Dr. Mile Gabriella háziorvos kalandjai, III. rész: fényevő-per – bukás a Kúrián

Bukott a Kúrián is az oltásellenes homeopata doktornő

Dr. Mile Gabriella a Budapest Környéki Törvényszéken - kép: Polcz Péter

Az oltásmutyiba keveredett bűnöző háziorvos, Dr. Mile Gabriella felmentésért haknizott a Kúrián – a Dr. Csák Zsolt vezette bírói tanácsot nem hatotta meg az oltásellenes homeopata-doktornő siránkozása. Dr. Mile Gabriella a Kúria szerint is felelős a vázimait éhezés miatt felemésztő, agysorvadásban szenvedő Erdei Benjámin Hunor halálában.

Felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára az éhenhalt agárdi kisfiú büntetőperében született jogerős ítélet ellen az V. rendű elítélt M. Bertalan természetgyógyász, és a VI. rendű terhelt Dr. Mile Gabriella háziorvos. Az alábbiakban a Kúria Bfv.I.1182/2017/17. sz. határozatát szemlézzük.

Kúria által közreadott tényállás Dr. Mile vonatkozásában

Az újszülött gondozására a VI. rendű terheltet a III. rendű terhelt [az anyai nagypapa – szerk.] kérte fel. A VI. rendű terhelt budapesti háziorvosi rendelőben praktizált, mint gyermekgyógyász szakorvos, aki a homeopátiás gyógymódot részesítette előnyben. Megbeszélték a III. rendű terhelttel, hogy területen kívüli gyermekként a praxisába befogadja a csecsemőt és a szükséges vizsgálatokat, az egészségi állapot ellenőrzését, a megelőző, gyógyító tevékenységet minden esetben a gyermek vidéki lakóhelyén végzi. A vizsgálatokra a II. és III. rendű terheltek szállították a VI. rendű terheltet előzetes megbeszélést követően.

VI. rendű terhelt házi gyermekorvosi praxisában 975 bejelentett gyermek szerepelt, ebből 361 gyermek a körzeten kívül, több esetben száz kilométert is meghaladó távolságban lakott.

A gyermekorvos nem vezetett gépjárművet. VI. rendű terhelt az ÁNTSZ felé 2011. november 2. napján jelentette be, majd 2013. április 17. napján jelentette ki a kk. sértettet.

Az első státuszvizsgálatra a gyermek születését követően csak több, mint két hét elteltével, 2011. október 3. napján került sor.

Kk. sértett testsúlya ekkor 3270 gramm, testhossza 53 cm, a fejkörfogata 38 cm, a kutacs mérete 3 x 3 cm volt. A vizsgálat során eltérésként minimális nyaki hypotoniát (alacsony izomtónus) és hydrocele testis-t (here vízsérv) jelölt meg a VI. rendű terhelt. Rögzítette, hogy a gyermeket anyatejjel táplálják.

Az Apgar értéket a hozzátartozók bemondása alapján állapította meg.

Ezt követően 2011. október 17. napján történt orvosi vizsgálat. Ekkor a gyermek testsúlya 3700 gramm, a testhossza 54 cm, a fejkörfogata 39 cm, a kutacs mérete 3 x 3 cm volt. A VI. rendű terhelt által 2011. november 15-én végzett orvosi vizsgálat szerint a gyermek testsúlya 5060 gramm, testhossza 59 cm, fejkörfogata 42 cm, kutacs mérete 3 x 3 cm volt. A VI. rendű terhelt feljegyzése tartalmazza, hogy sokat sír, keze, feje, tenyere nyirkos, széklete zöld, minimális nyaki hypotonia továbbra is fennáll.

A sértett fejlődése a születést követő negyedik hónapig zavartalan volt. A 2011. december 20-i orvosi vizsgálaton a gyermek súlya 6000 gramm, testhossza 65 cm, fejkörfogata 43,5 cm, a kutacs mérete 3 x 3 cm volt. Belszervi fizikális eltérést nem jegyzett fel. Megjegyezte viszont, hogy síráskor az erek a koponyán kidagadnak és a fejet ülésbe húzáskor még lógatja. A gyermek 2012. február 2-án mért adatai: súlya 6500 gramm, testhossza 65 cm, fejkörfogata 45 cm, kutacs mérete 3,5 x 3,5 cm. A VI. rendű terhelt feljegyzése: „Néhány hete könnyebb vele, 10-14 naponta nyűgösebb, nyálzik, zöld a széklete. Homloka, füle felett izzad szoptatáskor. A fejét még lógatja.” Ehhez azt a megjegyzést fűzte, hogy „nem gyakorolnak”. Rögzítette, hogy csak anyatejjel táplálják és feljegyezte, hogy erőlködéskor az erek kidagadnak, jól látszanak a fején.

2012. február 17-én a III. rendű terhelttel történt telefonos beszélgetés eredményeként írta le a VI. rendű terhelt, hogy egy alkalommal hányt a gyermek, két alkalommal bukott vagy kisebbet hányt. A kedélyállapota jó.

Ultrahang vizsgálatot javasolt és beutalót küldött. A VI. rendű terhelt által 2012. február 17-én postázott beutaló feladása nincs dokumentálva, a beutaló írását a vizitlapon sem tüntették fel. 2012. február 17-e után a VI. rendű terhelt nem ellenőrizte, hogy az általa megküldött ultrahang és labor vizsgálatra szóló beutaló alapján megtörténtek-e az előírt vizsgálatok. Elmaradt a vizsgálatok teljesülésének szülőktől történő számonkérése, illetve a VI. rendű terhelt nem élt az ún. „betegút” lekérdezésének lehetőségével, ami szintén az általa elrendelt vizsgálatok megtörténtének kiderítését szolgálta volna. Ennek következtében elmaradt a gyermek egy éves korában esedékes szűrővizsgálata, és ugyancsak a szülők tértivevényes levélben való értesítése az újabb orvosi vizsgálat esedékességéről és szükségességéről.

Miután a VI. rendű terhelt felvetette az ultrahang vizsgálatot, az I., II., III. és IV. rendű terheltek az interneten utánanéztek a vizsgálat esetleges kockázatainak és arra a megállapításra jutottak együttesen, hogy

a vízfejűség kialakulásához az ultrahang vizsgálat hozzájárulhat, ezért elhatározták, hogy ezt a vizsgálatot nem végeztetik el. Ugyanígy a később javasolt vérvizsgálatot sem.

A 2012. március 20-án történt orvosi vizsgálatkor a gyermek súlya nem változott, 6500 gramm volt, testhossza 68 cm, fejkörfogata 47,5 cm, a kutacs mérete pedig 3 x 3 cm. A korábbiakhoz viszonyítva eltérésként mutatkozott, hogy sokat nyálzik, nyűgösebb, este zöld a széklete. A VI. rendű terhelt ismételten ultrahang vizsgálatot javasolt, megjegyezve, hogy a beutalót korábban elküldte.

Az I., II., III. és IV. rendű terheltek időközben úgy ítélték meg, hogy a VI. rendű terhelt „elbagatellizálja” a gyermek általuk felsorolt tüneteit, nem foglalkozik az elvárásuknak megfelelően a gyermekkel. 2012. június 19-én telefonon történt a III. és VI. rendű terheltek között beszélgetés, amelynek során a III. rendű terhelt a gyermek mozgásfejlődésével kapcsolatosan kitérő választ adott a VI. rendű terheltnek.

Tájékoztatta arról, hogy a gyermek hányása a homeopátiás szer hatására javult.

2012. június 26-án az előző telefonbeszélgetés során történt egyeztetés után az I., II., III. és IV. rendű terheltek lakásán újabb és egyben az utolsó orvosi vizsgálatra került sor. Ekkor azt tapasztalta a VI. rendű terhelt, hogy a kk. sértett nem olyan élénk, mint korábban, az izomzatának tömege is kissé kevesebb, mozgásfejlődése lelassult. Vékony és sápadt volt a bőre. Ölben a fejét tartotta, nyálzott, dörgölte a fogát. A fejformája hydrocefal volt. A fej körmérete 47,5 cm, a kutacs mérete 2,5 x 2,5 cm. A súlyát mérleg hiányában nem mérték. Elmondás alapján rögzítette a VI. rendű terhelt, hogy a sárgarépát kihányta, azóta a szilárd ételt nem akarja megenni. Ugyanekkor történt feljegyzés arról, hogy 4-4,5 hónapos korában „hányogatott”.

Terápiának Phosphorus D12 homeopátiás készítményt írt fel a VI. rendű terhelt, mert vashiány pótlását tartotta szükségesnek.

A VI. rendű terhelt annak ellenére, hogy a III. rendű terhelttel és családjával a kapcsolat felvételt és vizitet 2012. július 30-át követően nem tudta elérni (a telefont nem vették fel, a VI. rendű terheltet nem hívták vissza), a VI. rendű terhelt ezt a körülményt nem jelezte a gyermekjóléti szolgálat felé.

III. rendű terhelt által telefonon előadott éhezéses- és táplálkozási hiánytünetet felvető lábfejödéma közlése (2012. 07.18.) után nem történt meg az intézeti felvétel kezdeményezése.

VI. rendű terhelt a csecsemő 9 hónapos koráig észlelte a sértett fejlődésben való elmaradását, rögzítette a kóros fejlődés tüneteit, ennek ellenére nem tett határozott lépéseket a fizikális és pszichomotoros kóros fejlődés okainak feltárására. Az ismételt sikertelen kapcsolat felvételt, az orvosi vizsgálatok kezdeményezésének elutasítását nem értékelte olyan súlyú veszélyezettségként, amely a gyermekvédelmi jelzőrendszer értesítését megkövetelte volna, holott amennyiben a gyermekorvos azt tapasztalja, hogy utasításait nem tartják be, a gyermek egészségügyi ellátását késeltetik vagy elutasítják, ez a magatartás a gyermek veszélyeztetettségét megalapozó bejelentési kötelezettséget von maga után, amit a VI. rendű terhelt elmulasztott.

A gyermek a 6 hónapos kori kötelező védőoltásokat időbeli elcsúszással, de megkapta. Az oltások a terheltek vidéki lakásán történtek. A továbbiakban az I., II., III., IV. rendű terheltek és a VI. rendű terhelt között már semmiféle kapcsolat nem volt. Egyikük sem kereste a másikat. A kapcsolat megszakadása következtében a sértett a 15. hónapban kötelező oltást nem kapta meg, ennek oka az ANTSZ felé leadott jelentésben nem szerepelt, az ennek feltüntetésére rendszeresített űrlapon bejegyzés nem történt.

A gyermeket 2012. június 26-a után a haláláig, 2013. április 14. napjáig orvos nem látta, nem vizsgálta, nem kezelte. Semmiféle, a gyermek állapotát igazoló és elfogadható dokumentum a gyermekről ezt követően nem állt rendelkezésre.

A 18 hónapos gyermek testsúlya a halálakor 4,49 kg, míg a testhossza 69 cm volt. Kk. sértett halálát súlyos fokú lesoványodása, alultápláltsága, fehérjehiányos állapota és kiszáradása következtében kialakult heveny keringési elégtelenség okozta. A halála előtt nem volt egészséges szervezetű, nála külső-belső vízfejűség, agykamratágulat, jelentős mértékű agyvíz felszaporodás, a nagykutacs záródásának elmaradása, agysorvadás állt fenn.

Olyan természetes eredetű, veleszületett vagy sorsszerű emésztőszervi megbetegedésben, illetve tápcsatornai elváltozásban, amely nála táplálási vagy felszívódási akadályozottságot képezhetett volna, nem szenvedett. A gyermek vízfejűsége a halál adott időpontban való bekövetkeztét – önmagában – nem magyarázza.

A halála előtt a kiskorú sértett rendkívül lesoványodott, a bőr alatti zsírszövet teljesen hiányzott, a vázizomzata erősen csökkent, az alsó végtagjain a súlyos fehérjehiány miatt kialakult fokozott vizenyőképződés, bőrén pontszerű bevérzések voltak. A csecsemő súlyosan alultáplált, sorvadt volta alapján a halálához vezető kórfolyamat a halálát hónapokkal megelőzően kezdődött el, így az élete veszélyeztetve volt, kórházi kezelésre szorult volna. A halálát megelőzően hetekkel-hónapokkal megkezdett szakszerű, korszerű gyógykezelés esetén életének megmentésére esély lett volna.

Dr. Mile Gabriella Kúria előtt előadott kérelme

VI. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapította. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették az eljárási szabályokat, amikor a VI. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét alapvetően T.1. tanúvallomására és szaktanácsadói véleményére alapították, és nem folytattak le további szakértői bizonyítást, valamint nem zárták ki a bizonyítékok köréből T.1. tanúvallomását és szaktanácsadói véleményét.

A szaktanácsadót szakértőként nem lehet bevonni az eljárásba, azt szakvéleményként nem lehet figyelembe venni. A másodfokú bíróság olyan szakértői megállapításokat emelt be a tényállásba, amit a kirendelt szakértők a meghallgatásuk során módosítottak. A felülvizsgálati indítvány hivatkozik arra is, hogy az Országos Gyermekegészségügyi Intézet által 2004. évben kiadott módszertani körlevélben írtak nem minősülnek kötelező előírásokat tartalmazó jogszabálynak, az Alkotmánybíróság pedig kifejtette, hogy általános érvényű jogokat és kötelezettségeket csak jogszabály állapíthat meg.

A felülvizsgálati indítvány szerint T.1. túlterjeszkedett kompetenciáján, jogkérdésben nyilatkozott, a bíróságok pedig szakértői bizonyítást igénylő kérdésben csupán tanúvallomásra és szaktanácsadói véleményre alapították a tényállást. A sértett tekintetében a közvetlen veszélyhelyzet nem jött létre, a VI. rendű terhelt terhére rótt szabályszegések a sértett egészségének veszélyeztetésében nem játszottak szerepet, nincs okozati összefüggés a szabályszegés és a veszélyhelyzet között. A bíróságok nem tudták megállapítani, hogy léteznek-e a tényállás részévé tett szakmai szabályok, amelyek megsértését a VI. rendű terhelttől követeltek meg. Nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy mikortól állt fenn a sértett egészségét közvetlenül veszélyeztető helyzet.

A felülvizsgálati indítvány szerint a szakértői vélemény nem felelt meg a szakértői bizonyítás szabályainak, az feltételezéseken alapul. Nem lehet kétséget kizáróan levonni azt a következtetést, hogy a VI. rendű terheltnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a sértett közvetlen veszélyhelyzetbe került, a tényállásból nem lehet levonni azt a következtetést, hogy a VI. rendű terheltnek tudnia kellett arról, hogy a sértett kezelését az V. rendű terhelt átvette tőle, ezen megállapítások iratellenesek és nem bizonyítottak. Nem lehet kétséget kizáróan megállapítani azt sem, hogy a VI. rendű terhelt szabályszegése folytán, azzal okozati összefüggésben nem szakadt meg a sértett életét fenyegető folyamat, másrészt azt sem, hogy ezen folyamat a VI. rendű terhelt szakmai kötelezettsége lett volna, továbbá a VI. rendű terhelt tekintetében nem lehet azt sem megállapítani, hogy a mulasztás közvetlen veszélynek tette ki a sértettet.

A védő álláspontja szerint hiányzik a bűncselekmény egyik tényállási eleme, a közvetlen veszély, továbbá nincs okozati összefüggés a foglalkozási szabályszegés és a közvetlen veszély között. A felülvizsgálati indítvány szerint a sértett halálának az volt az oka, hogy nem jutott megfelelő mennyiségű táplálékhoz, ehhez a VI. rendű terheltnek „semmi köze”, az ő orvosi tevékenységét nem érinti. A felülvizsgálati indítvány szerint az irányadó tényállásban rögzített foglalkozási szabályszegések legfeljebb absztrakt veszélyhelyzet megállapítására adnak alapot, de konkrét, közvetlen veszélyhelyzet nem alakult ki a sértettnél az 1 éves státuszvizsgálat idején, mert a sértett még 7 hónapot élt.

Igen részletesen elemezte továbbá a gyermekvédelmi jelzőrendszerre vonatkozó jogszabályi és egyéb normákat, az alapvető jogok biztosának jelentéseit, más hasonló büntetőügyet, továbbá az azóta elfogadott törvénymódosítást, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének előírásait.

Végezetül elemezte a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűncselekményének törvényi tényállási elemeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a VI. rendű terhelt ezt a bűncselekményt nem követte el.

Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat megváltoztatva, VI. rendű terheltet elsődlegesen mentse fel a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének vádja alól, másodlagos indítványa szerint pedig enyhítse a kiszabott büntetést.

Kúria döntése

A VI. rendű terhelt foglalkozási szabályszegésétől függetlenül létrejött a kiskorú sértett életét, egészségét veszélyeztető helyzet, de a halálában őt gondatlanság sem terheli, a gyermek életét veszélyeztető folyamat azonban az ő mulasztása – az 1 éves szűrővizsgálat elmaradása – miatt nem szakadt meg.

Az eljárt bíróságok azonban – a fentiekre is figyelemmel – a VI. rendű terhelt felelősségét nem a halálos eredmény miatt, hanem a másodfokú ítélet 26-27. oldalán részletezett szabályszegések miatt, a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének alapesetében állapították meg. Ezt pedig az követi el, akinek szabályszegése más életét, testi épségét vagy egészségét közvetlen veszélynek teszi ki.

A terhelt észlelte, hogy az Eütv. szerinti cselekvőképtelen sértett ellátására, gondozására köteles szülei és nagyszülei a hagyományos orvoslási módszerekkel szemben bizalmatlanok, észlelte, hogy a kapcsolatot vele megszakítják, ennek ellenére a sértettet az ellátási köréből nem jelentette ki, az életkorhoz kötött kötelező szűrővizsgálatok elvégzését nem ellenőrizte, dokumentációs kötelezettségének nem tett eleget [Eütv. 16. § (2) bek. a) pont; 21. § (1) bek.; 81. § (3) bek.; 136. §; 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet 3. § (2) bek. a) pont; 4. § a) pont; 8. § (2) bek.; 1. számú melléklet 2-3. pont; 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 4. § (2) bek. d) pont, (3) bek. a) pont]. Kisebb részben a terhére róható az is, hogy a kiadott, a védő által is részletesen elemzett módszertani levélben foglaltak ellenére, a gyermek általa is feltételezhető veszélyeztetettsége esetén a kötelező törvényi előírás ellenére nem élt jelzéssel a gyermekjóléti szolgálatnál [a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 17. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont].

Ezek a szabályszegések tették lehetővé, hogy a sértett kilenc hónapos korától haláláig orvosi felügyelet és ellátás nélkül maradt, csupán az V. rendű terhelt felügyelete alatt, aki viszont önálló orvosi tevékenység végzésére az előbbiekben írtak szerint nem volt jogosult.

Összességében tehát a VI. rendű terhelt terhére rótt foglalkozási szabályok megszegésének lényege az, hogy bár már észlelte a gyermek egészségének veszélyeztetett voltát – így annak vízfejűségét -, rögzítette a kóros fejlődés tüneteit, amely kapcsán felmerült benne az elégtelen táplálás lehetősége is, ennek okait nem vizsgálta ki, a gyermek gondozóival való kapcsolat megszakadását figyelmen kívül hagyta.

Az ultrahang vizsgálat elvégzését nem szorgalmazta, pedig annak függvényében lett volna megoldható a gyermek további kezelése, például shont beültetésével.

Nem követte tovább a gyermek sorsát, és nem tette meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek megakadályozhatták volna a szülőket és nagyszülőket a gyermek sérelmére megvalósított cselekmény folytatásában.

Nem szorgalmazott további vizsgálatokat, nem kérte számon utasításai betartását, a kellő körültekintés mellett tudnia kellett, hogy a kivizsgálások elmaradtak, hiányzott a sértett orvosi ellátása. A lábdagadás (fehérjehiány) tényéről, a természetgyógyász általi kezelésekről értesült, az utolsó látogatás során feltárt körülményekből a VI. rendű terheltnek tudnia kellett, hogy a sértett egészségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe került, mégsem tett semmit a jelzési kötelezettség teljesítésével a veszélyhelyzet elhárítása érdekében, így a történteket nem jelentette a gyermekjóléti szolgálatnak, akik hatósági eszközöket igénybe véve gondoskodhattak volna a gyermek egészségügyi ellátásáról. A halálos eredmény azonban majdnem 10 hónappal az után következett be, hogy a VI. rendű terhelt utoljára látta a gyermeket, és a halál lehetősége akkor még valóban nem merült fel. Így az a hanyag gondatlanság, amely a VI. rendű terhelt esetében a foglalkozási szabályok megszegésével összefüggésben megállapítható, a halálos eredménnyel valóban nem hozható összefüggésbe. A szabályszegések idejében ugyanis még kellő figyelem és körültekintés mellett sem kellett volna a gyermek halálának lehetőségével számolnia.

Magatartásával ezért az általa is észlelt közvetlen veszélyt nem hárította el, mulasztásával azt fenn is tartotta, így szabályszegő mulasztásával, bár lett volna rá jogszabályok által is előírt lehetősége, nem szüntette meg a közvetlen veszélyhelyzetet, mint eredményt, és ezért az eredményért a gondatlan bűnössége ténylegesen fennáll.

A VI. rendű terhelt tehát szabályszegő mulasztásával – bár lehetősége lett volna rá – nem akadályozta meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, illetve a közvetlen veszélyhelyzet fennmaradását, és ezért őt gondatlanság terheli (EBH 2007.1586.).

A közvetlen veszély ugyanakkor nem kizárólag tevőleges magatartás eredménye lehet, megvalósítható mulasztással is, amely – mint a VI. rendű terhelt esetében is – azt jelenti, hogy az elkövető tétlen (passzív) marad. Ez a felülvizsgált ügyben a kötelezettség nem teljesítését, a megkövetelt akaratlagos magtartás hiányát jelentette.

A Kúria álláspontja szerint a VI. rendű terhelt esetében a foglalkozási szabályok megsértése vonatkozásában nem csak a „közvetlen gyógyítással” összefüggő foglalkozási szabályoknak van a bűnösséget megalapozó jelentősége. Az orvosi tevékenységgel ténylegesen összefüggő, a beteg gyógyulását, és így a közvetlen veszély elhárítását szolgáló egyéb szabályok megszegése – mint például az elmaradt bejelentési kötelezettség a gyermekjóléti szolgálat felé, mint az egyetlen, a háziorvos számára nyitva álló, a kezelés kikényszerítését szolgáló eszköz – is alkalmas a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye megállapítására.

A jogerős ítélet a fenti foglalkozási szabályszegések megállapítása mellett azt rögzítette, hogy a VI. rendű terheltet a gyermek halálában gondatlanság sem terheli. A szülőkkel való kapcsolat megszakadása miatt ugyanis már nem értesült a gyermek kilenc hónapos kora után történtekről, az utolsó látogatásakor a gyermek még nem volt a halálos kimenetelt előre vetítő állapotban. Teljes határozottsággal tehát nem állapítható meg, hogy ha a VI. rendű terhelt teljesíti a kötelezettségeit, úgy a halálos eredmény elkerülhető lett volna, a halálos eredmény és a mulasztása között az oksági kapcsolat fennállt volna (másodfokú ítélet 27. oldal második bekezdés).

Mindezek alapján a Kúria az V. rendű és a VI. rendű terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítványokat alaptalannak találta ezért a megtámadott határozatokat e terheltekre vonatkozó részében is – a Be. 426. §-a alapján – hatályukban fenntartotta.

Légy első hozzászóló

Válasz írása

Your email address will not be published.


*