Sándor István magánnyomozó gátlástalanul megalázta a Kovács-családot

honesta mors turpi vita potior, et incolumitas ac decus eodem loco sita sint

Sándor István magánnyomozó - kép: MTI-Honéczy Barnabás / szegyenpad.com

A pszichiáter-orvosszakértőset is játszó, ahhoz is értő ex-nyomozó-magánnyomozó édesapát és szüleit alázta meg, különleges személyes adatokkal élt vissza, családjogi bírót bűncselekmény elkövetésével rágalmazott – a gombhoz varrt kabát története.

Szerkesztőségünk közérdekű bejelentés körében szerzett tudomást egy, a Központi Kerületi Bíróság előtt szülői felügyeleti jog és járulékai rendezése iránt folyamatban lévő jogvita kapcsán példátlan ügyről; melyben egy közel 15 esztendős szakmai múlttal bíró magánnyomozó, Sándor István – nyugállományú rendőr alezredes – és cége a Papa és Társa Kft. vált érdekeltté, míg az általa bírósági közokirattá vált „környezettanulmány” laikus szemmel is szégyenletessé. A továbbiakban a nyájas olvasóra bíznánk az értékítélet megalkotását.

Az érintett polgári peres eljárásban Sándor István magánnyomozót a családjogi vitában érdekelt édesanya bízta meg ügyvédje útján, annak érdekében, hogy volt párja (Kovács Dániel) személyi és szűkebb szociális közegéről magánnyomozói kutatást, „környezettanulmányt” készítsen. Az édesanya megbízólevelében úgy fogalmaz, „próbáljon Dánielről a családjáról pontos információkat beszerezni, mert jelenleg a tét nem más mint a közös gyermekünk tőlem való elrablása hatalmi eszközökkel”

Sándor István magánnyomozó megbízási szerződése

Az édesanya motivációja nem lehetett más, mint a perben ellenérdekű féllel közösen vállalt gyermek kapcsán kialakult jogvitában képviselt érveinek alátámasztása, a környezettanulmány okirati bizonyító eszközként való felhasználása.

A megbízó hölgy felelősségéről az ügyben többek közt megbízólevelében rögzített sajátságos álláspontja és az a tény is tükröt mutat, hogy a „biológiai apaként” emlegetett korábbi párjának közeli hozzátartozóiról többek közt olyan szenzitív adatokat ad meg, mint azok személyes okmányainak száma, lakcím adatok, egészségügyi állapotra vonatkozó adatok, kezelőorvos neve, stb.

A tevékenység, melyet a magánnyomozó egy polgári jogi megbízás alapján végez, nem hatósági adatgyűjtés, hisz utóbbit kizárólag csak az arra jogosult és kijelölt személy végezhet. Elvben egy polgári jogi alapon szövődött megbízási szerződésről van szó ilyen esetekben, nem hatósági eljárásról.

Fontos adalék az ilyen jellegű ügyekhez az is, hogy a magánnyomozás csak az egyének jogérvényesítését, kötelezettségeinek teljesítését és jogos érdekeinek védelmét szolgálhatja, tehát negatív érdekek (pl. csak kíváncsiság, aljas indok, rosszhiszemű pervitelre törekvés, féltékenység, bosszúvágy, adatok beszereztetése másra történő nyomásgyakorlás érdekében) nem képezhetik a magánnyomozói megbízás alapját.

A magánnyomozó által elkészített és általunk megismert anonimizált „környezettanulmány” bevezető soraiban az édesanya „szóbeli tájékoztatására” hivatkozva ismerteti Sándor István azt a tragikus előzményt, hogy az asszony saját tulajdonú családi házát folyamatos zaklatás következtében volt kénytelen elhagyni majd ezt követően albérletbe költözni. (A környezettanulmány további részeiben is találunk az édesanya és Sándor István cége közt létrejött megbízólevélben rögzített „sztorira” szinte betűre pontosan illeszkedő környezettanulmányi megállapításokat. Első észrevételünk ezek kapcsán jogos lehet, a kérdés: pontosan milyen bizonyítékokra alapozva állít a tisztelt nyomozó úr, már amennyiben nyomozásról volt szó…)

Sándor István magánnyomozó környezettanulmánya, 1. oldal

Abban az esetben, ha a zaklatás ilyen mértékben érintette a saját ingatlanából „űzött vadként menekülő” asszonyt, felvetődik a laikus kérdés, hogy zaklatás vádjában indult-e büntetőeljárás Kovács Dániellel szemben, és abban esetlegesen született-e jogerős ítélet, mely megalapozhat ilyen kemény állításokat? Utóbbira való utalást hírből sem talál a kíváncsiskodó olvasó, mindössze a „megbízó szóbeli tájékoztatásával” kell beérnünk, illetve a megbízólevélben rögzített anyai beszámolóval.

A drámai bevezető után a megbízó sanyarú sorsának és az érintett apával való baljós kapcsolatának részletei rendre kibontakozni látszanak. Mint megtudjuk „az apa részéről különböző mondvacsinált verziók alakultak ki a gyermek láthatását illetően” és szó esik apai alkoholizáló életvitelről is, mely igaz, napjainkban már megszűnt. Utóbbiak mibenlétét, pontos részleteit költői homály fedi, de természetesen ilyen bevezetés után nincs okunk rosszindulatot feltételezni, és a bíróságra benyújtott iratok kapcsán sem látjuk indokoltnak az állítások bizonyítékokkal való alátámasztását. Ebben a tárgykörben természetesen nem tudunk azzal a ténnyel sem mit kezdeni, hogy bár tudomásunk szerint Sándor István sem toxikológus, sem szenvedélybetegekkel foglalkozó orvosszakértői kompetenciával nem rendelkezik.

Sándor István magánnyomozó környezettanulmánya, 2. oldal

A magánnyomozói tevékenységgel összefüggő adatszerzésről szóló jogszabályhelyek vizsgálata során megállapítható, hogy ebben a minőségben adatgyűjtésnek definiálható minden, ami a szerződés teljesítése érdekében felmerül, úgymint az ügyről információval rendelkező személyek megkérdezése, sajtótermékek és hírek elemzése, az internet használata, a követés és a megfigyelés stb. Magyarországon a személyes adatok védelme körében az adatvédelmi törvény szabályozása érvényesül, így például a közösségi oldalakon megjelenített és adatlapon megtalálható személyes adatok felhasználása is csak az érintett beleegyezésével történhet, ha és amennyiben a magánnyomozó fel kívánja használni azokat – lásd. környezettanulmányban.

Megjegyeznénk, hogy a megbízó és annak nővére valamint a „vizsgált személy” (Kovács Dániel) közti levelezésről és annak értékeléséről is szó esik a tanulmányban. Az irat tanúsága szerint kérdőjeles számunkra, hogy a „nővér és a vizsgált személy” levelezéséhez való hozzáférés kapcsán kapott-e a magánnyomozó felhatalmazást, hozzájárulást a nővértől, illetve vizsgált féltől személy szerint. Esetlegesen a megbízó önhatalmúlag adta át ezeket a leveleket? Hangsúlyoznánk ezen adatok beszerzésének körülményeit amiatt is, mivel a magánnyomozó kiemelt súllyal hivatkozik a fenti levelek tanulmányozására, mint magánnyomozói lépésekre az ügyben.

A magánnyomozó a vizsgálata során követést és megfigyelést természetes személyként végezhet, így a megbízott csak olyan helyen folytathat megfigyelést, ahol bárki legálisan tartózkodhat például ilyenek a közterületek, közösség számára nyitva álló helyek, közintézmények stb. Abban az esetben, ha a megfigyelt személy a saját lakásában tartózkodik már különlegesebb a helyzet, hisz a saját érzékszervekkel történő észlelés ebben a körben is megengedett, például egy nyitott ablak mellett hallott beszélgetés.

A család tagja még – Sándor István beszámolója alapján – az az apai nagymama is, aki „megtett mindent annak érdekében, hogy a gyermek ne szülessen meg. Pénzt ajánlott a megbízónak, hogy vetesse el a születendő gyermeket, de ezt a Megbízó elutasította. Sőt, arra is fény derül, hogy „a gyermeket egyéves koráig a nagyszülő nem is látja, majd egy-két alkalommal megjelenik a biológiai apa oldalán a nagyapa. A biológiai apa oldaláról a nagymama soha nem jelenik meg”, ami bizonyára így is van, hiszen egy nyugállományú rendőr alezredes állításait nem mernénk kétségbe vonni és egy édesanyával sem mernénk vitatkozni.

Amennyiben ez nem lenne több a soknál, a környezettanulmányban olvasható még, hogy Kovács Dániel fiútestvére azért házasodott meg és él ma is külföldön, „mert nem bírta a család (szülők!) által támasztott elvárásokat”. Hiszen a magánnyomozó beszámolója szerint „mindkét gyermekkel szemben olyan követelményt és elvárásokat támasztottak, amiket nem tudtak teljesíteni és ebből adódtak pszichiátriai gondok mindkét gyereknél.”

A családi anamnézist nyugalmazott alezredes úr, pszichiáter-elmeorvos szakértői kompetencia hiányában tovább részletezi akként, hogy „Dániel jelenleg is visszajáró beteg a Pszichiátriai osztályra Budapesten a Szent János kórházba…. DEPROSSZIÓVAL kezelik, ami egyfajta szinten tartás érdekében történik”. Megbízólevél tartalma szerint a kezelőorvos nevét is megtudjuk, sőt egy kicsit tovább gondolkodva felmerül bennünk újfent az érintett személyek szenzitív különleges adatainak sérelme. Ismételnénk, felmerül…

A hatályos szabályozás kiemeli, hogy a személyes és különleges adatok gyűjtése – néhány kivétellel – tilos! (Személyes adat például az egyén bármilyen azonosító jele, különleges adat például az egyén egészségi állapotára vonatkozó adat.) Ennél a pontnál kezdjük érezni, hogy a kutya el van ásva, hiszen mint fentebb említettük, a nyomozó az egészségügyi ténymegállapításokra nagy alapossággal helyezett hangsúlyt, de olvassuk csak tovább

Csupán Sándor István személyes aggodalmát alapozhatja meg, hogy a környezettanulmány további részében javasolja a „Szent János Kórház Pszichiátriai osztályáról Kovács Dániel pszichés állapotára vonatkozóan kórtörténeti anyagot…orvos szakértővel megvizsgáltatni, hogy alkalmas-e egyáltalán az apa szerep betöltésére. Vagy mentálisan az emberi és társadalmi elvárásoknak megfelelni”

Sándor István magánnyomozó környezettanulmánya, 3. oldal

A „baj” bizonyosan nagy lehet, amennyiben nem csupán az édesapa apai szerepre való alkalmasságát, de a társadalmi normáknak való megfelelését is kétségbe vonják. Bár, a megbízólevelet olvasva a gyermek édesapja nem lehet kisebb kaliberű egyén, mint egy közveszélyes bűnöző.

A katarzis természetesen nem maradhat el a „mű” végén, hiszen Sándor István az alábbiakkal összegzi mondandóját:

Véleményem, hogy a Bírósági és Gyámügyi eljárások már rég nem a gyerekről szólnak, hanem az anyát hogyan készítsük ki…..jelenleg eljárást folytató bíró nem az egyenlő bánásmód szabályait alkalmazza a tárgyaláson akkor amikor fontos kérdéseket és nyilatkozatokat nem foglal jegyzőkönyvbe, amit az anya indítványoz vagy kér.

Sándor István nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírója hivatali visszaélést követett el. A ténykijelentései kimeríthetik a hivatalos személy sérelmére elkövetett rágalmazás bűncselekményét.

A kérdéses környezettanulmány vonatkozásában szerkesztőségünk személyesen Sándor Istvánt igyekezett többek közt az alábbi kérdésekkel megkeresni, de érdemi válaszokat sajnos a mai napig nem kaptunk. Az érintett fél ugyanis arra hivatkozott, hogy folyamatban lévő ügyről nem áll módjában nyilatkozni.

Az alábbiak mégsem hagynak minket nyugodni:

  • Milyen alapokra helyezkedve fogalmazott meg a magánnyomozó az eljárás részleteire (bíróság, gyámügyi hatóság elfogulatlanságával szembehelyezkedő) ténymegállapításokat?
  • Egyéb polgári peres eljárások kapcsán a megbízó ügyfelek számíthatnak-e arra, hogy majdhogynem elfogultsági kifogás benyújtását sugalmazza az eljáró bíróra és gyámhatósági szervre pusztán azért, mert a peres fél (anya!) és Sándor István cégéhez bátorkodott fordulni, és e tekintetben az ő „véleményére” alapozva járna el?
  • Mire számíthatnak a jövőben a PAPA és TÁRSA Kft.-hez fordulók a vizsgált személyek pszichés, családi, magánéleti és egyéb szenzitív adataik felhasználása tekintetében? Szakmailag és etikai szempontokból biztos kezet képes-e nyújtani ügyeik előre vitelében?
  • Milyen kép, értékítélet alakulhat ki Sándor Istvánról és cége munkásságáról cselekménye kapcsán, minek után az ártatlanság vélelmét semmibe véve többek közt bűncselekmény elkövetését kész tényként közli a vizsgált személy, eljáró hatóság és bíróság kapcsán?

Számos következtetés levonható ezen ügy kapcsán, de a legfontosabb és egyben legmegdöbbentőbb tény számunkra az, hogy hazánkban a „gombhoz varrják a kabátot”. Az ilyen és ehhez hasonló megbízási szerződések, melyek vonatkozzanak akár magánnyomozói, akár egyéb szakértői megbízatásról nem egy alkalommal képezik bírói döntések alapját. Csak – kissé naivan – merjük remélni, hogy csekély számú olyan gátlástalan szerveződés létezik ma Magyarországon, mint dr. Juhász György európai szakjogász, ügyvéd és Sándor István magánnyomozó együttműködése. Álláspontunk szerint ugyanis elképzelhető, hogy a fent ismertetett munka egy részletesen kidolgozott ügyvédi és magánnyomozói munka eredménye, melyben másodlagos szempont az ügyre vonatkozó releváns tények feltárása, de kiemelt jelentőséggel bír az egyéni érdek, mely akár emberi méltóságot és személyhez fűződő jogokat is sérthet a nemes küzdelem jegyében. Bár tudjuk, „Az igazság nemlétező fogalom. Mert ugye „nem létezik, hogy másnak legyen igaza.”

Kétségünk ne legyen, amennyiben Sándor Istvánt, valamint a PAPA és TÁRSA Kft.-t bízzuk meg magánnyomozással, továbbra is számíthatunk az ügyeink „jogszerű és tisztességes megoldása érdekében” tett erőfeszítéseiben.

A tőlünk megszokott módon közérdekű bejelentéssel fordultunk a sajtó képviseletében a magánnyomozók szakmai kamarájához, illetve a Budakörnyéki Járási Ügyészség Közérdekvédelmi Csoportját is megkerestük. A kamara, illetve az ügyészség válaszait nyilvánosságra hozzuk.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Légy első hozzászóló

Válasz írása

Your email address will not be published.


*