Füssy Angéla a Kúriához fordult: a jogerős rágalmazási ítélete kapcsán a valóságbizonyítás kizárását támadja – megnéztük, mit mondanak a hivatkozott kúriai döntések

Füssy Angéla, a Magyar Jelen egykori újságírója védője útján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Kúriához a Gyulai Törvényszék 2026. augusztus 27-i jogerős ítélete ellen, amely őt – Tóth Mártával együtt – nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében mondta ki bűnösnek. Dr. Szalai István ügyvéd szerint a bíróságok anyagi jogszabálysértést követtek el, amikor eleve kizárták a Btk. 229. §-a szerinti valóságbizonyítást. A Kúria 2026. október 19-én megküldte az indítványt a magánvádlónak, aki egy hónapon belül tehet rá észrevételt. Végigolvastuk a beadványt, és utánanéztünk a benne felhívott kúriai és alkotmánybírósági határozatoknak. A kép árnyaltabb, mint ahogy a beadvány sugallja. A legfontosabb precedens egy jogkérdésben valóban a védelem mellett szól. Ugyanezek a döntések azonban olyan feltételeket is rögzítenek, amelyeken a jelen ügy valószínűleg elakad.

Az ügy dióhéjban

• Indítványozó: dr. Szalai István (Veszprém), Füssy Angéla II. rendű terhelt védője. A beadvány kelte 2026. szeptember 21.; kizárólag a II. rendű terheltre vonatkozó rendelkezéseket támadja. Tóth Márta I. rendű elítélt nem nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
• Támadott határozatok: Békéscsabai Járásbíróság 8.B.73/2025/28. és Gyulai Törvényszék 3.Bf.112/2026/10. (jogerős: 2026. augusztus 27.).
• Felülvizsgálati ok: Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont – a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog megsértésével, mert a bíróságok törvénysértően zárták ki a valóság bizonyítását.
• Kérelem: elsődlegesen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és új másodfokú eljárás elrendelése kötelező kúriai utasítással; másodlagosan a határozat megváltoztatása; emellett a 240 000 forintos pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztése, illetve félbeszakítása.
• Kúriai ügyszám: Bfv.III.1.395/2026. A Kúria (Molnár Ferencné dr. tanácselnök) 2026. október 19-én a Be. 784. § (2) bekezdése alapján nyilatkozattételre megküldte az indítványt a magánvádlónak, akinek egy hónapja van észrevételt tenni.
• Amit az indítvány nem támad: a büntetés mértékét, a tényállást és a minősítést. Kifejezetten azt állítja, hogy nem kér bizonyítékértékelést és a tényállás újramérlegelését.

Az előzményekről – a 2025 februári cikkről, videóriportról és Facebook-posztról, valamint a két ítéletről – korábbi cikkünkben részletesen írtunk.

Mit állít a beadvány?

Dr. Szalai István felülvizsgálati indítványának gerince egyetlen jogkérdés: helyesen döntött-e a két bíróság, amikor a valóság bizonyítását – Füssy Angéla kifejezett indítványa ellenére – már a bizonyítás megkezdése előtt kizárta. A Btk. 229. § (2) bekezdése szerint a valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. Ha a tény valónak bizonyul, az elkövető nem büntethető.

A védő nyolc érve: jogkérdés és jogerő

A védő érvei – tömörítve – a következők:

1. Jogkérdés, nem ténykérdés. A Kúria Bfv.I.427/2022/7. számú (BH 2023.151.) határozata szerint a valóságbizonyítás elrendelése jogkérdés, mellőzése pedig felülvizsgálható anyagi jogszabálysértés. Ilyenkor a Kúria a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezi.
2. A jogerős felmentés nem kizáró ok. A védő szerint a Btk. 229. §-a nem tartalmaz olyan kivételt, amely szerint a valóságbizonyítás pusztán azért kizárt, mert a közlésben állított eseményhez kapcsolódó korábbi büntetőeljárás felmentéssel zárult. Érvelése szerint a korábbi ítélet a felmentettek büntetőjogi felelősségéről döntött, a valóságbizonyítás sikere viszont csak a mostani terhelt büntethetőségére hatna.
3. Belső ellentmondás. A Gyulai Törvényszék maga rögzítette, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények általánosságban kirívóan súlyosak. A Gyulai Törvényszék szerint a gyermekvédelmi rendszer visszásságai közügynek minősülnek, és a sajtó egyedi esetek bemutatásán keresztül is bemutathatja azokat ([52]–[53]). Mégis arra jutott a másodfokú bíróság, hogy a közérdekből való indokoltság „szóba sem jöhet” ([75]).

A védő nyolc érve: közérdek és jogos érdek

4. A kapcsolat a közérdek és a közlés között. A riport a büntetőeljárást és a folyamatban lévő gyámhatósági ügyet egyetlen ívben mutatta be. Dr. Szalai István szerint azt kellett volna vizsgálni, elválasztható-e a magánvádló személye a bemutatott intézményi problémáktól.
5. A nyomozó hatóság pártatlansága. A magánvádló akkori munkahelye a rendőrséghez kötődött. Ezért a védő szerint önmagában is közérdekű kérdés az elfogulatlanság látszatának ellenőrzése, a gyermekmeghallgatás és a szakértői vélemények kezelése.
6. A Facebook-poszt sajtójogi státusza közömbös. Az, hogy a saját Facebook-oldal nem sajtótermék, a valóságbizonyítás lehetőségét nem dönti el.
7. A nem közszereplő sértett státusza növeli a jóhírnév védelmének súlyát, de a közérdek vizsgálatát nem teszi feleslegessé.
8. „Jelentős magánérdek” helyett „bárkinek a jogos érdeke”. A másodfokú ítélet [77] bekezdése jelentős magánérdeket vizsgált, és azt Tóth Márta gyámügyi érdekére szűkítette. A törvény viszont bárkinek a jogos érdekéről szól. Ide tartozhat a gyermek testi-lelki biztonsága és a szülő családi érdeke is.

A hivatkozott döntések közelről

1. Kúria Bfv.I.427/2022/7. (BH 2023.151.) – a beadvány fő precedense

Az ügyben egy terhelt Facebook-bejegyzésben egy név szerint megjelölt önkormányzati képviselőről tett olyan kijelentéseket, amelyek kábítószer-fogyasztásra utaltak. Az alsóbb fokú bíróságok elutasították a valóságbizonyítást, a Kúria azonban a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a törvényszéket új eljárásra utasította azzal, hogy a valóság bizonyítását el kell rendelnie.

Ami a védelem mellett szól

A határozat három, a védelem számára valóban kedvező tételt rögzít. Kimondja, hogy a valóságbizonyítás mellőzése nem bizonyítékértékelés eredménye, hanem jogkérdés, így a felülvizsgálat alapja lehet ([67]). Kimondja, hogy a valóságbizonyítás várható eredménye vagy eredménytelensége az elrendelésnél nem vehető figyelembe ([64]). És a Facebookot sem rekeszti ki a közügyek megvitatásának fórumai közül ([61]). A beadvány ezekre a pontokra helyesen hivatkozik.

Ami a védelem ellen szól

Ugyanez a határozat azonban – a beadványból kimaradó módon – három olyan elemet is tartalmaz, amely a jelen ügyben a védelem ellen szól:

• A közérdek ott a sértett közszereplői státuszából fakadt. Kifejezetten azért látta indokoltnak a Kúria a valóságbizonyítást, mert közérdek fűződik ahhoz, hogy a közéletben feddhetetlen személyek gyakoroljanak közhatalmat, és a közérdeket önmagában a magánvádló képviselői minősége indokolta ([25], [66]). A jelen ügy magánvádlója nem közszereplő.
• Kettős feltétel. A Kúria rögzítette, hogy a Btk. 229. § (2) bekezdése kettős feltételt jelent: a közérdek (jogos magánérdek) azonosíthatóságát a kijelentéssel kapcsolatban, és annak szükségességét az adott körülmények között ([48]). A Gyulai Törvényszék éppen a második feltételnél állt meg (erről lentebb).
• Ha volt korábbi büntetőeljárás, a valóságbizonyítás arra szűkül. A határozat [76] bekezdése szerint, ha a közlésben állított cselekmény miatt a magánvádlóval szemben büntetőeljárás folyt, a valóság bizonyítása körében kizárólag az adott büntetőügy iratainak vizsgálatára kerülhet sor. A beadvány ezt a bekezdést úgy értelmezi, hogy a korábbi eljárás nem kizáró ok, hanem a valóságbizonyítás lehetséges forrása – ez a szöveg alapján védhető olvasat. Csakhogy ugyanez azt is jelenti, hogy a megismételt eljárásban nem lehetne új bizonyítást felvenni. Ugyanazokat az iratokat kellene újra megvizsgálni, amelyek alapján a büntetőbíróság korábban jogerősen kimondta: a vád kétséget kizáróan nem bizonyítható.

A bizonyítási teher

Ehhez jön a bizonyítási teher kérdése. A Kúria ugyanebben a döntésben rögzítette ([73]), hogy valóságbizonyításnál a teher megfordul: a terheltnek kell kétséget kizáróan igazolnia állítása lényegét, a bizonyítás elmaradása nem esik a javára. A korábbi büntetőeljárás iratai egy bíróság szerint nem bizonyították kétséget kizáróan a vádat. Nehezen elképzelhető, hogy ugyanezek az iratok egy másik bíróság előtt igazolják az állítás valóságát – ráadásul úgy, hogy a bizonyítási teher most a terhelten van.

2. Kúria Bfv.I.186/2025/9. – egy figyelmeztető precedens

A beadvány ezt a határozatot arra hívja fel, hogy a Kúria közérdek hiányában is önállóan vizsgálta a jogos érdeket, és hogy a valóságbizonyításhoz nem kell külön indítvány. Az ügy alapja egy pénzintézettel vitában álló ügyfél volt, aki nagyszámú címzettnek küldött e-mailekben fogalmazott meg sérelmes állításokat. Az Alkotmánybíróság IV/728/2026. számú, 2026. június 16-i végzésének ismertetése szerint a Kúria a valóság bizonyítását ebben az ügyben mellőzhetetlennek ítélte – mégsem helyezte hatályon kívül az ítéleteket, hanem hatályukban fenntartotta azokat. Indoka: a rágalmazással alaki halmazatban becsületsértés is megvalósult, így a valóságbizonyítás eredményessége esetén sem kerülhetett volna sor felmentésre, legfeljebb a minősítés változott volna. A terhelt alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság visszautasította.

Kétélű tanulság ez. A döntés megerősíti, hogy a Kúria a jogos érdeket önállóan vizsgálja. Azt is mutatja azonban, hogy a valóságbizonyítás törvénysértő mellőzése nem vezet automatikusan hatályon kívül helyezéshez, ha az a végeredményen nem változtatna.

3. Kúria Bfv.I.892/2025/25. – a „gyermekvédelmi ellenpróba”

Ez a beadvány legérdekesebb hivatkozása, mert maga a védő is elismeri: ebben az ügyben a Kúria kizárta a közérdeket. A beadvány szerint azért, mert a közlésekből hiányoztak a gyermekvédelmi rendszer működésére, intézményi döntésekre és mulasztásokra vonatkozó általános felvetések, és a tényállás egyéni sérelemből fakadó bosszúmotívumot rögzített. Dr. Szalai István azzal próbálja elhatárolni a jelen ügytől, hogy itt ezek az elemek jelen vannak.

A Kúriai Döntések 2026. áprilisi számában (BH 2026.67.) közzétett elvi tételek tartalmukban megfelelnek annak, amit a beadvány e határozat [75]–[77] bekezdéseiből idéz. Három tételről van szó. A közérdeket elsősorban a közlés tárgya és tartalma szerint kell megítélni. A jogos magánérdek gazdasági, erkölcsi, egzisztenciális, vagyoni vagy családi érdekkört érinthet, ha az jogos is. Ha pedig a közérdek vagy jogos magánérdek azonosítható, azt is vizsgálni kell, hogy kifejezetten ez indokolta-e a becsületsértő tartalom megjelentetését. Az Alkotmánybíróság a Bfv.I.892/2025/25. számú végzés elleni alkotmányjogi panaszt IV/592/2026. számú végzésével visszautasította.

A beadvány ebből a családi érdekre vonatkozó tételt emeli ki. Csakhogy a harmadik tétel, a „kifejezetten ez indokolta-e” teszt pontosan az a mérce, amelyet a Gyulai Törvényszék alkalmazott. A bíróság szerint a gyámügyi cél eléréséhez a magánvádló azonosítható bemutatása „egyáltalán nem volt szükséges”.

4. BH 1975.498. – Legfelsőbb Bíróság, Magyar Rádió-riport

A beadvány szerint a Legfelsőbb Bíróság egy rádióriporthoz kapcsolódó rágalmazási ügyben törvénysértőnek találta a valóságbizonyítás mellőzését, és rögzítette, hogy elég, ha a tényállítás lényege bizonyul valónak. Ez utóbbi tétel ma is élő joggyakorlat – a BH 2023.151. [73] bekezdése is ugyanezt mondja. Egy fél évszázados, a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat előtti eseti döntés súlya azonban a mai kúriai gyakorlatban csekély, és a hivatkozás érdemben nem tesz hozzá semmit ahhoz, amit a 2023-as precedens már tartalmaz.

5–6. A két alkotmánybírósági hivatkozás

A beadvány két alkotmánybírósági döntésre is hivatkozik. Mindkettőt megtaláltuk, és mindkettőben valóban lefolyt a valóságbizonyítás. A beadvány azonban egyiknél sem említi, hogyan végződött az ügy, és ez a jelen eset szempontjából lényeges.

3357/2019. (XII. 16.) AB határozat. Az alapügyben a HVG egy gyermekvédelmi tárgyú cikke egy borsodi település védőnőjéről azt írta, hogy a helyi roma közösség retteg tőle, és a feszültség miatt meg is verték. A bíróságok lefolytatták a valóságbizonyítást, ennek eredményeként az állításokat valótlannak találták, és a cikk íróját, valamint a nyilatkozó jogvédőt rágalmazásért bűnösnek mondták ki. A Kúria ezt hatályában fenntartotta. Az Alkotmánybíróság valóban rögzítette, hogy az újságírónak alkotmányosan védett joga volt a témáról írni, és kiemelkedő társadalmi érdek fűződött a cikk megjelenéséhez ([35]) – a beadvány erre hivatkozik. Ugyanakkor az elítélt újságírók panaszát elutasította, és kimondta: a szólásszabadság nem véd azokkal a tényállításokkal szemben, amelyek igazságtartalma nem igazolható, kivéve, ha az állító nem tudott a hamisságról és a kellő körültekintést sem mulasztotta el ([36]). Az érintett ráadásul közfeladatot ellátó védőnő volt, nem magánszemély.

3448/2023. (X. 25.) AB végzés. Az alapügyben egy internetes portál két cikke a Magyar Táncművészeti Főiskola egykori balettmesterét szexuális zaklatással vádolta. Az elsőfokú bíróság az újságírót felmentette: szerinte a közölt tényeknek megfelelő ténybeli alapja volt, és a másik félnek is lehetőséget adott álláspontja kifejtésére, így jóhiszeműen járt el, és jogellenességet kizáró ok állt fenn ([4]). A másodfokú bíróság a valóság bizonyítása körében maga is vett fel bizonyítást: tanúkat hallgatott meg, hangfelvételeket és okiratokat vizsgált [[6], [22]; Be. 593. § (1) bek.]. Arra jutott, hogy az újságíró állításai összhangban állnak a valósággal, és helybenhagyta a felmentést. A magánvádló alkotmányjogi panaszában éppen azt kifogásolta, hogy a közszereplőkre kidolgozott mércét magánszemélyre alkalmazták. Az Alkotmánybíróság ezt szakjogi kérdésnek tekintette, és a panaszt visszautasította.

A két döntés tehát azt igazolja, amit a beadvány állít: nem közszereplő érintett és súlyos, szexuális jellegű állítás esetén is lefolytatható a valóság bizonyítása. Egyikben sem előzte meg azonban a közlést olyan büntetőeljárás, amely az érintettet a neki tulajdonított cselekmény vádja alól jogerősen felmentette. A Füssy-ügy éppen ebben különbözik. Az első döntés ráadásul azt mutatja, hogy a lefolytatott valóságbizonyítás is végződhet elítéléssel, ha az állítás nem igazolható. Az Alkotmánybíróság a Bfv.I.186/2025/9. elleni panaszt visszautasító végzésében is rögzítette: szakjogi kérdés, hogy egy konkrét ügyben megvalósultak-e a rágalmazás tényállási elemei. Ennek megítélése a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik.

Ami kimaradt: BH 2023.152. és BH 2023.154.

A Kúriai Döntések ugyanabban a 2023. júniusi számában, közvetlenül a beadvány fő precedense után, egy másik rágalmazási döntés is megjelent (BH 2023.152.). Ennek elvi tétele szerint nem elég, hogy a közérdek vagy jogos magánérdek fennálljon. Kifejezetten annak kell indokolnia a becsületsértő tartalom megjelentetését. A mellőzésnek pedig helye van, ha a közlést a közérdek nem indokolja, és a terhelt célja nem a közügy megvitatása, hanem a magánvádlón való bosszúállás volt. A jelen ügyben a bíróságok bosszúmotívumot nem állapítottak meg, a közlés szükségtelenségét viszont igen.

Ugyanebben a számban (BH 2023.154. II.) a Kúria a végrehajtás felfüggesztéséről is döntött. Eszerint a felülvizsgálati eljárásban a büntetés végrehajtásának felfüggesztése csak akkor indokolt, ha az indítvány megalapozottsága valószínűsíthető. Emellett az állított törvénysértéssel okozott hátránynak meg kell haladnia a végrehajtás elmaradásából eredő hátrányt.

Miben erős a beadvány?

A beadvány nem alaptalan, és több ponton komolyan vehető kérdést vet fel.

Befogadhatóság. A valóságbizonyítás kérdését a Kúria saját gyakorlata szerint jogkérdésként, anyagi jogi alapon felülvizsgálhatja. Az indítvány tehát nem esik a „tényállás támadása” csapdájába – ezt a védő láthatóan tudatosan kerülte el.

A „jelentős magánérdek” megfogalmazás. Valóban: a Btk. 229. § (2) bekezdése „bárkinek a jogos érdekéről” szól. A másodfokú ítélet [77] bekezdése ehhez képest „jelentős magánérdek” fennállását vizsgálta. Ez szövegszerűen szigorúbb mérce a törvényinél, és a Kúria – ha kimondja, hogy a másodfok rossz kérdést tett fel – ezen a ponton korrigálhat.

A jogerő és a valóságbizonyítás viszonya. A Gyulai Törvényszék [78] bekezdése szerint a jogerős felmentéssel szemben bizonyítást csak rendkívüli jogorvoslatban lehetne felvenni. Ez a tétel nem következik egyenesen a Btk. 229. §-ából, és a BH 2023.151. [76] bekezdése éppen azt mutatja, hogy a Kúria egy korábbi büntetőeljárás iratainak vizsgálatát a valóságbizonyítás keretében elképzelhetőnek tartja. Igaz, a Gyulai Törvényszék maga is csak „másodsorban relevánsnak” nevezte ezt az érvet – az elsődleges indoka más volt.

Miben gyenge a beadvány?

A szükségességi teszt: a jogerős ítélet valódi indoka

A beadvány úgy mutatja be a másodfokú ítéletet, mintha az a valóságbizonyítást kizárólag a korábbi felmentésre hivatkozva, „kategorikusan” zárta volna ki. Valójában azonban a jogerős ítélet többlábú. Visszatérő gondolata ([30], [63], [70], [77]), hogy a magánvádlóról nem kellett azonosításra alkalmas adatokat közölni. Ezt sem a gyámügyi eljárásról szóló beszámoló, sem a gyermekvédelmi rendszer bírálata nem követelte meg. A kritika a magánvádló azonosíthatósága nélkül is kifejthető lett volna. Ugyanezen a ponton zárja ki a [77] bekezdés a jogos érdeket is. A gyámügyi érdek érvényesítéséhez teljesen szükségtelen volt nyilvánosan azt állítani, hogy a magánvádló a neki tulajdonított bűncselekményt mégis elkövette. Ebben a kérdésben a gyámhatóságnak hatásköre sincs.

Ez nem más, mint a Kúria saját, BH 2023.152.-ben és BH 2026.67.-ben rögzített második feltétele: nem elég, hogy legyen közérdek vagy jogos érdek, annak kifejezetten a becsületsértő tartalom közlését kell indokolnia. A védő ugyan azt írja, hogy a szükségtelenség megállapítása „megnyitja, nem lezárja” a 229. § (2) szerinti vizsgálatot, ám a kúriai gyakorlat szerint ez a vizsgálat része, nem az előszobája. Ha a Kúria szerint a másodfok a kettős tesztet lényegében elvégezte, a pontatlan „jelentős magánérdek” fordulat önmagában nem lesz elég a hatályon kívül helyezéshez.

A tényállás köti a Kúriát

A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítélet tényállása nem támadható, a Kúria pedig nem értékelheti újra a bizonyítékokat és nem vehet fel bizonyítást: a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 650. § (2) bek., 659. § (1) bek.]. Márpedig a beadvány több állítása tartalmilag a tényállás eltérő olvasata. Ilyen, hogy a riport intézményi rendszerkritika volt, hogy a magánvádló munkahelye a nyomozás pártatlanságát vetette fel, és hogy a közlések célja a gyermek védelme volt. A jogerős ítélet ezzel szemben három dolgot rögzít. Először: a közlések apropója a gyámhatósági eljárás befolyásolása volt ([39], [62]–[63]). Másodszor: a narratíva nem a szabályok vagy a hatósági eljárás hibáiról szólt, hanem a jogerős ítélettel való egyet nem értésről ([54]–[55]). Harmadszor: a bizonyítékok bemutatása egyoldalú volt, noha mindkét terhelt ismerte a teljes iratanyagot és a felmentő határozatokat ([66]–[67]). Ezeket a megállapításokat a Kúria nem bírálhatja felül.

Nem közszereplő a sértett

A fő precedensben a közérdek a sértett választott tisztségéből fakadt. Ebben az ügyben viszont a magánvádló magánszemély, akit a jogerős felmentés után a bíróság szerint teljes körűen megillet az ártatlanság vélelme és az anonimitás ([59], [72]). A beadvány szerint nem közszereplővel összefüggésben is fennállhat közérdek, ha a tényállítás túlmutat az egyedi magánkereteken. Ez igaz, de a Gyulai Törvényszék éppen azt állapította meg, hogy itt nem mutatott túl.

A Facebook-poszt és az azonosíthatóság

A bíróság szerint a magánvádló azonosíthatósága a cikk, a videó és a Facebook-beharangozó együttes tartalmából állt elő. Keresztnév, munkahely és város éppen a Facebook-bejegyzésben jelent meg együtt ([29]–[31]). A beadványnak igaza van abban, hogy a sajtótermék-minőség hiánya önmagában nem zárja ki a valóságbizonyítást. De ettől még a poszt az a közlés, amely a legkevésbé illeszthető be a „gyermekvédelmi rendszerkritika” keretébe.

Pürrhoszi győzelem lehetősége

Ha a Kúria mégis hatályon kívül helyezné a másodfokú ítéletet, az nem felmentés lenne, hanem új másodfokú eljárás. Ott a BH 2023.151. [76] bekezdése szerint a valóságbizonyítás lényegében a korábbi büntetőügy iratainak újbóli vizsgálatára szűkülne. A terheltnek kellene kétséget kizáróan bizonyítania állítása valóságát. Mindezt olyan iratanyagból, amely alapján egy másik bíróság már jogerősen kimondta, hogy a vád kétséget kizáróan nem bizonyítható. A gyakorlati esély arra, hogy a megismételt eljárás felmentéssel zárulna, ennél is kisebb, mint a felülvizsgálat sikerének esélye. A pótmagánvádas ügy ráadásul a Kúriát is megjárta: az elsőfokú ítélet [36] bekezdése szerint Tóth Márta elismerte, hogy az első- és másodfokú határozatok mellett a kúriai határozatot is megkapta.

A kimaradt érv: Btk. 226. § (3)

Figyelemre méltó, hogy a beadvány egy szóval sem említi a Btk. 2023. június 2-ától hatályos 226. § (3) bekezdését. A két ítélet sem hivatkozik rá kifejezetten: sem a Békéscsabai Járásbíróság 8.B.73/2025/28. számú ítélete, sem a Gyulai Törvényszék másodfokú ítélete. E rendelkezés szerint nem büntethető rágalmazás miatt, aki a cselekményt a közügyek szabad megvitatása körében, sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el, feltéve, hogy az nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására. A 2025 februári közlések idején ez a szabály már hatályban volt. Alkalmazása nem függ a sértett közszereplői státuszától. A Kecskeméti Törvényszék egy jogerős ítéletében kimondta, hogy a rendelkezés nem személyi kört, hanem az elkövetés tárgyát és módját jelöli ki. Az ez elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság IV/534/2025. számú végzésével visszautasította.

Érdemben azonban mindkét ítélet olyan megállapításokat tett, amelyek a (3) bekezdés feltételeit is lefedik. Az elsőfokú ítélet szerint a vádlottak közlése a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat közügy-szempontjai szerint nem tartozik a közérdek körébe, különösen azért, mert beazonosítható, nem közszereplő személyre vonatkozott ([94]). A járásbíróság a sajtószabadságon alapuló kivételt is vizsgálta. Arra jutott, hogy a riport nem tekinthető hiteles, pontos tájékoztatásnak, mert bevezetőjében a gyermek apjának és jogi képviselőjének egy parkolóban, előzetes egyeztetés nélkül tettek fel kérdéseket ([96]–[97]). Ezeket a részeket a másodfokú bíróság nem változtatta meg, sőt maga is kimondta, hogy a közlések nem a közügyek megvitatása körébe estek ([54]), a Facebook-poszt pedig nem sajtótermék ([69]).

Hogy a védelem miért nem épített rá, nem tudjuk. Valószínű magyarázat, hogy ezek a megállapítások ezt az utat is elzárnák: a (3) bekezdés éppen a közügyek szabad megvitatását és a sajtó útján történő közlést védi. A Kúria a jogerős határozatot csak a megtámadott részében és csak az indítványban megjelölt ok alapján bírálja felül; hivatalból csak a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti eljárási szabálysértéseket vizsgálja [Be. 659. § (5)–(6) bek.]. Ezért erre a kérdésre ebben az eljárásban aligha kerül sor.

A végrehajtás felfüggesztése

A beadvány a Be. 659. § (7) bekezdése alapján a 240 000 forintos pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztését is kéri. Indoka, hogy az indítvány magát a bűnösséget támadja, így a felfüggesztés a felülvizsgálat céljával összefügg. A Kúria közzétett gyakorlata (BH 2023.154. II.) szerint azonban ehhez az indítvány megalapozottságának valószínűsíthetőnek kell lennie, és a törvénysértéssel okozott hátránynak meg kell haladnia a végrehajtás elmaradásából fakadó hátrányt. Egy 240 000 forintos pénzbüntetésnél ez a mérce nehezen teljesül. A napi tételt a másodfokú bíróság Füssy Angéla rendszeres újságírói jövedelmére tekintettel tartotta arányosnak ([90]). Különösen igaz ez, ha a Kúria már az indítvány megalapozottságát sem látja valószínűnek.

Mi lesz Tóth Mártával, ha Füssy Angéla nyer?

Felülvizsgálati indítványt kizárólag Füssy Angéla védője nyújtott be, az I. rendű elítélt, Tóth Márta nem. Ennek a különbségnek komoly következményei lehetnek, mert a felülvizsgálat szabályai szerint a Kúria döntése terheltenként születik.

A Kúria csak azt bírálja felül, amit megtámadtak

A Be. 659. § (5) bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot – a hivatalból vizsgálandó, súlyos eljárási szabálysértések kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak az indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. Az indítvány itt kifejezetten csak a II. rendű terheltre vonatkozó rendelkezéseket támadja, ráadásul anyagi jogi okra hivatkozik. Az anyagi jogi ok pedig nem tartozik abba a körbe, amelyet a Kúria a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból is vizsgál.

Füssy Angéla védője Tóth Márta javára nem is nyújthatna be indítványt. A Kúria gyakorlata szerint a terhelt javára az ügyészen és a terhelten kívül csak a saját védője terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt. Másik terhelt nem, az ilyen indítványt nem jogosulttól származóként el kell utasítani (Kúria Bfv.I.587/2022/75., Indokolás [212]).

A felülvizsgálati szabályok között nem találtunk olyan rendelkezést, amely a sikeres indítvány hatását automatikusan kiterjesztené az indítvánnyal nem érintett társ-terheltre. Ha a Kúria Füssy Angéla ügyében hatályon kívül helyezné a másodfokú ítéletet, az új másodfokú eljárás kizárólag őt érintené. Tóth Márta bűnössége, büntetése és annak végrehajthatósága változatlan maradna.

Az ellentmondó végeredmény lehetősége

Elméletileg kialakulhatna az a helyzet, hogy ugyanazokért az egymást kiegészítő közlésekért a két elkövető közül az egyik elítélt marad, a másik ügye pedig újranyílik. Ez a büntetőeljárásban nem példátlan: a jogerő terheltenként áll be, és a rendkívüli jogorvoslat terheltenként érvényesíthető. A gyakorlati jelentősége azonban csekély. Füssy Angéla indítványának sikere maga is kevéssé valószínű. Siker esetén is csak a valóságbizonyítás lefolytatását eredményezné, nem felmentést.

Tóth Márta még benyújthatja a saját indítványát

A terhelt javára szóló felülvizsgálati indítvány benyújtása nincs határidőhöz kötve [Be. 652. § (4) bek.], és azt sem zárja ki, hogy a büntetést időközben végrehajtották [Be. 652. § (5) bek.]. A korlát nem időbeli: minden jogosult főszabályként csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, ugyanazzal a tartalommal pedig csak egyszer lehet indítványt előterjeszteni [Be. 652. § (6)–(7) bek.]. Tóth Márta tehát ügyvédje útján akár a Füssy-ügyben hozott kúriai döntés után is előterjeszthetné a saját indítványát, ugyanarra a felülvizsgálati okra hivatkozva [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont]. Ezt az indítványt azonban a Kúria önállóan bírálná el, a rá vonatkozó jogerős tényállás alapján.

Két dolog szól az ellen, hogy egy ilyen indítvány nála eredményesebb lenne. Az első, hogy a beadvány érvelésének egy része kifejezetten Füssy Angéla újságírói szerepére épül: a nyomozó hatóság pártatlanságának vizsgálatára, a gyermekbarát igazságszolgáltatás ellenőrzésére mint újságírói feladatra. Ezek az érvek Tóth Mártára nem vihetők át. A második, hogy a jogerős ítélet szerint a közlések valódi célja éppen Tóth Márta gyámügyi érdekének érvényesítése volt. Ehhez pedig a bíróság szerint a magánvádló azonosítható bemutatása szükségtelen volt ([62]–[63], [77]). A jogos magánérdek alapján indított érvelés tehát pont nála ütközik bele legközvetlenebbül a „kifejezetten ez indokolta-e” tesztbe.

Perújításra sem építhetne. A Kúria közzétett gyakorlata szerint (BH 2026.74.) perújítás alapja fogalmilag nem lehet az ítélet jogerőre emelkedése után bekövetkezett tény. Így nem lehet az sem, hogy egy másik eljárásban – akár a társterhelt megismételt ügyében – a bíróság ugyanazt a kérdést másként ítéli meg.

Mi várható?

A magánvádló nyilatkozattételi határideje – a kúriai végzés kézbesítésétől számított egy hónap – várhatóan novemberben jár le, a Kúria ezt követően, főszabály szerint tanácsülésen dönt. Négy kimenet lehetséges:

• A jogerős ítélet hatályában fenntartása – értékelésünk szerint ez a legvalószínűbb. A Kúria kimondhatja, hogy a másodfok – esetleg pontatlan szóhasználattal, de érdemben – elvégezte a kettős tesztet, és a közlés szükségességének hiánya a valóságbizonyítást kizárta.
• Hatályában fenntartás indokolásbeli korrekcióval – reális lehetőség, hogy a Kúria a „jelentős magánérdek” megfogalmazást vagy a jogerőre alapított [78] bekezdést helyesbíti, a döntés eredményét azonban nem változtatja meg.
• Hatályon kívül helyezés és új másodfokú eljárás – kevésbé valószínű; ehhez a Kúriának arra kellene jutnia, hogy a jogos érdek szűkítése a döntés lényegét érintette. Ez sem jelentene felmentést, csak a valóságbizonyítás lefolytatását.
• Megváltoztatás, felmentés – gyakorlatilag kizárt, mert a Kúria a felülvizsgálatban maga nem folytathat le bizonyítást, a valóság bizonyítása nélkül pedig a büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg.

Összegzésként: a beadvány a lehető legjobb jogi kaput választotta, és egy valóban élő, közzétett kúriai precedensre épít. A precedens azonban egy közszereplő politikus ügyében született. Ugyanez a döntés és a Kúria azóta közzétett gyakorlata szükségességi feltételt is támaszt. A Gyulai Törvényszék pedig – a Kúriát kötő tényállás alapján – kifejezetten azt mondta ki, hogy ez a feltétel nem teljesült. Értékelésünk szerint ezért a felülvizsgálat sikerének esélye alacsony; a beadvány legfeljebb az indokolás egyes pontjainak pontosítását érheti el.

A cikk a nyilvánosan elérhető bírósági határozatokon és a beadvány szövegén alapuló újságírói elemzés, nem minősül jogi tanácsadásnak. A Kúria döntéséről később beszámolunk.

Terhelti barométer – esélylatolgatás

Az alábbi barométer a fenti elemzést számokban foglalja össze. Szerkesztőségi becslés, nem jogi előrejelzés: azt mutatja, mekkora eséllyel marad meg Füssy Angéla jogerős elítélése a Kúria döntése után, és ha a Kúria új eljárást rendelne el, a megismételt eljárásban lefolytatott valóságbizonyítás után mire számíthat a terhelt.

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)

Mi a felülvizsgálat? Rendkívüli jogorvoslat a jogerős ítélet ellen, amelyet a Kúria bírál el. Csak a törvényben felsorolt okokból vehető igénybe, és a Kúria nem állapít meg új tényállást.

Felfüggeszti-e az indítvány a jogerős ítéletet? Nem. A felülvizsgálati indítványnak nincs halasztó hatálya; a végrehajtás felfüggesztéséről a Kúria külön dönthet.

Mi a valóságbizonyítás? Ha a becsület csorbítására alkalmas tény közlését közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta, a terhelt bizonyíthatja, hogy állítása igaz. Ha ez sikerül, nem büntethető. A bizonyítási teher ilyenkor a terhelten van.

Miért nem engedték a bíróságok a valóságbizonyítást? A jogerős ítélet szerint a közlések nem a közügyek megvitatását szolgálták, és a valós cél – a gyámhatósági döntés befolyásolása – eléréséhez a magánvádló azonosítható bemutatása nem volt szükséges. Másodlagos érvként a bíróság a korábbi jogerős felmentésre is hivatkozott.

Mit jelent a Kúria fő precedense, a BH 2023.151.? Azt, hogy a valóságbizonyítás törvénysértő mellőzése felülvizsgálható anyagi jogszabálysértés. Az ügyben a sértett önkormányzati képviselő volt, és a közérdeket éppen ez a közszereplői minőség alapozta meg.

Mikor dönt a Kúria? A magánvádló egy hónapon belül tehet észrevételt; a döntés ezt követően, várhatóan a következő hónapokban születik meg.

Érinti-e az eljárás Tóth Mártát? Közvetlenül nem. Tóth Márta nem nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Kúria pedig csak a megtámadott részt bírálja felül. Az ő elítélése jogerős és végrehajtható marad, akkor is, ha Füssy Angéla indítványa sikerrel jár. A saját javára szóló indítványt viszont határidő nélkül, később is benyújthatja – de főszabályként csak egyszer.

Források

• Dr. Szalai István védő felülvizsgálati indítványa Füssy Angéla II. r. terhelt javára (Veszprém, 2026. szeptember 21.) és a Kúria Bfv.III.1.395/2026/3. számú végzése (2026. október 19.).
• Békéscsabai Járásbíróság 8.B.73/2025/28. számú ítélete (2026. március 27.)
• Gyulai Törvényszék 3.Bf.112/2026/10. számú ítélete (2026. augusztus 27.)
• Kúria Bfv.I.427/2022/7. (BH 2023.151.) – teljes szöveg a Kúria honlapján
• Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok 2023/6. szám (BH 2023.151., 152., 154.)
• Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok 2026/4. szám (BH 2026.67., BH 2026.74.)
• Alkotmánybíróság IV/728/2026. számú végzése (a Kúria Bfv.I.186/2025/9. számú végzése elleni panaszról)
• Kúria Bfv.I.587/2022/75. (a felülvizsgálati indítványra jogosultak köréről)
• Alkotmánybíróság IV/592/2026. számú végzése (a Kúria Bfv.I.892/2025/25. számú végzése elleni panasz visszautasítása), alkotmanybirosag.hu
• Alkotmánybíróság 3357/2019. (XII. 16.) AB határozata
• Alkotmánybíróság 3448/2023. (X. 25.) AB végzése
• Alkotmánybíróság IV/534/2025. számú végzése (a Btk. 226. § (3) bekezdésének alkalmazásáról)
• Korábbi cikkünk: Jogerős: rágalmazásért ítélték el Füssy Angélát és Tóth Mártát