Dr. Mile Gabriella háziorvos kalandjai, I. rész: az éhenhalt kisfiú

Az agárdi "fényevő" büntetőper vádlottjai 2017. április 27-én a Fővárosi Ítélőtáblán - kép: szegyenpad.com

Benjámin a vázizmait felemésztve éhenhalt, néhány hónap múlva agyvérzésben elhunyt Endre baba. Mindkét gyermek – körzeten kívüli – háziorvosa Dr. Mile Gabriella volt. Dr. Milét 2017. április 27-én jogerősen 6 hónap – végrehajtásban egy évre felfüggesztett – börtönre ítélték Benjámin halála miatt, vétségét, felelősségét hatodrendű vádlottként foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésként állapították meg oly módon, hogy háziorvosi hivatásától nem fosztották meg.

Dr. Mile Gabriella 2019. január 4-én ismét bíróság elé állt az emberöléssel vádolt oltáskritikus házaspár ügyében, ezúttal „csak” tanúként.

Budapest Környéki Törvényszék, 2019. január 4. – fotó: Polcz Péter

Cikksorozatunkban ezúttal a háziorvos tevékenységét mutatjuk be annak reményében, hogy világossá váljon az egyébként több helyütt vitatott szerepe (egyesek szerint kizárólag a szülők a felelősek a gyermekek haláláért), s nem utolsó sorban, vélelmezett felelőssége az agyvérzésben elhunyt gyermek vonatkozásában is.

Elsőként az agárdi „fényevő” büntetőper jogerős ítéletéből közlünk részleteket. Az ügy szereplői: I-II. r. elítéltek a szülők, III-IV. elítéltek Benjámin anyai nagyszülei, V. r. elítélt a haldokló gyermek felett vasdarabbal [lengyelpálcával] hadonászó bioenergetikus-természetgyógyász M. Bertalan, végül verdiktben a VI. elítélt Dr. Mile Gabriella gyermek-háziorvos.

A Dr. Mile védekezése a Fővárosi Ítélőtábla leiratában

„A VI. rendű vádlott védője első, 2016. október 24. érkezett beadványában fellebbezését elsődlegesen felmentés, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn, továbbá a perköltség csökkentése végett is előterjesztette azt. Észrevételeket tett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában szereplő érvekre. Álláspontja szerint kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a sértett halálához vezető okfolyamat már a sértett egy éves korában elkezdődött volna, ezért az egy éves kori szűrővizsgálat megtörténte az okfolyamatot nem szakíthatta volna meg, ezt mindössze az elsőfokú bíróság fikciójának tartotta.

Vitatta a beadvány későbbi részében az éves szűrővizsgálat kötelezőségére vonatkozó megállapítást, értelmezése szerint a vonatkozó rendelet szerint az mindössze ajánlott, és nem kötelező előírás. Dr. K.J. vallomását már az elsőfokú eljárásban kifejtettekkel egyezően taglalta, és kifogásolta az elsőfokú ítélet e vallomásra alapított megállapításait. Hangsúlyozta, kétséget kizáró módon nem bizonyosodott be az elsőfokú eljárásban a sértett megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz jutásának hiánya a sértett kilenc hónapos koráig, meglátása szerint ez a hiány állapot rövidebb időszakot ölelt fel. A beadvány későbbi részében dr. K.J. tanú vallomásának kirekesztését indítványozta, mivel a tanút elfogultnak ítélte, aki kompetenciáját túllépve tett nyilatkozatot.

Kifejtette továbbá, hogy egyértelműen megállapítható volt a bizonyítás eredményeként, miszerint a vádlotti család az V. rendű vádlottat [a bioenergetikus-természetgyógyász M. Bertalant – szerk.] nem a védence mellé, hanem helyette vette fel, ezért a VI. rendű vádlott a gyermek 10 hónapos korától nem tekinthető a sértett háziorvosának még abban az esetben sem, ha elmaradt a sértett praxisból történő adminisztratív kijelentése. Hangsúlyozta, hogy a kijelentés hiányának felismerését nem segítette elő az oltás megrendelése sem, mivel azt a számítógépes rendszer tartotta nyilván, és a megrendelést az asszisztens küldte meg az ÁNTSZ-nek.

Külön utalt arra is, hogy bár védence ártatlan, ennek ellenére a hatósággal együttműködő volt, és a vádlottak közül ő volt az egyetlen megbánást tanúsító személy.

2017. január 9. napján érkezett beadványában fellebbezésének indokait egyrészt a bűnügyi költséggel összefüggő részében egészítette ki, másrészt csatolta a 2017. január 1. napján hatályba lépett 2016. évi CLXV. törvényt, amely módosította a gyermekek védelméről, a gyámügyi igazgatásról és az egészségügyi ellátásról szóló korábbi törvényt.

2017. január 27. napján érkezett észrevételében fellebbezése indokolásának egyes pontjait egészítette ki ismételten hangsúlyozva, hogy dr. K.J. elfogult volt védencével szemben. Megismételte, hogy az éves szűrővizsgálat nem kötelező jellegű, majd leszögezte, hogy az első fokú eljárásban felhívott módszertani levél nem jogszabály, ezért nem állapíthat meg általános érvényű jogokat és kötelezettségeket.

Negyedik beadványa, amely 2017. február 8. napján érkezett az ítélőtáblára, védence szakmai önéletrajzát, a fellebbezés indokolása körében tett további kiegészítéseket, valamint jogi álláspontját tartalmazta a foglalkozási szabályok, a gondatlanság, szándékosság, valamint a közvetlen veszély fogalmi körében.

Utolsó, 2017. február 13. napján beadott kérelmében az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű vádlott fellebbezésére tett észrevételeket. Álláspontja szerint helytelenül állította az említett vádlottak jogi képviselője, hogy az ítélet megalapozatlan, felderítetlen és iratellenes. A maga részéről az ítéletet hiánytalannak tartotta, amely túlnyomórészt helyes jogi következtetéseket vont le, ezért alapvetően nem szorul megváltoztatásra. Kiemelte, hogy védőtársának beadványában írtak a rendelkezésre álló adatok sajátos szelektálásának tekinthető, annak olvasása közben az volt az érezése, eltérő eljárásnak voltak a részesei. Álláspontja szerint a beadvány a VI. rendű vádlott terhére súlyos csúsztatásokat tartalmaz, egyben az V. és VI. rendű vádlott felelősségének alátámasztására, míg az I-IV. rendű vádlottak felelősségének elhárítására irányul.

Ezt követően 13 oldalon át fejtette ki, hogy mely bizonyítékokat kell eltérően és esetenként saját védence vallomásával is ellentétesen értékelni. Rámutatott arra, hogy a VI. r. vádlott a bizonyítékokkal összhangban álló vallomást tett, orvosi dokumentációját az eljárásban elfogadták. Aláhúzta, hogy az ügyben eljárt orvosszakértők egyetlen vádlottal szemben sem voltak elfogultak. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy az I-IV. rendű vádlottak jogi képviselőjének álláspontja álságos és iratellenes a halálhoz vezető okfolyamat megszakítása és ennek védence terhére való értékelése tekintetében annak tükrében, hogy a VI. rendű vádlott az utolsó 10 hónapban nem látta a gyermeket. Elfogadhatatlannak tartotta az I-IV. rendű vádlottak jogi képviselőjének felvetését, amely nem tett különbséget egészségesen, illetve fejlődési rendellenességgel világra jött gyermek között egy olyan esetben, amelyben hozzátartozók nem gondoskodtak az orvosi segítségről. Végül leszögezte, hogy a VI. rendű vádlottnak nem kellett látnia sem a halálos eredményt, sem a súlyos veszélyeztetettséget az általa kifejtettek alapján. Az első fokú bíróság kizárásával kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy az I-IV. rendű vádlott védője egy harmadik koncepció alátámasztására indítványozta volna a további szakértői bizonyítást, amely mindössze az eljárás elhúzódását eredményezte volna”…

A Fővárosi Ítélőtábla bűnösséget megállapító rendelkezései Dr. Mile Gabriella vonatkozásában

„A VI. rendű vádlott tisztában volt a gyermek születésének előzményeivel, otthonszülés tényével, a szülést követő újszülötti és anyai kötelező orvosi vizsgálat elmaradásával, védőnői szolgáltatás lemondásával, ami a VI. rendű vádlottra fokozott terhet rótt, hiszen a védőnő feladatait képező események figyelemmel kísérése, tevékenység ellátása is őt terhelte. A kezdeti fejlődés után a VI. r. vádlott észlelte a sértett fejlődésének megtorpanását, súlyvesztését, tapasztalta a mérleg használatának hiányát. Nem kísérte figyelemmel és nem kérte számon a családon a szopás mennyisége, a hozzátáplálás módja és mennyisége rögzítésének hiányát, a súlymérés elmaradását, holott ezeknek az adatoknak a mérése és ismerete elengedhetetlenül szükséges lett volna a gyermek 4,5 és 6 hónapos korában elért azonos súlya miatt. A vízfejűség gyanújának felvetődése, illetve a sértett mozgásában észlelt rendellenesség ellenére nem tett lépéseket, jóllehet a tünetek a pszichomotorikus és szomatikus fejlődési stop gyanúját keltették fel, mint ahogy a fejkörfogat adata is. Orvosi dokumentációját hiányosan vezette, az érdemi információ nyerésére több szempontból alkalmatlan volt. A családdal való kapcsolat megszakadásakor a területen kívüli gyermeket nem jelentette ki körzetéből. A hiányos ellenőrzés miatt elmaradt a sértett egyéveskori fizikális vizsgálatokkal járó állapotfelmérése, státuszvizsgálata. A VI. r. vádlott értesült a sértett lábdagadásának tényéről, valamint arról is, hogy a gyermek a természetgyógyásztól candida megbetegedésre kapott szert.

Dr. Hrabovszki Zoltán, a Fővárosi Ítélőtábla tanácsvezető bírója

A vízfejűség gyanújának felmerülése, a családdal való korábbi kapcsolat-tartás nehézsége alapján mulasztás terheli a fejlődési hanyatlással, táplálkozási problémákkal küzdő, fokozott odafigyelést igénylő gyermek tekintetében. Mulasztás terheli amiatt, hogy nem intézkedett a gyermek érdekében eljárni képes személyek kötelessége teljesítésének előmozdítása végett. Erre nem hívta fel, nem figyelmeztette őket, nem kérte számon utasításainak, javallatainak betartását, nem szorgalmazta a vizsgálatokat, nem kérte el a hozzátartozóktól a leleteket. A rendelkezésre álló adatok kellő gondossággal való értékelése esetén tudnia kellett, hogy a kivizsgálások elmaradtak, hiányzott a gyermek orvosi ellátása, hiszen az új háziorvos nem küldött számára jelzést az átjelentkezésről, ennek ellenére a gyermeket nem jelentette ki praxisából, noha a kijelentéssel világossá tehette volna a sértett orvosi ellátásának hiányát. A fenti, továbbá az utolsó látogatás során feltárt körülményekből, a telefonon közölt további állapotromlásnak tekinthető változásokból (lábdagadás okozta fehérjehiány), illetve a kezelés természet gyógyász által történő átvételéből azzal is tisztában kellett lennie, hogy a sértett egészségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe került, mégsem tett semmit a gyermekjóléti szolgálat felé történő jelzési kötelesség teljesítésével a veszélyhelyzet elhárítása érdekében.

A VI. r. vádlott gyermekorvosi szerepének megszűnésekor a sértett vízfejűsége még nem volt diagnosztizálva, ekkor még kétséget kizáró bizonyossággal a sértett életveszélyes állapota sem alakult ki. A VI. r. vádlott éppen az általa postán továbbított UH beutalóval igyekezett tisztázni a vízfejűségre utaló tünetek alapján kialakult gyanúját, ám az I-II. rendű vádlottak saját elhatározásukból az előírt vizsgálat elvégzését nem tették lehetővé, a gyermeket nem vitték el a vizsgálatra. A vízfejűségnek ugyanakkor haláloki összefüggése sem volt.

A VI. r. vádlott terhére a foglalkozási szabályok szándékos megszegése megállapítható, hiszen azokat ismertsége ellenére többszörösen megsértette. Túlnyomó részt azonban adminisztrációs, figyelem felhívási és ellenőrzési kötelezettségek (sértett praxisból történő kijelentése, gyermekjóléti szolgálat felé történő jelzési kötelezettség), teljesítésének elmulasztása róható terhére. Meg nem cáfolt előadása alapján arra számított, hogy a kapcsolatot vele megszakító, de kiemelkedően jó körülmények között élő vádlotti család másik házi gyermek orvost választ, aki átveszi tőle a sértett kezelésének további kötelezettségét. Az ilyen elgondolás az esetek nagy részében megalapozott következtetésnek tekinthető, ez mégsem fogadható el a felelősségét hárító kifogásként. A VI. r. vádlott a körzetébe bejelentett gyermekek nagy száma és azon belül is a jelentős számú körzetén kívül lakó gyermek létszám miatt nem tudott a kellő körültekintéssel eljárni, amikor elmulasztotta a család fent írtakra való figyelmeztetését, illetve a mulasztás ellenőrzését, számonkérését. E mulasztását a kellő körültekintés hiánya, tehát hanyagság idézte elő. Az ennek talaján kialakult gondatlanság róható terhére, hiszen mulasztásaival a sértett egészségét közvetlen veszélynek tette ki…

A másodfokú bíróság a VI. rendű vádlott szerepét, magatartását találta csekélyebbnek, jelentéktelenebbnek. Ezt szem előtt tartva a terhére rótt bűncselekményre irányadó kettő hónaptól egy évig terjedő tételkereten belül 6 hónapi szabadságvesztésre enyhítette az első fokon maximális tartamban kiszabott szabadságvesztés mértékét…”

Folytatjuk…

A szerző nyilatkozata: A NAIH-4418-5/2012/V. sz., valamint Dr. Jóri András ABI-7966-2/2010/K sz. állásfoglalása alapján, mivel jogerős ítélettel zárult agárdi gyermekhalál büntetőpere a köznyugalmat nagy mértékben megzavaró, jelentős közérdeklődésre számot tartó ügy, valamint a vádlottak-elítéltek közt foglalkozása-munkavégzése kapcsán közfeladatot ellátó személy szerepel, a neve nyilvánosságra hozatala közérdek. Ld. 2005. évi XC. törvény, 18. § (2), 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 19. § (4) bekezdéseit.

Légy első hozzászóló

Válasz írása

Your email address will not be published.


*