A Gyulai Törvényszék 2026. augusztus 27-én jogerősen megállapította Füssy Angéla, a Magyar Jelen újságírója és Tóth Márta békéscsabai édesanya bűnösségét nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében. A két elítélt 2025 februárjában cikkben, videóriportban és Facebook-poszton állította, illetve híresztelte, hogy Uhrin Tamás szexuálisan bántalmazta Tóth Márta gyermekét – annak ellenére, hogy Uhrin Tamást és két társát (köztük az apát) a bíróság 2024-ben jogerősen felmentette ugyanezen vád alól. Az ítélet fejenként 240 000 forint pénzbüntetés – a másodfok a minősítést enyhítette, de a büntetést helybenhagyta. Az ügy irataiból részletesen kirajzolódik, hol húzza meg a magyar bírói gyakorlat a sajtószabadság és a felmentett személy emberi méltósága közötti határt – és nyitva marad a kérdés, milyen felelősség terheli a közléseket megjelentető Magyar Jelent mint médiatartalom-szolgáltatót, különösen annak fényében, hogy a Szegedi Gyámhivatal a gyermek sajtószerepeltetését veszélyeztetőnek minősítette, ráadásul büntetőeljárás folyik az ügyben kiskorú veszélyeztetése bűntette tárgyában, mely eljárásnak része a sajtószereplés vizsgálata is.
Az ügy dióhéjban
- Kik az elítéltek: Tóth Márta (I. rendű vádlott), Békéscsabán élő édesanya, valamint Füssy Angéla (II. rendű vádlott), a Magyar Jelen újságírója.
- Ki a sértett (magánvádló): Uhrin Tamás, aki a rágalmazó közlések idején biztonsági őrként dolgozott a Békéscsabai Rendőrkapitányságon.
- Bűncselekmény: nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége (Btk. 226. § (1) bekezdés 3. fordulat, (2) bekezdés b) pont).
- Büntetés: mindkét vádlott 120 napi tétel, napi 2 000 forint, azaz 240 000–240 000 forint pénzbüntetés, meg nem fizetés esetén napi tételenként egy nap fogházban elzárás.
- Elsőfok: Békéscsabai Járásbíróság, 8.B.73/2025/28., kihirdetve 2026. március 27. (Máténé dr. Rapport Gyöngyi bíró).
- Másodfok: Gyulai Törvényszék, 3.Bf.112/2026/10., 2026. augusztus 27., tanácsülésen (dr. Kocsár Szilárd tanácselnök, dr. Varga Magdolna előadó bíró, dr. König Marianna bíró).
- Jogerő: 2026. augusztus 27., további fellebbezésnek nincs helye.
- Előzmény: Uhrin Tamást és két társát az anya pótmagánvád-eljárása nyomán a Békéscsabai Járásbíróság 2023. július 26-án (14.B.94/2022/53.) felmentette a folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének vádja alól, mert a terhükre rótt cselekmény kétséget kizáróan nem volt bizonyítható; a felmentést a Gyulai Törvényszék 2024. március 7-én (4.Bf.216/2023/12.) helybenhagyta.
Előzmények: nyomozás, pótmagánvád, jogerős felmentés
A rágalmazási ügy gyökere egy évekkel korábbi büntetőeljárás. Tóth Márta gyermeke – az anya elmondása szerint – három-ötéves korában olyan dolgokat mesélt neki, amelyek arra utaltak, hogy az apai kapcsolattartások alkalmával az apa egyik barátja, „Tomi” szexuálisan bántalmazta. Az édesanya meglehetősen ellentmondásos, életszerűtlen körülmények közt, akként tett feljelentést a gyermek apja és annak két ismerőse – köztük Uhrin Tamás – ellen, hogy átadta a gyermeket elviteles kapcsolattartásra annak tudatában, hogy állítólag korábban bántalmazzák az apai otthonban a gyermeket, majd az átadást követően bement a rendőrségre feljelentést tenni.
A nyomozó hatóság az eljárást gyanúsítás közlése nélkül megszüntette többek közt azért, mivel a nőgyógyász akihez elvitte a rendőrség a gyermeket az apai kapcsolattartásról, azt állapította meg, hogy semmilyen bántalmazás, szexuális erőszak nem történt. Tóth Márta ezt követően pótmagánvádlóként maga vitte bíróság elé az ügyet. A Békéscsabai Járásbíróság az elsőfokú ítélet szerint körülbelül egy évig tárgyalta az anya ügyvédje által közölt vádat, több tárgyalási napon tanúkat és szakértőket is meghallgatott, a gyermek vallomásáról videófelvétel készült, amelyet igazságügyi szakértő is elemzett és megállapította többek közt a gyermek elmondása alapján, hogy anyai befolyás érte a kiskorút. A bíróság a pótmagánvád-büntetőperben 2023. július 26-án mindhárom vádlottat – köztük Uhrin Tamást – felmentette, mert nem volt kétséget kizáró módon bizonyítható a terhükre rótt bűncselekmény elkövetése. A Gyulai Törvényszék 2024. március 7-én a felmentést helybenhagyta azzal a megjegyzéssel, hogy az anya revansot vett az abúzus-váddal szülőtársán, avagy a bosszú vezérelte. Tóth Márta a jelen eljárásban elismerte, hogy megkapta az első- és másodfokú határozatot, valamint a Kúria döntését is.
A gyermek apja ezután gyámhatósági eljárást kezdeményezett az apai kapcsolattartás – a felügyelt kapcsolattartás – szabályainak módosítására. A Békéscsabai Gyámhivatal ebben az ügyben 2025. március 3-ára tűzte ki a tárgyalást. A bíróságok szerint valójában ez az eljárás adta a 2025. februári közlések apropóját. Ekkor történt az, hogy Füssy Angéla a Békéscsabai Kormányhivatal parkolójánál lévő bokorból előugrott és kamerázni kezdte az apát és ügyvédjét. Füssy eme újságírói
„módszeréről” az első fokú bíróság a következőket állapította meg: „a gyámhatósági eljárás kapcsán Füssy Angéla II. r. vádlott által készített riport bevezetőjében felvett jelenet, melynek során a parkolóban tett fel kérdéseket a gyermek apjának és jogi képviselőjének mindenféle előzetes egyeztetés, megbeszélés nélkül, nem tekinthető hiteles, pontos tájékoztatásnak”.
A 2025 februári közlések: cikk, videóriport, Facebook-poszt
A bíróságok három, egymást kiegészítő közlést vizsgáltak.
1. A Magyar Jelen cikke (2025. február 6.): Füssy Angéla írása „Az apa két barátja is bántalmazta szexuálisan a gyermeket, a hatóságok és a bíróság szerint nincs bizonyíték” címmel jelent meg a Magyar Jelen online felületén. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a cikk 1–3. és 8–10. bekezdése a pótmagánvádas eljárásból közölt információkat a szerző saját szempontú értékelésével, a 11–12. bekezdés pedig további személyes adatokat is tartalmazott a magánvádlóról: hogy biztonsági őr, és a rendőrség épületében dolgozott. A cikket Tóth Márta jóváhagyta.
2. Füssy Angéla Facebook-posztja (2025. február 6.): Az újságíró saját oldalán osztotta meg a cikket és a videót egy „beharangozó” bejegyzéssel, amely a bíróság tényállása szerint az édesanyának tulajdonított idézetet tartalmazott: az apa ismerőse, egy „Tomi” nevű, biztonsági őrként dolgozó, a rendőrkapitányságon foglalkoztatott férfi bántalmazta a gyermeket, a hatóságok viszont nem tettek semmit; a bejegyzés „Irány Békéscsaba!” felszólítással zárult. A hozzászólók között többen név szerint azonosították Uhrin Tamást.
3. A videóriport (2025. február 7.). A Magyar Jelen YouTube-csatornáján megjelent, Füssy Angéla által készített és szerkesztett interjúban Tóth Márta elmondta, mit mesélt neki a kislánya, és megismételte a gyermeknek tulajdonított kijelentéseket. A riport 19. perce után beszélt „Tomiról”, a 25. perctől a folyamatban lévő gyámügyi eljárásról volt szó, majd a 30–31. perctől ismét a feltételezett elkövetőkről és az apa hozzájuk fűződő kapcsolatáról. A riportban elhangzott az is, hogy az anya és a gyermek Békéscsabán él.
A vádlottak a tárgyaláson nem vitatták, hogy ezek a közlések tőlük származnak, és hogy az interneten nyilvánosan megjelentek.
A sértett vallomása: állásvesztés, fenyegetések, „lincshangulat”
Uhrin Tamás a tárgyaláson elmondta: a Facebook-posztra a testvére hívta fel a figyelmét, másnap pedig ismerősei jelezték, hogy a Magyar Jelen oldalán és a YouTube-on is megjelent az anyagot. Vallomása szerint akkor a rendőrkapitányságon dolgozott biztonsági őrként, és mivel egyedül őt hívták Tamásnak, a munkahely és a munkakör megjelölése alapján a kollégái kétséget kizáróan beazonosították.
A magánvádló elmondása szerint a munkahelyén megvetéssel és kiközösítéssel szembesült, a kollégák nem tudták, hogy volt korábbi nyomozás és egy alaposan lefolytatott, felmentéssel záruló bírósági eljárás, sokan frissnek hitték az ügyet. Vallomása szerint végül közös megegyezéssel távoznia kellett a rendőrségtől, mert – ahogy közölték vele – olyan ügyekbe keveredett, amelyek miatt „nemkívánatos személlyé” vált. Ezt követően egy nyomdaipari cégnél vagyonőrként először felvették, majd egy héttel később a hallottak miatt visszamondták az állásajánlatot.
Beszámolt arról is, hogy szórakozóhelyen és dohányboltban is atrocitás érte: volt, aki „pedofil, gyermekmolesztáló” kiáltással rángatta, máshol arra szólították fel, hogy távozzon. A cikk – vallomása szerint – megjelent a „Békéscsaba Napjainkban” Facebook-csoportban is, amelynek mintegy százezres követői bázisa van; a „gyermek támogatására” létrehozott külön csoportnak pedig 2 400–2 500 tagja volt, ahol felhívás jelent meg arra, hogy aki bármi terhelőt tud róla, jelentkezzen. (Szerk. megjegyzése: e csoport adminisztrátora ellen is büntetőeljárás indult a Gyulai Járásbíróságon.)
Az elsőfokú bíróság kijelentette, hogy ezeket az állításokat nem vonta kétségbe – a másodfok azonban éppen ezen a ponton változtatott a minősítésen (lásd lejjebb).
Az ügyhöz kapcsolódik: Uhrin Tamás Tóth Márta egykori élettársával, M. Ákossal szemben is jogerősen pert nyert. A férfi emberi mivoltából kivetkezve pedofilozva rátámadt Uhrin Tamásra a békéscsabai strandon, fejét a víz alá próbálta nyomni, szemüvegét elvette. A férfit jogerősen halmazati büntetésül felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság, ezt követően indított a sértett személyiségi jogi pert, melyről a Szégyenpad lapcsaládhoz tartozó PressGuard tudósított – időközben az alábbi ítélet jogerős lett, ugyanakkor M. Ákos a jogerős ítéletet követően a lakását testvérére ajándékozta, jelenleg bírósági végrehajtás folyik ellene. A férfi ellen Uhrin Tamás újabb személyiségi jogi pert indított, ezúttal már a kisgyermekek előtt folytatott strandos támadással összefüggésben terjesztett elő 1,5 millió Ft sérelemdíj iránti keresetet a Gyulai Törvényszéken, az ügyben jelen keltezéskor még nem döntöttek.
Mivel védekeztek a vádlottak?
A vádlottak érdemben nem ismerték el bűnösségüket.
Tóth Márta arra hivatkozott, hogy a jogerős felmentés ellenére hisz a kislányának, és elhiszi, hogy a gyermek által elmondottak megtörténtek. Vallomása szerint hiába járta végig a hivatalos utat, nem lett eredménye, ezért került sor a videóra; álláspontja szerint az eljárásban rengeteg bizonyítékot nem vettek figyelembe (szerk. megjegyzése: ezek a bizonyítékok az anya érdekkörében keletkeztek, nem nevezhetők tárgyilagosnak, függetlennek). A gyermek szavai szerinte nem betanítás és nem kitaláció voltak. Elmondta, hogy Uhrin Tamást személyesen nem ismeri.
Füssy Angéla az eljárás során vallomást nem tett, a tárgyaláson annyit mondott, hogy csak azt mondta el, amit a gyermek elmondott, és mindig hozzátette: a büntetőeljárást megszüntették, tehát jogilag nem találták bűnösnek a megnevezett személyeket. Az utolsó szó jogán azt hangsúlyozta, hogy az ügy a magyar gyermekvédelem állapotát mutatja be: a társadalom a gyermek szava mellé állt, a hatóságok nem. Indítványozta a valóság bizonyítását: a bíróság hallgassa meg a gyermek korábbi rendőrségi vallomását és tekintse meg a szakvéleményeket.
A védő perbeszédében arra hivatkozott, hogy a videóriportból önmagában – az előzményügy ismerete nélkül – az olvasó nem tudta volna azonosítani a magánvádlót; hogy a kommentelők általi beazonosítás nem róható a vádlottak terhére; hogy a riport bűnügyi tudósításnak minősül, valamint hogy a jelentős érdeksérelmet csak a magánvádló saját vallomása támasztotta alá.
Az elsőfokú ítélet (2026. március 27.)
A Békéscsabai Járásbíróság mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétségében, és fejenként 120 napi tétel, napi 2 000 forint – összesen 240 000 forint – pénzbüntetésre ítélte őket.
A bíróság a BH1994.8. számú döntésre hivatkozva rögzítette, hogy a rágalmazás akkor is megvalósul, ha a sértett neve nem szerepel a közleményben, de kiléte egyértelműen azonosítható. Megállapította, hogy a „rendőrségen biztonsági őrként dolgozó, Tamás keresztnevű, az apa barátjaként megjelölt személy” Uhrin Tamásként pontosan beazonosítható volt – ezt igazolta, hogy több hozzászóló név szerint megjelölte.
A bíróság szerint annak állítása, hogy valaki kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetője, „pedofíliában érintett személy”, beosztástól és társadalmi szereptől függetlenül alkalmas a becsület csorbítására (BH2015.323.). A valóság bizonyítására irányuló védői indítványt elutasította: a közlés a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat szempontjai szerint nem tartozott a közügyek körébe, mert meghatározott, beazonosítható, de nem közszereplő személyre vonatkozott; a vádlottak pedig a jogerős felmentés ismeretében nem gondolhatták alappal, hogy egy magánvádas eljárásban a bíróság a jogerős ítélettől eltérően értékeli ugyanazokat a bizonyítékokat.
Az elsőfok a riport bevezetőjét – amelyben Füssy Angéla egy parkolóban, előzetes egyeztetés nélkül tett fel kérdéseket a gyermek apjának és jogi képviselőjének – nem tekintette hiteles, pontos tájékoztatásnak.
A másodfokú döntés (2026. augusztus 27.): mit változtatott, és miért
A Gyulai Törvényszék a vádlottak és a védő – indokolás nélkül benyújtott – fellebbezését nem találta alaposnak, a bűnösséget és a büntetést helybenhagyta, egy ponton azonban megváltoztatta az elsőfokú ítéletet: a „jelentős érdeksérelmet okozva” minősítő körülményt mellőzte. A másodfokú indokolás lényegében egy kis jogi tanulmány a rágalmazás, a sajtószabadság és az ártatlanság vélelmének viszonyáról.
1. Beazonosíthatóság: a három közlést együtt kell nézni
A törvényszék elfogadta a védő kiindulópontját, hogy a beazonosíthatóságot egy olyan olvasó szemszögéből kell megítélni, aki az előzményi büntetőügyről nem tudott. A videóriport önmagában valóban csak „Tomit”, a városnevet és az apa keresztnevét tartalmazta. Csakhogy – szögezte le a Gyulai Törvényszék – a riport nem vizsgálható elszigetelten: szervesen hozzátartozik a Magyar Jelen cikke (munkahely, foglalkozás) és a Facebook-beharangozó (keresztnév, munkahely, város egy közleményben). E három, egymást kiegészítő tartalom vezetett oda, hogy az átlagolvasó a magánvádlót azonosítani tudta – ezért a kommentelők általi azonosítás igenis a vádlottak terhére róható.
A Gyulai Törvényszék hangsúlyozta: a közlések deklarált célja – a gyámügyi eljárásról szóló beszámoló, a gyermekvédelmi rendszer anomáliáinak bemutatása – nem követelte meg kényszerítő szükségszerűséggel, hogy a magánvádlóról azonosítást lehetővé tevő adatok jelenjenek meg.
2. Híresztelés: „csak a gyermek szavait ismételtük” nem mentesít
A rágalmazás nemcsak saját tényállítással, hanem más által állított tény továbbadásával – híreszteléssel – is elkövethető. Ezért az a védekezés, hogy a vádlottak csupán a kislány elmondását ismételték meg nagy nyilvánosság előtt, nem vezethetett felmentéshez.
3. Szándékosság: a jóhiszeműség közömbös
A törvényszék pótolta az elsőfokú ítéletből hiányzó indokolást az alanyi oldalról. A rágalmazás szándékos bűncselekmény, de a bűnösséghez elegendő, ha az elkövető tudata átfogja, hogy a közlés más előtt történik és objektíve alkalmas a becsület csorbítására. Sértési célzat nem kell, a motívum közömbös – ahogy az is, hogy az elkövető igaznak vagy hamisnak hitte-e a tényt, jó- vagy rosszhiszemű volt-e. A vádlottak képzettsége, tapasztalata és különösen Füssy Angéla újságírói foglalkozása a bíróság szerint egyértelművé teszi, hogy tisztában voltak a közlés becsületcsorbító jellegével.
4. Ártatlanság vélelme és a jogerő: a felmentett személyt megilleti az anonimitás
Ez az ítélet központi gondolata. A Be. 456. § (1) bekezdése szerint a büntetőbíróság jogerős ügydöntő határozata mindenkire kötelező. Az anya által indított pótmagánvádas eljárásban hozott jogerős felmentés lényege, hogy Uhrin Tamás a szexuális erőszak vádjában nem bűnös, ettől kezdve megilleti az ártatlanság vélelme. A törvényszék megfogalmazása szerint ezért senki – sem a sajtó, sem az ítélettel egyet nem értő érintett, sem akár a büntetőügy sértettje – nem állíthatja a továbbiakban mások előtt a felmentett személy becsületének sérelme nélkül, hogy a bűncselekményt elkövette.
A bíróság elismerte: egy jogerős döntés érvelésével nem kell mindenkinek egyetértenie, a kritika megengedett. Ám a jogerős felmentést követően a bírói döntéssel való egyet nem értést csak olyan formában lehet kifejteni, amely az ügyben érintett terhelt azonosítását – főleg az ügyet nem ismerők számára – nem teszi lehetővé. A felmentett terheltet megilleti az anonimitás jó hírneve, becsülete és magánszférája védelmében.
A törvényszék ezen a ponton egy fontos korrekciót is tett az elsőfokú indokoláshoz képest: nem értett egyet azzal, hogy a vádlotti kijelentések „egyértelműen valótlannak tekinthetőek” lennének, hiszen a tényállás irathűen tartalmazza, hogy a felmentéshez a kétséget kizáró bizonyítottság hiánya vezetett. Ez azonban – tette hozzá – nem változtat azon, hogy jogerő után az ártatlanság vélelme teljeskörűen érvényesül.
5. Sajtószabadság kontra emberi méltóság: miért nem bűnügyi tudósítás?
Mivel a cikk és a videó az NMHH által nyilvántartásba vett sajtótermékben (Magyar Jelen, felelős kiadó: Magyar Jelen Alapítvány) jelent meg, a törvényszék részletesen elvégezte az alapjogi mérlegelést az Alaptörvény IX. cikke, a Sajtótörvény 4. § (3) és 10. §-a, valamint az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlata alapján. Elismerte, hogy 2024 elejétől – a „kegyelmi botrány” és az azt követően nyilvánosságra került intézményi visszaélések nyomán – a gyermekvédelem a közérdeklődés homlokterébe került, és hogy egy gyermek sérelmére elkövetett szexuális erőszak kirívóan súlyos bűncselekmény, amelyről a sajtó akár az érintett nevével is beszámolhat.
A bíróság szerint azonban jelen esetben egyik feltétel sem állt fenn, amely a személy azonosítható megjelenítését igazolná:
- Nem a közügyet vitatták. A vádlottak narratívája nem arról szólt, miért rosszak a gyámügyi vagy büntetőeljárási szabályok, vagy miként bánik a hatóság az érintettekkel. A közlések arra korlátozódtak, hogy a vádlottak nem értenek egyet a jogerős bírósági döntéssel – ez pedig egyéb körülmények híján önmagában nem közügy.
- A közlések valódi apropója a gyámügyi eljárás volt. A cél a törvényszék értékelése szerint a gyámhatóság döntésének Tóth Márta számára kedvező befolyásolása volt, ehhez a magánvádló azonosítható bemutatására egyáltalán nem volt szükség, a gyámhatóságnak ugyanis a bűnösség kérdésében hatásköre nincs.
- Egyoldalú volt. Bűnügyi tudósításnak az minősül, amely a nyilvános tárgyalásról vagy a hatóság tájékoztatása alapján objektíven, a valóságnak megfelelően közli az eljárás anyagát. Itt Tóth Márta – aki pótmagánvádlóként, és Füssy Angéla, aki saját nyilatkozata szerint a teljes iratanyagot ismerte – csak a saját álláspontjuk szerint a bűnösséget igazoló bizonyítékokat ismertették, a bírói érvelést pedig egyoldalúan mutatták be (BH1999.434.). Az ilyen kiragadás a bíróság szerint önkényes, a hozzáfűzött kommentár pedig tovább mélyíti az egyoldalúságot.
- A riport szerkesztett anyag volt, tartalma Füssy Angéla felügyelete és döntése alapján került közzétételre.
6. A Facebook-oldal nem sajtótermék
A törvényszék külön kimondta: Füssy Angéla saját Facebook-oldalán tett bejegyzése nem esik a Sajtótörvény hatálya alá, mert a magán Facebook-oldal nem sajtótermék, nincs felelős szerkesztője. Ezért e közlés ugyanolyan megítélés alá esik, mint bárki más közlése, függetlenül attól, hogy a poszt szerzője újságíró (BDT2026.5044.).
7. Valóság bizonyítása: nincs helye
A Btk. 229. §-a szerint a valóság bizonyításának akkor van helye, ha a közlést közérdek vagy jogos magánérdek indokolta. A törvényszék szerint a közérdek ebben az ügyben ott ragadható meg, hogy egy ilyen gyanú esetén a megfelelő jogi eljárás lefolytatásra kerüljön és a bíróság döntsön – ez a pótmagánvádas eljárással maradandóan teljesült. Jogos magánérdekként legfeljebb a gyámügyi eljárásban kedvező döntés lenne értelmezhető, ám ehhez a magánvádló nyilvános megvádolása teljesen szükségtelen volt. Ráadásul a jogerős felmentéssel szemben bizonyítást felvenni csak rendkívüli jogorvoslatban lehet, egy attól független magánvádas eljárásban nem.
8. Amit a másodfok elhagyott: a jelentős érdeksérelem
A törvényszék nem értett egyet a jelentős érdeksérelem (Btk. 226. § (2) bekezdés c) pont) megállapításával – de nem azért, mert kétségbe vonta volna a magánvádló állásvesztéséről szóló vallomását. Az indok eljárásjogi: az elsőfokú bíróság a történeti tényállásban egyáltalán nem rögzítette a jelentős érdeksérelmet megalapozó eredményt (az állás elvesztését, a meghiúsult munkaviszonyt), a minősítés pedig kizárólag a tényállásban rögzített tényeken alapulhat, bizonyíték-hivatkozáson vagy érvelésen nem. A védői kifogás – hogy az érdeksérelmet csak a magánvádló saját vallomása támasztotta alá – emiatt már másodlagos kérdéssé vált.
A cselekmény így nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége maradt, amelynek büntetési tétele változatlanul két évig terjedő szabadságvesztés.
A büntetés és indokai
A törvényszék helybenhagyta, hogy szabadságvesztés helyett pénzbüntetés a megfelelő szankció, és a fejenkénti 120 napi tételt, valamint a napi 2 000 forintos összeget is arányosnak találta.
Tóth Márta esetében súlyosító körülmény a speciális bűnismétlés: az iratok szerint a Békéscsabai Járásbíróság és a Gyulai Törvényszék 2023. május 10-én jogerős határozatával – 2021. július és 2022. február között elkövetett rágalmazás miatt – egy év próbára bocsátotta, a másodfokú bíróság kiemelte, hogy ez az ügy is a jelen eljárás magánvádlója, Uhrin Tamás sérelmére elkövetett rágalmazás volt. Ezt követően 2025. július 8-án jogerősen 100 000 forint pénzbüntetést kapott 2022 novemberében elkövetett rágalmazás miatt, amelyet megfizetett. Enyhítő körülmény, hogy két kiskorú gyermekét neveli. A törvényszék az iratokból pótolta személyi körülményeit: elvált, 9 és 5 éves gyermekeit egyedül neveli, négyórás takarítói állásban dolgozik, havi jövedelme családi pótlékkal és tartásdíjjal együtt mintegy 200 000 forint, vagyona egy körülbelül 20 millió forint értékű békéscsabai lakás. A bíróság szerint a napi tétel összege annak ellenére indokolt, hogy jövedelme alacsonynak tűnik: a pénzbüntetést részletekben is meg lehet fizetni, és ha nem okozna nehézséget, elveszítené büntetés jellegét.
Füssy Angéla büntetlen előéletű, ami enyhítő körülmény. A személyi körülményeiről nem nyilatkozott. A törvényszék szerint a belső arányosság indokolta az azonos mértékű büntetést, mert az újságíró magasabb elvárhatósággal és magasabb felelősséggel tartozik: a tények újságíróként történő közlése az olvasókban fokozta a közlés hitelességét és erősítette annak valósként való elfogadását. Mivel újságírói hivatását aktívan gyakorolja, rendszeres jövedelemmel rendelkezik, így a létminimum alatt élőkre szabott törvényi minimum (1 300 forint) nála nem volt indokolt.
Mindkét vádlott esetében súlyosító körülmény a hasonló, rágalmazó és becsületsértő jellegű cselekmények elszaporodottsága.
A Magyar Jelen felelősségének kérdése médiatartalom-szolgáltatóként
A büntetőeljárásnak két természetes személy volt a vádlottja. A közléseket megjelentető sajtóorgánum, a Magyar Jelen nem volt az eljárás alanya, felelősségéről a bíróságok nem döntöttek – az ítéletek tényállása és indokolása azonban több ponton nevesíti, és olyan megállapításokat tesz, amelyek a kiadó szerepét közvetlenül érintik.
Amit a jogerős ítélet a Magyar Jelenről rögzít
- A cikk „a Magyar Jelen online hírportálon”, a videóriport „a Magyar Jelen YouTube-csatornáján” jelent meg; a Facebook-poszt e két tartalmat ajánlotta a követőknek.
- A törvényszék tényként rögzítette, hogy a sajtóorgánum felelős kiadója a Magyar Jelen Alapítvány, és az orgánumot a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyilvántartásba vette. Ebből következően a bíróság a cikkre és a videóra a Sajtótörvényt (Smtv.) alkalmazta – ideértve annak 4. § (3) bekezdését, amely szerint a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt és nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével.
- A videóriport a bíróság szerint „egyértelműen felvett és szerkesztett anyag”, amelynek tartalma az újságíró felügyelete és döntése alapján került közzétételre. A cikk pedig – a tényállás szerint – az újságíró saját szempontú értékelésével közölt információkat az előzményi eljárásból, és személyes adatokat is tartalmazott a magánvádlóról.
- A törvényszék kimondta: a közlések nem minősültek bűnügyi tudósításnak, mert egyoldalúan mutatták be a bizonyítékokat és a bírói érvelést, apropójuk nem a büntetőeljárás volt, és a magánvádló azonosítható megjelenítése a deklarált célhoz nem volt szükséges. A sajtótermékben megjelenő közlés így nem esett a sajtószabadság többletvédelme alá.
- Az újságíró magasabb felelősségét indokolva a bíróság rögzítette, hogy a tények újságíróként, sajtótermékben történő közlése az olvasókban fokozta a tények hitelességét – vagyis a rágalmazó tartalom hatását éppen a médiafelület adta.
Ezek a megállapítások jogerős ítéleti indokolás részei. A bíróság a büntetőjog logikája szerint nem „tartalmakat”, hanem a két vádlott cselekményét minősítette: azt állapította meg, hogy a vádlottak a Magyar Jelen felületein megjelent cikkben és videóriportban, valamint a Facebook-poszton tett, egymást kiegészítő közléseikkel követtek el rágalmazást, és hogy e sajtótermékben megjelent közlések nem élveztek sajtószabadsági védelmet. Fontos pontosítás: a magánvádló beazonosíthatóságát a bíróság a három közlés együttes tartalmából vezette le, tehát azt nem mondta ki, hogy a Magyar Jelen két tartalma önmagában is megvalósítaná a bűncselekményt. Azt pedig az ítélet nem vizsgálta és nem is vizsgálhatta, hogy a szerkesztőség, a főszerkesztő vagy a kiadó a közzététel előtt milyen ellenőrzést végzett, tudott-e a jogerős felmentésről, és hozott-e szerkesztői döntést a magánvádló azonosíthatóságáról.
A gyámhatóság álláspontja: a sajtószerepeltetés veszélyezteti a gyermeket
A rendelkezésére álló információk szerint az alapügyben eljáró Szegedi Gyámhivatal álláspontja az, hogy a gyermek sajtószerepeltetése veszélyezteti a gyermeket. Ez nem vélemény, hanem a gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) szerinti veszélyeztetettségről szóló hivatalos hatósági álláspont – a Gyvt. 5. § n) pontja szerint veszélyeztetettség az a magatartás, mulasztás vagy körülmény, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.
A rágalmazási ítéletek e gyámhivatali megállapítást nem tartalmazzák – az eljárás tárgya a magánvádló becsülete volt, nem a gyermek védelme. Két összefüggés azonban magukból az ítéletekből is kiolvasható:
- A videóriportban – a másodfokú tényállás szerint – maga Füssy Angéla vázolta fel Tóth Mártának, hogy a gyámügyi eljárás következménye lehet a gyermek védelembe vétele vagy a szülői felügyeleti jog megváltoztatása, az anya pedig kijelentette, hogy ezeket a következményeket vállalja. A gyermek nyilvános szerepeltetésének gyermekvédelmi kockázata tehát a közlés pillanatában ismert volt a riport készítője előtt.
- Füssy Angéla az utolsó szó jogán arra hivatkozott, hogy a pótmagánvádas eljárást követően indult gyámügyi eljárásokban „később történtek” igazolják, amit a riportban előrevetített. A bíróság ezt az érvelést nem fogadta el a felelősség alóli mentesülés indokaként.
A gyámhivatal megállapítása a gyermek helyzetére és a szülő kötelezettségeire vonatkozik, nem állapít meg médiajogi felelősséget. Ugyanakkor ha egy hatóság hivatalosan rögzíti, hogy egy konkrét sajtószerepeltetés veszélyezteti a gyermeket, az a tartalmat előállító és közzétevő médiatartalom-szolgáltató szerkesztői döntéseit is minősíti: a riport tárgya egy azonosítható – a lakóhelye, az anyja és az apja keresztneve alapján felismerhető – kiskorú, akinek állítólagos szexuális bántalmazására vonatkozó, jogerős ítélettel el nem fogadott állítások jelentek meg nagy nyilvánosság előtt.
Milyen felelősségi utak merülhetnek fel?
Az alábbi keret a hatályos szabályozás tárgyilagos összefoglalása; arról, hogy ezek bármelyike a Magyar Jelen esetében megállapítható-e, csak az arra hatáskörrel rendelkező bíróság vagy hatóság dönthet.
- Büntetőjogi felelősség. A Btk. természetes személyeket büntet; a rágalmazásért az újságíró és az interjúalany felelt. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény elvileg lehetővé teszi intézkedés alkalmazását, ha a bűncselekményt a jogi személy javára, annak keretében követték el, ám ilyen indítvány az ügyben nem volt, a bíróság ezt nem vizsgálta. A szerkesztőség más tagjainak (pl. főszerkesztő) esetleges szerepét sem vizsgálta senki.
- Polgári jogi felelősség a magánvádlóval szemben. A személyiségi jogok megsértése miatt a Ptk. (2:43. §, 2:51–2:53. §) alapján a sérelmet szenvedett fél a közzétevő médiatartalom-szolgáltatóval – a kiadóval – szemben is igényt érvényesíthet: jogsértés megállapítását, abbahagyást, elégtételt, a tartalom eltávolítását és sérelemdíjat kérhet; a Pp. sajtó-helyreigazítási szabályai pedig közvetlenül a sajtótermék kiadójával szemben adnak igényt. A büntetőítéletben rögzített tényállás ilyen perben jelentős bizonyítási súllyal bír.
- A gyermek saját személyiségi jogai. A kiskorú magánszférájához, képmásához és hangjához fűződő jogát (Ptk. 2:43. §, 2:48. §) a törvényes képviselő gyakorolja – ebben az ügyben azonban az egyik törvényes képviselő maga volt a közlés egyik szerzője. Ilyen érdekellentét esetén a gyámhatóság eseti gyámot rendelhet ki, aki a gyermek nevében léphet fel a médiatartalom-szolgáltatóval szemben. A gyámhivatal veszélyeztetettséget megállapító döntése ennek a lépésnek a jogi alapját is megteremtheti, azonban az erre irányuló indítványt – azt, hogy lépjen fel a kiskorú védelme érdekében – a Szegedi Gyámhivatal elutasította.
- Médiahatósági út. Az Smtv. 14. § (1) bekezdése szerinti emberi méltóság tiszteletben tartásának kötelezettségét – az Alkotmánybíróság 165/2011. (XII. 20.) AB határozata nyomán – a Médiatanács csak médiaszolgáltatásoknál kérheti számon, sajtótermékeknél nem. Az online sajtótermékek tartalma miatt tehát elsősorban a bíróságok, nem a médiahatóság jár el. Hogy a YouTube-csatorna lekérhető médiaszolgáltatásnak minősül-e, vagy a sajtótermék részének, önálló jogkérdés, amelyben az ítélet nem foglalt állást.
- Szakmai-etikai felelősség. A sajtóetikai normák – amelyekre a törvényszék is utalt, amikor a „hivatása szakmai szabályait betartva” végzett tájékoztatást jelölte meg a jogellenességet kizáró tudósítás feltételeként – a kiskorúak fokozott védelmét és a felmentett személyek ártatlanságának tiszteletben tartását egyaránt előírják. Ennek betartását a kiadó felelős szerkesztőségének kell biztosítania.
(A Magyar Jelen szerkesztőségét a fenti üggyel kapcsolatosan 2026. július 1-jén megkerestük, azonban semmilyen választ nem kaptunk. Mivel a Tóth-Füssy-büntetőítélet – a benne foglalt, Magyar Jelent is érintő tényállással – jogerős lett, szerkesztőségünk eljárásokat kezdeményez a kiadó ellen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál, illetve a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál.)
Mi következik?
- Az ítélet 2026. augusztus 27-én jogerőre emelkedett és végrehajtható; a Be. 615. §-a alapján további fellebbezésnek nincs helye.
- A 240 000–240 000 forintot a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására kell megfizetni; a meg nem fizetett rész napi tételenként egy nap fogházra változik át.
- A bíróság elrendelte a magánvádló által lerótt 20 000 forint eljárási illeték visszatérítését.
- A magánvádló jogi képviselőjének díjáról és költségéről az elsőfokú bíróság nem döntött; a törvényszék felhívta, hogy hivatalból indítson egyszerűsített felülvizsgálati eljárást ennek megállapítására.
- Az elsőfokú ítélet szerint a rágalmazás miatt egy harmadik személy, Gyebnár Dávid ellen is indult magánvádas eljárás, amely azonban nem volt lefolytatható, mert az érintett képviselőjelöltként mentelmi jogot élvezett.
- Bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj (2 x 1,5 millió Ft. és kamatai) megtérítése iránt indított gyorsított per fog indulni a Gyulai Törvényszéken Füssy Angéla és Tóth Márta ellen.
Miért fontos ez az ítélet?
Az ügy nem a gyermekbántalmazás gyanújának megalapozottságáról szól – abban a bíróságok 2024-ben jogerősen döntöttek. Az ítélet arról szól, hogy mit tehet, és mit nem tehet meg a jogerős döntéssel egyet nem értő szülő és az őt támogató újságíró. A Gyulai Törvényszék válasza világos: a bírósági döntés bírálható, a gyermekvédelmi rendszer hibái bemutathatók, akár egyedi esetek áldozatainak beszámolóin keresztül is – de mindezt úgy kell megtenni, hogy a jogerősen felmentett személy ne legyen azonosítható. Ha az azonosítás a közlés céljához nem szükséges, az alapjogi mérlegelés az emberi méltóság javára dől el.
Az ítélet emellett két, a nyilvánosság számára tanulságos tételt rögzít: a „csak azt mondtam, amit a gyermek mondott” védekezés a híresztelés miatt nem mentesít, a saját Facebook-oldal pedig újságírónál sem élvezi a sajtószabadság többletvédelmét.
A harmadik tanulság a médiatartalom-szolgáltatókat érinti: a bíróság szerint a vádlottak a Magyar Jelen felületein megjelent közléseikkel (is) rágalmazást követtek el, és e sajtótermékben megjelent közlések nem minősültek sajtószabadsági védelmet élvező bűnügyi tudósításnak, a gyámhatóság pedig ugyanezen szerepeltetést a gyermekre veszélyeztetőnek minősítette. A kiadó felelősségéről egyik eljárás sem döntött – ez a kérdés továbbra is nyitott.
Mindez azért is figyelemre méltó, mert a másodfokú ítélet a konkrét ügyön túlmutató, a sajtószabadság határairól szóló tanulmányként is értelmezhető. A Gyulai Törvényszék nem elégedett meg a bűnösség megállapításával, hanem a Btk. 226. §-át az Alaptörvény IX. cikkével, a Sajtótörvény 4. és 10. §-ával, az Alkotmánybíróság 36/1994. és 13/2014. számú határozataival, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával együtt értelmezve, lépésről lépésre végigvezette, mikor élvez védelmet egy sajtótermékben megjelenő tényközlés, és mikor nem ([37]–[70]). Külön mérlegelte, hogy a közlés idején a gyermekvédelem – a 2024-es „kegyelmi botrány” nyomán – a közérdeklődés homlokterében állt, és elismerte, hogy a sajtó súlyos bűncselekményekről akár az érintett nevével is beszámolhat ([45]–[53]), ehhez képest húzta meg a határt ott, ahol a közlés már nem a közügyet vitatja, hanem egy jogerősen felmentett magánszemélyt tesz szükségtelenül azonosíthatóvá ([54]–[61]). Rögzítette a bűnügyi tudósítás feltételeit – a bizonyítékok és a bírói érvelés objektív, nem egyoldalú bemutatását ([64]–[68]) –, és kimondta, hogy az újságírót hivatása miatt magasabb elvárhatóság és felelősség terheli, mert közlése az olvasók szemében fokozza az állítások hitelességét ([88]). Ezek a megállapítások nem csupán Füssy Angéla cselekményét minősítik, hanem általános mércét adnak minden médiatartalom-szolgáltatónak arra, hogy a felmentett terheltet megillető ártatlanság vélelme és anonimitás ([59], [72]) hogyan egyeztethető össze a nyilvánosság tájékoztatáshoz való jogával – ezért a Gyulai Törvényszék másodfokú ítélete a maga precizitásával a magyar sajtójogi gyakorlat egyik hivatkozási pontjává válhat.
Gyakran ismételt kérdések (GYIK)
Mire ítélték Füssy Angélát és Tóth Mártát? Nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt fejenként 120 napi tétel, napi 2 000 forint, azaz 240 000 forint pénzbüntetésre. Az ítélet 2026. augusztus 27-én jogerős.
Kit rágalmaztak meg? Uhrin Tamást, akit a bíróság 2023-ban (jogerősen 2024-ben) felmentett a Tóth Márta gyermeke sérelmére elkövetett szexuális erőszak vádja alól, mert a cselekmény kétséget kizáróan nem volt bizonyítható.
Miért nem mentesített az, hogy a gyermek szavait ismételték? Mert a rágalmazás más által állított tény továbbadásával – híreszteléssel – is elkövethető, és a bűnösség szempontjából közömbös, hogy az elkövető igaznak hitte-e a tényt.
Bűnügyi tudósításnak minősült a riport? Nem. A bíróság szerint a közlések apropója nem a büntetőeljárás, hanem a gyámügyi eljárás volt; a tartalom egyoldalú volt, és a magánvádló azonosítható megjelenítése a közléshez nem volt szükséges.
Miért lett enyhébb a minősítés másodfokon? A törvényszék elhagyta a „jelentős érdeksérelmet okozva” minősítő körülményt, mert az elsőfokú bíróság a tényállásban nem rögzítette az ezt megalapozó tényeket (állásvesztés). A büntetés ettől nem változott.
Volt-e helye a valóság bizonyításának? Nem. Sem közérdek, sem jogos magánérdek nem indokolta a közlést, a jogerős felmentéssel szemben pedig csak rendkívüli jogorvoslatban lehet bizonyítást felvenni.
Mi a jelentősége annak, hogy a poszt Facebookon jelent meg? A saját Facebook-oldal nem sajtótermék, így nem esik a Sajtótörvény hatálya alá, az újságíró ott ugyanúgy felel, mint bárki más.
Felelős-e a Magyar Jelen a rágalmazó tartalmakért? A büntetőítélet csak a két természetes személy felelősségét állapította meg; a kiadó nem volt az eljárás alanya. A tényállás ugyanakkor rögzíti, hogy a cikk és a videó a Magyar Jelen – felelős kiadó: Magyar Jelen Alapítvány – felületein jelent meg, és nem minősült bűnügyi tudósításnak. A kiadó polgári jogi felelőssége (személyiségi jogsértés, szakhatósági eljárások) külön eljárásban vizsgálhatók.
Mit állapított meg a gyámhivatal a sajtószerepeltetésről? A Szegedi Gyámhivatal álláspontja az, hogy a gyermek sajtószerepeltetése veszélyeztető körülmény. Ez a Gyvt. szerinti veszélyeztetettségre vonatkozó hatósági álláspont, amely a médiatartalom-szolgáltató szerkesztői döntéseit is minősíti, de a gyámhivatal médiajogi felelősséget önmagában – illetékesség és hatáskör hiánya miatt – nem állapíthat meg.
Források
- Békéscsabai Járásbíróság, 8.B.73/2025/28. számú ítélete (2026. március 27.).
- Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság, 3.Bf.112/2026/10. számú ítélete (2026. augusztus 27.).
- Az ítéletekben hivatkozott előzményi határozatok: Békéscsabai Járásbíróság 14.B.94/2022/53., Gyulai Törvényszék 4.Bf.216/2023/12., 12.Bf.36/2023/11.
- Hivatkozott jogforrások és döntések: Btk. 226. §, 229. §; Be. 456. § (1); Alaptörvény IX. cikk; 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (3), 10. §, 14. § (1); 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 5. § n); Ptk. 2:43. §, 2:48. §, 2:51–2:53. §; 2001. évi CIV. törvény (jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések); 165/2011. (XII. 20.) AB határozat; 36/1994. (VI. 24.) AB határozat; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat; BH1994.8.; BH1999.434.; BH2013.204.; BH2015.323.; BDT2016.3455.; BDT2026.5044.; Kúria Bfv.1220/2021/6.
„Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van” – Stephen King.
Válasz írása