskodott arról, hogy az ingyenesen kiadott iratok köréről mindig vezessen jegyzéket és hogyha ez esetleg eltűnt, pótolja,
  • nem vizsgálta meg a nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértéseket így nem is döntött abban a kérdésben, hogy a megvizsgált eljárási szabálysértés eredményezheti-e az adott bizonyítási eszköz kizárását,
  • vádmódosításkor nem biztosított felkészülési időt a védelemnek
  • nem kísérelte meg beidézni az ukrán állampolgárságú tanúkat
  • korlátozta a védői perbeszéd előadását,
  • az ítélet alapját is képező nyomozási iratok nagy része a bírósági eljárás keretében még ismertetésre sem került,
  • elmulasztotta az önmagukra terhelő vallomást tevő tanúk ismételt figyelmeztetését,
  • kérdéseket intézett a hallgatás jogával élő vádlottak felé
  • elmulasztotta a szakértő kizárásával kapcsolatos indítvány elutasításakor a fellebbezési jog biztosítását,
  • elmulasztotta leellenőrizni, hogy az egyes, a nyomozás során rögzített alakilag hibás, valamely eljárási cselekmény során rögzített jegyzőkönyvek vagy okiratok tartalmilag valósak-e, illetve perjogi szabálysértést követett el azzal, hogy az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványokat elutasította.

Az elsőfokú ítélet megalapozatlanságának az okait a Debreceni Ítélőtábla többek között az alábbiakban látta:

  • az első fokon eljárt bíróság átvett a vádból olyan megállapításokat, amelyeknek bizonyíték-alapja nincs, sőt, a bizonyítékok azzal ellentétes adatokat szolgáltattak,
  • tényállás hiányossága miatt a helyes minősítésről sem lehet dönteni, ráadásul a tényállás ellentmondásos volt,
  • III. rendű vádlott vonatkozásában például nem szerepelt, hogy volt-e tettesi részcselekménye, vagy az első- és másodrendű vádlottak tettéhez kapcsolódott-e bűnsegédi bűnrészességgel,
  • nem állapítható meg III. r. vádlott esetében a „rábírás” azon úgynevezett felkért ügyvezetőknél, akiknek nagy része nem is ismerte őt, illetve teljesen más vádlottat jelöltek meg, mint akinek felhívására átvették az adott céget, illetve hitelt vettek fel,
  • a bűnszervezet megállapíthatóságát nem pótolja, hogy a bíróság a tényállásban többször is leírja, hogy a vádlottak bűnszervezetben követték el tettüket,
  • nem vizsgálta, hogy az első-, másod- és harmadrendű vádlottak felbujtóként vagy tettesként követték-e el a bűncselekményt,
  • nem állapítható meg pontosan az sem, hogy a vádlottak esetében mi is volt az az elkövetési magatartás, amit a bíróság a terhükre rótt, és az sem, hogy mi volt az első-, másod- és harmadrendű vádlottak között a feladatmegosztás.

A másodfokú bíróság a megismételt eljárásra többek között a következő iránymutatást adta:

  • Meg kell hallgatni a szakértőket. Biztosítani kell a vádlottak és védők jogát a kérdések feltevésére, a szakvéleményekkel kapcsolatosan álláspontjuk kifejtésére,
  • A tárgyaláson valamennyi releváns okirati bizonyítékot ismertetni kell,
  • A védelem által vitatott bizonyítékok csak azt követően használhatók fel a tényállás megállapítása során, hogy a bíróság ellenőrzésük után állást foglalt beszerzésük törvényességéről.

Megismételt első fokú bírósági eljárás

Az ítélőtábla végzése alapján a megismételt eljárás a Debreceni Törvényszéken 2018. szeptemberében kezdődött el. Az ügyet a Debreceni Törvényszék 17.B tanácsa tárgyalta. A tanács a kiadmányozott első végzésében – az időközben megváltozott büntetőeljárási törvény rendelkezésit alapul véve – az I. és III. r. vádlottak vonatkozásában az ítélőtábla által elrendelt házi őrizetet bűnügyi felügyeletre módosította akként, hogy a vádlottak nem hagyhatják el lakóhelyük közigazgatási határát. Az ítélőtábla által elrendelt házi őrizetet azonban a Kúria még 2018. júniusában megszüntette, ezért mind az I., mind a III. r. vádlott a végzéssel szemben fellebbezett, amely fellebbezésnek a Debreceni Ítélőtábla helyt adott, így a vádlottak másfél hónap után ismét elhagyhatták lakóhelyüket, szabadon mozoghattak. A III. r. vádlott a bűnügyi felügyelet miatt polgári peres eljárást indított sérelemdíj megállapítása érdekében a Debreceni Törvényszékkel szemben, amelyet végül fizetési meghagyásos úton tudott jogerősen érvényesíteni.

A védelem az új eljárás megkezdésétől számítva a jogerős ítélet kihirdetéséig folyamatosan megkérdőjelezte a felállított tanács törvényességét.

dr. Szabó M. Attila védőügyvéd - kép: szegyenpad.com

Ezt első körben a büntetőeljárási törvény változásaival hatályba lépett átmeneti rendelkezések alapján a Debreceni Törvényszék is jogosnak tartotta, mivel a hivatkozott rendelkezések szerint a tanácsnak a konkrét esetben nem három hivatásos bíróból, hanem a megismételt eljárás okán egy bíróból és két ülnökből kellett összeállnia.

Ezen túlmenően több indítványt is előterjesztett a védelem a bíró személyének kizárására, törvényi kizártság és elfogultság okán.

A III. rendű vádlott védője sérelmezte például, hogy a törvényszék által közzétett ügyelosztási rend szerint sem a 17.B tanács sem a 17.B tanácsban eljáró bíró nincs a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények tárgyalására kijelölve, amit álláspontja szerint a büntetőeljárásról szóló törvény és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény megkövetelne.

Ezzel kapcsolatban a törvényszék büntető kollégiumának elnöke szó szerint arról tájékoztatta a védelmet, hogy

„a hatásköri szabályozás egyetlen rendelkezése sem kívánja meg, hogy törvényszéki munkakörben ítélkezési tevékenységet végző bíró a bíróság összetételét előíró törvényi rendelkezéseknek megfeleltethető kijelölést kapjon”.

Elfogultsági indítvány került benyújtásra bíróval szemben, többek között azért, mert a fent hivatkozott polgári peres eljárás tárgyává tett bírói mulasztás okán a törvényszék elnökének címezve indítványozta a védelem a bíró fegyelmi eljárás alá vonását.

Ezek az indítványok azonban mind elutasításra kerültek.

Kérdezéshez való jog

A megismételt eljárásban a védelem szeretett volna kérdéseket intézni tanúkhoz ezért több tanú beidézésére tett indítványt.

Egyrészt a korábbi eljárásban általa kért, de be nem idézett tanúktól, másrészt olyan tanúktól, akik korábban vádlottak voltak és a bíróság előtt egyáltalán nem voltak tanúként kihallgatva, harmadrészt olyan tanúktól is szeretett volna kérdezni, akik kihallgatása során a kérdezéshez való jogot a korábban eljárt tanács csorbította. Néhány olyan tanútól is szeretett volna kérdezni a védelem, akik vonatkozásában ugyan a korábbi bírósági eljárásban szabályosan voltak kihallgatva és velük kapcsolatban a kérdezési jog korlátozása sem merült fel, de a hatályon kívül helyezett eljárásban nem, csak azt követően – akkor is csak részben – kiadott iratok alapján további kérdései merültek fel.

Dr. Győrffy István védőügyvéd - kép: szegyenpad.com

Néhány tanút a bíróság beidézett, de döntő többségük esetében úgy határozott, hogy elég, ha megnyilatkoztatja őket írásban a korábbi vallomásukról, azaz, hogy fenntartják-e a korábbi vallomásaikat vagy sem.

A védelem folyamatos tájékoztatás kérése ellenére sem volt hajlandó az eljáró bíró jelezni, hogy nem szándékozik az indítványokban szereplőket tárgyalásra idézni csak legvégül, a bizonyítási szak lezárása előtt közölte, hogy minden vádlotti és védői indítványt elutasított.

Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a védelem folyamatosan kérdezte, hogy mikor kérdezhet az általa idézni kért tanúktól és erre konkrét választ nem kapott, csak az ítélethirdetéskor derült ki, hogy mindennek az volt az oka, hogy a bíróság szerint a védelem élhetett volna az írásbeli kérdezés jogával. Így fordulhatott elő, hogy a tanúk többségétől a bíróság gyakorlatilag elzárta a védelmet.

A tényállás alátámasztása céljából bekért írásbeli nyilatkozatok vonatkozásában elmondható, hogy semmilyen vizsgálatot nem folytatott le a tanács arra vonatkozólag, amit az ítélőtábla is előírt számára, azaz, hogy a nyilatkozatokkal továbbra is fenntartott korábbi vallomások jogszerűen keletkeztek-e vagy sem. Az, hogy a korábbi eljárásban keletkezett tanúvallomások jelentős részét úgy kell tekinteni, mint amelyek olyan tárgyaláson keletkeztek, amelyeket meg nem történt tárgyalásnak kell tekinteni, felveti a kérdést, hogy ezeket mennyire jogszerű nem kirekeszteni és rájuk vonatkozólag nyilatkoztatni a tanúkat, hogy fenntartják-e vagy sem azokat.

A hatályon kívül helyező végzés okfejtése szerint ugyanis „Kapcsolódó gyakorlatot tükröz a Kúria Bhar.II. 1.548/2013/1 1. számú ítéletében és a Kúria Bfv.III. 1.479/2014/5. számú határozatában kifejtett álláspont, amely szerint a szabályszerűen nem idézett terhelt távollétében megtartott tárgyalást meg nem történtnek kell csupán tekinteni. Ennek mindössze az a következménye, hogy a terhelt távollétében történt bizonyítás eredménye nem vehető figyelembe, és a terhelt távollétében tartott tárgyalás a tárgyalás folytonossága tekintetében sem számít tárgyalásnak. Tehát a terheltek távollétében megtartott tárgyalás olyan, mintha az meg sem történt volna”.

Az ítélőtábla korábbi eljárást hatályon kívül helyező végzése iránymutatása szerint, „Miután az elbírált ügyben a terheltek távollétében felvett bizonyítást a bíróság a terhelt jelenlétében tartott későbbi tárgyaláson nem ismételte meg: az ítélete ez okból kétségkívül megalapozatlanná vált (az a bizonyítás ugyanis, amelyet meg nem történtnek tekintendő tárgyaláson vesznek fel, bizonyítékként nyilvánvalóan nem értékelhető)”. A védelem tanácstalan maradt abban a kérdésben, hogy a megismételt eljárásban ezek a vallomások mitől lettek bizonyítékként értékelhetők.

Iratkiadáshoz, -megismeréshez való jog

Már a korábbi elsőfokú és a másodfokú eljárás során is több kifogással élt a védelem, amiért az elektronikus adatokról csak egy – a nyomozó hatóság által felkért szakközreműködő által – kigyűjtött, szelektált adathalmazról kapott másolatot. Többször kérvényezte, hogy a teljes elektronikus adathalmazról kapjon másolatot, mivel azok között a nyomozás által ki nem gyűjtött adatok is megtalálhatók és a vádlottak védekezéséhez szükséges bizonyítékokat tartalmaznak. Például a III. rendű vádlott elektronikusan vezetett naptárát, ami azokon került lefoglalásra, de a kigyűjtött adatok között nem volt megtalálható.

Ezeknek az adatoknak a kiadása a jogerős ítélettel lezárt eljárás végéig nem történt meg, pedig a hatályon kívül helyezett eljárást követő másodfokú eljárás során az ítélőtábla az erre irányuló kifogásra történő megkeresés során a Kúriával azt közölte, hogy az adatok kiadása folyamatban van. Ez azonban mindvégig nem történt meg, hanem a megismételt eljárás során a bíróság szakértői véleményt készíttetett arról, hogy mivel az adathordozók elavultak, így hiteles másolat már nem készíthető róluk.

Fantom adathordozó, a „szürke doboz

Előkerült a semmiből a megismételt első fokú eljárás során egy olyan 1 terrabájtos külső merevlemez, mely egyebekben a bűnjel-jegyzékben, és az iratok közt sem szerepelt, amelyről N. Tibor pénzügy őrnagy a következőket nyilatkozta bírósági meghallgatásán, idézzük a tanút a /216-os számú jegyzőkönyből:

„Ez az 1 terrabájtos adathordozó nem szerepel bűnjeljegyzéken, mert ez a hatóság saját tulajdonú eszköze. Ez a bűnjelekről mentett állományokat tartalmazza.

A sem bűnjelnek, sem iratnak nem minősülő külső merevlemez tartalmát a védelem nem ismerhette meg, többszöri kérésre sem készített róla másolatot a bíróság. Az 1 terrabájtos adathordozóra mentette rá egy példányban a NAV Rapid Osztálya az I. rendű vádlottnál fellelt adatokat, illetve a kirendelt igazságügyi könyvszakértő is F. Istvánné is akként nyilatkozott, hogy látta „szürke dobozt”.

A /284. számú jegyzőkönyv 15. oldala a fantom merevlemez – a „szürke doboz” – tárgyában az alábbi párbeszédet rögzíti, idézzük:

Dr. Győrffy István vezető védő: észrevételezném, hogy a Tisztelt Bíróság is felhívta a szakértőt, hogy voltak borítékok, amelyek nem voltak felbontva, innentől kezdve nem tudom, hogy értelmezni a szakértő asszonynak azt a kijelentését, hogy valamennyi borítékot felbontotta. Még egy kérdésem lenne, hogy elektronikai winchestereket vagy ilyen dolgokat tetszett-e vizsgálni?

Szakértő: elektronikai dolgok talán dobozban voltak, DVD-k voltak, amiket kaptam, az ilyen kerek DVD-s tartódobozban volt, volt egy kis csomag, amiben floppy-k voltak, néhány darab floppy, meg volt egy kartondoboz, amiben egyetlen egy szürke, USB-vel csatlakoztatóval egyetlen egy darab winchester vagy winchesternek látszó dolog volt.

Tanács elnöke felmutatja szakértőnek az időközben beszerzett 1 terabyte-os adathordozót tartalmazó szürke dobozt.

dr. Horváth Péter bíró a NAV-ellenőrzéseket tartalmazó kibontatlan, védelem számára ismeretlen 1 terrabájtos merevlemezt tartalmazó Maxell-dobozzal - kép: szegyenpad.com

Szakértő: igen, ez volt. Én a többi számítástechnikai dologgal számítógép, meg ilyen informatikai dolog, nem is tudtam volna mit kezdeni, nem láttam, nem bontottam ki. A winchesterek, amik több ládában voltak, nem néztem meg, én iratokat kerestem, dossziékat, számlákat, iratokat tartalmazó ládákat bocsátott rendelkezésemre a bűnjelkezelő. Lekísért engem, ott kiválogatta, hogy ezek azok. Én vittem a bűnjeljegyzéket, természetesen nem egyszerre, ami egyrészt cégenként van, másrészt meg lehet azért van külön, mert nem egyszerre lajstromozták. Nem egy órát voltam, hanem sok-sok időt töltöttem a pincében. A kolléga elővette a bűnjelként kezelt dobozkát. Tudta, hogy iratot keresek, és azt kereste elő.

Dr. Győrffy István vezető védő: a bíró úr által felmutatott dobozt tetszett-e vizsgálni?

Szakértő: láttam, hogy abban is olyan állományok voltak, amik DVD-kre voltak lemásolva, lehet, hogy ezek winchesteren is lehettek, de ugyanezen az adatállományokat a DVD-n is megtaláltam. Ezek cégnevekkel ellátott DVD-k voltak. Én ezt megkaptam, és otthon néztem meg. Winchestereket nem néztem meg, csak ezt az egyet, meg a 96 DVD-t. A DVD-k mellett
volt ez az egy winchester, azért pont ezt az egyet néztem meg. Én nem is kerestem a winchestereket. Leadtam az első szakértői véleményt, utána hát az még szerintem időben is csúszásban volt, nem emlékszem pontosan, hogy hogy volt
.

Összegezve: A védelem az 1 terrabájtos merevlemezt egyszer sem, annak „szürke dobozát” is csak egy alkalommal láthatta, amikor az eljáró bíró a szakértőnek a dobozt felmutatta, igaz, az nem derült ki, hogy abban épp akkor mi volt. A bírósági eljárást megelőzően a büntetőügyben érintett cégek NAV-revíziói során a revizorok az 1 terrabájtos adathordozón lévő állományok alapján végezték munkájukat, amely revíziók eredményei a teljes bírósági szakban bizonyítékként felhasználásra kerültek. A védelemnek ezek után már csak annyi kérdése volt, hogy milyen bizonyíték az, amelyet a nyomozók, a NAV-revizorok, a szakértő, az ügyészség és a bíróság is megismerhetett, egyedül a védelem és a nyomozóhatóság bűnjelkezelője nem.

Tárgyalási hangulatkép – eljáró bíró, dr. Horváth Péter a vádlottakat fenyegeti

A 2018. szeptemberében indult megismételt elsőfokú eljárás ítélethirdetésére 2019. szeptember 6-án került sor. Mind a tizenegy vádlottat bűnösnek mondta ki a Debreceni Törvényszék, közülük az I., II. és III. rendű vádlottra 6-6, és 5 év börtönben letöltendő szabadságvesztés büntetést szabott ki. Az I., II. és III. rendű vádlottat a törvényszék a korábbiakkal megegyezően minden vádpontban bűnösnek találta, igaz az ügyészi vádbeszéd is tartalmazta, hogy az egyes vádpontok esetében az egyes szereplők konkrét cselekvősége és az ügyben érvényes feladatmegosztás nem rekonstruálható teljes körűen. Az ügy mind a tizenegy vádlott vonatkozásában – vagy a védelem vagy vád fellebbezése folytán – a Debreceni Ítélőtáblán folytatódott.

Fellebbezések a megismételt eljárásban kihirdetett ítélettel szemben

Az ügyészség többek között a cselekmény téves minősítése miatt, bűnszervezeti elkövetés megállapítása végett, a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok téves alkalmazása miatt, és súlyosítás érdekében, míg a védelem többek között hatályon  kívül helyezés, felmentés végett, az ítéleti tényállások megállapítása ellen, és a minősítés miatt fellebbezést nyújtott be a megismételt eljárásban kihirdetett ítélettel szemben.

A védelem a Debreceni Ítélőtábla előtt erősen kifogásolta többek között, hogy a megismételt eljárásban a bíróság elzárta a tanúktól és azt, hogy a törvényszék egyáltalán nem tett eleget a korábbi első fokú eljárást hatályon kívül helyező végzésben leírt útmutatásoknak. A védelem álláspontja szerint a tanúk írásban történő nyilatkoztatása arra vonatkozóan, hogy a korábbi eljárás során tett vallomásukat fenntartják-e még nem zárja ki a vallomásuk kirekesztését, hiszen – mint ahogy az ítélőtábla is kifejtette a hatályon kívül helyező végzésében – azok sok esetben olyan tárgyalásokon születtek, amelyeket meg nem történtnek kell tekinteni. Mindezekért indokolt lett volna a védelem által kért tanúk tárgyalásra történő idézése.

2020. július 06., Debrecen: Dr. Elek Balázs, az ügyet másodfokon tárgyaló Debreceni Ítélőtábla büntető kollégiumvezetője szerint a megismételt eljárás során eltért a Debreceni Törvényszék a táblabíróság útmutatásaitól

Az ítélőtábla szerint mindez azonban nem jelenti azt, hogy az eljárást hatályon kívül kellene helyezni, hiszen az elsőfokú bíróságot ugyan köti az ítélőtábla iránymutatása, de a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtáblát viszont nem köti a saját iránymutatása. Mindebből az következik, hogy függetlenül attól, hogy az első fokon eljárt bíróság eltért az iránymutatásoktól, másodfokon kiküszöbölhetők azok a hibák, amelyek az alapeljárásban előfordultak. Igaz, hogy a nagy számú tanú idézése másodfokon kizárt, de jogerős ítélet hozható ennek hiányában is.

Dr. Borbély Zoltán védőügyvéd a Debreceni Ítélőtáblán - kép: szegyenpad.com

A 2020. június 29-én elhangzott védőbeszédeket követően 2020. július 6-án a Debreceni Ítélőtábla kihirdetett ítéletével az I., II., és III. rendű vádlottakra kiszabott börtönben letöltendő 6-6, és 5 év szabadságvesztés így jogerőssé vált.

A védelem értetlenül állt a tény előtt, hogy a korábban hatályon kívül helyezett eljárásban az ítélőtábla által kirekesztendőnek minősített vallomásokat miért fogadta el a táblabíróság és némi helyesbítéssel miért hagyta helyben az első fokon eljárt bíróság ezekre alapozott ítélet. Nem értette a védelem, azt sem, hogy az ítélőtábla ugyan korábban leírta, hogy a megismételt eljárásban vizsgálni kell a védelem által kifogásolt bizonyítékok felhasználhatóságát, de ennek elmaradása egyetlen esetben sem jelentette azok kirekesztését. Ezek és más körülmények is álláspontjuk szerint felvetették a tisztességes eljáráshoz és a hatékony védekezéshez való – alkotmányban biztosított – jogok megsértését.

dr. Falvai Zsolt védőügyvéd a Debreceni Ítélőtáblán - kép: szegyenpad.com

Alkotmányjogi panasz

2020. szeptember 25-én mindezek miatt alkotmányjogi panaszt nyújtott be a büntetőügy III. rendű vádlottja, aki immár jogerősen öt év börtönben letöltendő szabadságvesztésre lett ítélve.

Az alkotmányjogi panasszal egy időben a büntetés megkezdésének felfüggesztését kérte, hivatkozva arra, hogy az igen hosszúra nyúlt, több, mint 10 évig tartó eljárás során egyszer sem tanúsított olyan magatartást, amely alapján felmerülhetne, hogy a büntetés végrehajtása alól kivonná magát valamint arra, hogy a végrehajtás felfüggesztése esetében az állam végrehajtáshoz való igénye nem lehetetlenül el, az semmilyen csorbát nem szenved, mindösszesen – az alkotmányjogi panasz elutasítása esetében – az későbbi időpontban kerül érvényesítésre.

Mindezek után már csak az a kérdés, hogy a felfüggesztési kérelem ügyében tud-e elfogulatlanul dönteni éppen az a bíró, akivel szemben az elítélt még vádlotti minőségében elfogultsági indítványt terjesztett elő, akinek az eljárása miatt a vádlott kezdeményezésére polgári peres eljárásban jogerős fizetési meghagyás lett kibocsátva a Debreceni Törvényszékkel szemben, aki egy nem létező házi őrizetet akként tartott fenn bűnügyi felügyeletként, hogy a III. rendű vádlott másfél hónapig nem hagyhatta el a lakóhelyét és akinek a teljes eljárásával szemben alkotmányjogi panasz került benyújtásra, mivel a felfüggesztési kérelem ügyében – a jelenleg hatályos jogszabályok szerint – az első fokon eljárt tanács bírája dönt.

Az alkotmányjogi panasz, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése tárgyában hozott döntésekről tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.

Légy első hozzászóló

Válasz írása

Your email address will not be published.


*